2010. december 31., péntek

2011

BÚÉK! Így legyen jó ez az év ahogy most van!!!
Published with Blogger-droid v1.6.5

Hallgatózom

"New York olyan város, ahol minden reggel úgy öltözöl fel, mintha az lenne a nagy nap. New York az a hely, ahol bármikor megtörténhet. Csak hinni kell benne és bevonzod a sikert."
Published with Blogger-droid v1.6.5

Kétezer tíznek vége

2010 utolsó napja egybefolyik a holnappal és a további napokkal, egészen addig, amíg a torony újra lakható nem lesz. A lakásomat fejezném be gőzerővel ha rajtam múlna de a szakemberekre várni kell. Úgyhogy jobb híján kimegyek a hóba, veszek néhány nagy levegőt és felszívom magam a szilveszterre. BUÉK!

2010. december 23., csütörtök

31

Széchenyi fürdője barátokkal, pezsgővel és gőzzel kellemes, kötetlen, rendhagyó, pihentető és emlékezetes születésnapi program a karácsonyi forgatagba születetteknek. Áginak köszönöm az angyalkát, Zsófinak a kuglófot,isteni volt, és mindenkinek, hogy jelen volt és a többieknek a sok jókívánságot amik simogatták ma a szívem.
Published with Blogger-droid v1.6.5

2010. december 15., szerda

Tudósítás egy lakásfelújítás közepéről



Namármost kéremszépen. Van ez a pici toronylakás, ami az enyém. Változásra vágytam, nagyban gondolkodtam, azt döntöttem eladom. Nem ment az eladás, újból nekifutottam hát a változtatásnak, most egy felújítással próbálkozom. Kb két hónapja született meg bennem az igény.

Érdekes, hogy egy 2 méteres fehér állótükör miatt van az egész. Beleszerettem, megvettem, és amikor megjelent a szobámban, hirtelen új szemmel láttam mindent. A szobát az icipici lakásomban, amiről addig azt gondoltam, hogy már mindenféle lehetséges módokon berendeztem. Egy szempillantás alatt egészen új ötletek jelentek meg a fejemben. Még azon a héten eladtam az addig használt bútoraimat. Maradt egy új kétszemélyes ágy, a tükör és az íróasztal. A nappali részbe egy kávézó hangulatát idéző kisasztal és köré kedves, apró és kényelmes fotelek jönnek még. Egy már megvan. Tegnap szerelembe estünk a Möbelkunst-ban. Ő lehetetlenül kékeslila és retro és nagyon cuki. Én meg boldog. Tőle.

 Sosem szerettem totojázni. Ha a fejembe veszek valamit, akkor minden energiámat beleteszem és úgy tapasztalom, hogy ilyenkor még a jóisten is hozzáaadja a magáét. Szóval ilyenkor amit elhatározok azt viszonylag gyorsan és mindenekelőtt szisztematikusan végigviszem.


A felújításhoz a legfőbb tippem, hogy kezdje mindenki a koncepcióval. Kell egy terv és a kivitelezést végig kell gondolni logisztikailag. Aztán megmozgatni az ismerősöket, megtalálni azokat a szakembereket, akiknek a szemükbe nézve azt érzed, meg tudjátok együtt csinálni. Érteni fogjátok egymást és a munka szép lesz.

Azt is javaslom, hogy megrendelőként is érdemes utánaolvasni, nézni, kérdezni mindennek. Nálam eddig a legtrükkösebb a csúnyácska járólapom költséghatékony elfedése. (nem akartam egy amúgy működő felületet feltörni és újra burkolni. Egy fehér fényes felületet szeretnék, amit úgy fogok megcsinálni, ahogy előttem a Lomósok az ő kis üzletükben. Megkérdeztük tőlük hogyan csinálták. Ők pedig kedvesek és elmondták. Sőt, úgy tűnik az anyagot is tőlük vesszük majd meg, mivel nekik éppen a fele maradt meg az óriás kiszerelésnek, amit meg kellett venniük. (Most mondja valaki, hogy Budapest elidegenedett nagyváros és jól megcáfolom!)


A toronylak Miss Smith tervei alapján jelenleg félúton áll. Megvan az anyag. Holnap meglesz a fa is. Mert a fa az nem mindegy. Tölgyet szeretnék.. És megvan a bontást, festést és burkolást végző ember. Megvan az asztalos. A villanyszerelő már bedrótozta a falakat. Jön még egy vizes ember és folynak a konzultációk a belsőépítésszel (ekkora mázlista vagyok, hogy nekem még ilyenem is van!!)   Még négyet kell aludni és lehet takarítani, visszapakolni, gardróbeszekrényt vásárolni, szekrényajtót hímezni (jó lesz, majd megmutatom) és izgalommal várni a konyhabútort.

2010. november 29., hétfő

Visszacsatol

Részt vettem egy tréningen, amin arról volt szó, hogy mik is az erősségeink, azok a szerepek a szerepkészletből, amivel gazdálkodunk, és aminek mentén a lehető legjobban tudunk érvényesülni az adott vagy jobb esetben választott közegben. A tréning zárásaképpen kaptunk mindenkitől egy visszajelzést, ezúttal pozitív cimkét, amit a dossziénk hátlapjára ragasztottunk.

És akkor két dolog, amit a tréningről elviszek magammal az előttem álló útra ebben az életben:

Az egyiket ezzel az idézettel tudnám leginkább summázni:
"Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek, és... nevetek, és szeretek, és magasba emelek." Howard Arnold Walter

A másik pedig az a mondat, amit Gyuritól kaptam. Az ő visszajelzése nem került a dossziém hátuljára, mert el kellett sietnie, de úgy érezte meg kell osztania velem e-mailen ezt a gondolatot, idézem:
"Elmaradt a visszajelzésem és hiányérzetem van, ezért most megpróbálom pótolni: El tudom képzelni rólad, hogy a munkahelyi erősségeidet felhasználod álmod megvalósítására. Azt látom benned, hogy szeretnéd, ha mindenki olyan klassz ember lenne mint te. Hát nem lesz, ezeért érdemes megtanulni bánni velük."
Hogyan lehet azt érzékletesen megfogalmazni, hogy nagy örömöt okozott, mint, hogy azt mondom, nagy örömöt okozot? Ennyi. Köszönöm Gyurinak. És köszönöm az élményt az Openessence-nek.

2010. november 28., vasárnap

Itthon otthon


Az elmúlt két hétben minden szabad pillanatomat lakberendezési oldalak böngészésével töltöttem. Miután nem sikerült eladni a lakásom (év elején ezt terveztem, de nagy energiát nem fektettem a dologba) végiggondoltam mi is zavar igazán.Az, hogy itthon nem vagyok otthon. Ezen változtatni kell, változtatni fogok. Méghozzá most. Mert mire is vártam eddig?!

Miss Smith kedves barátom volt annyira jó és rajzolt nekem egy csodás tervet és most mesteremberek nézik a lakásomat, gondolkodnak és mondanak nagy számokat:) Gabi (aka Miss Smith) igazán jó belsőépítész. Mitől jó egy belsőépítész? Amellett, hogy kreatív és tapasztalt és alapos, ráadásul még FengShuiban is jártas, van valami, ami nélkülözhetetlen. Az pedig az emberismeret, a megfigyelés és beleélés képessége. Így elkerülhető, hogy egy trendi teret kapj, amiben úgy mászkálsz később, mint egy múzeumban!

by MissSmith

Mert mitől is lesz csodás egy terv? Mitől lesz egy tér otthonos? Miért jó, ha hozzáértő rajzol neked és mire érdemes figyelni és egyáltalán hogyan van a felújításoknak a lélektana? (Merthogy mi más lenne az, ami ebben az egészben annyira foglalkoztat..)

Nem lesznek itt nagy megfejtések, ha azt mondom, az otthonunknak az a dolga, hogy a kényelmünket szolgálja, praktikus legyen és a személyiségünket tükrözze, vagyis ha hazaérünk, akkor az jó érzés legyen.

Oké, de mégis hogyan kell ezt elkezdeni? Vannak funkcionális kérdések, mint a tér adottságai, lehetőségei és azok a funkciók, amire a személyiségünkből és életmódunkból fakadóan szükségünk van. Ilyenekre gondolok: belépek az előszobába és leveszem a cipőmet, hová teszem? Hány pár cipőt használok aktuálisan? Hasonló kérdés a kabátokkal. Hová teszem a táskám, a kulcsom amikor belépek. Miket tárolok és mennyit? Hol időzök szívesen? Hol eszem meg a reggelimet? Szoktam e főzni sütni? Mennyire vagyok rendes vagy rendetlen, suvasztós vagy rendet tartós. Ezután jön a következő kérdés: milyen színek, formák, anyagok között érzem jól magam.

Most itt tartok. A jó terv mellett az a legfontosabb, hogy mivel az én saját életterem kialakításáról van szó, magamba kell nézni. Időt kell adni magamnak, hogy megérezzem mi esik jól. Ezért böngészek vadul inspirációért. Arról beszélgettem egy barátommal, hogy vajon mitől lesz egy lakóhely olyan igazán csinos és egyben harmónikus a benne lakó személyiségével. Valószínűleg nem érdemes A-tól Z-ig befejezni egy lakást egy szusszra. Jó alapokat kell adni neki és hagyni, hogy az élet sodrásával alakuljon az életterünk, ahogyan az életünk is alakul. Türelemmel! Ettől kerülnek be olyan tárgyak, apróságok, színek, formák, amitől a lakásunk tényleg minket tükröz majd.

