2010. december 15., szerda

Tudósítás egy lakásfelújítás közepéről



Namármost kéremszépen. Van ez a pici toronylakás, ami az enyém. Változásra vágytam, nagyban gondolkodtam, azt döntöttem eladom. Nem ment az eladás, újból nekifutottam hát a változtatásnak, most egy felújítással próbálkozom. Kb két hónapja született meg bennem az igény.

Érdekes, hogy egy 2 méteres fehér állótükör miatt van az egész. Beleszerettem, megvettem, és amikor megjelent a szobámban, hirtelen új szemmel láttam mindent. A szobát az icipici lakásomban, amiről addig azt gondoltam, hogy már mindenféle lehetséges módokon berendeztem. Egy szempillantás alatt egészen új ötletek jelentek meg a fejemben. Még azon a héten eladtam az addig használt bútoraimat. Maradt egy új kétszemélyes ágy, a tükör és az íróasztal. A nappali részbe egy kávézó hangulatát idéző kisasztal és köré kedves, apró és kényelmes fotelek jönnek még. Egy már megvan. Tegnap szerelembe estünk a Möbelkunst-ban. Ő lehetetlenül kékeslila és retro és nagyon cuki. Én meg boldog. Tőle.

 Sosem szerettem totojázni. Ha a fejembe veszek valamit, akkor minden energiámat beleteszem és úgy tapasztalom, hogy ilyenkor még a jóisten is hozzáaadja a magáét. Szóval ilyenkor amit elhatározok azt viszonylag gyorsan és mindenekelőtt szisztematikusan végigviszem.


A felújításhoz a legfőbb tippem, hogy kezdje mindenki a koncepcióval. Kell egy terv és a kivitelezést végig kell gondolni logisztikailag. Aztán megmozgatni az ismerősöket, megtalálni azokat a szakembereket, akiknek a szemükbe nézve azt érzed, meg tudjátok együtt csinálni. Érteni fogjátok egymást és a munka szép lesz.

Azt is javaslom, hogy megrendelőként is érdemes utánaolvasni, nézni, kérdezni mindennek. Nálam eddig a legtrükkösebb a csúnyácska járólapom költséghatékony elfedése. (nem akartam egy amúgy működő felületet feltörni és újra burkolni. Egy fehér fényes felületet szeretnék, amit úgy fogok megcsinálni, ahogy előttem a Lomósok az ő kis üzletükben. Megkérdeztük tőlük hogyan csinálták. Ők pedig kedvesek és elmondták. Sőt, úgy tűnik az anyagot is tőlük vesszük majd meg, mivel nekik éppen a fele maradt meg az óriás kiszerelésnek, amit meg kellett venniük. (Most mondja valaki, hogy Budapest elidegenedett nagyváros és jól megcáfolom!)


A toronylak Miss Smith tervei alapján jelenleg félúton áll. Megvan az anyag. Holnap meglesz a fa is. Mert a fa az nem mindegy. Tölgyet szeretnék.. És megvan a bontást, festést és burkolást végző ember. Megvan az asztalos. A villanyszerelő már bedrótozta a falakat. Jön még egy vizes ember és folynak a konzultációk a belsőépítésszel (ekkora mázlista vagyok, hogy nekem még ilyenem is van!!)   Még négyet kell aludni és lehet takarítani, visszapakolni, gardróbeszekrényt vásárolni, szekrényajtót hímezni (jó lesz, majd megmutatom) és izgalommal várni a konyhabútort.

2 megjegyzés:

Ago írta...

A lakásfelújítás "vicces" dolog tud lenni. Mondjuk átbútorozni talán még jó, az feldob. mondjuk minden macera. Egy szép konyha sokat dob a kecón :)

Ago írta...

http://www.youtube.com/watch?v=CM_5tQMhhag

adjon erőt a kecó felújításához :)

egyébként járólap, csempe, szaniter és parketta ügyben ajánlom magamat :D