2009. november 29., vasárnap

Ha azok a szavak elfogytak...



"...Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál..."

2009. november 27., péntek

Mit ér a szív test nélkül?


Nem találtam eddig a közegem. És amíg nem éreztem, hogy ott vagyok, ahol az vagyok, aki én vagyok, ahol én ÉN lehetek, addig nagyon magányos és tüskés voltam. Boldog vagyok, hogy közeget találtam. Számomra egészséges közeget, az én közegemet.

Mert lehetek én akár a szív önmagában, remekül működő szív lehetek, amitől egy egész szervezet élete függ. Önmagában csak egy öklömnyi, mihaszna húscafat vagyok a szervezet nélkül. Egy lüktető húscafat tele a feleslegesség érzésével. Kell körém a teljes organizmus, hogy én Én legyek.

Sokat köszönhetek a Barátaimnak (nevek nélkül, sorrend nélkül, beleértve a családomat is), a Tominak, Andrisnak és a Fail Faster Tribe-nak és az ellenségeimnek is, akik könyörtelenül emlékeztetnek, amikor rossz helyen keresgélek:)

2009. november 25., szerda

Arról, amikor belül érzed a változást

"Ahhoz, hogy utunkat bejárhassuk, képesnek kell lennünk elviselni az ambivalenciát, a paradoxonokat, és nem szabad kikényszerítenünk az egyértelműséget azzal, hogy az egyik pólust azonnal megsemmisítjük a másik javára."

Részlet Thorwald Dethlefsen, Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez (A betegség jelentése és jelentősége) című könyvéből.

2009. november 23., hétfő

Eltörtem magam

Eltörtem magam. Egy pillanat alatt, teljesen bagatell módon. Nem lepett meg. Inkább megnyugodtam. A test jelez amikor az akarás átveszi az irányítást. Pihenés következik. Újratervezés. 2010-re új alapokra helyezhetem magam:)

2009. november 20., péntek

Az a jó az életben, hogy...

...hogy megismételhetetlen, hogy folyton változik.

2009. november 16., hétfő

Positure effects position

photo by Melissa Gray on flickr

Tartozom annyival a stresszről szóló postom kapcsán magamnak, hogy a gyakorlati élet hozta megoldásról írok néhány sort. Az történt, hogy elmentem jógázni, ami segített kicsit kizökkenni a gép előtt töltött órákban belémállt, napok óta gyülemlő feszültségből. A jóga alatt pedig jött magától a szellemi elengedés. Jött, azaz nem erőlködtem, nem gondolkodtam. Csak úgy bevillant, ami segített fejben. Azt hiszem úgy írható le, ami akkor a fejemben zajlott, hogy egész mélyen a szemébe néztem annak a félelemnek, ami fojtogatott, és akkor a szorongás magától alábbhagyott.

Azt kellett tisztába tennem, hogy mik azok a bennem rejtöző vonások, amikkel nem szeretek szembesülni. Ezeket megnézni közelebbről és ítélkezés nélkül tudomásulvenni jelenlétüket. (A szakirodalom úgy mondja át kell ölelnünk a sötét oldalunkat. Na, asszem sikerült. Átöleltem.)
És akkor sikerült elfogadnom, hogy ennyit tudok most, ennyi vagyok most, így vagyok most, és itt és most ez a legtöbb és legjobb, ami lenni tudok és amit tenni tudok. A többit pedig a Jóistenre bízom. (Leginkább a bennem élőre, de ez egy másik post témája:))

"Positure effects position." Azaz a pozitúra meghatározza a pozíciót. Ezt, és ehhez kapcsolódóan egy gyakorlatot is még a gimiben tanultam Steve-től. (Steve Skót származású teológia és irodalom tanár, aki Pécsett a Nevkóban angol kéttannyelvű osztályokban tanított angol irodalmat, debate-et és essay írást - és ezen kívül 4 év alatt nagyon sokminden mást, sok fontosat az élet íratlan szabályairól - szerencsémre nekem is).
Szóval a gyakorlat úgy nézett ki, hogy ha a debate során, ha nem tudtál nézőpontot váltani (ami a vitában elengedhetetlen, hogy ne rekedj meg), akkor élhettél a lehetőséggel, hogy fizikailag helyzetet változtass. Gyakorlatilag ilyenkor felálltunk az asztalra, vagy lefeküdtünk, kimentünk a teremből, majd visszajöttünk. Vagy ami jól esett. És ez a látszólagos nüansz tényleg csodákra képes. Most is működött.

(A debate magyarra fordítva vitát jelent, érveléstechnika, kommunikáció gyakorlatilag. Britteknél, amerikaiaknál ennek komoly hagyománya van, versenyeket is rendeznek. A debate-nek különböző formái vannak, egyébként Magyarországon is.)

2009. november 6., péntek

Élet a halál előtt



"Meg kell születnünk! Akkor is, ha harminc évesek vagyunk."

