2011. február 28., hétfő

Néha

minden előzmény nélkül elfagynak az utolsó ujjperceim.Nem mind, mondjuk egyszerre 3. Fehérek lesznek, zsibbadni kezdenek, végül lila és fonnyadt lesz a kezem vége foltokban. Bevallom ilyenkor félek.
Published with Blogger-droid v1.6.7

2011. február 27., vasárnap

Trouble soup

A baj leves pont olyan mint a betűleves. Általában húsleves alapú, vagyis házias az ízvilága. A különböző betűk különböző bajokat jeleznek. A betűtészta házilag készül, gondosan alakul az évek során, tökéletesedik. A receptet generációról generációra örökítik a családtagok egymásra, aztán a vasárnapi ebédnél ha nem vagy elég óvatos, ráharapsz az éppen aktuális baj betűjére, az beleoldódik a lelkedbe és szétmarja. Talán egyszer elfogy a bajleves egy vasárnapi ebédnél, a maradék csontok mennek a kutyáknak és vele együtt a recept is belekerül a zacskóba és eltűnik örökre.
Published with Blogger-droid v1.6.7

2011. február 24., csütörtök

Mesélek Istambulról


Mehmetnél
 Azt kéri meséljek Sztambulról. Írom is neki gyorsan, képekben betűkkel. Ideteszem, mert ez egyszer kiszalad és akkor kész. Nem vagyok sztorizásban jó, örülök, hogy a kérdésével motivált.
"Hát mit meséljek mit meséljek...lássuk csak, Mehmet szőnyegkereskedő. Filozófia és gyógytea a boltjában. Kultúrák különbségéről és az igényekről. Needs and wants. Aztán Hamam, vagyis amikor dagi néni bugyiban csutakol, kb ahogy egyszer gyerekkoromban az apukám nővére csinálta (aki akkoriban árvaházban dolgozott)..Aztán meg az a hang ami jön a mecsetekből, megnyugtatónak találom. És a bazár, meg a sok bazári majom:) Hehe, na jó, szóval ezek termelnek és kereskednek. Mindennel. Értsd mindennel. Ennyi árut nem láttam még egyrakáson. Pl csomagolóanyag boltok kis utcácskája, aztán szövetek utcácskája, aztán szőnyegek, aztán gyógyszerészeti kellékek, aztán esküvői meghívók, szóval tematikusan egyrakáson. És mindenki barát, barát barátja, aki ismer valakit és akkor lesz kedvezményed:) Csak úgy kb lehet tudni, hogy mit kapsz az étteremben miután leadtad a rendelésed, ne várd, hogy a pincér megerősít arról, hogy érti. De kb eltalálja azért. Amikor rendelsz, akkor cselesen hoznak előételt meg mindenfélét és aztán azért is fizetsz. Nagyon drága az alkohol. Meg pecáznak a hídról, alatta ülsz a soron, iszod a Rakit (Yeni Raki szétbrendingelve vele minden) és közben sneci le, hal fel. Néha vödör is. Vízben kosz, felszíne alatt medúzák. Taxis életveszélyesen vezet de megúszod...mondom, a jóisten. Szappan. Oliva. Kendők és a szem a tenger színeiben, hogy óvjon a gonosz tekintetektől. Kevés nő, sok férfi. Kosz. Bűz, gyakran láb vagy molyirtószag. Csatornarendszer hiányosságai. Hát most így elsőre ez hogy tetszik?:) "

2011. február 23., szerda

Sült zöldséget

kértem szerzetesek eledele helyett a kínainál. Nem figyeltem oda... és annyi.. tanultam ma is. Azt, hogy célszerű ilyen helyzetekben precízen fogalmazni. Most benne ül a zsír a gyomrszájamban.
Published with Blogger-droid v1.6.5

