2008. február 27., szerda

Szomszéd szeretők


Tegnap munka után spinning, majd szauna. Az öltözőben egy lány, akivel mindent egyszerre csináltunk. Szaunába be, szaunából ki, zuhany, hajszárítás, szekrénykulcs átadás annak, akinek nem jutott, pici futás a villamosra. Végül leszálltunk a Jászain mindketten és egész az Odeonig együtt sétáltunk. Pontosabban külön, mégis egyszerre.


...Címek alapján választok filmeket. Tegnapelőtt este beírtam -hirtelen ötlettől vezérelve- az Odeon keresőjébe az első szót, ami eszembe jutott. Szeretők. Kidobta ezt a filmet: Szomszéd szeretők.


Na de vissza a tárgyra...a tegnap estét az Odeonnál hagytam abba. Szóval bementem és kivettem ezt a filmet. A kölcsönzős lány tudta egyből- áh, a Szomszéd Szeretők - és már hozta is. Klasszikus film, kiderült ez is..Trolira fel, irány a Városliget.

Otthon csend várt. Hibátlan minden körülmény. Belebújtam a zöld ruhácskámba, egy kis diót készítettem az ágy mellé, bekuporodtam a hatalmas faliszőnyeg tövébe. Eloltottam minden lámpát, a nagy lakásban csend volt, csak a picike tv világított. Egyedül voltam, magammal. Szeretem ezt az érzést.




Szomszéd Szeretők Francois Truffaut filmje. Főszerepben Fanny Ardant és Gérard Depardieu.

Tökéletes alkotás. Hibátlan. A dráma, a szenvedély könnyeden, franciásan...mint a meleg nyári szél, amibe beleborzong a bőr, úgy érintette meg a lelkemet a film.
Egyszerűen meg kell nézni.

2008. február 26., kedd

Xpango


Multi Level Marketing online - a blogok és közösségi oldalak idején! Mitől működik?







Xpango! Próbáld ki!


A klasszikus MLM a személyes kapcsolathálót használta értékesítés céljából. Igen ám, de ehhez azért venni kellett a bátorságot, hogy felhívd az ismerőseidet sőt legtöbbször rengeteg utánajárás, mászkálás terhe mellett mindezt. Sokan erre személyiségüknél fogva alkalmatlanok, és a telefonszámla meg a ráfordított idő is hátráltató tényező lehet - csak a triviális kérdéseknél maradva.



Az online kapcsolati hálók a Facebookkal, a Myspace-szel vagy a WIW-vel (hogy csak néhányat említsünk) mára szépen kiépültek, egyetlen kattintással barátaink, ismerőseink százait tájékoztathatjuk bármiről. Adott hát minden az online MLM működéséhez. Nincs telefonköltség, nem kell házalni, csak regisztrálni és említést tenni a termékről/szolgáltatásról azokon a helyeken a kibertérben, ahol amúgy is megfordulunk.


Hogyan űködik az Xpango ?

Egyszerűen regisztrálsz, kapsz egy accountot. Innentől minden technológiai háttér a rendelkezésedre áll, hogy erőfeszítés nélkül ajánld ezt az oldalt a barátaidnak. A regisztrációval kapsz egy olyan, az oldalra mutató URL-t, amibe be van építve a te ID-d. Tehát ha valaki innen kattint, az oldal tudja, hogy a látogatót te küldted, így a te barátod/ismerősöd aktivitása a saját creditjeit és a te creditpontjaid számát is növeli.



Miért terjeszted az Xpango -t?

Mert így gyűjtöd a kreditpontokat, amivel ingyen juthatsz i-phone-hoz, i-podhoz, psp-hez, stb. És miért nem ciki a barátokat ezzel "traktálni"? Mert ők is lehetőséget kapnak arra, hogy hozzád hasonlóan könnyen szert tegyenek az oldal tulajdonosainak valamelyik termékére. Tehát ha az Xpango hírét viszed, azt a rendszer megjutalmazza.

2008. február 25., hétfő

E&K

Vannak történetek, amiknek nem emlékszünk a kezdetére...
Vannak történetek, amik velünk együtt születtek.

És vannak ezek a pillanatok, amikor a Kata felteszi ezt a képet és ezt a két sort és zuhogni kezdenek a könnyeim...

