2009. június 30., kedd

2009. június 28., vasárnap

Simply Red



Kitekertem a népünnepélyre és a háttérben (nem rosszabb díszlettel, mint a Hősök Tere) kivetítőn néztem és hallgattam ezt az embert. Csodaszépen énekelt, és tetszett ahogyan élt a színpadon. A királykék, tökéletes szabású nadrágról és a hozzá való mellényről nem is beszélve. Alatta lila ing és a narancssárga fürtök, meseszerű látvány volt. Hiányoznak ezek a színek a hétköznapokból, pedig milyen szépek lehetnének tőle az emberek...

2009. június 24., szerda

HA

kép: RachelFerguson, Patience

"Várj, s közben adjon erőt, hogy tudod mi az, ami lehetséges..Ne kapálózz... Maradj nyugodt... Maradj hű a céljaidhoz, és engedd, hogy az élet feléjük sodorjon. A valódi dolgok néha lassan alakulnak."

Senki és semmi nem változtatható. De minden és mindenki változik. Szerencse kell, hogy jókor legyünk a jó helyen. Hit kell, hogy aminek meg kell történni, az megtörténik.
Ennyi pofon és önmarcangolás után még mindig nagy a kísértés, ha megtetszik valaki, hogy elhiggyem, jól működhet HA EZ vagy AZ VÁLTOZIK...Észrevétlenül belesétálok ugyanabba a gödörbe. Ám ha megengedem magamnak, hogy csendben maradjak, hamar meghallom magam és a legszebb lidérc is elveszti arcát. Csak az érzés marad, amit okoz nekem. Ennél erősebb jel nem is kell.
(Ezt a haikut fordítottam szabadon az írás elején: "Wait in the power of knowing what is possible.... Do not waver.... Remain steady... Remain true to your goals and allow life to carry you. That which is worthwhile is sometimes created slowly.")

2009. június 23., kedd

Rain FLOW

kép: Michael Milburn Foster: Woman walking

Ma reggel korán, még a 6.40-es óracsörgés előtt arra ébredtem, hogy rosszat álmodom. Magány és a volt kapcsolatomból visszamaradt rémképek szorongatták a lelkem álmomban. Megkönnyebbülés volt az ébredés. Az volt a tervem, hogy futni megyek, de az eső visszatartott. Szívesen kihajtottam volna magamból az ébredés rossz szájízét, de nem tettem. Ehelyett pakolásztam kicsit, elkészítettem a diétás reggelimet friss joghurt, őszibarack, sárgadinnye és zabpehely hozzáadásával kicsi, csorba fülű fehér porcelán tálkában. Vendégül láttam volna szívesen a futótársam is, aki jobb híján ma egyedül körözött a szigeten az esőben, de nem jött. Más dolga akadt futás után, vagy csak nem voltam elég egyértelmű a meghívással?! Vannak, akik soha nem érnek rá. (Ennek egyszer külön írást szentelek, most csak annyi, hogy vannak, akiknek mindig akad valami fontosabb, amit ráfognak valamire és kimagyarázzák valahol.)
Nem indult jól a reggel, de nem erőltettem magamra a jókedvet. Beletörődtem abba, hogy ez nem a legvidámabb napom, és ez így rendben is van. Ilyen is kell, hogy tudjam milyen, amikor igazán jó! Felöltöztem, és a kitartó esőre tekintettel ma nem ültem bringára. bepréseltem magam a kombinnyóra, majd a Moszkva téren 20 percet álltam fülemben a tavaszi válogatás-zenékkel, kezemben Eric Berne könyvével, fejem fölött pöttyös ernyő. Amikor bemondták hangosbemondón, hogy ritkábban jár, pontosítok "megnövekedett indulási idővel" járnak az 59-es villamosok, nem volt harag bennem. Rég letettem arról, hogy ma saját akaratom legyen, elfogadtam, hogy sodor ez a júniusi kedd reggel.
Akkor odalépett hozzám egy kedves, nyitott tekintetű, elegáns angol úr. Kérdezősködött mit mondhatott be a hangosbemondó (és tényleg, tájékoztatás csak magyaroknak, kizárólag magyar nyelven...Budapest welcomes you all!). Mondtam ne aggódjon, semmi extra, hamarosan jön az 59-es. Ezután még kb 10 perc ácsorgás következett az esőben. Tétova vállmozdulat a részemről, hogy nem is értem miért nem jön már fél órája a villamosunk... majd újra szóba elegyedtünk. Végül felpattantunk a következő 61-es villamosra (amiből előtt kb 5 elment már), azután átszállás a 8-as buszra. Közben kiderült, hogy a kedves úr festőként él és dolgozik nyugdíjas éveire. (Az ő festménye a fenti kép.) Kulturált, kedves, udvarias ember az utcán. Végre! Mintha nem Budapesten lettem volna! Beragyogta ez a néhány percnyi emberség ezt az esős reggelt. Pályára állította a napomat.