Vagyok úgy tárgyakkal, színekkel, formákkal, hogy ha rájuk nézek, boldog leszek. Mosolyt csal az arcomra a festményem már sok sok éve, vagy az új szerzeményem, egy csodás állótükör fehér kerettel és egy fuvolázó angyalkával indák és virágok társaságában a tetején.Szeretem a kékes lilás bíboros árnyalatokat. Szeretem a hideg színeket és anyagokat váratlanul vegyíteni a meleg színekkel, formákkal. Nagy izgalommal várom mivé lesz az életterem. Addig pedig még jó sok munka vár rám...

Néhány oldal, amit jó nézegetni a témában:
http://www.desiretoinspire.net/
http://agyasztaltv.blog.hu/
http://www.terkultura.com/
http://cocokelley.blogspot.com/
http://style-files.com/
http://hetkornalam.blogspot.com/
http://blog.otherside.hu/
http://ffffound.com/home/architekturblog/found/

Lapzárta után érkezett a hír:)
Miss Smith története a lakásomról a másik oldalról.

2010. november 13., szombat

Miért ne legyünk szeretők? 3. rész


...folytatás.

Lassan eljutunk addig, hogy már nem a csajokról beszélünk, hanem téma lesz a NŐ. És akkor itt át is adnám a szót nevesült Esterházy Pétereknek, miszerint a nő ilyen vagy olyan...na ez nagyon hosszú téma, úgyhogy gyorsan vissza is térek az eredeti témához...Miért ne legyünk szeretők harmincas éveinkben?

Árnyalódik a kép. Az életünk irányba áll. Ketyeg a biológiai óránk és vagy a magánnyal vagy a házassággal vagy a gyerekekkel, vagy éppen a karrierünkkel, a lényeg, hogy küzdünk. (Végre!) A szerelem még mindig hot topic, de vagy így vagy úgy eljön a megalkuvás pillanata. Vagy a felnövésé, ha úgy tetszik. Túlvagyunk a (vagy több) nagy szakításon, megéltük, hogy a legszexibb bugyinkban is izgalmasabb a focimeccs nálunk...Törik az ego, lassul az anyagcsere, megjelennek az első ráncok.

És ilyenkor végre eljön az ideje annak, hogy a büszke női ego bekerüljön egy kicsit a fiókba és elkezdjük megérteni a világ nálunk is nagyobb összefüggéseit. Helyére kerüljön, hogy mire teremtette Isten a nőt és mire a férfit. Hogy lehet cserélgetni a szerepeket, csak nem érdemes. Hogy fontosabb már szépen élni, mint nagy szenvedélyek mellett viharverten várni a következő hullámot.

Ha már érted mindezt, mégis azon kapod magad, hogy szíved választottja nős, olvass tovább.

A sok fejben pingpongozás végén arra jutottam, hogy amikor a személyiség többé kevésbé felveszi azt a formáját, amit felnőtt létnek hívunk, akkor válik a téma igazán bonyolulttá.

Miért lesz valaki 30 fölött szerető?
A szinglik és minglik korában (és istentudja, hogy hány ideológia van már az individualizmus áraként fizetett magányra) pörög a húspiac. Jellem ide, jellem oda, az ego kéri a jussát. Nehéz embernek maradni. De nem ilyen egyszerű ez. Hibázunk és logikátlan dolgokat csinálunk és a miértek száma végtelen. "Emberek vagyunk és nem zoknik" ahogyan Baricco mondja.

Az egyetlen ami eszembe jut arról miért ne legyünk szeretők 30 fölött, mindössze annyi, hogy lehetünk. Felnőttek vagyunk, bármit megtehetünk. Ha szükségünk van arra amit így kapunk, hát legyünk. Csak semmiképpen ne felejtsük el megfizetni az árát. Csendben, zokszó nélkül.

Útjára indítottam egy projektet. Névtelenül gyűjtöm a válaszokat a kérdésre: Miért ne legyünk szeretők?
Várom a te válaszod, név nélkül. ITT: zuango LOVERS PROJEKT.

2010. november 10., szerda

Miért ne legyünk szeretők? 2. rész


Miért ne legyünk szeretők huszonévesen? (folytatás)

A tinikor sokaknál még huszonévesen is tombol és hasonló forgatókönyvek mentén alakulnak a kapcsolatok, mint tizennyolc évesen... Jó esetben azért van fejlődés, több önismeret és némi magabiztosság.

A sok magabiztossággal ebben a korban óvatosan kell bánni, mert az ego vezérelte sugárzó gőg vonzó ugyan, de pusztító és nem utolsó sorban önpusztítő tűz. Kihívás a fiatal férfinak a megzabolázhatatlan nő megszerzése (és itt a szerzés szó használata nem véletlenszerű), akinek mégiscsak érdemes lehet a kegyeire ő, a földi halandó.  Ráadásul az idősebb férfi számára is kihívást jelenthet betörni ezt a nőt, aki tudatában van saját fiatalságának és még hisz benne, hogy megtalálja az Igazit. Mert az Igazi az jár neki. És melyik férfi ne szeretné azt érezni, hogy ő az Igazi?

A huszas évei elején járó nő ezért vonzó és veszélyes. Már nem kislány, de még nem játszik igazán komoly tétekkel, nem törték még le a szarvát...(értsd nem törték össze a szívét, és nem ugráltak két lábbal az egóján). 

A huszas évei végén járó nő már érettebb, de még nem elég bölcs, nem elég tapasztalt és járatos a férfiak érzelmi motivációinak hihetetlenül egyszerű világában. (Statisztika: a jól szituált férfiak 88%-ának volt már viszonya de mindössze 3%-uk lépett ki a kapcsolatából! Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló!)
A huszas évei végét taposó nő tehát már egy kicsit más tészta. Bár már sokat látott, azért még hisz a mesékben. Mert szeretne hinni. Szüksége van az illúzióira, kell a rózsaszín, mert ez a szín fiatalít. Ez a nő már tapasztalatból képes megállapítani, hogy amit érez az valódi-e vagy sem. Egy szeretői kapcsolatban is meg tudja mondani, igenis tudja, hogy szerelmes és szeretve van. És mivel hisz az igazi szerelemben, úgy érzi, az ő szerelme igazibb és a szeretői státusz igazán méltatlan...Ráadásul szerelemben és háborúban nincsenek szabályok, tehát bármi lehetséges. Tudni véli, hogy a szeretett férfi kapcsolata a felvállalt partnerrel "nem az igazi" és, elhiszi az ígéreteket. Tűri az "átmeneti állapotot", mert tudja, hogy megtalálta az igazit és emlékszik még a filmekre amiknek a végén az igaz szerelem elnyeri méltó jutalmát.

Az érzelmeivel, sőt, azok viszonzottságával kapcsolatban nincs is vita. A férfi kétségtelenül viszontszeret(het) (Persze a szeret szó jelentése itt egy nagy kérdőjelet kap, használjuk ezt a szót rengeteg árnyalatára ilyen olyan érzéseknek, sőt, helyzeteknek.) Valóban, nem kizárt, hogy a NAGY Ő egy szeretői kapcsolatban jön el huszonhat évesen. Legalábbis a Nagy Ő-höz társított érzelmi intenzitás. (A filmekben mutogatott szerelmek párizsi minőségét a beteljesületlenségük adja.)

A keserű méz csak igazán szenvedélyes! És aztán vége lesz és nagyon fog fájni. De szerencsére meg tudjuk magyarázni, hogy az ÉLET tehet róla. És, hogy talán az a kapcsolat örökké tarthatott volna. És később, egy közepesen romantikus szerdai napon a férjünk vacsoráját kevergetve lehet sóhajtozva gondolni arra a bizonyosra..aki lehetett volna. Imádnivaló ez a szenvedély, de a harmincas évek közeledtével egyre világosabb, hogy az élhető élet ennél lényegesen egyszerűbb.

Talán megengedhetjük magunknak ezt a lángolást huszonévesen, mégis azt mondom a huszas éveket szerintem nem érdemes nős, vagy barátnős férfiakra pazarolni. Építkezni, töltekezni és fejlődni annál inkább. Hosszú vagy rövid kapcsolatokból vagy akár úgy, hogy elköteleződünk valaki mellett örökre. (Bár most hallottam hogy a 20 és 30 között kötött házasságok több, mint 60%a válással végződik. Szóval örökre csak akkor köteleződj el huszonévesen, ha a szíved legmélyén elégedett vagy a magasra szökő lángoknál kevesebbel is hosszú távon..)

Az előző rész morális zárásaként említett okok mellett még egy gondolat: ha nem akarunk reményvesztetten, keserűen vagy némileg elhasználtan belibbenni a harmincadik szülinapi bulinkra, akkor ne legyünk szeretők huszonévesen. Inkább keressük meg magunkban a valódi nőt. Azt, aki ismeri magát, tiszteli magát és képes otthont adni, meleg odút biztosítani, ápolni, szeretni, ölelni. Aki képes a türelemre, aki képes arra, hogy ember legyen és nő legyen. Aki megérti a problémáit és megoldja azokat. Akinek nem kell már kábítószer a boldogsághoz...

Miért ne legyünk szeretők harminc évesen? Folytatás a sorozat harmadik részben.

Miért ne legyünk szeretők? I. rész


Miért ne legyünk szeretők? című írásom mintegy 15, nőként megélt év (és akkor itt Lovasit idézném helyenként visszatekintve persze "én már nőnek azt nem mondanám") tanulságaiból táplálkozik.
Igen, jogosan kérdezitek honnan tudom milyen szeretőnek lenni? Tán csak nem voltam magam is AZ? De. Előfordult. És nem tartom kizártnak, hogy így vagy úgy a jövőben is a szeretői státusz közelébe kerülhetek. Annak ellenére, hogy az írás címe "miért ne legyünk szeretők?"