Borderline

Mintaszerűen ismétlődik mindig ugyanaz. Ugyanazok a körök. Lassan már nem is öltenek más arcot, csak úgy csupaszon, élesen előbújik a semmiből a szomor, a fáj, a magány, az űr, a semmi és az övé leszek. És minden ami körülvesz elhalványul, fakó lesz.

És előkerült ez a szó újra.. ez a borderline már megint. Először egy filmben, megtalált. És most megint. Nem kell a betegségtudat. Nem kell bélyeg. De beleborsózok ha elolvasom mit jelent a borderline személyiségzavar.

2008. február 14., csütörtök

Ön házas?

Ezt is Cipruson jegyeztem le. Majd 2 éve. Változott valami? Ezt a kérdést magamnak teszem fel, s emésztgetem. A gondolatokat nyersen, az akkori valójukban ide teszem:

Végül aztán úgy tűnik a legjobb, ha szereteten és tiszteleten alapuló közösség jegyében köttetik a házasság.

Nem. A szerelem is kell. Lehet, hogy csak az kell. Na jó,meg talán még néhány dolog. Úgy mint tisztelet és hasonló értékítélet. A tisztelet természetesen kölcsönös.

Ami nem szükséges. A másik fél birtokba vétele. Annak az érzésnek a magunkba oltása, hogy most hogy van házastársam, minden egyszerű és magától értetődő lesz. Na hát az nem lesz. Vagy ha igen, abba bele kell pusztulni.

Aztán meg ez. Hogyan tartható fenn a szerelem. Hát egyszerű ez. 50-50%-on csakis úgy, hogy soha nincs alkalma egyik s másik félnek egymás titkait kifürkészni. Persze nem árt megosztani néhányat az összetartozás jegyében, de azért mégiscsak kell néhány titok.

Vagy barátságból házasodni…

Vagy úgy rendesen szerelemből mindenféle eszes feltételeket figyelembe véve. Mérlegelve kicsit tulajdonképpen mégis teljes tehetetlenségben, tele a szerelemből született kapcsolatok összes rákfenéjével. Úgy, mint féltékenység példának okáért. Meg hogy két ember nem éppen egyidőben óhajtja kivenni kapcsolatmentes szabadnapjait, amiket jobbára a barátokkal töltene inkább csak…

Na meg itt van akkor ez. Ej de jól érzi magát a barátokkal, amikor én itt szopok és nem tudok vele menni. Akkor meg mér hív fel, hogy hahó, képzeld olyan jó nekem…

Na persze utólag már érti az ember, hogy mindenki másképpen gondolja…

És akkor kérdem én hol van a valóság a sorok között? Hol van az, amikor egyenesen választ kapunk. Amikor jó nekünk nagyon bízni és mindent odaadni…

Lépésről lépésre

Hibázunk. kicsiket, nagyokat. Történések hatalmas halmaza. Sok-sok feldolgozatlanság. Megtörténtek.

Tologatjuk, halmozzuk a megoldatlanságot. Egyre ellentmondásosabb, „lazább, szabadabb” szituációkba kerülünk…kerítjük magunkat. Így takargatunk, érzéstelenítünk.

Aztán elkopik a takaró, kilyukad, ellopják, vagy csak bökni kezd és lerúgjuk magunkról mielőtt megfulladnánk...

És akkor ott állunk csupaszon azzal a sok mindennel, amit takargattunk és nem bírjuk nézni sem. És meztelenek vagyunk. És akkor minden és mindenki csodálkozik és visszajelez. Őrjítően valós és valótlan dolgokat. Szeretetteleneket. És még az is mind belőlünk jön. Mindenkit kizárunk és mindenki kizár. És a legegyszerűbb kapcsolatra is képtelenek vagyunk, holott csak arra van szükségünk. De előbb magunkkal kell rendezni a sorainkat és meghozni a döntéseket, elfogadni a határainkat és azokon belül megtanulni szabadon élni.

És rájönni, hogy fontosak a barátok, az emberi kapcsolatok, merthogy végülis csak emberek vagyunk mindenképpen. Meg, hogy bizonyos dolgokat elveszítünk, más dolgok a miénk lesznek épp csak azok, amikre tiszta szívünkből vágyunk.