2009. június 22., hétfő

Mediocracy

Félek a középszertől. Jobban, mint pl a kirívó hülyeségtől, az extrém nagyképűségtől vagy a végeláthatatlan egyszerűségtől. Gondolkodtam miért. Azon is, hogyan lehetne szavakba önteni, hogy miért veszélyes rálépni az útra a középszerűség felé? Hogyan beszélhetnék arról, hogy az ambíciók hiánya fakítja a szellemet, elmocsarasítja lelket, kiül a testre. Hogy mi a 80% tragédiája? Hogy miért rosszabb a rossznál az "éppen jó, a pont elég."


Seth Godin írása "A középszerűség útján " címmel éppen erre a kérdésre keresi a választ. Szerinte a középszerűség döntések sorozatának eredménye. Könnyű belecsúszni de minden nap van lehetőség másképp dönteni.

"Útközben letáborozunk. Energiát ölünk valamibe, amiről tudjuk, nem az igazi, vagy
választunk egy öltözetet, ami nem a legjobban áll nekünk, vagy bevállalunk egy
munkát, ami nem hozza ki belőlünk a maximumot. Benne maradunk egy kapcsolatban, ami nem tesz minket boldoggá, vagy megelégszünk egy weboldallal, ami "egész jó". A középszerűséghez vezető út kis lépésekből áll. Nem
kell rálépni erre az útra, nem kell belenyugodni. Minden nap dönthetsz másképp."

Kép:
Navratil Judit Macskakaparás című munkája, amit nagyon szeretek, és aki középszer ellenpéldája.

2009. június 21., vasárnap

Fiúk, lányok




Köszönöm, Tomi, ezt a videót:)

2009. június 18., csütörtök

Változás

photo by Stitch on flickr

"A páciens rendszerint nem siet herceggé változni, hiszen nem azért jött terápiába. Rendszerint az a célja, hogy ügyesebb vesztes lehessen. Ez természetes, hiszen ha ügyesebb vesztessé válik, akkor kényelmesebben élhet a régi sorskönyvében, ha pedig átalakul nyertessé, akkor az összes addigi kacatot ki kell dobnia a szemétbe, és előlről kell kezdenie mindent."
/Eric Berne Sorskönyv/

Egy ideje csend van bennem. Megszoktam, hogy fentek és lentek követik egymást, most pedig meglep ez a finom, pozitív töltésű nyugodt létállapot. Ebben a belső csöndben kiabálni kezd minden, ami nem én vagyok. Így azonnal kiszúrom ha rossz irányba indulnék vagy épp nem jó helyen vagyok. Mintha egy labirintusban lenne valami láthatatlan szál, ami folyton a tenyeremben van és jó irányba vezet. Azt hiszem érdemes a kacatokat kidobni a szemétbe.

2009. június 11., csütörtök

Crazy

Gnarls Barkley "Crazy"


Csináltam Rorsach tesztet. Az a 10 tintapaca értelmezős pszichológiai teszt, amiről a hülye viccek szóltak. (nem tudok viccet mesélni. a lényeg, hogy mindenbe női mellet látó férfiak voltak bennük.) Én nem azt láttam bennük, bár nagyon izgalmas élmény, és meglepő, hogy milyen hülyeségek jutnak az ember eszébe a pacákról. Mindenesetre a kiértékelés a legjobb rész de nem írhatom le az eredményeket. Viszont azt elárulhatom, hogy hasznos kis játék. Ez is, meg minden olyan módszer, ami segít valósabban látni magad. Nem feltétlenül azért, hogy ami nem szimpatikus azon változtass. (Felesleges folyton erőlködni. Vannak tulajdonságaink, amik nem változnak még ha nem is tetszenek.) Csak jó tisztában lenni velük, hogy a környezet reakciói ne érjenek annyira meglepetésszerűen és ne frusztráljanak szét.

