2011. szeptember 27., kedd

Fehér muzsika

"Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika."
                                                                                                                              (Baricco)

Mostanában azt figyelem, hogy hallgatni arany. Mondják. És tényleg, hallgatni arany. A csend segít. Segít a pillanatban maradni, segít, hogy észrevegyem ami körülvesz. Segít meghallani azt, aki hozzám beszél. Segít abban, hogy ne próbáljak kapaszkodni abba, amibe nem lehet. Segít, hogy ne tegyem fiókba a dolgokat és ne cimkézzem fel őket. A csend segít abban, hogy az élmény áramoljon pórusaimon át és átmosson az élet végeláthatatlan mozgásával.

Azt hiszem, hogy élni végülis nagyon könnyű és nagyon nehéz egyszerre. Könnyű, hiszen nem kell tenni semmit, az élet áramlik, akár akarjuk, akár nem. Szépen élni mégis nehéz, az fejben dől el. Olyan apróságokon múlik, hogy képesvagyok-e vele áramlani és elfogadni a "lét elviselhetetlen könnyűségét"; azt, hogy van, amiről tehetek és van amiről nem. Hogy van amit értek és van amit nem érthetek. Hogy van, hogy hasznosnak érzem magam, és van amikor haszontalannak. Hogy van, hogy szeretek és van, hogy üres vagyok. Hogy van, hogy reménytelinek érzem magam és van, hogy reményvesztettnek. Hogy néha nehéz felismernem mikor tudok tenni valamiért és mikor kell elfogadnom azt, hogy nem tehetek semmit. Hogy néha tudom mit miért teszek, néha nem. Hogy a szívemre hallgassak, vagyis figyeljem magam és tiszteljem a saját érzéseimet akármilyen különösek is adott helyzetben. Hogy aztán tényleg adni tudjak, lényemből fakadóan és ne csak reflektálni.

Sokan kérdezik hogy vagyok. Jól vagyok. Sokat mosolygok és nem bántom magam felesleges gondolatokkal. Csendben maradok és így van egy csomó mozdulatlan történés az életemben. Fehér muzsika.



2011. szeptember 19., hétfő

Szakadék


Azt mondja: "...épp ez benne a vonzó. a szakadék. ez ő."

2011. szeptember 15., csütörtök

Nowness



Erre az érzésre vágyom...

2011. szeptember 12., hétfő

Kutya élet

A koldus tábláján ez állt: 'A kutya életért". Fekete kiskutya, apró, vidám jószág. Azt tudjuk, hogy a kutyák és a gyerekek nagy hatással vannak az ember lelkére, de kétlem, hogy ilyen marketing tudással állunk itt szemben. Arra gondolok, hogy ez a nő szereti a kutyáját. Azaz szeret, képes erre. Ha magát nem is, úgy tűnik, ezt az állatot az emberek segítségére érdemesnek tartja. Arra gondolok, hogy bár tudná, hogy ha ezzel a szeretettel fordulna önmaga felé, talán nem is szorulna ilyen segítségre többé.
Published with Blogger-droid v1.6.8

2011. szeptember 7., szerda

Ciprus

5 éve éltem itt egy darabig. Sokan mondták akkoriban, hogy aki egyszer itt volt, úgy értem tényleg itt volt, itt élt, dolgozott, szeretett, visszatér ide újra meg újra. Nem tudom miért, de hiszem, hogy így van ez. Van varázsa a szigetnek kívülről nézve is, de úgy talán még kevesebb is, mint más tengerpartoknak. Csak emiatt nem vágytam vissza. Valami más hoz ide. Nem fejtettem meg mi, de most olyan erős a sziget vonzása, hogy sírhatnékom van arra gondolva, hogy itt kell hagynom holnap.
Published with Blogger-droid v1.6.8