zuango mesék

Származási hely: Palkonya2009 Mit mesélnek az álmok? És vajon milyen kapcsolatban vannak a valósággal? Ha álmodom egy rég nem látott emberrel és másnap szembejön az utcán, vajon van-e kapcsolat az álmom és a valóság között? Vagy az efféle jelnek tűnő dolgok csak utólagos belemagyarázások? Összefüggések keresése az élet véletleneinek halmazában? Hiszek a jelekben, az érzésekben, a megérzésekben. Csak a jelekben, az érzésekben, és a megérzésekben hiszek. Még ha félelmetes és lehetetlen irányokat mutatnak is sokszor.

Törött tükör. Torz tükör? Lehet valósabb, mint az egy arcot, egy dimenziót mutató kép, ami általában tükröződik. Mindenesetre ez van az előszobánk falán, én meg belenéztem. Szeretem a tükröket. Kamaszkoromban évekig bűvészkedtem 2 tükörrel, hogy megszokjam a profilom látványát. Szörnyűnek találtam, mert nem bírtam összeegyeztetni azzal a képpel, amit a tükörben, magamat szemből nézve láttam. (Mára kifejezetten kedvelem ezt a görögös arcélt:))

Urban Maria tag-gel látta el Kata ezt a képét. Annyira felkavart, belenyúlt a mellkasomba, nem szabadulok tőle. Zseniális. Több, mint kép. Nem szeretném szavakkal elrontani. Csak megosztom a látványt.

Elmaradt az összegzés az óévben. Az új év első reggelén többek között ez sem hagyott aludni. Nem volt egyszerű év. Mentségére szolgáljon, hogy nem egyszerű senki életében a negyedik 7 esztendő zárása, hozzá egy kapcsolat, ami a személyiséget minden részletében próbára teszi (talán ez az összecsiszolódás?!). Terhelő, (csíráiban érzem, hogy felszabadító is) a felismerés, hogy minden eddigi szabály fokozottan érvényes az egyensúly fenntartása érdekében és, hogy az egyensúly maga fontos szerepet kapott az életemben...immár kimondva is. 2006-ben elvonultam és sürítve futottam le köröket, amikkel nem voltam hajlandó addig szembenézni. Az addigi súlytalanság, kevélység álarcába bujtatott gyávaság helyébe valós helyzetek, döntések, félelem és szeretet harca, valós kompromisszumok léptek. 2007-ben megismertem a teljes bizonytalanságot (lélekben, anyagilag). Egyensúlyt a rendszeres edzés hozott. Számomra ez az a forrás, amihez mindig visszanyúlhatok. A sport, amiben rendet, fegyelmet és csendet ...

A költöző madarak télre mennek oda, ahol meleg van. Ez a tél nekem is túl hideg , hogy egyedül vacogjam végig. Jobb összebújni. Nagy, közös lakásban...Ahol ha kell, el is lehet bújni. Kicsit reméltem 3 évvel ezelőtt, ha vége az egyik lakásból másikba hurcolkodós albérletezős időszaknak és beköltözöm a saját mini kuckómba, akkor egy kicsit megállíthatom az időt. Hogy végre lesz valami állandóság. Magam lehetek burokban, odafönn a galambducban. (Persze annyira nem gondoltam komolyan, így utólag...felemás, félkész megoldások, semmi sem volt a falra tisztességgel felszerelve. Tökéletes átmenet. Egyedül mi más lehetne?!) Tegnap elhagytam a váram. Már nem az a házam. Az első sokk után örömmel tölt el, hogy már nem enyém van, hanem miénk.

Hallgatod a dalt, olvasod az idézetet, nézed a tekintetet, könnyek gördülnek le az arcodon. Élsz. Szeretsz... Erőtlen minden szó, bár Rád nézhetnék, hogy megköszönjem, hogy vagy. Ane Brun: To let myself go "...Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz..."

Tegnap arra gondoltam, hogy ha egy család minden felmenőjén keresztül olyan űzött sorsot kap, mint a mi családunk, az csak azért lehet, hogy megértsük, feladatunk van. Anya, a születésnapomon, annak a napnak az emlékére, amikor életet adtál nekem, ezeket a sorokat adom Neked. "A konfuciánus erkölcstanban a lótusz a tökéletes személy, az erkölcsiekben nemes ember (junzi) jelképe, mivel a mocskos iszapból emelkedik a magasba, és ott a napfényben tárja ki szeplőtlen tisztaságát a legyőzött sötétségtől megszabadulva. A tisztaság és a becsületesség megtestesítőjének is tartják." Hellinger : A SZÜLŐK "Én a szüleim vagyok" - mondják, és mi mindannyian. "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú (teljes) életű légy a földön!" - szól a parancsolat. Nem csak akkor, ha születésünkkor nem tettek ki az utcára, vagy csak akkor, ha lakást, kocsit kaptunk tizennyolcadik születésnapunkra. Tisztelni azért, mert az Életet - az ő tehetségük szerint - megadták! Ez nem függhet a...

