2009. március 31., kedd

Critical Mass

Idén is CM. Nagyon tetszik ez a plakát, gratulálok az alkotónak:)

Egység


A Nő és a Tao című könyvben azt olvastam a nőiességről, (nagyon elnagyolva), hogy nőiesség az egység maga. Ellentéte a szétválasztottság. A nő minden pillanatban a harmóniát, az egységet keresi. A könyv arra tanít, hogy nőként felismerd azokat a pillanatokat, amikor a szétválasztottság veszi át az irányítást és törekedj az egyensúly visszaállítására.

Ma megtapasztaltam magam ilyen értelemben. Ha munkáról van szó, hajlamos vagyok kimozdulni az egységből és mindent tönkretenni...leginkább magamat. Ilyenkor egy céltudatos férfi kezd beszélni belőlem, ami persze elutasítást vált ki és megannyi konfliktushoz, nehéz csatákhoz vezet.

Számomra az első és legfontosabb lépés ennek a szétválasztottságnak a leküzdésére, hogy felismerem ezt és, hogy nem félek átengedni az irányítást. Tudnom kell mit szeretnék, bízni magamban, elfogadni és elismerni a tökéletlenségemet, elhinni, hogy nem kell okosnak tűnnöm és a másik is képes megoldani a szóban forgó feladatot. Nyugodtnak maradni és figyelni. Befogadni és elfogadni a másik fél szavait. Bizalmat szavazni neki.

Amikor végül sikerül nőként viselni magam racionális terepeken is, az fantasztikus érzés. Ráadásul így megnyilnak olyan utak, amik a valós megoldáshoz vezetnek, amik tanítanak.
A kommunikáció ennek szerves része. Azt hiszem az a legfontosabb kelléke egy igazi nőnek. Van még mit tanulnom...

2009. március 30., hétfő

Napi jó

Feljegyzés emlékezés céljából, hogy mindennek lehet örülni.

Betegség okán világtól elzárva töltött néhány nap után kiszabadulni a napsütésbe.
Csengetni pofátlanul a Petrától kapott csodacsengőmmel a turistáknak a Lánchíd járdáján, hogy utat, amiről mától tudom, hogy amúgy tilos rajta biciklizni.
Újra találkozni emberekkel. Nézni őket és beszélgetni.
Enni egy kókuszkockát a Marvelosában, nevetni a Misin, ahogy apatikusan néz a fejéből kifelé. Eszterrel ücsörögni a konyhában.
Ügyesen megcsinálni a napi feladatokat, izgalommal várni az eredményt.
A Kinoban vitaminturmixot szürcsölgetni.
Találkozni egy régi baráttal és arra eszmélni, hogy nem számít hány éve váltottátok az utolsó szót, minden ugyanonnan folytatódik.
Ugyanott ülve nevetni valamin, amin közel fél éve még elsírtam magam.
Megkönnyebbülve érezni, hogy az idő messze fújja a múlt fájdalmát.

2009. március 26., csütörtök

Kékszakállú



A kékszakállú herceg vára Bartók Béla egyfelvonásos operája. Zeneileg még valószínűleg öregednem kell úgy 30 évnyit, hogy élvezzem (vagy már sosem fog tetszeni..), de a történet megfogott. Wikin utánaolvasva mai fejemmel jobban értem, mint amikor tananyag volt...

Közelkerülsz egy emberhez, és két élet a közös jelenben egybeforr. De idővel óhatatlanul ismerni akarod a múltját, jobban értenéd honnan jött, s a jelenben mit miért tesz... De lehet ezt? Kell ezt?
A múlt lezáratlanságai, sötét titkok. Más nők, más férfiak életei, amik csak elrontanak mindent a jelenben. Ha a szeretett férfi vagy nő bezárt ajtajai kihatnak a közös jelenre, azt hiszem nem az ajtókat kell nyitogatni. Onnan nem jön megoldás, A kapcsolat vagy feltétel nélkül képes a jelenben élni vagy magad is újabb ajtó mögé kerülsz.

Limassol 2006



2006-ban vettem fel a busz utat a régi városrész felé, Limassolban, Cipruson amikor Ádám meglátogatott.
Picasa3 nagyon jó kis alkalmazás. Pikk-pakk összerakta ezt a videót nekem.

2009. március 25., szerda

És mennyi szerelem

Madách színház nem a kedvencem, de jól esett ez a darab.