Ciprusi levél 1

Kedves

Azért jöttem, hogy másképp lássak. Egyszerűségre, tiszta emberi gondolkodást tanulni. Megtanulni újra, hogyan kell kapcsolatot teremteni az emberekkel. Hogyan kell gőg nélkül bízni magamban, függetleníteni magam mindentől és mindenkitől, s közben eggyé válni az engem körülvevő valósággal.

Megérkeztem. Elkeseredtem. Továbbmentem, nem találtam a helyem. Most itt vagyok és kialakítom az életem. Ennyire egyszerű. Amennyire lehet elfogadom a jelenlegi életem annak hiányosságaival és a lehetőségeimre koncentrálok.

Élvezem az áprilisi napsütést. Azt, hogy mindenféle nyelveken beszélnek az emberek körös körül. Hogy az emberek másképp viszonyulnak. Nincs pozícióm. Itt csak az vagyok, aki vagyok. Ha mosolygok, ha tiszta a lelkem és pozitívak a gondolataim, akkor mosolyognak rám. Akkor kedvességet kapok. Ha nem így teszek, akkor közönyt. Ha furcsa a ruhám az asszonyok hangosan nevetnek. Minden olyan természetes körülöttem.

A pillanatban rejlő boldogság lehetősége izgat igazán. Felesleges a jövőn agyalni. Nem az számít itt.

Ciprus olyan, mint egy nagy tál finom vegyes saláta. Vagy mint egy nagy gyümölcsöstál csupa furcsán keveredett gyümölcsökkel. Sokan eljönnek, belekóstolnak és maradnak. Aki valaha ide tartozott visszajön.

Semmi

Minden értelmes ember életében eljön a pont, amikor a jóléti társadalom létjogosultsága alapjaiban kezd meginogni. Nagyjából akkor, amikor a hirtelen jött, vakító nagy lehetőségek után egyszer csak az értelmetlen semmi jön. Amikor az egyel több akár eggyel kevesebb is lehet.

Akkorra már szusz nem a marad, a természet sehol, bent a betonban, kint a zöldből. Marad az üresség a lélek mélyén, helye sajog.

Ezt Cipruson írtam 2006 májusában...Hmm, való igaz. És milyen könnyű visszatérni a betonba és milyen nehéz olykor kinézni a semmiből bele a világba. Virágokat szaglászni és hallgatni a csendet mezítláb.



Önbecsülés

Mi is az az önbecsülés?

Az életünk során hozott vélemények, ítéletek közül legfontosabb a
saját magunkról alkotott véleményünk. Az
önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk, nem
egyszerű érzés, hanem sokkal inkább aktív cselekvés, hajlandóság
az élet, a világ, a történések realitásának megtapasztalására.
Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra,
hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival
megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába
foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a
felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és
természetes számunkra. Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság,
pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az
idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön
alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg
tudjunk bízni önmagunkban. A tudatosság akaratlagos, mi döntjük el, hogy a
realitásban akarunk-e élni, tudatosan akarunk-e élni, racionálisan
akarunk-e élni, vagy ellenkezőleg!

Tudatosan élni, önmagunkat elfogadni, önmagunkért
felelősséget vállalni, magabiztosnak lenni, céltudatosan, valamint
tisztességesen élni - mindennek gyakorlása elengedhetetlen
önbecsülésünkhöz. Az önbecsülés nem a természet ajándéka, ki
kell nevelnünk önmagunkban, meg kell dolgoznunk érte.
Hibás felfogás az is, amikor külső eredményeinktől tesszük függővé önbecsülésünket. Önbecsülésünk nem eredményeinkben
gyökerezik, hanem azon önmagunkban fejlesztett gyakorlatainkban,
szokásainkban, tudásunkban, amelyek lehetővé teszik az eredmények
elérését. Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, mi az, ami valóban
fejleszti önbecsülésünket, s mi az, amiről csak úgy tűnik, mintha
fejlesztené, miközben igazából rombolja azt. Mindez azért fontos, mert az iskolának fel kell készítenie a gyermekeket a felnőtt élet viszontagságaira. Az
információs társadalomhoz, a folyamatos változásokhoz csak
egészséges önbecsülés segítségével tudnak alkalmazkodni
gyermekeink, nincs helye a passzivitásnak, a kétségeknek, a nem
tudatos cselekvésnek, gondolkodásnak.