2011. február 21., hétfő

Istambul

Merhaba mindenkinek, Istambulba el kell jönni. Itt az Isten vigyázza az életet. Őrület, tempó, kupleráj tökéletes rendje. Emberszabású élet embertelen zsúfoltságban.Csak menni kell itt a flow-val és rád is vigyáz már a jóisten... Most pedig irány a hamam.
Published with Blogger-droid v1.6.5

2011. február 17., csütörtök

Istambulba indulás előtt pár órával

Itt van ez a fene vírus a városon, benne van a testemben is, rázza a hideg aztán meg izzad mintha nyár lenne. Nem dönt le csak gyengít, én meg küzdök vele. Én meg az ekinácia meg a cévitamin és a sok sok gyógytea, még a Király utcai gyógyszertárból a tél elejéről. Közben ül a nyakamon egy csomó munka és pörög is az agyam, de az ujjaim végéből nehezebb így kipréselni a betűket a monitorra. Feküdnöm is kéne de arra meg végképp nincsen idő. Aztán meg pakolni is, bele ebbe a lehetetlen kézipoggyász méretbe, ami legalább van. Mindjárt még az is csak előbb írok egy kicsit jó? Körömápolás indulás előtt. Na az már megvan, alap, persze, hogy a kedvenc körömreszelőm nem találom sehol. Kis lista ír, hogy mit ne felejtsek egész biztosan. Segítséget Gerzsonnak ezúton is köszi, tartalék antibiotikum, ha esetleg a repülőn jönne még valami extra baci (ha valaki hoz fel oda a géptestbe, akkor azt nagy biztonsággal adja is tovább...előre is bocs). Teljesen totális kimerültség megfeszített munka után megaztán végülis torna is volt már a héten másodjára... lázas kis testem nem volt tőle elragadtatva, bár legalább tegnap megéreztem igazán milyen lehet ha az izmok gyengécskék aztán úgy kell keményen tartani még három hosszú kiésbelégzésig és nem összeesni a végén hanem elegánsan összecsomagolni a testet és felkészülni a következő mozdulatra amire aztán már végképp nem vágyik egyetlen porcikám sem. (Persze akkor is azt gondolom, hogy ha beleszakadsz is tartsd ki merthát miért is adnád fel, akkora baj sosincsen szinte, hogy fel kelljen adni.) Tegnap angyalokat is kellett volna fogadnom ilyen íméleseket, dehát miután torna után még Tomival egy kis lelkiélet a Humusbárban (feltét: extra Lipótról szabadult - ezt csak gondolom - kattant értelmiségi elmebajos monológja - igyenperformansz - hány óra van intermezzókkal ötpercenként). Na akkor én nem az angyalokat fogadtam, hanem a Mikit aki átutazóban úgyhogy féléjfélkor felriadok, hogy csörög a kaputelefon. Vendégszeretet elmarad, erőm arra már nincs csak ott az ágy tessék jóéjszakát aztán reggel ötkor megy is már, ki kell engedni...Hát.Ja, és majd elfelejtettem, hogy úgy elkezdett hiányozni az anyukám, hogy gyorsan sütöttem vagy 5 palacsintát az imént, hogy akkor mintha ő csinálta volna, gyorsan azt még elmajszolom.  Na, így akkor most irány Istambul, hello Hamambirodalom, halat enni embert nézni, újakat felfedezni és semmire sem gondolni, amitől feszül a csuklyás izom. Byebye Butapest Hello Istambul!

2011. február 16., szerda

Énblog szerelem témakörben

Moldova György szavai zakatolnak a fejemben: 
"Ha az ember magáról kezd el beszélni, könnyen hasonlatossá válhat ahhoz a libához, aki sül a tepsiben, és időnként beleszagol a levegőbe: - Hogy nekem milyen finom illatom van!"
A szavai súlya, és írói képességem középszerűségének súlyos tudatával a vállamon sem tehetek mást, minthogy kiírom magamból ami ki akar jönni, és attól majd elmúlik egy kicsit a közléskényszerem. Van aki figyelni képes jól és odaadóan. Gondolom a fejében olyankor csend van, tehát van hely, hogy befele is jöjjön valami...Nagy kincs. Egészen irigylésre méltó. Nekem figyelni nehéz. A fejemben állandó a feszültség, egy hegyről lezúduló folyóhoz hasonlít, ami felkapkod mindent ami az útjába akad és magával sodorja. Sokat kell tornázni, hogy csillapodjon a sodrás.

