2010. március 29., hétfő

Kiabálj

                                                                                     photo by Stoper on flickr

Ezt tessék kipróbálni: bringára fel, zene a fülbe, hangerő maximalizálás, tekerés közben teljes kakaón üvöltve énekléssel haladás a belvárosban. Rég éreztem ennél felszabadítóbbat! (Célszerű bringaúton, mert a forgalomból nem nagyon lehet semmit hallani.)

...És egy ötlet: valaki kérem írja meg az első városi bringás musical-t, amit biciklin előadva forgatnának és aztán lehetne nézni moziban pl.

2010. március 26., péntek



Az megvan, hogy sétálsz, ülsz a buszon vagy tekersz valamerre és közben folyamatosan fut a film az élet rendezésében? Mindenféle jelenetekkel, amikhez jó lenne egy fotós meg egy forgatókönyvíró, lehet elég lenne egy retinába épített kamera, hogy rögzítsd és egy szép napon filmet forgass, dokumentarista jeleggel a legjobbakból csemegézve? Amolyan klipp szerűt az élet apró kis mozdulataiban rejlő szeretetről, gonoszságról, butaságról, szellemességről, vagy humorról, szépségről l'art pour l'art, arról, ami úgy van, ahogy van, és a megváltoztathatatlansága furcsa nyugalommal tölt el?
Olyanokról, mint amikor a váróteremben a kiöregedett primadonna több felvonásban előadja az ekcémáját, vagy amikor a nagyasszony buszra száll, a futárfiú a kedvedért lassabban teker vagy a kissrác este elengedett kézzel teker a Bartók Bélán? Vagy figyeled a tetőről, ahogy a kollégák a parkolóban turbékolnak, és sorolhatnám végtelenségig ezeket a pillanatokat (ha emlékeznék rájuk) Mind mind érdemesek lennének arra, hogy valami adatbázisban gyűljenek...ha memóriámba égne-kézenfekvő lenne, ha lenne memóriám. de nincs. Szóval hardwre, software, tárhely, kilőve az űrbe, tag-ekkel ellátva, jövőre csomagolva...

Ezektől a pillanatoktól folyamatosan új gondolatok születnek bennem, ilyenkor kezdem úgy a mondatom (elég sokszor fordul elő, szóval idegesítő is szerintem) "rájöttem, hogy..."
Ilyen tavaszi megvilágosodásos pillanatokból szeretnék megosztani kettőt, amikre emlékszem.

Az egyik annak kapcsán alakult ki bennem, hogy mindenféle nyomás nehezedik rám, különféle szerepekbe bújkálva élősködők próbálják megcsapolni az energiaszintemet, kompenzálva a sajátjukat, és, hogy mindeközben én meg rendkívül szorgosan emésztem magam rutinból. Demost a tavasszal meg a body arttal nyílik a szívcsakra, tisztul a szervezet - vele a fej, forog a pedál, hurrá optimizmus. És akkor íme a megvilágosodás, hogy:

"Nem akarok teher alatt növő pálma lenni, sőt, egyáltalán nem akarok semmilyen pálma lenni. Inkább lennék fűszál, és lengedeznék vidáman a réten a szélben!"

És még egy másik. "Az légy aki vagy! Érezd jól magad" - ezen is filóztam, hogy miért kéne LENNEM? Nem elég, hogy vagyok? Szóval így énekelném: AZ VAGY, AKI VAGY. Fogadd el magad!

2010. március 24., szerda

Sun Salutation



Ma azt üzenem mindenkinek, hogy napüdvözlettel kezdeni a reggelt jó.
Itt egy jó kis ábra, letölthető, kinyomtatható, falra szerelhető: SUN SALUTATIONS

2010. március 21., vasárnap

Body Art

a képen Robert Steinbacher a Body Art tréning kitalálója és Alexa Lee

Megtaláltam egy mozgásformát, amiben egyszerre van jelen az erő és a lágyság, a kontroll és a szabadság. Ez a Body Art. Annyira megtetszett, hogy szeretném nagyon jól megtanulni és másoknak is megtanítani, jelentkeztem oktató képzésre. Ezen a hétvégén egy egészen új dolgot tanultam, és ez önmagában nagy élmény volt. Alapvetően mozdulatokat, de ami ennél is fontosabb, kommunikációt. Body Art trénerként nagyon kevés idő alatt nagyon pontos fogalmakkal tudod csak átadni azokat az instrukciókat, amik segítik az órád vendégeit megtalálni a helyes pozícióhoz vezető utat. Nem gondoltam, hogy jól kommunikálni ennyire nehéz! Ezen kívül az is óriási kihívás, hogy minden mozdulatnál lehetőséget tudj biztosítani mindenkinek arra, hogy sikerélménye legyen és, hogy fejlődni tudjon. Végre igazi kihívást találtam. Ha lesz elég kitartásom a rengeteg gyakorláshoz, ami vár rám, sikerülnek a vizsgáim és tanítani fogok, azzal úgy érzem helyére kerülhet bennem valami. Képes leszek adni, méghozzá valami igazán hasznosat.


2010. március 19., péntek

Tavasz


Színeket ide, 
mind a színeket! 
Kívül belül,
űzzék el a tél jaját!

2010. március 16., kedd

Ez van



Nehézemre esik elfogadni, hogy az életben nincsen mindig valami nagy történés. Közben már látom, hogy ha nyitok a valóságra, azaz belátom, hogy nem kell nagy drámákat kreálni fejben, csak haladni az élet olykor gyors, olykor lassú áramlatával, akkor minden magától leegyszerűsödik.
Csak ennyi most: figyelni a fejemből kifele, a szívembe befele.
Várom a tavaszt.

2010. március 9., kedd

11 híres ember 30 évesen rossz helyen

Itt motoszkál bennem régóta, hogy mi van, ha önmagam keresgélésének eredményeképpen 30 évesen rájövök, hogy teljesen rossz helyen vagyok?

Vicces kis bejegyzést találtam 11 hírességről, akik 30 évesen még valami egészen más szakmával próbálkoztak. Tudtátok, hogy Andrea Bocelli 30 évesen még jogász volt, a későbbi szakácszseni, Julia Child kém volt, vagy, hogy Michael Jordan 30 évesen még baseballozott? Forrás

Szerencsére imádom az életet a meglepetéseivel együtt. Szóval kíváncsian várom mit hoz a jövő.
Azt mondjuk eddig is tudtam, hogy szeretek adni a munkámmal. És szétfrusztrál, ha a "pénzt szolgálom". Szíveseen foglalkozom emberekkel, testi-lelki egészséggel, úgyhogy most, hogy ebben biztos vagyok, nem bízom teljesen a véletlenre a sorsom, első lépésként jelentkeztem egy jóga és pilates alapokra épülő BODY ART tréner képzésre.