Irányok

Tudatosult bennem, hogy nincsenek hosszú távú terveim. Fogalmam sincs hol szeretnék lenni 5 vagy 10 év múlva. A pillanatnyi érzéseim irányítanak és így folyok az élettel egy mederben....
Van egy belső fonal, amihez igazítom az utamat. Érzem, ha messze vagyok tőle, olyankor nem vagyok jól a bőrömben, igyekszem visszatalálni hozzá. Aztán újra egyre távolabb kerülök, feszegetem a határaimat, majd megint visszafelé igyekszem a közepem irányába. Így egyensúlyozom. Az én világomban nincsenek tárgyiasult célok. Azok az érzések teremtette élethelyzethez igazodnak.

Magam körül azt látom, hogy aki 5-10 évvel ezelőtt rátette magát egy célra, mostanra nagyon messze jutott. Elérte, vagy meg is haladta akkori álmait.

Az egész rendszerem megkérdőjeleződött bennem. Talán ostobaság így élni az életem. Talán a tudatosság hiánya az éretlenség jele? Passz.