Az előadás végén a mosdóban a záródal szólt, tisztábban jöttek a szavai. Valami olyasmiről, hogy sok szerelem lángja aludt már ki a szívünkben és hogy nem szabad rossz érzéssel elválni, mert utólag úgyis mindegy. És, hogy szerelem jön, megy. Persze ennél lényegesen szebben megfogalmazva mindez.

Kicsit azért rémisztő ez a beletörődő egykedvű felnőttség. Játszmák, álcák, szerepek. Semmi naív őszínteség, semmi vak hit. Mintha a kapcsolatommal együtt belőlem is eltűnt volna ez az érzés. Nagyon hiányzik.

Eltűnődtem, hogy lehet-e máshogy elválni valakitől akinek még mindig hiányzik az illata, mint ahogyan nekünk "sikerült". Elvágólag és haraggal. Remélem, hogy az életben nem egy igaz szerelmünk van, s annak a sok belemagyarázásnak van valami kis igazsága, amit azért szugeráltam magamba, hogy ne fájjon annyira, hogy elveszítettem valamit ami talán sosem volt az enyém, és aminek még az emléke is összetört.

Fel kell nőni, kétségtelen. Nem menekülhetek az önsajnálatba, nem várhatom senkitől, hogy megvigasztaljon s legfőképp nem, hogy magam helyett is szeressen.

Remélem, hogy egy új szerelem képes újra erős érzéseket ébreszteni, aminek nyomában jár az őszinteség, és a naív, elvakult hit, hogy igazit találtam.

2009. március 23., hétfő

Pure energy





Dobogókőre azt mondják, hogy a Föld szívcsakrája. (Köszi Agónak az infót) Tényleg jó energiájú hely. 5 órányi túra a Ráhm-szakadékhoz kb 3 óra séta lefelé, meg azután nagy körben vissza a piros jelzés mentén 2 órányi hegymenet a végére. Nem tudom, hogy a fák, a hegyek energiája, vagy egyszerűen a folyamatos monoton menetelés a friss levegőn, ami teljesen kitisztítja az agyat és a lelket. Akárhogy is, tökéletes terápia városlakóknak.

(A dobogókői sípálya meg a felvonó komoly időutazás...aki még emlékszik Szlovákiára a nyolcvanas évek közepe felé, könnyen maga elé képzelheti a tányérosfelvonót.)

Odafelé útbaejtettünk egy random cukrászdát finom reggeli reméyében. Pilisszántón kiszúrtuk a helyi erőket közvetlenül a templom mellett. Nem lehet elvéteni. Út mentén szerény ház, homlokzatán "Cukrászda". Benne a helyi cukrász, akiről helyben derült ki, hogy Cuki a beceneve és amúgy egy jól megtermett cukrászt jelöl:) Nem túl erős a látványmarketingje, de a sütije remek. Őszinte, tiszta alapanyag, semmi zselé, semmi gríz. Sok sok meggy és túró, ahogy illik.

Tegnap éppen a szomszéd faluval vívták éves, vérremenő bajnoki meccsüket. Idézem Cukit -"ez a két csapat olyan, mint a Liverpool - Manchester. Tuti balhé minden meccsen..."-ez viccesen hangzik, de komoly arccal beszélt róla. (Túra végén visszafelé beugrottunk megkérdezni az eredményt: nyertek!) Azt nem tudom, hogy fociban NB hányas a csapat, az mindenesetre biztos, hogy Cuki rétese világbajnok!

2009. március 19., csütörtök

Sallang

photo by Vick, igen, én, ujjam az orromban.

Sallangmentesen létezni volna jó, akkor talán nem unnám a saját szavaimat.

2009. március 16., hétfő

Lépj

photo by jadehuyn on flickr

Azt tanultam falmászásból, hogy ha elakadsz (görcsben az alkarod és messze a következő fogás), akkor lépj! Kipróbáltam, működik.

Seth Godin juttatta ezt eszembe most, hogy olvastam a pénteki bejegyzését, ami a Nothing címet kapta és egyetlen sor volt benne.

"The only thing worst than starting something and failing... is not starting something."
(Az egyetlen dolog rosszabb annál, ha elkezdesz valamit és nem sikerül..ha el sem kezded.)