2009. november 5., csütörtök

Stressz



Mindennek ára van. A szabadságnak (vállalt magány). Az anyagi függetlenségnek (függés a munkától). Az ambícióknak (bizonyítási vágy). Ha magasan a léc, túl magas az ár (stressz).
Találtam egy 3 lépéses módszert stressz kezelésére.

  1. Gondold végig őszintén miért stresszelsz.
  2. Képzeld el mi a legrosszabb, ami történhet.
  3. Fogadd el, hogy ez is megtörténhet. Ha ezt megtetted, javíts a helyzeteden, készíts tervet, haladj lépésről lépésre.

Teszek egy próbát.

1. Azon stresszelek, hogy nem tudok megfelelni a munkahelyemen és a saját magammal szemben támasztott követelményeknek. Nagyon sokat várok el magamtól. Utálok hibázni, de nem vagyok pontos. Olyan légkörben dolgozom, ahol nincs pozitív visszajelzés, kulturálisan a hibákra vannak kihegyezve az emberek. Nem szeretek hibázni az ellenségeim (ez erős szó azért) előtt. Túl büszke vagyok ehhez. A jelenlegi státuszom (semmi extra, de képes vagyok normál életszínvonalon gondoskodni magamról) megtartásához úgy érzem nem követhetek el hibákat, és ez folyamatos teher. Félek elengedni ezt a helyzetet és hátradőlni, mert akkor nagy eséllyel kicsúszhat a talaj (ez a státusz) a lábam alól.

2. A legrosszabb, ami történhet, hogy azt gondolják rólam, hogy kókler vagyok, így akik eddig is fúrtak, most okkal tehetik, kirúgnak. Ami még rosszabb, hogy régóta kacérkodom a gondolattal, hogy egyedül, vállalkozóként menjek tovább, de még nagyobb a félelmem, mi van, ha nem leszek erre képes. Ha kirúgnak, nagy esélyel kikészülnék, mert elhinném magamról, hogy nem vagyok elég jó. Akkor aztán végképp para éenne vállalkozóként folytatni. És a legnyomasztóbb, hogy félek, kiderül, hogy nem is ezt akarom igazából. Félek, hogy mindent elölől kell akkor kezdenem.

3. Jelenleg annyira feszült vagyok, hogy nem tudok tiszta fejjel gondolkodni ahhoz, hogy tervet készíthessek.

2009. november 2., hétfő

Animal





A tudatalattimban él egy állat. Ő is én vagyok. Mégis ketrecben tartom, mélyen, rácsok mögött, amikor tükörbe nézek, nem látom őt szívesen. Ő az ösztönök világában, a telihold fényében van otthon. Egy cimkék és szabályok nélküli világban. Ha kiengedem, irányíthatatlan, és ettől félelmetes. Félelmetes, mert nem tudom összeegyeztetni annak a lánynak a képével, amit kialakítottam magamról. Mégis, amikor szabadon engedem, azt érzem, élek. Olyankor néhány pillanatra biztonságban vagyok teljes valómban. Erősnek érzem magam. Átveszi az irányítást...az állat önálló életet él. Olyankor hiába próbálok kapaszkodni az elképzelt világomba, a szabályokba, amiket ennek a kiszámíthatatlan ragadozónak a féken tartására teremtettem. Aztán ahogy megkapja, amire vágyott, megszelidül. Akkor ijedtemben visszatessékelem a ketrecébe. Eltakarítom játékának nyomait, megmagyarázom magamnak a történetet és folytatom az elképzelt, makulátlan személyiségemmel felépített életemet.

A hétvégén ítélkeztem, pedig szeretem azt gondolni magamról, hogy nem hiszek abban, hogy embereknek jogukban áll egymás fölött ítélkezni. Örülök, hogy kijött belőlem, mert szembe kellett néznem magammal. Ítélkeztem, amikor tükröződni láttam másban a bennem élő állatot. Méghozzá úgy, hogy az a tudatalatti nem él elnyomás alatt. Megmutatta milyen az, ha az ösztönén az irányító. Én pedig kikeltem magamból, hevesen tiltakoztam. Cimkéztem, ítélkeztem, mert valaki tükröt tartott a titkolt valómnak.

Úgy képzelem, fontos feladat elfogadni és megszeretni a bennünk élő állatot. A saját árnyékunkat. Megbarátkozni a kontrollvesztés lehetőségével. Így leszünk igazán a magunk urai.

Ide egy Baricco idézet még:

"De figyelj: nem zoknik vagyunk, hanem emberek, tehát nem az a fő célunk, hogy tiszták legyünk. A vágyaink a legfontosabbak, és nem lehet mindig kijátszani őket. Előfordul, hogy megéri, ha nem alszunk, hanem inkább kielégítjük a vágyunkat. Elkövetjük azt a bizonyos undorítóságot, aztán megfizetünk érte. És igazán csak ez a fontos: hogy amikor eljön a pillanat, amikor meg kell fizetni érte, meg se forduljon az ember fejében, hogy megszökik, hanem maard, és méltóságteljesen fizet. Csak ez számít."