2008. november 26., szerda

Tér, idő, pillanat

"Hogy leírhassuk és irányíthassuk, mindent egybizonyos távolságra helyeztünk önmagunktól, és ezzel elidegenítettük magunkat a környező világtól és a saját testünktől egyaránt - az ént pedig otthagytuk elárvultan, egy tartalmától megfosztott, kielégítetlen kísértetként, csordultig bűntudattal és szorongással; kapcsolatlanul és magányosan."
/Alan Watts/
Tegnap éjjel megnéztem a Vicky Cristina Barcelona-t. Mindenki valamilyen..
Lehet, hogy őrültek, hogy gyilkolják egymást, de ők ketten nem mulasztották el megélni a pillanataikat és (látszólag) egészen tönkremenni belé. Jó volt látni. Őket is meg a másik két (három) nőcit - ahogyan ugyanaz az valóság szeleteiben új értelmezést nyert.

"Szerelmesek voltunk, de nem megy együtt. Valami hiányzik."

Woody Allen Vicky Cristina Barcelona.
http://vickycristina-movie.com/


Remek szórakozást ígérő örökérvényű kérdések emészthető mélységben/magaslatban. Szép zene, szép képek. Nem elemzek, ajánlok. Engem inspirált.

2008. november 24., hétfő

Találkozás

Rámnéz. Néz.
Figyel engem.
Visszanézek.
Kíváncsian néz.
Kíváncsian nézek.
Nyugodt vagyok.
Csend van.
Eltűnik az idő.
Nem kezdődött el semmi, s nem lett vége semminek.
Egy perc tiszta csend, egy tiszta tekintet.
Egy találkozás.
Eleje és vége nélkül.

2008. november 20., csütörtök

2008. november 19., szerda

Én és az árnyékom

„Valahányszor tudni akartam, mi is lappang lelkem legmélyén, összeírtam barátaim, ismerőseim engem leginkább irritáló, taszító vonásait, s máris szembetalálkoztam saját tudattalanommal, melyet így tudatosítottam.”

Itt tartok. Javaslom kipróbálásra a találkozást azzal a bizonyos árnyékszemélyiséggel. Nem kell félni tőle. Max nehezebben megy majd a bűnbakképzés!

Csernustól. Okosság.
Dr. Csernus Imre: A nő

Minél inkább takarózik valaki, annál átlátszóbb.

Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.

A boldogtalanság kisugárzik, érezhető, ezáltal látszik is.

Egyet már rég megtanultam, mindenki úgy kúrja el az életét, ahogy akarja.

Aki gyáva, az fél is mindentől.

A serdülők és a felnőttek között van még egy kor. Ez pedig a görcskor, ahol azok vannak, akik nem mernek felnőni érzelmi szempontból. Görcsöt csinálnak önmagukból, a görcs pedig csak egy magához hasonlatos görcsöt fog vonzani. A két görcs boldogsága, csak görcs lehet.
A boldogság tiszta, stabil állapot. Azonban igazából nem hiszem, hogy mindezt tiszta lépésekkel el lehet érni, mivel hazug mintákat mutatnak nekünk, és amíg mi a szubjektivitásunkból adódóan ki tudjuk magunkat szakítani, addig akár évek, évtizedek is eltelhetnek. A hazug minta meg ott lappang. Ott van az agyadban.

Tegyük fel, kiderült, hogy a partnerem nem tartotta be a szavát, és nem ott volt, ahol mondta. És megszívatott. Iksz idő után rájöttem, hogy milyen szemét. És ez nekem nagyon rossz, mert kiderült, hogy hazudott nekem, miközben én addig maximális bizalommal voltam iránta. Azonban a rosszat valójában nem a másik okozza, hanem én okoztam magamnak, mert én engedtem meg, hogy a másik ezt megtegye velem. Ez a rossz. Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll – és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas – mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának. Ránéz a pasira, és eszébe jut a saját kiszolgáltatottsága. De haragszik rá, mert ő szent és áldozat is egyben.

2008. november 15., szombat

24 forever



1977 november 15. - 2001 november 5.

2008. november 13., csütörtök

Csemege

Where? Who?

RUN

2008. november 12., szerda

ZERO

"Világosodik lassacskán az elmém,a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,észreveszi,
hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,vagy így,
vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni."