2009. március 12., csütörtök

Törékeny méltóságom

photo by MauriXfiles on Flickr

Sokszor előkerül az a magyrokra jellemző népbetegség, hogy minden helyzetünkre fentről várjuk a megváltást, hogy másokra mutogatunk, hogy állandó motiváció hiánnyal küzdünk, hogy minden munkahely szar, a pénz is kevés, meg különben is ez a baj, vagy az a baj..és minden mondat úgy kezdődik: ezzel az a probléma, hogy...
Popper nagyon szépen ír ennek az egésznek a gyökeréről:

"Úgy tűnik, az ember méltósága, erkölcsi biztonsága fontosságának tudatából származik. Mély vallásossággal, igazi hittel átitatott korszakokban még a legnyomorultabb vízhordó is tudta: ő annyira fontos, hogy az Isten – bármilyen isten – személyesen figyel rá, nemes tetteit és disznóságait egyaránt számon tartja. A személyes fontosság élményének megadása lényegesebb eleme a vallásnak, mint az üdvösség ígérete, a kárhozat fenyegetése, jelentősebb, mint a félelem és az áhítat. Aki egyéni jelentőségének ezt az élményét megőrzi vagy megteremtette, annak nem kell túlságosan aggódnia erkölcsi tartása miatt. A személytelenség, a jelentéktelenség és főként a behelyettesíthetőség élményébe azonban előbb-utóbb belezüllik az ember!
A technizáltság, az automatizáltság legnagyobb bűne, hogy a köznapi embert bármikor behelyettesíthető X-szé varázsolja, legalábbis ami a munkáját illeti. A munka tárgya, folyamata, eredménye mint személyes alkotás jobbára megszűnik, legyen szó cipőről, gyönyörűen fejlődő salátákról vagy malacokról. Igencsak kevés orvos, tanár, mérnök, jogász vagy kiadói lektor, cipész, esztergályos, szobafestő, színész, tisztviselő, portás, rendőr, katona vagy politikus kapja meg fizetése mellé azt az ajándékot, hogy valami olyasmit művel, amit így csak ő tud véghezvinni.
Közben isteneink elhalványulóban vannak, hamar megkopnak gyermekkorunk szülőistenségei is. Kérdéses, hogy Jézus, Allah, Jehova vagy akár az Apa és Anya figyelő tekintetét pótolhatja-e a főosztályvezető úr, a professzor vagy bármilyen „főnök” szemüveg mögül csillanó, a sugárzó szellemi tartalom szempontjából ugyancsak változatos pillantása? Az Öregség, a Pozíció – családon belül és kívül – inkább hülyeségre tesz gyanússá, mintsem tiszteletet kelt. Perspektíváim tehát egyre rosszabbak a hangyabolyban, ahogy a szálló idő „itthagy engem”. Drága Apollinaire! Tényleg csak a szerelem segíthet rajtunk? Ideig-óráig csak ő aranyozhat be a pótolhatatlanság csillogásával?"

Kell egy kis áramszünet...


Egy órás áramszünet a Földünkért. GLOBAL EARTH HOUR
Ha tetszik a cél, tegyél érte! Egyszerű.

Egy órára kapcsolj le minden villanyt 2009 március 28-án 20.30-21.30 között!

Addig is regisztráld magad az oldalon, terjeszd a hírt, hogy minél többen részt vegyenek. http://www.earthhour.org/

Nem vagyok nagy mozgalmár. Sosem voltam, mégis csatlakozom ehhez az ötlethez.
Azonkívül, hogy azért mert "csak, mert tetszik, mert jó érzést kelt bennem", még azért is, mert:
  • Ez a projekt és hozzá ez az oldal nemes egyszerűséggel szólva tökéletes. A legutolsó részletig kidolgozták, hogy aki használja, az a lehető legkisebb energiabefektetéssel terjessze a meglevő social networkjein keresztül az ügyet.

  • Hiszek abban, hogy sok kicsi sokra megy.

  • Alulról építkezik, emberi léptékű, mégis hatalmas ereje van.

  • Meg mert úgyis kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek:)






2009. március 11., szerda

1 kérdés 50 ember

Határokon átívelő, interkulturális projekt a virtuális térben, amit nem a pénz mozgat! Hibátlan. Tetszik ez a projekt: http://fiftypeopleonequestion.com/

Feltesznek egy kérdést 50 emberenek. Felveszik a válaszokat. Összevágják a videót és feltöltik egy oldalra. Ugyanazok a kérdések különböző országokban különböző válaszokkal, emberekkel, hangulattal. És a legszebb ebben, hogy bárki csinálhatja, bárhol.
Én azt hiszem most ezt kérdezném:
- Mi az első jel, amiből biztosan tudod, hogy itt a tavasz?
És ha engem kérdeznének, akkor talán ezt válaszolnám:
- A levegő illata, a napsugarak, a madarak éneke...