2009. június 10., szerda

Patience



Puff, jön a szerelem érzés a semmiből és nincs gyökere a valóságban. Mi az a szerelem egyáltalán?A fantáziánk szüleménye talán? Mintha valami szuper drog hatása alatt állnék. Az a kérdés, hogy droggal vagy meditációval jutok-e el eddig az állapotig…

Az én kedves barátom azt mondja nem szereti a szerelmet. Szereti a hullám hegyeinek és völgyeinek amplitúdóját minimálon tartani. Én szeretem a szerelmet. Csak nagyon óvatosnak kell lennem a saját kamaszkorból visszamaradt lilaköd géppel a fejemben. Az első kérdés, hogy a szerelembe szeretek-e bele (mek-mek) vagy valósak az érzéseim egy ismerős / ismert, húsvér ember iránt.

A mechanizmus egyszerű: vágyom a szerelmet (a miérteket nem taglalom). Majd valaki megnyomja a gombot (rosszabb esetben én magamban valaki kapcsán) és beindul a szerelemgyár az agyamban. Annyi lila ködöt termel, ami a lehető leghosszabb túlélést képes biztosítani ennek a szédítő érzésnek. Aztán alábbhagy a ködgép és marad a valóság, a szerelmem tárgya meg én. Marad a választottam valódi személyisége, a figyelmessége vagy a figyelmetlensége, a meggyőződései, a szaga, a bőrhibái, a visszere, a zsírpárnája, a szorongásai, a rossz szokásai. És a valós viszonya hozzám! Amikor a hormonzavar elmúltával vége a varázslatnak, sokszor nem tetszik, amit látok. Innen viszont már nagyon nehéz kikászálódni. Kialakul addigra egy kapcsolat, amit lehet, hogy valójában szeretnék az ébredés után is. Csak más alapokkal. Elölről. De ez nagyon nehéz, szinte lehetetlen, mert a szerepek rögződnek. Csupa fájdalom, meg egy nagycsomó üresség marad bennem a szerelem elmúltával az azt megelőző eufória nyomában. (mint kokain után a másnapi depresszió)

Szerencsés emberek, akiknek megadatik a tér és az idő és minden egyéb (és ez nem kevés), ami kell ehez, hogy megismerjék egymást és szépen, lassan, lépésről lépésre építsék a kapcsolatukat és egyszer csak ott találják magukat, hogy szeretik egymást. Nagyon. Szerelmesek-e? Nem tudom. De jól vannak együtt és hiányolják egymás társaságát, ha nélkülözniük kell. Azt hiszem, ezt keresheti az én szerelem-ellenes barátom is az égető lángok helyett.

Türelmet tanulok – elsősorban magammal szemben.
Önbizalmat tanulok -, hogy azonnal hátat tudjak fordítani annak, ami legbelül a lelkembe mar, hallgatni tudjak a megérzéseimre és képes legyek csandbe maradni, amikor szükséges.
Bízni tanulok – abban, hogy minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell.

2009. június 8., hétfő

Az élet egy füttyszó



Azt hiszem egyike azoknak a filmeknek, amik nagyon mélyre fúrták magukat a szívemben.

2009. június 7., vasárnap

Happy&Healthy

Úgy döntöttem újra kicsit jobban odafigyelek arra mit eszem. Terítéken a zabkása, a zöldségek és mindenféle gyümölcsök. A Lehel piac kincseiből megalkottam a kedvenc Castro salátámat. (Bár kiderült, hogy a tálalással vétettem a mai trendek ellen és mivel kicsit lelóg a tányérról a sali, még a legalapabb tálalási szabályt is megszegtem, azért büszke vagyok rá:))

Úgy tűnik ha megszületik az elhatározás, minden a lehető legjobban alakul. Hiszen ez minden világok legjobbja. A tegnapi finomság után ma meglepetés padlizsánkrém, amilyen finoman csak lehet, ruccola saláta mangóval és egy kis kecskesajt fekete oliva bogyóval, fenyőmaggal. Köszönet a mai reggeliért Kisoroszi legjobb szakácsának:)

2009. június 3., szerda

Falfirka

A Castro oldalán van felfestve egy ideje. Nem tudom miért, de nagyon tetszik.