Miért ne legyünk szeretők tiniként?

Nem célom morális példabeszédbe kezdeni. Saját élményem szerint azt gondolom, hogy szeretőnek lenni tizenévesen, az nem biztos, hogy nagy baj. Persze alkati kérdés ki hogyan éli meg, mennyire égeti meg magát benne, vagy éppen talál magára, ismeri meg saját határait.

Én a magam részéről tizenévesen intenzíven ismerkedni kezdtem a nővel, aki bennem élt, és végre melleket meg vonzó külsőt kapott. Ez a nő bizonytalan volt magában és öntudatlanul kereste a visszajelzést. Nem voltam szellemileg gyengébb 17 évesen jelenlegi önmagamnál. Sőt, kompromisszumoktól mentes kristálytiszta meglátásaimmal levettem a lábáról a harcedzett férfinépet. (Mai fejjel kevesebb dologról van olyan határozott véleményem, mint akkoriban...)

Szeretőnek lenni izgalmat és kihívást jelentett. Kíváncsi voltam a miértekre. Azt gondoltam, hogy az a férfi, aki megcsalja a nőjét, feleségét, az gyenge, gyáva. Vagy még rosszabb. Egyszerűen szemét alak. Az is motivált, hogy bosszút álljak rajta a hülyeségéért a nője helyett is. Soha nem szerettem bele a szeretőmbe viszont lázas igyekezettel dolgoztam rajta, hogy ő belémszeressen. Amikor sikerült, akkor eltűntem. (Ejj de gonosz..) Addig pedig élveztem az őrült helyzeteket, titkos találkozókat, a csalást.

Szerettem látni ahogyan a férfiak felfedeznek magukban egy rég elfelejtett érzést, ahogyan újra bátornak és erősnek érzik magukat. Jót tehet egy fickónak, ha észreveszi, hogy benne van ez a valaki, csak elő kéne szedni magából. De az igazság az, hogy ezt megteheti a felesége mellett is. Nem kell hozzá szerető!

Végül pedig, a szeretősdi azért egy kegyetlen játék, amibe megsérülhet aki nem tartja a szabályokat. A játékot nem a szeretet - és bár a szenvedély filmekben látható méreteket ölt- nem is a szerelem mozgatja. A férfi másik kezével viszont nagy valószínűséggel egy karma szempontból nagybb feladatot jelentő, tartalmasabb kapcsolatot szorongat. És bár ezért csakis az abban érintett felek felelősek, mégis érezhetünk némi szolidaritást.
"Amit magadnak nem kívánsz, mással se tedd." tartja a mondás. A másik nő, a feleség, a barátnő jó eséllyel nem csupán felszíni sérülésekkel kerül ki egy szerelmi háromszögből... Ha valamiért, hát ezért ne legyünk szeretők  nagyon fiatalon.

Miért ne legyünk szeretők huszonévesen? ...a folytatásban.

2010. november 7., vasárnap

2010. november 2., kedd

Táskarádió


A Táskarádió Eszpresszóban az Egyetem téren forog a diszkógömb a retrolámpabúrák erdejében és a gyerekkori emlékek giccsparádéjában már már otthon érzed magad, indulhat a csevely...aztán valahogy a második sör elejére elindul már a beszélgetésnek az a típusa, amelyiknek a végére megokosodva ülsz és érzed, hogy na most ezt végre jól megfejtettük! Hurrá!!! Ez volt most terítéken többek között, íme. Hogy ugyanis hajlamos vagyok úthengerré változni. Azaz megrendezni a magam, majd a körülöttem élők életét és anélkül, hogy felkérnének erre, tökéletesíteni a darabot. Namármost ilyen vagyok, kéremszépen... Tudom magamról, ismerem az úthengert, a hajcsárt, aki egyszer csak bekattan és követeli amit elképzelt. Egyre többet akar egyre jobban és mielőbb. És amikor elindul az úthenger akkor én már nem is bírom magamtól leállítani. Átveszi a robotpilóta az irányítást, aki tud meneküljön!... Vagyis nem is kell menekülni!!! A Táskarádió Espresszóban ücsörögve a sörünk mellett erre jutottunk. Hogy ugyanis az úthenger megállítható. Mert minden roboton van egy vészkapcsoló. Ha vannak barátaid, akkor könnyen kikapcsolhatják az úthengert, mert ismerik a programot és azt is tudják, mikor kell megnyomni a vészkapcsolót. Vagyis kimondani a bűvös, előre egyeztetett szót. A mai megállapodásunk értelmében a közeljövőre az úthenger-kikapcsoó gombhoz tartozó jelszó: Táskarádió. Ha kimondod, kapcsolok. Kikapcsolok. Ezért vannak a jó barátok...puszi nektek!

2010. november 1., hétfő

Diéta helyett

"A modern, jómódban élő ember nem érzi, hogy mikor éhes, mikor jóllakott. Evési szokásait nem testi szükségletei határozzák meg, hanem lelki és szociális tényezők, feszültségek, rossz szokások, ősi késztetések."

Javaslatom diéta helyett: Önismeret. Tudatosság. Fegyelem és gyakorlás.

2010. október 27., szerda

Séta

photo by zuango location: Labor Pécs
Nyitott szemmel sétált, a teste tudta merre jár, vigyázott rá. gondolatban színek és illatok között felhőkön lépdelt óvatosan, fel ne ébredjen a teste valóságára.

2010. október 25., hétfő

So BE


"When I get lonely these days, I think: So BE lonely. Learn your way around loneliness. Make a map of it. Sit with it, for once in your life. Welcome to the human experience. But never again use another person's body or emotions as a scratching post for your own unfulfilled yearnings."

(Eat,pray,love)

2010. október 24., vasárnap

New York I love you



Férfiak és nők találkoznak a világ egyik legsűrűbb nagyvárosában.Ízelítőül egy a 6 kisfilmből. New York I love you!

2010. október 22., péntek

Letting go



“I love him,” she pleads. “I miss him.”
“So miss him,” Richard responds. “Send him light and love every time you think of him and drop it.”

Eat, pray, love

2010. október 21., csütörtök

Pussy bike

pussy bike
Wolf átlényegült. Ő fekete volt, visszafogott, matt és férfias. Kicsit nehezebb fajta, elegáns harmincas..sokat látott, s már nem hisz a mesékben. Új gép van a fenekem alatt. Wolf 2.0. annyit változott, hogy új nevet kellett adnom neki. Pussy az új gép határozott, mégis finom. Markáns, mégis könnyű. Elegáns, mégis játékos. Sokat látott, mégis mer újat álmodni. És remekül áll neki a rózsaszín bringabugyi!

Credits:
Váz, design: Goraka
Design: Fixiestudio
Szerelés: Rocket Bikes
Fékkarok és pedál: Csepelbolt

2010. október 18., hétfő

Old school bodyART

Apukám szépen rendbe tette a régi családi fotókat. Találtam köztük olyan képeket, amin látszik, ahogyan a gyerek-esetünkben jómagam - még ösztönösen mozog, jól mozog. Tornázik. Kvázi bodyART-ozik.
Íme:
Származási hely: Oldtimer

Származási hely: Oldtimer

Származási hely: Oldtimer

Pécs a zene ünnepén

Származási hely: Pécs2010

"A hullámos város felett
Harangok hang leve folyt.
De mind fölitta a hold,
hogy éjszaka lett."

Weöres Sándor

2010. október 17., vasárnap

Harcedzett farmernadrág

Gábornak köszönöm ezeket a gondolatokat:
"A mai lányoknak nehéz udvarolni. Olyanok mint egy sokat látott farmernadrág, besározták, kimosták, füstös lett és lehányták, kimosták, elszakadt, megvarrták, flitteres volt, piercinges lett és elnyerte végső formáját. A mai fiúkat nehéz komolyan venni. Se katonaság, se sport, anya tejben vajban fürdette, apa pénzzel kivásárolta magát, és a nevelést átvette a marketing. Csoda, hogy meg tud szólítani egy harcedzett farmernadrágba öltözött, újra szép, önállóságát feladni vágyó, biztonságra éhező, sugárzó tekintetű fiatal nőt."

2010. október 14., csütörtök

Patyolat

A nő, aki zakót visel, előbb utóbb a patyolatban is megfordul. Beléptem és megcsapott az ismerős illat. Cipruson egy hotelben dolgoztam. A szállásomon nem volt mosógép így elmentem a szállodában a mosónőkhöz és megkérdeztem tőlük, hozhatom-e a ruháimat. Mosolygós nők a szálloda alagsorában hatalmas mosógépek között. Az öblítő és a vasalógép meg az ágyneműk találkozásának illatában dolgoztak. A Ferenciek tere közelében ugyanazzal az illattal találkoztam, aminek az emléke semmit sem kopott. Egy pillanatra megint ott voltam.

2010. október 13., szerda

She


she from Anna Kovecses on Vimeo.


projekt on Eyka

Irányok


Tudatosult bennem, hogy nincsenek hosszú távú terveim. Fogalmam sincs hol szeretnék lenni 5 vagy 10 év múlva. A pillanatnyi érzéseim irányítanak és így folyok az élettel egy mederben....
Van egy belső fonal, amihez igazítom az utamat. Érzem, ha messze vagyok tőle, olyankor nem vagyok jól a bőrömben, igyekszem visszatalálni hozzá. Aztán újra egyre távolabb kerülök, feszegetem a határaimat, majd megint visszafelé igyekszem a közepem irányába. Így egyensúlyozom. Az én világomban nincsenek tárgyiasult célok. Azok az érzések teremtette élethelyzethez igazodnak.