Ahhoz azonban, hogy megtaníthassuk, mi is az az önbecsülés,
először a nekünk felnőtteknek kell megérteniük a kapcsolatot.

2008. február 13., szerda

Damage

Vágy és végzet



Juliet Binoche és Jeremy Irons Damage című filmje. Végzetnek fordították.
Pedig egyszerűen annyit jelent balsors. Kár. Rontás.
Az apa viszonya a fiú menyasszonyával, aki újraéli fiatalkori tragédiáját, bátyja elvesztését, aminek ő a felelőse.

A végzet választható. A személyiség erősíthető, a fegyelem tanulható.

Az erő lényege a választás képessége. A döntés képessége. Ehhez le kell lassulni. Tudni kell veszíteni. Ismerni a korlátainkat és tudni, hogy választásainkért milyen árat fizetünk.
Talán ennyit jelentenek a korlátok. Megérteni, hogy mit vagyunk képesek mentális egészségünk megőrzése mellett áldozni.

Ez a mérték mérhetetlenül egyedi. Nem összemérhető, mindenkinek a sajátja és mindenki maga képes csak megtapasztalni. A mértéket, a korlátokat meg kell tapasztalni, meg kell élni és el kell fogadni.
Ego törés. Ego pusztítás. E nélkül nem megy.

A vágy a legnagyobb kihívás. Uralkodik rajtunk. Szerelemnek hívjuk, s végzetnek hazudjuk.
Szenvedünk tőle és élvezzük, mert átveszi a hatalmat. Olyan világot láttat, amin zárt kapukat egyensúlyban zárt kapukat döngetünk. Megőrülünk. Leveszi a vállunkról a döntések súlyát.

Szerencsés esetben a nagy találkozást, a szerelmet, annak valódi, kiteljesítő és felszabadító formáját felkészülten kapjuk.
Szerencsétlen esetekben megkeményedett egoval valami földöntúlinak vélt érzelem lecsap ránk. Egy játszma részei leszünk, az ördög játékszerei. És ha nem vigyázunk belehalunk a választásunkba.

A film kapcsán egy másik gondolat. A téma másik oldalról.
Lehet a film címe végzet.

Abban az esetben, ha az apának az jutott, hogy a kárhozatban talál megváltást. Ha élete nem valódi és elveszettségében ezt az árat fizeti. Így vezekel.
Dönt. És ez a különbség. Úgy dönt, hogy gyenge lesz, hogy átadja magát saját szenvedélyének, hogy önző módon fontosabb saját végzetének tragikus beteljesítése, mint a fia élete. Tudja mivel játszik, de nem hiszi el, amíg meg nem történik.
Megöli a fiát. Szándékosan.
Éretlenség? Gonoszság? Önzés?

2008. február 12., kedd

Találkozásom a kineziológiával 1. rész

Kineziológusnál jártam. Még kavarog az élmény, megyek újra.
Azért egy érdekes momentumot szeretnék itt lejegyezni.

Van egy pont, ahol mindenféle félelmek meg szorongások érzékelhetően rossz energiaként keringenek a testben. Akkor a kineziológus arra kér engedd el őket.

Én ezen a ponton azt válaszoltam, hogy NEM. Nem ment. Tartogatom, őrzöm, védem ezeket a félelmeket...olyan sokáig gyűjtögettem őket...

folyt köv...

2008. február 11., hétfő

Dice

Egy prezentáció mellé adta a Portugál kolléga ezeket a "kockákat". Arról beszélt, hogy amikor prezentálunk, amikor megszólítunk valakit, legyen az akár egy "száraz" témájú prezentáció, soha ne felejtsünk adni magunkból. Ne felejtsük el megfűszerezni a mondanivalónkat. Egy üzenet sokféle módon célba érhet, nem csak tárgyilagosan taglalva.


A mondadója zárásaképpen egy klippel engedte útjára a hallgatóságot.
Zenével és tánccal. Szenvedéllyel. Tangóval. Hatott, legalábbis emlékszem rá:)



YO YO MA ; Libertango

How are You?