Tegnap beszélgettem egy barátnőmmel. Hajóskapitány, aki most indul másodszor átmenni az Atlantin, de fent a Bermudáknál ezúttal. (Igen, dicsekszem vele, mert büszke vagyok rá!) És róla meg a pasikról beszéltünk. (Mégiscsak csajok vagyunk, mi másról?!) Van egy srác, akivel évek óta nyúzzák egymást, és időnként nem beszélnek hónapokig aztán rájönnek h ez így nem mehet, merthogy ők egymásnak a nagy szerelem, cserébe egyáltalán nem bírnak békében meglenni egymással. ... Eddig ismerős, sok ilyen történet van és akkor erre azt lehet mondani, hogy fel kell nőni, meg kell érteni mire vágysz és arra találni egy partnert, akivel mindezt nyugodtan és békésen sikerül megélni. Ami így is van. Tényleg, lehet ezt sejteni, hogy egy idő után jobb dolgokra is mehet az energia, mint szivatni magad...(Nekem jó hosszú ez a folyamat, amíg végre képes leszek lassacskán arra vágyni, ami tényleg boldoggá tesz.)

De akkor azt mondta a Zs. hogy bár tudja, hogy ezzel a fiúval nem jó nekik együtt, mégiscsak az a baja,hogy érzi, hogy viszont ő az,akibe élete végéig újra meg újra képes lenne beleszeretni. 
És akkor ezen a ponton megkeveredtem és a fej irányítóközpontjában elhalványultak a fények és tüdőtájékon kaparni kezdett valami. A szám pedig bizonytalanul, torz félmosolyra biggyedt a rendszerleállás következtében, úgyhogy vettem gyorsan egy nagy levegőt és azóta nem tudtam mit gondoljak.

Mondd, te hiszel a szerelemben?

2011. február 15., kedd

Olvaslak

Olvas. Tudtam meg mai leveléből, ami olyan kellemes meglepetés volt, hogy idejét sem tudom mikor ért ilyesféle utoljára. Nem is azért, mert valami világrengetően nagy dolog történt, hanem csak, mert tényleg meglepett, hogy olvas. És, hogy megírta. És azt is elküldte, amit ő ír. Kellemes meglepetés. Teljesen váratlanul. Nekem. Személy szerint nekem címezve. Köszönöm.

2011. február 14., hétfő

Érteni vélem

A merengõhöz

Hová merûlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idõk setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövõnek holdas fátyolában
Ijesztõ képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gõg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövõ nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsiny tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felrémûl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgõ ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajõ, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdõ viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifjú szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derût:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyût.

Vörösmarty Mihály

2011. február 2., szerda

Csoda



Jill Bolte Taylor olyan kutatási lehetőséget kapott, melyet kevés tudós kívánna önmagának: masszív agyvérzést kapott, és megfigyelte, amint agyfunkciói: mozgása, beszéde, és öntudata, egymás után kapcsoltak ki. Megdöbbentő történet.
Felér a jelenése egy égő csipkebokorral....

2011. február 1., kedd

Az ész a fontos nem a haj



A hosszú haj, mint az esztétikum börtöne. Ezzel szemben az arc és a szemek dominanciája, mint felszabadító üdeség. A változás szükségszerű. A változtatás öröme, a nő szabadsága. Hosszú, rövid. Akármi, bármi. Kedvünkre. Kedvemre. (Freedom...)