Magam körül azt látom, hogy aki 5-10 évvel ezelőtt rátette magát egy célra, mostanra nagyon messze jutott. Elérte, vagy meg is haladta akkori álmait.

Az egész rendszerem megkérdőjeleződött bennem. Talán ostobaság így élni az életem. Talán a tudatosság hiánya az éretlenség jele? Passz.

2010. október 11., hétfő

101010

OLMO végiggurult a Duna mentén egész hosszan, majd a Kopaszi Gáton visszafelé egy finom ebéd lett a napsütötte kirándulás koronázatlan királya...legalábbis ezt gondoltam akkor még, nem sejtve, hogy a napnak itt nem lesz a tervek szerint vége.

A nap igazi koronája a délutáni véletlen találkozások sorában 10 év távlatában viszontlátni valakit, akit szerettél. Valakit akit el kellett engedned. Valakit, akiről tudtad, hogy egyszer újra visszajön és semmi sem változik. Egy tíz éves hullám végén viszontlátni a 10. hónap 10. napján számmisztika nélkül is felkavaró.
Mi teszi a gyerekkori kötelékeket feltétel nélkülivé és időtállóvá? Nem tudom. Mintha ott még a gyökereknél kapcsolódnánk. Örülök Neked!

2010. október 7., csütörtök

Lányok a Parázsból

Citromos csillis rákkkal, nem nem inkább mégis legyen csirkés, vagyis A7, úgysem tudom kimondani, King Kong vagyis illatos kókuszos, citromleveles currys csípős leves rízs tészta padthai Dúzsi rosé a Parázsban.
Bla bla bla ha ha ha hehh ejjejej na neee ha ha  .. ahhaaa. Jó kis este volt! Innen eszembe jut majd ha szitává lesz az agyam! Lányok, lányok földiboszorkányok:)

2010. október 6., szerda

Don't panic



Mielőtt pánikba esnék elszámolok 123-ig. Ez persze nem megy, megunom, helyette ismételgetem, hogy türelem. Pedig nincs ám nagy baj, csak sok a dolog. Ezer meg egy. Listát készítettem tételesen. Csak pipálni kell egyiket a másik után. És akkor azzal sincs gond. Szóval nem is ez a baj. Az a baj, hogy felbuggyannak a felszínre az én összevissza sértett egóm eltemetett sérelmei. Általában akkor, amikor csökken a koncentráció, és eleve nő a nyomás. Ilyenkor nem összekeverni a szezont meg a fazont. Tessék tüzetesen megvizsgálni mi is a valódi probléma, ha egyáltalán... Mitől kergetem saját magamat az őrületbe már megint? Figyelj te akaratos kislány odabent, mi baj veled? Válaszolj nekem, hadd segítsek!

Kb így. Ha a személyiség nyomokban tartalmaz - nem mogyorót, de legalábbis kemény diót, vagyis ha természetednél fogva születésedtől kezdve fejnehéz vagy, azaz a fej húzza magát a talaj irányába, akkor érdemes először is jól kiismerni mi van benne. Megérteni a miérteket nem rossz időtöltés, de nem mindig segít. Az elfogadás annál inkább. És ami még ennél is fontosabb: megtanulni beszélni a fejével. A fejeddel. Nekem a saját fejemmel.

Trükkös ugyanis. Az agy kreál látszólagos problémákat a szívnek valóságos bántalmait kendőzendő. A gyáva szív és a kemény fej esete. Kapcsold ki az agyad, ami leteker, mint egy hatalmas fúrógép és figyelj a levegőre ami ki be áramlik az orodon. Örülj, hogy élsz és innen tovább mindenféle apró dolgoknak. Ne pánikolj, ha hirtelen nem tudsz megoldani valamit amiről úgy érzed, hogy megoldásra vár. Türelem!

2010. október 3., vasárnap

Kakaós reszelt túrós

Nem vagyok éppen konyhatündér, de csak mert ezer más dologgal töltöm az időmet. De most ideugrik egy recept rendhagyó módon. Tomi kérdezte reggel mi legyen a süti, nu, hát legyen kakaós reszelt túrós. Anya receptje szerint:



Íme:
Hozzávalók:
Tészta: 40 dkg. rétesliszt
25 dkg. Rama
15 dkg. porcukor
1 tojás sárgája
1/2 csom. sütőpor
1 csom. vaníliáscukor
3 evőkanál kakaó (nem instant)

Krém: 1 kg. túró
25 dkg. porcukor
3 tojás sárgája
1 citrom reszelt héja
1 csom. vaníliás cukor
5 dkg mazsola
Ha túl leves a krém 5-10 dkg. reszelt piskóta vagy háztartási keksz (mi levesen szeretjük)
a 4 tojás fehérje habbá verve

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összegyúrod, s ha jól összeállt, 2 egyforma cipót formálsz belőle, és a fagyasztóba teszed frissentartó fóliában v. zacskóban(10-20 perc alatt jó lesz), addig kikevered a krémet. A fehérjét a végén forgasd bele, hogy ne törjön össze.

Ha a kakaós tésztád a fagyasztóban jó keménnyé, reszelhetővé vált,az egyiket a kivajazott, lisztezett tepsi aljára reszeled, majd jöhet rá a túrókrém, tetejére pedig a másik fagyasztott tészta szintén reszelve.
Közepes lángon (180°C) sütjük addig, amíg a tetejét "száraznak" nem látod. A sütési idő kb. 30 perc.

Játszótér felnőtteknek


Elképzelem, ahogy szombat este elmegyek a játszótérre. Megnézem kik vannak lent és mit játszanak éppen. Belépek a játszótérre és amikor körülnézek sok irányba indulhatok. Mindenütt emberek. Van, aki pingpongozik, van akik fénnyel festik a falat, vannak, akik egymást hangpárbajra hívják. Van, aki hintázik vagy éppen csúszdázik. Szól a zene. Inni is lehet ha valaki bódultságra vágyik. Egy felnőtt játszóteret képzelek. Emberekkel, akiknek az első útjuk nem a pult, mert van jobb opció.

És a Tate Modernben van is felnőtt játszótér! Szuper. Felnőtt játszóteret kérek szépen, mint éjszakai party alternatíva. Hajrá Budapest!

2010. szeptember 27., hétfő

Varázskert



Az Pécs 2010 EKF projektre való tekintettel vagy ettől teljesen függetlenül idén talán másodszor jutottam el egy ottalvós mulatós barátlátogatós pécsi hétvégére. Emlékeztetem magamat erre a jó érzésre, hogy gyakrabban nézzek le délre. A zuhogó esőre a Varázskertben, EgyKissErzsi zenére, a Tomi új szemüvegére, A Nap Hostel újabb "szárnyára", a Marci "retek friss levendulával" címet viselő kitűzőjére, a Tomi bajuszára, a Munkácsy utcai SZTK-ban rendezett kiállításra, a Petyát keretező ablakra, az utolsó szódára a KantaBárban, a Labor galériáira, az István Pince másnapos bablevesére, a fehér bicikliláncra a Velosophie-ban, és a hamburgi útitársaimra visszafelé a vonaton.

2010. szeptember 23., csütörtök

Csigabiga


source
Betekeredek a csigaházam belsejébe, ott összehúzom magam és a falai közt elszórakoztatom magam. Néha kinyúlok odabentről a világba és úgy teszek, mintha érteném mi folyik odakint. Aztán alig várom, hogy újra behúzódjak teljesen. Hallottam egy hangot. Kibújtam és megnéztem a hanghoz tartozó szemeket. Kedvem támadt figyelni.

2010. szeptember 20., hétfő

2010. szeptember 15., szerda

Képek




Ők ketten kerültek fel a falra. Álmaim öregkori csendélete egy spanyol festmény formájában, a másik pedig egy afrikai batik Berlinből, rajta olyan mozdulatok közben ábrázolt táncoló nők, akik emlékeztetnek arra, hogy nőnek lenni jó.

2010. szeptember 14., kedd

Grown up?



Ma reggel busszal jöttem felfelé a hegyre, fülemben a Karuan Circles amit kb 25x hallgattam meg újra meg újra. Mellettem autók húztak el amiket férfiak vezettek hátsó ülésükön gyerekülésekkel és az jutott eszembe hogyan lesz valakiből apuka meg anyuka. Az jutott eszembe, hogy ez éppúgy történik meg az emberrel mint az hogy szerelmes lesz vagy elveszít valakit vagy ahogyan észreveszed a kézfejeden, hogy öregszel. Ez nem a felkészülésen múlik, hanem hogy lesz-e vagy sem és akkor abban már nincsen választás hanem csinálni kell. És attól, hogy ezek a dolgok történnek, önmagában még nem nő fel az ember. Hanem attól nő fel, hogy eldönti, hogy fel fog nőni és elfogadja, hogy ez néha nem jó.

Én eddig azt választottam hogy nem növök fel. A megúszós játékot, sok izgalommal. Na de a nap végén ebből néha olyan helyzetek kerekednek, amik nagy szomorúságot okoznak. Mert nem akarok  a felnövés mellett dönteni. Ha az a felnövés ára, hogy vissza kell venni az élmények intenzitásából, akkor soha nem akarok felnőni. Nem akarom elveszíteni az izgalom érzését soha sem. Hajlandó vagyok vállalni a drámát körülöttem és a tragédiát magamban.