Mit mesél?

Származási hely: Palkonya2009


Mit mesélnek az álmok? És vajon milyen kapcsolatban vannak a valósággal? Ha álmodom egy rég nem látott emberrel és másnap szembejön az utcán, vajon van-e kapcsolat az álmom és a valóság között? Vagy az efféle jelnek tűnő dolgok csak utólagos belemagyarázások? Összefüggések keresése az élet véletleneinek halmazában? Hiszek a jelekben, az érzésekben, a megérzésekben. Csak a jelekben, az érzésekben, és a megérzésekben hiszek. Még ha félelmetes és lehetetlen irányokat mutatnak is sokszor.

Marhalevél


Romhányi egyszerűen csodás, ajánlom olvasásra minden sorát!:)

"Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:
- Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája,
Üdvözli Önt a marhája.
Ím a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel..."

Romhányi: Szamárfül

2009. június 1., hétfő

Ez van

Élménybeszámla

Te elfelejtheted a múltad, de a múltad nem felejt. A hétvégén kikerültem a térből és időből, bele egy másikba. Egy rég elfelejtettbe, és furcsamód maradtam volna még.

Megünnepeltük az én drága édesanyámat kerek évfordulóján, feltenném ide a beszédét (de nem teszem, max ha szeretné), amiben megköszöni az anyukájának, hogy olyanra nevelte, amilyen lett. Megható volt ez, olyan megnyugvást, révbe érést, erőt sugárzó kijelentés. Különbéke.
Megtáncoltatták egymást a régi családi barátok. Felszabadult mulatság vadpörkölttel és meglepetés apácashow-val Sikondán.

Sikonda. Termálhely a Mecsek szívében. Ott volt régen az uszoda, ahol megtanultam úszni, ahol a lekvároslángost körüldongták a darazsak...És a nyári napközi, az ún. úttörőtábor is. Kb 20 éve nem jártam arra... a pingpongozás, a fenyők meg az alacsony barakkszerű épületek éltek csak az emlékeimben. Ott ünnepeltünk közel, a felújított sikondai pihenőparkban (ahonnan csak a tekepálya volt meg az emlékeimben). Nem is hittem volna, hogy 48 órán belül újra ott kötök ki. Mindenmás néven fesztivált rendeztek, az első kísérlet volt ez a sikondai pihenőparkban (amit azt hizem ma már ökoparknak hívnak..). Fellépett Ákos barátom zenekara, új felállásban. Cobrajazz néven. (TAPS) Meg volt még egy pécsi banda előttük, később nagyobb "sztárok" is érkeztek, de azt nem vártuk meg:) Kicsit hűvös volt az idő, mozogni kellett. Megoldottuk. Apa tanítványa volt ott éppen, aki rákattant a zsonglörködésre. Ki lehetett próbálni mindenféléket. Szereztem egy kis sikerélményt 3 labdával. Mire belejöttem (kb 2 óra) annyit hajolgattam a leejtett labdákért, hogy még most is izomlázam van. De megérte. Szerzek lasztikat. Agyat teljesen jól kikapcsolja. Voltak ott még régi arcok, épp úgy néztek ki, mint 15-20 éve, csak öregebben, kopaszabban, kövérebben, meg egy vagy kettő gyerekkel. Nevek után kutatok, azok persze már rég sehol.
Május 31-én ismét terítéken a már már hagyományos Palkonya. Borünnep. Aki még nem járt itt, látogasson el. Villányhoz hasonló borfalu, ugyanaz a régió, kellemes pincesor. Ilyenkor tele a falu pécsikekkel leginkább..
Faluházban most is Péló zenélt, minden olyan volt, mint tavaly.

A kostolópoharat fejlesztették tovább. Lehetett rá venni bőrműves nyakbaakasztót. Borünnep jó ünnep!