2009. március 9., hétfő

Ébresztő

photo by Mazintosh on Flickr

Nem hittem, hogy rendesen jól tud esni kora reggel, úszás közben magamhoz térni. Tévedtem. Ha megszokod, hogy 8 előtt nem teszed ki a lábad, egy új világ tárul eléd ha 6-kor nekivágsz a városnak. Más emberek, más fények, más hangulat. Békésebb az egész. Az uszodában néhány koránkelő ússza a napi adagot, utána szauna, nem is kell ennél jobb. F9-re, amikor az álmos irodisták a szemüket törölgetik a buszon, már túl vagy a napod egyik fénypontján...és a többi csak ezután kezdődik! Egy finom reggeli: szárított paradicsomos kenyér teavajjal, naturjoghurt és egy nagy tejeskávé. Innentől már az sem zavar ha a szemem kifolyik a monitor előtt..

2009. március 8., vasárnap

love


Síeléskor szoktam azt érezni, amit a városban bringázva. Adrenalin a fejbe szökik, indul, felgyorsít, figyel, fékez, megindul, teker, halad. Nem tudom más hogy van ezzel, nekem a spinning nagyon sokat segített abban, hogy rendes technikával bringázzak. Jó helyen a testsúly, pedál egyenletesen körbejár, nem szaggat. Futás a pedálokon, karokon nincs teher, váll pihen, jesszus de jó érzés...Rendesen rossz volt most leszállni az én kis fekete lovamról:)

2009. március 7., szombat

Real security



Az igazi biztonság az, ha elfogadjuk a bizonytalanságot.

2009. március 6., péntek

Tavasszal

Gondoltam egyet és beírogattam a szavakat a wordle-be, amik most jutnak eszembe, ha hagyom őket átsuhanni rajtam. A Tavasz címet kapta.
Csináltam egy wordle-t régebben is. Most, hogy újranéztem, látom, hogy annak akkor a Félelem címet adtam.
(Izgalmas játék lenne József Attila Szabad ötletek jegyzékét wordle-ben megformázni...)

2009. március 3., kedd

2009. március 1., vasárnap

Horror

Új felfedezésem, hogy semennyire nem bírom az erőszakot. Banális, ám sokkoló élmény volt, amikor észrevettem, hogy a húsleveshez vásárolt csirkefarháthoz - a csarnoki hentes értelmezésében- hozzátartozik a csirke feje is. Kénytelen voltam levágni! Még mindig látom azt a színtelen pici fejet ahogyan rámnéz...Ha a húslevesből néz vissza rám, akkor tuti végem van...grrr!

Tetézem a horrort alább egy szakácskönyvből idézve (lehet inkább vega leszek?!)

"CSIRKEBONTÁS FRANK JÚLIA MÓDRA
A kopasztott, de még bontatlan csirkét először folyóvízben megmossuk, majd szárazra töröljük. Kivágjuk a végbélnyílását és felette a faggyúmirigyet. Hátára fektetjük az állatot és a hasán felvágjuk a bőrt a végbélnyílástól a mellcsontig. A nyílást szétfeszítjük, majd a mellcsont alá benyúlva egyben emeljük ki a hasüreg tartalmát. A belső részek közül kiválasztjuk a szívet, a májat és a zúzát, ezeket megtisztításuk után azonnal hideg vízbe tesszük. A májról eltávolítjuk az epét (ha az epehólyag megsérül, tönkretesz mindent, amire a tartalma ráfolyik), amennyiben a máj egy részén zöldes elszínesződés látszik, akkor azt is kimetszük. A zúzát felvágjuk, a tartalmát alaposan leöblítjük, végül lefejtjük róla a recés bőrt. Lemetszük az állat fejét, majd levágjuk a nyakát, és kihúzzuk belőle a gégét és a nyelőcsövet. (Ha a baromfit tölteni akarjuk, akkor a nyakat úgy vágjuk ki, hogy a bőre a testen maradjon, s majd azzal zárjuk le a felső nyílást.) A nyak felől benyúlva kihúzzuk a begyet, s eldobjuk. A lábakat a térdízületnél elvágjuk, s lemetszük róla a karmokat. Ugyanígy levágjuk a szárnyak végeit. Végül váltott vízben (de áztatás nélkül) kívül-belül alaposan lemossuk a húst."

Majom ország

Don't kiss the frog

Photo by Tracy Taylor on Flickr


Dr Boldizsár Ildikó meseterapeutával készült interjúban olvastam: a békát nem kell igaziból megcsókolni, hogy királyfivá változzon! Ez a motívum egy téves fordításból került a köztudatba. Ha a békából királyfi lesz is, amíg béka, addig nem kell csókolgatni, hanem messze el kell kergetni...