József Attila: Kései Sirató/részlet



Két évem ment rá, hogy vakon próbáltam hinni valakiben,
aki gyengeségét, gyávaságát gyermeki énjének álcázva gyalogol át mindenkin.
Végül rájöttem, hogy ez ez egész egy hazugság, hogy nincs senki a máz, a nagy teóriák,
az üres szófordulatok, a szabadság bénító illúziója mögött.
Szakítani sem volt képes. Elsunnyogott, mint minden helyzetben egész életében.
Léptem. Ő pedig bizonyított. Két hét sem kellett hozzá!
Éljen Győr, éljen a szabadság! Köszönöm, hogy megmutattad valódi arcod. Szavak nélkül végre nem lehet hazudni!


elhalványul, majd eltűnik a dühöm idővel...

Meg egy kis zene, ez már csak ilyen... http://www.youtube.com/watch?v=bd2B6SjMh_w

2008. november 10., hétfő

Egyedül?

Alone, on my own, by myself.



Egyedül vagyok? Inkább magammal vagyok.
Próbáltad már? Nem egydül lenni, hanem magaddal.
Nem keresni más díszes társaságát, hanem a saját díszes társaságodat becsben tartani, egyenesen élvezni. Nem más szeretetétől, szerelmétől vagy visszajelzésétől várni a lelki békét, hanem attól, amit magadnak adsz nap, mint nap. Állítólag a Garnier a "Törődj magaddal!" szlogennel rendesen belenyúlt az ókor bölcsességébe. (Kíváncsiságból ezt most meggugliztam...jujj, lehet, hogy ciki ez a szófordulat. Rengeteg közhely, női lapozók, reklámszlogenek a találati listán. ) Attól még nekem most esett le ez a tantusz, nincs mit tenni, ezt élem. Itt a helye.

Szóval törődöm magammal. Ismerkedünk. Me, myself and I. Nézegetem a képeket, amiken én vagyok. Szeretem változtatni a hajamat. Figyelem a szokásaimat. Szeretek egy kicsi kaját meghagyni a legeslegvégén és nem meginni az utolsó kortyot. Énekelgetek magamban és folyton gondolkodom. Néha nyitott szemem látványa megtévesztő lehet..sokszor nem ott vagyok, ahol fizikailag jelen vagyok. Eszter szerint elvarázsolt baba vagyok. Ez vicces, tetszik ez így. Ezzel az elvarázsolt babával időzünk, beszélgetünk és ami a legfontosabb, azon vagyok, hogy ez a baba jól érezze magát. Nem rontom a kedvét rossz gondolatokkal és nem csinálok vele olyat, ami nem jó neki. Ha jobban belegondolok, ő van velem, azaz én magammal - egész életemben. Törődnöm kell vele, magammal.

Ezek szerint egyedül lenni lehet jó is. Csak nézőpont kérdése.

Graffity by the way

Az Etele téren a 4-es metro építésének nem mellékes "mellékterméke":



photos by Vick


2008. november 4., kedd

Elégia


60 körül a férfi, okos, intelligens, kifinomult. Már sokmindent megélt, sokmindent tud, keveset vár. Előad, tanít. Magabiztos. Öregszik. Csábítást keresett ezúttal is, önigazolást, fiatal életenergiát amikor rátalált tanítványára. Mit kapott? A fiatal Consuelo szerelmét. Elfogadta? Nem. Vágyott rá? Igen (de mire rájött már késő volt). Gyávaság, önzés, félelmek. Egy elmulasztott lehetőség a férfi szemszögéből.


Irigylésreméltó a filmben Penelope Cruz ereje, amivel úrrá lesz saját érzelmén és elfordul amikor megérzi a gyávaságot és az önzést. Nekem nem sikerült.

Mindenkinek megvan a saját szakítás története. Minenki máshogy éli meg és mindenki máshogy meséli. Van, aki átsiklik rajta, kiheveri, így vagy úgy fájdalomcsillapít. Van aki soha nem lesz igazán túl rajta. Van aki csak magát látja, van aki a másikat, van aki semmit nem, van aki nem is akar látni. Van, aki dühös, van aki bosszút forral. Van aki lemondó, van aki önáltató.

Nekem simán csak kitép egy darabot a szívemből és a nagy nyers seb ott vérzik még sokáig, mint amikor kihúzzák a fogadat és bár tudod jól, hogy az a fog romlott volt és csak fájdalmat okozott ha használni akartad, vagy éppen rossz helyen volt és haszontalan volt, mégis hiányzik onnan. Ott marad a helye.





2008. november 3., hétfő

Marha

Marhalábszár, sok sok sok hagyma, türelem, só, bors, pirospaprika, pici víz, paradicsom és egy kis vörösbor. Na meg a láng! Nem parázs, nem égető tűz, hanem a láng. Azt nem könnyű életben tartani. Munka munka munka... De megéri. Az eredmény: isteni marhapörkölt:)
Köszi Vicknek meg a diósdi mesekertnek.