2010. szeptember 12., vasárnap

Ami jön fogadjátok, ami megy azt engedjétek.



Azon töprengek mi kell a léleknek, hogy magára találjon a testben, amit erre az életre kapott. Hogy kell-e hozzá igyekezni valamerre? Van-e az igazán lényeges dolgok terén az ember akaratának jelentősége?
Az jut eszembe, hogy kellenek álmok, vágyak, irányok. És kell valamiféle szorgalom, ami mozgásban tartja a testet, a lelket és a szellemet. Valamiféle alázat, hogy az Egy akaratával összhangban járjuk.

Popper Péter tudatosan sodródóként aposztrofálja magát. "- Nem nagyon harcolok dolgokért. Hagyom, hogy a dolgok megtaláljanak. Olyan vagyok, mint egy macska. Ha azt mondják, cicc-cicc, odamegyek, ha azt, sicc, odébbállok. Volt egy zen-buddhista mester, aki a halála előtt azt mondta a tanítványainak: „Ami jön, azt fogadjátok, ami megy, azt engedjétek."

2010. szeptember 10., péntek

Wolf 2.0


http://www.fixiestudio.com/

Van ez a szuper oldal. Ha bringát tervezel magadnak a városra, ide kattintva próbálgathatod a színeket, formákat. Wolf Goraka segítségével új vázat és ezzel egy friss, 2.0-ás modern megjelenést kap. Megtartjuk a hűvös eleganciát, az egyszerűséget és egy apró játékkal színt viszünk bele. Kb 2 hét még.

2010. szeptember 8., szerda

Olmo



Siklik mint a madár. Régi vágyam egy országúti bringa. Rá esett a választásom. Miért pont most, hogy itt az ősz? Mert most találkoztunk és most lettem szerelmes belé.

2010. szeptember 4., szombat

Farewell

photo by Esztro

Me and my bike. 3 éve jóban rosszban együtt...tegnap a váza elpattant, így elválnak útjaink. 52-54es országúti vázat keresek, amire aztán Wolf szervei átültethetők. Hihetetlen, hogy egy tárgy ennyire szerethető. Fáj a szívem érte...

2010. augusztus 31., kedd

Te is szomatizálsz?


Mit csinál? Szomatizál. Testi tünetet produkál valamilyen lelki probléma "megoldásaképp". Te is csinálod? Érdemes legalább észrevenni, amikor ezt teszed!

Én gyakran csinálom. És sokszor észre sem veszem. Azzal kezdem, hogy a valós problémám helyett kreálok egy másikat. Pl. megbánt valaki észrevétlenül, csendben maradok, majd egy óra múlva arról kezdek neki beszélni, hogy fáj valamim. (Nem tudom, talán azért, hogy törődjön velem, majdcsak elfelejtem így, hogy megbántott.) Ahelyett, hogy elmondanám - először is magamnak - hogy az illető megbántott. Akkor nem kellene mindenféle egyéb problémákra fordítani a valódi bajomat.

De miért csinálom ezt? Ezer meg egy oka lehet. Legtöbbször a problémám bagatel mivolta, vagy éppen a nagyon mélyen fájó, elmérgesedett, kilátástalan helyzeteket feszegető gócpontokat érintő problémák esetén hárítok. Nem merek őszinte lenni magammal. Hogy bevalljam magamnak "Helló, igen kislány, neked ezzel bajod van, téged ez a pitinek tűnő dolog bizony bánt. Ez számodra elviselhetetelen és segítség, nem tudsz elbánni vele egymagad. Ez van."

Feldmár mondta ezt a Szeretet, vágy, akarat szex című előadásában:
A Jung, a Carl Jung azt mondta, a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. Még egyszer elmondom: a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. A Feldmár meg azt mondja, hogy a hisztéria az mindig egy valódi konfliktusnak az elfedése. Ha az életemben, ebben a pillanatban van egy konfliktus és nem akarok szembenézni a konfliktussal, akkor a legjobb úgy nem szembenézni vele, hogy hisztérikus leszek, hogy mindenféle érzelmeim lesznek.

2010. augusztus 24., kedd

Koccint veled az Isten

"Valamiben hinni kell,
Akkor is ha nem felel,
Melléd ül, és koccint veled az Isten."
                                                             /Quimby/

Azt tapasztalom, hogy ha valamire tényleg vágyom, akkor az sikerül. És mindig van valami lehetetlennek tűnő lépcsőfok a sikerig, amit "majd csak lesz valahogy, lennie kell valahogy" felkiáltással lehet/kell meglépnem.

Olyan, mint a Gyűrűk Ura vagy a Prince of Persia-ban, amikor egy szent dolog megóvásáért küzdenek a földi halandók. Amikor azt hiszed már nincs tovább, az eléjük gördülő akadály elháríthatatlan, egyszer csak ott terem a váratlan fordulat. Valami, amit fejben nem lehet kisakkozni. Amikor nincs más választása a főhősnek, mint ugrani az ismeretlenbe és hinni, hogy akármilyen lehetetlen, sikerülni fog, mert sikerülnie kell.

Így találtam boxedzőt 2006-ban Cipruson és így találtam most termet a belvárosban a bodyART órámhoz is.

Akkor csak azt tudtam, hogy boxolni akarok. Folytatni, amit itthon évekkel előtte elkezdtem és imádtam. Kérdezgettem a helyieket és ketten egyszerre irányítottak Savvashoz. Egyikük elvitt magával, hogy benézzek az edzésre és bemutatkozzam. Csak fiúk egy olyan kulturából, ahol a csajok otthon mosnak, főznek és takarítanak, ha kimozdulnak, csinosan felöltözve leginkább csendben maradnak és mosolyognak. De semmiképp nem boxolnak! Meg is mondta Savvas, hogy lányokat nem edz. Aztán megesett rajtam a szíve és mondta, hogy következő edzésre beállhatok. (Szuper! De hogy jutok fel ide újra? Tömegközlekedés nincs, autóm nincs, bringával 40 fokban hegynek fel 40 perc...) Athos, aki elvitt az első edzésre, megint bepakolt az autójába és felvitt. Úgy edzettem, mint a kisangyal és Savvas örömére a fiúk is összekapták magukat. Azt mondta járhatok. Iszonyúan örültem, de akkor átfutott az agyamon az a nem csekély akadály, hogy fogalmam sincs hogyan fogok feljárni. Elmondtam neki, hogy már csak ez az aprócska problémám van...Savvas odahívta Dorost, kedves helyi fiú, 20 év körüli. Angolul alig beszél. Meghagyta neki, hogy a szálloda előtt, ahol dolgozom, vegyen fel edzés előtt (tudta, hogy ugyanabból az irányból jár) és vigyen vissza edzés végén. Hát így.

2006 végén a térdeim felmondták a szolgálatot, akkor kezdtem jógázni. Semmi addig megszokott kemény sport. Krónikus térdszalag gyulladás, ami bármikor kiújulhat. Eljött az életemben az ízületkímélő mozgásformák ideje. Gyógytorna, fizikoterápia, és jóga. Meggyógyult a térdem (tünetmentes), majd újra formában futás, úszás, biciklizés és jóga. 2008-ban találkoztam a bodyART-tal. Beleszerettem. Eldöntöttem, hogy edző leszek. Így lett. Elkezdtem órákat tartani Tomi barátom lakásában. Jöttek az emberek is, egyre többen. Aztán Tomi lakása ugrott és teremre volt szükségem egyik hétről a másikra. Olcsó, belvárosi jógastúdióra. Lehetetlen paraméterek. Körbeírtam, facebookon postoltam, hogy mit keresek, aztán kaptam egy névjegyet a telefonomra Király 14, másnap egy sort magyarázatképpen. Olcsó, szabad jógastúdió a belvárosban. Hihetetlen! Hívtam, megnéztem, beleszerettem, és még aznap megkaptam a kulcsot, rajta "Király". Most pedig már ott tartom az óráimat. Ez meg így.

Valamiben hinni kell

2010. augusztus 19., csütörtök

Visszajelzés

Persze lehet azt sejteni, hogy kell a visszajelzés, hogy jól esik. De nem gondoltam, hogy lehet ennyire jó. Valamikor márciusban írtam arról, hogy bodyART edző leszek és azt hiszem akkor majd képes leszek adni valamit, valami plusszt, személyesen, magamból. Egy hónapja tartok órákat és azt az érzést, amikor látom az emberek fején a fáradtsággal vegyes kielégülést, nem tudom mihez hasonlítani. És amikor másnap e-mailben kapom, hogy sajog és fáj a test, a lélek pedig jól van és köszöni...Én köszönöm! Nem is volt olyan régen, amikor kitaláltam, hogy belevágok. Most pedig termet keresek az óráimnak, mert az eddigi helyszínt máris kinőttük...Óriási!

2010. augusztus 17., kedd

A jólöltözöttségről

a képen: Eva Green

"Aki rosszul öltözködik, ahhoz nekem közöm nincs. Aki rosszul öltözködik, nem ismeri a testét. Aki nem ismeri a testét, az nincs tisztában önmagával. Aki nincs tisztában önmagával, nem is tudja képviselni azt. Mit kezdjek egy olyan emberrel, aki nem tudja megmutatni azt a varázslatot, ami ő?"
                                                                                           / Mamzel /

Ennél pontosabban még sosem hallottam / olvastam annak a megfogalmazását, hogy mitől lesz valaki jólöltözött. Azt mindig sejtettem, hogy ez nem pénz és nem is csak ízlés kérdése, hanem mindenek előtt önismeret és önbizalomé. De hogy mennyire önismeret és önbizalom kérdése, azt csak így 30 körül tapasztalom meg igazán. Leegyszerűsítve: csak azt vedd fel, amiben szexinek érzed magad. Akkor is, ha szakadt farmerhez öltözöl.

