2010. június 17., csütörtök

Nyitott szárnyú emelkedő zuhanás



És egyszer csak elsétálsz a múltad mellett. És nem vesz észre és te sem hívod fel a figyelmét, hogy hello hello... hiszen mit is mondhatnál? Hogy itt vagyok, nem az, aki voltam, hanem aki vagyok. Ám aki mégis azáltal lettem mai önmagammá, hogy a múltja voltál? Talán ezt mondtam volna elmenőben. Ám ez a gondolat villámgyorsan átfutott a fejemen amikor megláttam és észrevétlenül átbillegtem az út túloldalára, így nem kellett szavakkal torzítani az amúgy is torz pillanatot.

2 megjegyzés:

sztracsek írta...

hű, ez nagyon klassz!! a vers is a zenével..

eszembe jutott karinthy, ő megállt és dumáltak:)
http://vmek.oszk.hu/06900/06980/06980.htm#23

Ago írta...

Nem egyszerű helyzet. Sosem az. Főleg, ha úgy érzed, hogy Te is adtál bele a "másikba" és az ő jelenlegi élete miattad is lett ilyen. És miért más ért célt -, ha mással van - , miért nem Te? Ahogy írtad egyszer: a közös célokat, amit veled találtak ki, már mással valósítja meg. Vagy egyedül. Pedig úgy érzed megérdemelted volna, és rosszul esik, ha ezt másként látják. Azt nehéz elmondani, hogy kinek is van igaza. Mindenkinek megvan az igazsága. És van akinek csak katalizátor vagyunk, nem igaz? Nem is azért, mert ki akartak használni. Egyszerűen nem jöhetett ki jobban, de a szereteted nem vállogathat, ha Te vagy a gyertya, ami a sötétben az utat mutatja, elégsz a végén, ahogy a kapcsolat is, de legalább a másik kiér a fénybe. Ahogy Te is, csak neked meg kell találnod az új formád, ez pedig nehéz. Természetesen ezután a hiányt - a másik lelkéét - és néha keserűséget érzed. Azonban, ha Te mindent megtettél, amit lehetett, akkor nincs ok a szomorúságra, csak meg kell tanulni - bár iszonyatosan nehéz néha - a jó dolgot látni és a Te és másik igazságai felett kezet nyújtani a másiknak mikor találkoztok (ezt olvastam valahol és megtetszett). Persze jó, ha a másik is így látja, de ha nem, akkor Te tudod, hogy van remény, tudsz tenni a másikért és ha Te iylen vagy, akkor van más is, aki ilyen és találkozhattok jókor. Bízni nehezebb ilyenkor, elengedni magad. Lehet számodra is valaki, a következő egy katalizátor, és Te semtehetsz róla, az előző megélt dolgok miatt. Ezért sem ítélheted el vagy haragudhatsz a másikra. A Te esetedet nem tudom, nem tudom mi történt. És töbet beszéltem, mint a poszt és lehet feleslegesen. De remélem amit mondani akartam vele, talán átjött. Meg kellene tanulni néha lényegretörőbben fogalmazni.
Valamilyen kurzust nem ismersz? Hisz médiás-kommunikátor vagy :)