2009. december 31., csütörtök

SUM 2009


                                                       A képet készítette: Sáránics Viktória

Sommásan az év gondolatfoszlányaiból kerekedett tőmondatok óévbúcsúztatóul:

A pillanatnyi őszinteség lehet a legnagyobb hazugság. A jó szándék és a rossz szándék a végeredmény szempontjából ikertestvérek. A tettek többet mesélnek, mint a szavak. Bármikor meglepődhetsz és ennek örülj. Ha elakadtál, ne gondolkodj, csak csináld. Barátok nélkül nem megy. De jól nézd meg kikkel veszed körül magad! Ne csak nézz, láss is! A boldogság nem egyenlő a jókedvvel. A tehetség, ha nem kezdesz vele semmit, nagyobb akadály, mint amekkora hasznod lehet belőle. 10000 órányi munkával viszont bármit sikerre vihetsz. Tarts rendet a környezetedben, így megtanulhatod a kis lépések művészetét. Nem lehet mindig jól járni! Ne vedd magad túl komolyan: csak egy vagy a Föld összes teremtményeiből, de a feladat nem csekély-az légy, aki vagy, mert az Egy, a Mindenség te magad vagy...Isten bujócskázik önmagával  mindnyájunkban. Az ember él...ennyi a cselekménye mindennek, ami fontos életünkben. És legvégül, a spirituális megvilágosodás szart sem ér. Boldog 2010-es esztendőt mindenkinek!

2009. december 22., kedd

Megszülettem



Álmodtam.
Egy nagy házban, iskolaszerűben hallgattam valaki okoskodását egy darabig, elindultam kifelé a teremből. Visszahívtak a többiek, hogy jön a nagy mester. Most érkezik és várjam meg. Visszaültem. Aztán megérkezett a mester, mondott néhány szót, én meg fogtam magam és tényleg elhagytam végre a termet. Álmomban is el volt törve a bal lábam, kicsit bicegtem. Nem emlékszem pontosan mi történt még odabent, csak arra, hogy ki akartam jönni onnan. Az épületből. Vagy talán inkább ki kellett..!? És, hogy nálam volt a családi régi utazós hátizsák. A legkissebb zsák, amiből időközben odabent kikerült szinte minden. Csak a zsák maradt,  súlya szinte nem volt. Találtam két kis pinceajtó szerűséget az alagsorban. Az egyik zárva, a másik egy szűk, beton járatra nyílt. Belenéztem és azt találgattam, a vállam vajon elfér-e. Bedobtam a zsákot, az oldalamra feküdtem, jobb kezem a fejem fölé, bal szorosan a testem mellett és hernyó mozgással, a jobb lábfejemmel milimétereket tolva magam előre, elindultam a fény felé. Szűk volt, hideg és fojtogató az a járat, de nem volt más választásom, ki kellett jutnom. Aztán egyszer csak kint volt a zsák, és utána kijutottam én is. Megszülettem! Kint felnéztem és láttam, hogy a mester vezeti lefelé a tűlépcsőn az embereket. Amikor leértek odajöttek hozzám, barátkoztam. Kicsit később ugyanazon a járaton, ahol átszuszakoltam magam, elkezdtek jönni kifelé az emberek.
Megszülettem. Úgy érzem most annyi éves vagyok kívül, mint belül. Kerek. 30 éves vagyok.

2009. december 21., hétfő

Kis lépések művészete



Vannak, akik szerényebb adottságokkal indulnak mégis sokra viszik. Akiket minden megtett lépésük sikere előrevisz. Ők korán megtanulják az aranyszabályt, hogy egyik apró lépés következik a másik után és nem felejtenek el megállni és örülni annak, ameddig már eljutottak. Ebből merítve erőt nem törnek magasra, ám kis lépésekben magasra jutnak.