Ritmus



Elindít, újrajátszik, újrajátszik, újrajátszik. Folyamatosan tizenötször legalább.

2010. augusztus 12., csütörtök

Útitársak



Ha van olyan, hogy szerelmi vallomás, akkor lehet olyan is, hogy baráti vallomás, ugye? Ezt kaptam ma.
"Egymás útját folyvást kersztező útitársak vagyunk. Egy életen át. És milyen szép is ez így."

2010. augusztus 10., kedd

Entre-deux


"Ez a kétlakiság érdekli. Az a köztes állapot, mely nem létezhet a gyökértelenség felszabadító, ám egyben nyomasztó és soha meg nem szűnő érzése nélkül."

Frenák Pál / Seven

2010. augusztus 8., vasárnap

A látnoki szavak nem hatottak

"José Arcadio Buendía nem gondolta, hogy a felesége akarata ennyire hajthatatlan. A képzelet varázsával próbálta hát elcsábítani, egy csodálatos világot ígérve neki, ahol elég, ha valami bűvös folyadékot öntenek a földre, s a növények máris olyan gyümölcsöket teremnek, amilyeneket akar az ember, és ahol potom pénzért mindenféle fájdalomcsillapító masinákat lehet kapni.
E látnoki szavak azonban nem hatottak Ursulára."

Marquez Száz év magány

2010. augusztus 4., szerda

Csended vagyok



Amikor ez a zene akkor ott újra született. Az MR2 8-as stúdiójában. Akkor ott ülni jó volt. Nagyon jó. Maga az élet, a pillanat csodája. És tegnap érezni újra ahogy az a szép másfél óra emlékké szelidülve kellemes érzéssel tölti meg a szívemet újra. Mosolyogva hallgattam a rádiót. Köszönöm!

http://www.punnanymassif.com/

2010. július 30., péntek

Minden szörnynek nagy az árnyéka

photo by Darkness76 on Deviantart

Pedig a szörnyek nem is olyan nagyok. Csak az árnyékuk az.

Meg kell keresni annak az árnyéknak a gazdáját és jól belenézni a szemébe. (Lehet a saját tükörképemébe kell...) Aztán újragondolni mitől is féltem igazán. (Vagy csak hazugságok nélkül felsorakoztatni a félelmet okozó tüneteket.) Annak részleteit apránként megnézegetni, beletenni egy képzeletbeli dobozba majd lezárni. Meggyújtani vagy bármilyen egyéb tetszőleges módon megsemmisíteni és az esetleges maradványait szétszórni. Közben elmondani a varázsigét.

Végiggondoltam a mumusomat és ezt mondtam el. Tegnap. A szaunában, fáradt testtel ücsörögve a sötétben egyedül. Ahol végre magam voltam magammal.

"Visszaadlak a mindenségnek, elbúcsúzom a közös életünktől. Köszönöm amit adtál nekem, megbocsátok a fájdalomért, amit okoztál nekem. "

2010. július 27., kedd

Hm

http://corneliahediger.com/

2010. július 26., hétfő

Bits and pieces

kép: bits and pieces by threelibra on deviantart

Szabadon szalad, ideteszem. - Egy hetes lázzal otthon fekvés után egy 4 órás bodyART workshop erős vállalkozás, mondhatni nem okos. Lázra jött az izomláz, mégsem bánom.- Lehet, hogy már nem is félek a pókoktól. Összecsípkedték a tenyeremet egy elhagyatott lakókocsiban alvás után és túléltem. - Szeretem a színeket és az embereket színes ruhákban. Szeretem a Balaton felső partját és a dombokat felette. - Lehet, hogy hárman van egység, kettesben kétség. Vannak titkaink. És ez nem baj. - SCH, mint skizó. Nem baj. Azért vannak a jó barátok. Lehet beszélgetni az ésszerűség határain túlról. - Nem érdemes mindent elhinni magamnak. Néha az érzés után és a gondolat születése előtt lenne jó egy stop gomb. Mielőtt a szó kiszalad, tízig számolni érdemes. - Fércmenedzsment nem segít. Változtatni nehéz. - Az elme élesíthető, a szív esendő. - Nem baj, hogy hűvösebb van, éppen felperzselt már a hőség.

Szűrő

kép: mirror mirror by moonmomma on deviantart

Kell, hogy legyen a személyiséged belsejében egy mag, amit csak te ismersz, és feltétel nélkül szeretsz. Ő vagy Te, akihez vissza tudsz nyúlni ha rossz útra tévedsz. Amikor reménytelen szerelmedben összetéveszted a tükörképed a másik ember szűrőjén át látottakkal. Vigyázz magadra!

2010. július 22., csütörtök

Thirsty for marvelous

"I am an excitable person who only understands life lyrically, musically, in whom feelings are much stronger as reason. I am so thirsty for the marvelous that only the marvelous has power over me. Anything I cannot transform into something marvelous, I let go. Reality doesn't impress me. I only believe in intoxication, in ecstasy, and when ordinary life shackles me, I escape, one way or another. No more walls."

/Anaïs Nin/

2010. július 20., kedd

Nekem tetszik



"Nekem tetszik, hogy neked mindig az tetszik, ahol vagy." - facebook comment arról, hogy tetszik nekem London is meg Párizs is, de legjobban Budapest tetszik.

Gondolkodtam ezen és jól esett, hogy ezt írta, valahogy megfogta a lényeget. Mindegy mik a külső körülmények ha elfogadom, hogy az életem minden pillanatában a lehető legjobb helyen vagyok, mert az élet maga egy állandó mozgásban levő, tökéletes egység, aminek én a része vagyok. Hihetetlennek tűnhet, de a legcsúnyább helyen a legbizarrabb helyzetekben is képes vagyok jól lenni, sőt még szomorúságban is lehetek jól. Ugyanolyan jól aludtam a londoni luxushotelben, mint a reptéren hajnalban. Most is jól vagyok. Csak éppen lázam van. Nem nyomasztom hát magam azzal milyen lenne ha nem lenne most lázam, hanem azt csinálom, amit lázasan lehet és ennek örülök. Hogy itthon vagyok, van időm gondolkodni és pihenek. Csak a fejemben tanyázó elvárásokat kell kisöpörni és akkor képes vagyok jól lenni ott és úgy, ahogy vagyok. Ajánlom kipróbálásra mindenkinek.

2010. július 12., hétfő

Nyár, pillanat

Csak igent mondani a lehetőségekre és elindulni. De mi lesz? Mi lenne? Valami, bármi. Valahogy, akárhogy is. Jó lesz, mert kíváncsi vagy, mert elfogadod, és megéled amit kapsz. Minden pillanatot a jelen teljességében. És nem gondolsz visszafelé és nem tervezel előrefele, csak jelen vagy minden tudásoddal. És észreveszed, hogy minden pillanat újabb csodát tartogat. Nem fényképezel, csak nagyra nyitod a szemedet és beleégnek az emlékezetedbe a fények, a színek, a formák, a hangok, az illatok. Nem cipelsz hátizsákokat, mert már tudod, hogy nincs rájuk szükséged. Haladsz, mozdulsz, élsz. Létezel. Boldog vagy.

2010. július 8., csütörtök

Beyond pink

                                                                                                                                photo by simple tess on flickr.com

Tanulságos olvasmány úton a felnőttség felé.

HOZZÁM JÖSSZ-E, SZERELMEM? – és további 15 kérdés, melyet nem árt esküvő előtt megbeszélnünk

1) Akarunk-e gyerekeket, s ha igen, akkor ki lesz gondozásukért elsősorban a felelős?
2) Világosak-e anyagi céljaink, s ezekkel kapcsolatosan egyéni kötelességeink? A pénzköltéssel és takarékoskodással kapcsolatosan egyetértünk-e?
3) Beszéltünk-e arról, hogyan vezessük közös háztartásunkat, megállapodtunk arról, hogy ki milyen házimunkát végez majd?
4) Egymás egészségi állapotával tisztában vagyunk-e? Ismerjük-e családjaink fizikai és szellemi egészségi állapotát, egészségügyi történetét?
5) Vajon párom kedves-e velem olyan mértékben, amelyet én elvárok?
6) Tudunk-e szexuális szükségleteinkről, vágyainkról nyíltan, őszintén beszélni egymással?
7) Lesz-e televízió a hálószobánkban?Valóban odafigyelünk egymásra? Tekintetbe vesszük egymás nézőpontját, ötleteit, kifogásait?
9) Ismerjük egymás spirituális, vallási hovatartozását, szükségleteit?.Beszéltünk róla, hogy gyermekeinket milyen erkölcsi-vallási szellemben fogjuk nevelni?
10) Kedveljük és tiszteljük egymás barátait?
11) Kedveljük és tiszteljük-e egymás szüleit? Felmerült-e bennünk olyan aggodalom, hogy egyikünk vagy másikunk családja esetleg beavatkozhat majd párkapcsolatunkba?
12) Van-e bármi olyasmi amit bosszantónak találunk egymás családjában?
13) Van-e bármi olyasmi az életünkben, amit egyikünk sem hajlandó feladni a házasságon belül sem?
14) Ha egyikünknek olyan munka-karrier lehetősége adódna, ami miatt a másik családjától távoli helyre kellene költözni, akkor hajlandóak lennénk odamenni?
15) Elég erősnek érezzük-e egymás iránti elköteleződésünket, érzelmi kötődésünket a házasság nehézségeivel való megbírkózáshoz, bármily kemény kihívás elé állítsanak is?
(Forrás: Elle)