KÉT FÉL ARC. FÉL KÉT ARC. EGY KÉP. MI KETTEN EGYBEN. SZERETEM. SZERET. SZERETEM? SZERET?

Boldog szülinapot Attek! Szeretlek. Nagyon.

Esik a hó. Nálam bent hideg van. Nézem a nyarat, hátha felmelegít. Ez a GUABA bár egyik pultja egy csendes délutánon. Igaziból ezt már szeptember végén lőttem, azért Cipruson ez még NYÁR. hmmm...

Házam felett telihold. Szívemben nyugtalanság. Menekülés előre. Kétségek. Életszagú szmogos Budapest. Zene a láthatáron. Sör vagy bor...?

A flickr.com jó. Szeretem. Most leginkább azért, mert a Kata képei t megnézhetem. Így szavak nélkül értem, hogy van. Hogy VAN, HOGYAN van...szeretem Katát. Egyszer írt magáról nekem. kb 25 év barátság után levélben, szavakkal. Nem olyan nagyon régen. Akkor írt a létezésről, meg a nem létezésről. A képeket figyelem. A képeken emberek. Emberek nyoma utcákon, tereken. Fotók a létezésről. Egy ember a képek mögött. Ugyanaz az ember minden képben, más más arcot néz. A létezést kutatja, a valót keresi. Tele szeretettel. A képei. A valója.

Újra vissza a munkába. A céloktól terhes valóságba. A logika létezésének cáfolatába. A hatalmi erőterek vonzásába. Türelmesebb vagyok? Lelkes vagyok? Hiszek ebben az egészben? Hihető ez az egész? Tanítani. Azt érzem csak ez lehet a valódi cél. A többi...csak egy újabb kihívás. Az EGO kalandja.

Andornak, hogy ezt mondta: "A cselekvést nem a tervek, hanem a szeretet mértéke határozza meg." És köszönet Katának, hogy ezt írta: "Legyél erős, de úgy, hogy ne próbálj erősebb lenni, mint amilyen erős vagy." Atteknak ezért: "Menni kell előre, aztán ha kamion jön szembe, azt ki kell kerülni, ha virág, meg kell szagolni, ha büdös, akkor meg tovább kell menni." Köszönet Széptominak, hogy a barátom, a Grand Hostel legkedvesebb dolgozóinak, hogy befogadták Grand Kovács Oszkárt, a világ legjobb fej kutyáját. Köszönet továbbá Vicknek, mert örültem, hogy láttam, a magyar német francia vizslánaka Kiadóban, hogy öröm volt ránézni, a néninek a boltban, mert örült, hogy én nem gyűjtöm a matricát és nekiadtam, és a tea árus néninek a Katona József utcában, mert nagyon finom teákat ajánlott nekem.

Vagy inkább csak olyan van, hogy veled is meg nélküled is? Vannak helyzetek, amikor olyan egyszerű belátni, hogy ami elmúlt az nincs már. Még akkor sincs, ha az emléke még olyan nagyon intenzív...Mintha itt lenne. Különösen nehéz, ha tényleg itt van. Közben tudni, hogy már rég nincs itt. Hogy már rég nem vagyunk itt. Pedig nagyon szeretnénk. És akkor az van, hogy se veled, se nélküled. Mert igazából vele nem, hiába érezzük, hogy olyan kevés kellene, hogy lehessen mégiscsak vele... Csendben küzdünk azért, hogy változzunk, hogy a másik változzon. Aztán egyszer csak megértjük, hogy nem fog. És ami ennél is fájóbb, hogy mi sem fogunk. És akkor az akasztott ember dolga, - a hosszú magyarázat után idézem - ahogy András barátom figyelmembe ajánlotta a "Rita és az akasztott ember" (alcíme:Soha nem vagy egyedül...) forgatókönyvet /Wunder Brothers copyright/: "- Hol rontottam el...? - Valami véget ért de te nem tudod elfogadni. - Mit csináljak? - Bátornak és erősnek kell lenned. ...