És vannak, akik jó adottságokkal indulnak, könnyen veszik az akadályokat, így egyre nagyobb célokat keresnek. A menet közben elért eredmények pedig leértékelődnek. Természetessé válnak, kimondva vagy anélkül, elvárássá lesznek. Így marad az állandó nyomás egyre jobbat, egyre többet elérni. És már rég elfelejtették hogyan kell megállni, visszanézni az elért sikerekre, ünnepelni azokat és belőlük meríteni energiát a továbbiakhoz.

Én az utóbbiak közé tartozom. Szerencsés adottságokkal és kevéssé szerencsés attitűddel és erős önsorsrontó hajlammal.
Egyszer azt hallottam, hogy "A rossz szokásoktól úgy lehet megszabadulni, ha elhagyjuk őket!"

Elhatároztam hát, hogy a következő évem a kis lépések művészetének szentelem.
És mivel mindjárt karácsony, leesett a hó, eleve lelassult az életem a lábtöréstől és holnapután 30 leszek, úgy döntöttem kezdésképpen megnézem mire nézhetek vissza, amiből erőt meríthetek. Talán főleg erre, hogy képes vagyok JELEN lenni az életemben.

2009. december 15., kedd

Don't stop won't stop! Sure?


Vannak időszakok, amikor eszement tempóval rohanunk előre. Mintha az egész univerzum energiakészletével gazdálkodhatnánk. Engem is gyakran elkap a gépszíj...

Nehéz ilyenkor belátni, hogy az ember, legyen akármilyen erős, csak egy ember, és megvannak a határai. Ilyen határ a test, a lélek és a szellem egyensúlyának ősi igénye. Ha ez az egyensúly felborul, abból előbb vagy utóbb baj lesz.
Általában betegség formájában jelez a test. Amit lehet fájdalomcsillapítókkal és egyéb gyógyszerekkel kezelni (vagyis a jeleket elnyomni), de érdemesebb figyelni mit üzen a test és alárendelni magad ennek.
Íme a lábtörés üzenete: Néha meg kell állni és feltenni magunknak néhány kérdést. Aztán folytatni. Lépésről lépésre haladva. Megálltam, mert nem volt más választásom. Haladni csak lépésről lépésre tudok, hiszen a gyógyulás lassú folyamat. Az izmok elgyengülnek, lassan lehet őket újra formába hozni.

Épp most hallottam ezt az indián mondást (nem pontosan idézem, de valahogy így hangzik):
"Megállok pihenni a nagy utazásban, hogy a lelkem is utolérjen."
Érdekes, hogy éppen az Indiánokat és kulturájukat kiiírtó amerikaiak azok, akik a legerősebb tempót diktálják munkában, fejlődésben és fogyasztásban. (És nem véletlen, hogy az ő társadalmukban fogy a legtöbb antidepresszáns.)
A sztárság is az amerikaiak "betegsége". A klasszikus sztárbetegség ahogy én látom - a hirtelen jött sikert nem tudja belső meggyőződéssel kiegyenlíteni az ember. Megbomlik a külső belső egyensúly. Így történik meg az, hogy kialakul egy önbizalom vákum (Nem vagyok olyan jó, mint amennyire annak hisznek.) És az ünnepelt igyekszik aztán befelé a külső visszajelzések alapján felépíteni magában azt az énképet, amire a külvilág reflektál. És már tekeredik is az ördög köre...
Gondolatindító csemege megálláshoz Seth Godin mai postjából:
Who are you trying to please? (vagyis kinek szeretnél megfelelni?)

2009. december 9., szerda

Napi batyu

"...-Hogy vagy?
- Jól, csak izgulok. Egy fontos találkozóm lesz. Tétje van..
- Mitől félsz?Hiszen szép vagy és okos. Miért ne sikerülne?
- A saját félelmeimtől.
- Gondolj arra, hogy azok kifelé nem látszanak!..."

2009. december 5., szombat

Killing moon



"Fate
Up against your will
Through the thick and thin
He will wait until
You give yourself to him"

2009. december 1., kedd

Mantra



Orsinak köszönöm:)