2010. július 1., csütörtök

Preko



Péntek délután Szonja kocsijába be, 4 órakor Danit felszed, benzinkúton Dani napszemüveg levesz, Emese nézi. Ott zöld itt kék. Tank tele, kávé az arcban, irány az autópálya..Mamma mia. Este 9 Zadar, komp, telihold, kikötünk. Preko. Zsuzsi a 3 kerekű biciklin, hajóba bepakol, Barbaránál friss halat eszik, Karlovacko, Ozujskoval öblít. Aludni próbál, búvárok kopognak a hajó alján, izgul, nem megy. Tényleg telihold. Másnap kávé, napsütés, parton Elle felolvasás, szundikálás. Délutánra beborul, fedélzeten spontán házibuli helyi slágerrádióra. Léggitár gyakorlat. Alvás. Reggeli úszás, napsugarak. Vitorlát bont, kihajóz. Vízbe ugrál, örül. Kikötés, vacsora: isteni kagyló, isteni hal, házi csokoládé a kávé mellett, helyi pálinka. Komp lekés, feszültség a fedélzeten. Sör segít. 2 óra múlva következő komp, Zadar, autópálya, hátsó ülésen Rammsteire alvás. Hajnalban félálomban megérkezés.

2010. június 22., kedd

Belülről égek



Érzelmek emésztik a testem belülről. Megnövekedett hőfokon ismét rajta vagyok a hullámvasúton.

2010. június 21., hétfő

Egek ura



"Mily mély a sekélység s mily sekély a mélység..." A Juno rendezőjének filmje Egek ura. Hosszú idők óta a legnagyobb hatással ez a film volt rám, nem véletlenül. Minden nagyvárosi, választott magányban élő - tetszik vagy nem tetszik - yuppie hasonló helyzetben van. Egy tökéletesen elszigetelt, tökéletesen felépített élet, túlburjánzó önismerettel, jól meghatározott célokkal, tudatosan alakítva...még jól is érzem magam benne. Kötetlen kapcsolatok, rugalmasan kezelt helyzetek. No hard feelings...
Nehezen lehetne megfogalmazni mi az, amitől mégis az az érzése támad az embernek, hogy valami nem stimmel. Jason Reitman -nak sikerült.

2010. június 18., péntek

bodyART tréner lettem


A bodyART egy tréning, aminek alapját a jóga adja, de számos más rendszer, pl a gyógytorna, do-in technika, relaxációs technikák, shiatzu, tai-chi elemei megtalálhatók benne. A test egészére hat, egyszerre erősít és nyújt és stresszoldó hatása is bizonyított. Sok évvel ezelőtt nyálcsorgatva ültem a modern tánc előadásokon, aztán eljártam a workshopokra, hogy belekostoljak ebbe a testtudatosságba. Végül Iyengar jógával kezdtem el a saját testem ebbe az irányba művelni. Abbamaradtak a férfias sportok, mint a box, amit előtte 4 éven át teljes odaadással űztem. Beleszerettem ebbe a mozgásba, és abba, ahogy megváltoztatja a mazochista szemléletem, ahogy megtanított tisztelni és elfogadni a saját határaimat. Amikor rátaláltam a bodyARTra tudtam, hogy ez az én utam. És azt is tudtam, hogy mindent tudni szeretnék erről a mozgásformáról. Elindultam ezen az úton és szépen lassan haladok arra, amerre testileg, lelkileg és szellemileg mennem kell. Mától nemzetközi bodyART BASIC oktató vagyok. És büszke vagyok magamra. 

2010. június 17., csütörtök

Nyitott szárnyú emelkedő zuhanás



És egyszer csak elsétálsz a múltad mellett. És nem vesz észre és te sem hívod fel a figyelmét, hogy hello hello... hiszen mit is mondhatnál? Hogy itt vagyok, nem az, aki voltam, hanem aki vagyok. Ám aki mégis azáltal lettem mai önmagammá, hogy a múltja voltál? Talán ezt mondtam volna elmenőben. Ám ez a gondolat villámgyorsan átfutott a fejemen amikor megláttam és észrevétlenül átbillegtem az út túloldalára, így nem kellett szavakkal torzítani az amúgy is torz pillanatot.

2010. június 6., vasárnap

Beingness

 photo on flick by Jumpinjack

Nehézemre esik az írás, mert kevés kérdés marad mostanában a fejemben. A kérdések csendben fogalmazódnak meg és válaszokat mint egy mozaik szétszóródott darabjait, a létezésben találom. Mintha az egyszerű létezésből nem születne semmi leírnivaló. Mintha az csak a pillanatban lenne érdekes, s talán még fényképre sem érdemes.
Valahogy minden csak történik lassan vagy gyorsan - a maga tempójában - és közben a fejemen átsuhanó gondolatokból apróságokat tudok csak kiragadni, gondolatfoszlányokat, amik semmit sem akarnak, magukért valók, mégis teljessé tesznek. Tegnap pl esküvőn voltam, ahol láttam párokat egységben, kétségben és látszatban. Eltöprengek a saját vágyaimon, a napsütötte reggelen, a mai csicseriborsós heblebeblén, hozzá a brownie-n, és, hogy mindez mennyire elég a tökéletes boldogsághoz. Azon, hogy a létezéshez türelem kell, hogy a mellkas nyitásával felemelkedik a tekintet és a testemben szétáradó oxigén milyen sokat segít a jelenben maradni. Süt a nap:)

2010. május 30., vasárnap

Apa vallomásai 91-ből

Egy cikk 1991-ből, amit apukámról írtak. Egy A3-mas fénymásolt lapon őrzi, nem tudom, hogy a virtuális betűk meddig keringenek még az éterben, de ha nem is marad meg sokkal tovább, mint a papírra vetett szavak, jól esik megosztani a gondolatait. Ahogy ő az apukájától, én nagyrészt tőle kaptam a szemüveget, amin keresztül a világot szemlélem.

„Már sokadszor lapozom át jegyzeteimet, próbálom felidézni a késő estébe nyúló beszélgetést, amelyen annyi mindenről szó esett. Sportról és nyelvekről, filmekről és sakkról, ufókról és parapszichológiáról de természetesen legtöbbet a pedagógiáról. Talán mindezekről írnom kellene, mégsem teszem. Mert az ember nem láttat valamit jobban azzal, ha például bemutatja mi a gyökér, a törzs, az ág, levél, ahelyett, hogy azt mondaná: gyümölcsfa. Király Attiláról sem lehet úgy beszélni, mint a sportemberről, a filmbarátról vagy több nyelv tudójáról. Mert ezek a közös eredőjű dolgok egységet alkotnak benne és ezek teszik azzá, aki. De hát ki is ő? Erről vall ebben a kissé rendhagyó portréban, végig saját szavaival, melyek tanítványai szerint egyek tetteivel. A Kun Béla Gimnázium 33 esztendős testnevelés-orosz szakos tanára négy általa igen fontosnak tartott idézetet mutatott nekem. Induljon hát közülük az elsővel a vallomás.

„A GYERMEK ELSŐ TANÍTÓJA A SZÜLŐ KELL, HOGY LEGYEN!”(zsidó törvény)

Azt hiszem, meghatározó az életemben annak szomorú indulása. Hogy édesanyám meghalt, amikor én születtem. Pedig milyen sokat adhatott volna a gyerekeknek! Úgy érzem, hogy helyette nekem is adni kell…Apám, az erdélyi Székely Király Sándor amikor világra jöttem már 48 éves volt, tele élettapasztalattal, bölcsességgel. Pék volt a szakmája, de ő keltette fel bennem a tudás iránti igényt. A példaképem máig ő, a szellemileg mindig éhes. Mert amikor megszerezte a számára létbiztonságot jelentő szakmát, rögtön tanulni kezdett a maga örömére, nyelveket, zenét…És rengeteget olvasott. Nagyon sok embernél sajnos ez fordítva van. A tanulás célját csak a szakma megszerzésében látják, s amint ezen túlvannak, végleg leteszik kezükből a könyveket. Apám – akinek szájából soha nem hallottam durva szót, s aki mindig nyitott ajtó mögött aludt – nevelte belém azt is, hogy az emberekben bízni kell, s hogy ne veszítsem el soha lelkem derűjét. Saját példájával ő tanított arra is, hogy legyen az ember munkája bármi, tegye azt felelősséggel, a tökéletességre törekedve. Ezért tapasztalom szomorúan, hogy sok gyereket nem azért küldenek szakmunkásképzőbe, hogy abban a szakmában majd tökéleteset alkot, hanem mert másra tökéletlen. Apámtól örököltem világnézetemet is. Benne, aki zsidók közt nőtt fel, nem volt semmiféle felekezeti vagy egyéb előítélet, mindig csak azt nézte ki milyen fokon tud ember lenni. Első politikai ismeretemet is a az ő bölcs szűrőjén keresztül kaptam. Megjárta a Don-kanyart, volt kitelepített, megélte, hogy amikor elvették tőle a pékségét, azt az embert tették meg vezetőnek, akit a legnehezebben tudott megtanítani a szakma fortélyaira. S ahogy ma figyelem a változásokat, látom, hogy jó pár ember esetében igazolódtak apám szavai: olykor a legnagyobb nyilasból lesz a legnagyobb kommunista.

„….EGY ÉRETT EMBER SZENVEDÉLYES VISZONYA EGY ALAKULÓ EMBERHEZ,MÉGPEDIG AZ UTÓBBI KEDVÉÉRT, AZÉRT, HOGY AZ A MAGA ÉLETÉHEZ ÉS FORMÁJÁHOZ ELJUSSON„ (Hermann Nohl)

Első tanítóm, az apám után gimnáziumi – ezt is szülőfalumban, Zalaszentgróton végeztem – magyar-olasz tanárom tette rám a legnagyobb hatást. Olyan ember volt ő, akinek a dolgai szintén példa értékűek lettek a számomra. Így ha egy könyvről meélt, elolvastam, ha filmklubba ment, én is beiratkoztam. Nem azért, hogy utánozzam, hogy én ő legyek, hanem, hogy segítségével magam lehessek.
Tanárként én is ehhez próbálom hozzásegíteni az összes gyereket. És nem azzal, hogy azt akarom, biflázzon be valamit – hiszen pl a matematikát előbb-utóbb úgyis elfelejti az ember – hanem, hogy a tanulás folyamatában találjon meg olyat, ami egy életre építő lehet. Vallom, hogy minden tantárgy abban segít, hogy az ember megtalálja, miben jó az a gyerek és ezt tudatosítsa, erősítse, míg egy másik tárgyat tanító azt, amit ő látott meg ugyanabban a tanulóban.
Mindenkiben keresni kell a tehetséget, ami azonban a mai iskolákban sajnos legtöbbször korlátok közé kerül. Mintha itt átlagembereket akarnának neveltetni. Mert itt nem igazi érték az, ha valaki mondjuk zseniálisan rajzol, hiszen további pályafutását elvágva, vagy legalább megnehezítve, nyugodt lélekkel megbuktatják más tárgyakból. Én ezt elfogadhatatlannak tartom. Ott van például az egyik sakkozó Polgár lány, aki 4 évesen 40 éves férfiakkal ült le játszani, hiszen a sakk területén azonos szinten voltak. A mai iskolának nem fontos, hogy melyik gyereknek miben, hol a szintje, hol fejlődhet igazán. Nálunk nem lehet beültetni az ötödikes nyelvzsenit a nyolcadikos órájára, hanem kezdje ő is újra a többiekkel az abc-nél…

„CSAK ATTÓL TANULUNK, AKIT SZERETÜNK” (Goethe)

Én azt hiszem, felnőtteket nem lehet nevelni. Ők már foggal-körömmel ragaszkodnak a maguk hibáihoz, s megpróbálják azokat ráerőltetni a másikra. De a gyerekben még ott a lehetőség, hogy mint tanár, szépre, jóra, értékesre nyithassam a szemét, s kötelességem is ezt tenni, hittel, türelemmel, emberszeretettel. És igenis az is fontos számomra, hogy a gyerekek is szeressenek. Nem, nem azzal, hogy ezt ki is mondják, de érezzem, sugározzon belőlük. Azzal például, hogy el is gondolkodnak azon, amit mondok. Azzal, hogy nem csak megtanulják, hogy ez a dolog szép, de nem mennek el mellette később az utcán. Azzal, hogy egy idézet ne csak azért tetsszen nekik, mert Thomas Mann mondta, de vegyék azt is észre, hogy társuk ennek ismerete nélkül is ugyanazt az értékes gondolatot fejtette ki. Nagyon hiszek a gyerekeknek és nagyon hiszek bennük. Igaz, néha érnek cslódások, és ilyenkor szomorú vagyok. De keresem az okokat, mert fontosnak tartom tudni, miért él vissza a bizalommal valaki.

A nevelőmunka nem mérhető és eredménye is csak hosszú idő után látszik meg. De azt tudom, hogy nem továbbélni akarok a tanítványaimban –ahogy a saját kislányomban, kisfiamban sem – hiszen nem én vagyok a fontos, hanem ők. Az én teendőm csak annyi, hogy magukra találni segítsem őket. Az „elégtétel” szót sem szeretem, mert soha nem azért adtam, hogy visszakapjak…

„ÓH ISTEN! HA AKARSZ MEGMENTHETSZ, HA AKARSZ ELPUSZTÍTHATSZ. DE BÁRMIT AKARSZ, ÉN ÚGY KORMÁNYZOM A HAJÓMAT, AHOGY KELL.”(Michael De Montaigne)

Agresszív nem vagyok, de az igazságtalan dolgokat nem tudom szó nélkül hagyni. Ezért is jöttünk el feleségemmel Balatonfőkajárról, ahol főiskola utáni első két évünket tanítottuk. Ott a nekünk ígért lakásba a tanácselnök lányát költöztették, s bennünket az öregek napközijének egyik szobájába dugtak be, de egyéb módon is igyekeztek megismertetni velünk a szocialista valóságot…Komlót. 1981-ben költöztünk ide – nehezen szoktam meg, de mára már emberi kapcsolataim mind idekötnek. A kenderföldi iskolában kezdtem majd egy évet töltöttem a tanács sportosztályán. Hogy miért hagytam el egy időre a pályát? Mert szép, új feladatot láttam magam előtt és hittem, hogy a város számára valami hasznosat tehetek sportvonalon. De olyan falakba ütköztem, hogy csak egy vágyam volt: vissza, tanítani! Azóta nyugodtabb vizeken hajózok, s igyekszem úgy kormányozni, ahogy nekem kell. Politizálással nem foglalkoztam és nem foglalkozom, bár az eseményeket figyelemmel kísérem. Sajnos változást nem érzékelek, mert úgy látom, a régi apparátus ügyesen átmentette magát. De hát az én feladatom a nevelés, ebben törekszem az általam elérhető legtökéletesebbre. Most ugyan szűkebb lesz a területem, mert eldöntöttem, hogy jövő évtől oroszt már nem tanítok, de azt hiszem, ha az ember adni akar valamit, mindig megtalálja a módját, mikor és hogyan tegye…”

2010. május 27., csütörtök

Le Cool

Írtam egy szösszenetet a Gerlóczyról. Ha már minden nap ott parkolom le a biciklimet és kávézókban töltöm a szabadidőm jelentős részét, többek közt a Gerlóczy teraszán, nem volt rossz a téma, amivel megkeresett Fruzsi (a le Cool szerkesztője). Íme: http://budapest.lecool.com/budapest/hu/issue/49

2010. május 26., szerda

halló halló halló

"voltam New Yorkban
reptéren Londonban
Berlinben lassú volt a film
imbolygott Amszterdam
és hess jött Marrakech
Párizsból sms
szikrázott Velence
mint Varsóban a fűszeres
lány aki eladó
de én nem Bem apó
halló halló halló
hallucináció
csak a szerelem eleven elemem
valahol elveszett
veszettül keresem
sehol se talállak téged életem"

2010. május 17., hétfő

Undorító

Alessandro Bariccotól idézem egy számomra kedves morális példabeszédét, amit egy kisfiúés egy felnőttférfi beszélgetése formájában vetett papírra, emlékeim szerint a City című könyvében.(De ebben lehet, hogy tévedek.)

"-         Mi az undorító?
-         Vannak az életben dolgok, amiket nem szabad megtenni.
-         Sok ilyen van?
-         Az attól függ. Ha valakinek gazdag a képzelete, sok undorítóságot elkövethet. Ha valaki hülye, akár egész élete eltelhet úgy, hogy egyetlen ilyen dolog sem jut az eszébe.
-         ...
-         Nézzük csak. Valaki reggel fölkel, teszi a dolgát, aztán este megy, és lefekszik. Ekkor két eset lehetséges: vagy békében van önmagával és elalszik, vagy nincs békében és akkor nem alszik. Érted?
-         Igen.
-         Tehát önmagunkkal békében kell megérnünk az estét. Ez a gond. Egyetlen úton-módon oldahtjuk meg a problémát egyszerűen: ha tiszták maradunk.
-         Tiszták?
-         A bensőnkben, ami azt jelenti, hogy nem követünkel semmit, amit szégyellnünk kellene. És akkor nincs semmiféle bonyodalom.
-         Nincs.
-         Bonyodalom akkor támad, ha az ember ráébred, hogy olyasmire vágyik, amit szégyellnie kell: ha valami őrültségre támad kedve, amit nem lehet megtenni, mert vagy borzalmas, vagy bajt okoz másnak. Oké?
-         Oké.
-         És akkor eltűnődik : hallgassak-e erre a vágyamra vagy verjem ki a fejemből?
-         Persze.
-         Persze. Az illető elgondolkodik és végül dönt. Százszor kiveri a fejéből, végül mégis eljön a nap, hogy úgy dönt, hogy megteszi, amire annyira vágyik és akkor megtörténik az undorítóság.
-         Pedig nem kellene elkövetni az undorítóságot, igaz?
-         Bizony nem szabadna. De figyelj: nem zoknik vagyunk, hanem emberek. Tehát aza fő célunk, hogy tiszták legyünk. A vágyaink a legfontosabbak és nem lehet mindig kijátszani őket. Előfordul, hogy megéri, hogy nem alszunk, hanem inkább kielégítjük a vágyunkat. Elkövetjük azt a bizonyos undorítóságot, azután megfizetünk érte.
-         És igazán csak ez fontos: hogy amikor eljön a pillanat, akkor meg kell fizetni érte, meg se forduljon az ember ejében, hogy megszökik, hanem marad és méltóságteljesen fizet. Csak ez számít.
-         De hányszor lehet elkövetni az undorítóságot?
-         Túl sokszor nem, ha időnként aludni is akar az ember..."