A Le Meridien Budapest látta vendégül a cégemet egy 3 napos konferencia erejéig.

A hely nem nyűgözött le. Sem a konferenciaterem, sem a felszolgálás, sem az étel, tekintetében. Csupa negatívum - anélkül, hogy kifejteném pontosan mi is volt vele a bajom...jó magyar szokás szerint :) Ám itt volt ez az iciri piciri kis finomság, amitől összességében jó helyként marad meg bennem a La Meridien.
Fehér, puha - mint a kávéfilter tasakja olyan anyagú - poháralátétek kedves idézetekkel, mint : "Water is the only drink for a wise man." vagy ez itt a képen.

Szentimentális? Nevetséges? Hát, különösen egy érzelmei vezérelte női léleknél az apró dolgok számítanak csak igazán.

Self PR

Egészen miniként rájövünk, hogy létezünk. Utána észrevesszük, hogy a felnőttek örülnek ha valamit ügyesen csinálunk. Hogy a figyelem középpontjában maradjunk, az előbbi felismerést használni kezdjük. Dicsekszünk, kérkedünk. Az apukánk erejével, az anyukánk szépségével vagy a saját kis életünk vívmányaival. A szülők, a családi barátok továbbra is visszajeleznek, hogy "jaj de szép, jaj de édes, jaj de mókás" és így tovább. Az oviban meg az iskolában is folytatjuk a dicsekvést. Itt aztán elmúlnak a mosolyok, jönnek az osztálytársak irígy megjegyzései, jön a megbélyegzés: "beképzelt vagy"-mondják - legtöbbször a hátunk mögött persze.

Hogy ezt a traumát ki hogyan dolgozza fel, hogy a későbbiekben csakazért is henceg, fittyet hány a megbélyegzőkre vagy megpróbálja utolérni magát és óvatosan mesél a sikereiről, vagy egyszerűen elszáll az önbizalma és a valós sikereit is megtartja magának, ez személyiség/család/egyéb körülmények függvénye.

És mi van, ha az ember szakmai előmenetele okán ez a kérdéskör újra előkerül?

Én a harmadik típusból való vagyok. Még ha valami igazán nagyszerűt csinálok, azt is elhallgatom, hogy ugyan...áááá....semmiség hiszen...

Eljutottam mégis odáig, hogy elegendő szakmai tapasztalatot gyűjtöttem a kommunikáció terén az elmúlt 7 évben ahhoz, hogy ezt - ahol kell - fel is vállaljam azt. Sőt, szeretném ezt a tapasztalatot megosztani és kamatoztatni. Ehhez úgy tűnik elengedhetetlen az ön-PR, hiszen ha nem tudják mit tudok, nem kérik majd ki a véleményem. És marad a régi kör, hogy majd a háttérből...mert úgy is jó...meg mert úgyis az számít amit csinálsz és nem a sok duma, meg a self-PR.

Nem nem nem. A marketingben különösen nem igaz ez így. Igen fontos megosztani a tudást, a tapasztalatainkat. Elérhetővé tenni magunkat a szakma vagy az érdeklődők számára. Nem csak a saját előmenetelünk szempontjából. De az önbecsülésünk, így a szakma önbecsülésének erősítése végett is.

Megjelent most egy interjú a Médiainfón velem. Jól esett olvasni, és büszke vagyok rá.
http://www.mediainfo.hu/interjuk/interview.php?id=37

2008. február 4., hétfő

Várakozás

Azon tűnődöm miből táplálkozik az ihlet. Honnan tör elő a gondolat. Van ebben valami hullámmozgás. Vannak fázisok, amikor gyűjtögetek, van, amikor mindent egyszerre átengedek magamon, van, amikor megnyílok, és olyan is van, amikor mélyről az az erős érzés kerít hatalmába, hogy el kell mondanom, hogy le kell írnom.

Feszült csend van most bennem. Nem álmodom. Változásokkal teli időszak ez. Gyűlik a sok gondolat, egyszerűsödik a képlet súlyosodik a valóság, teret nyer a humornak az a pikáns életszerűsége. Ébrednek az ösztönök, feszülnek a korlátok. Eltűnnek a sokak, elegen vannak a kevesek.

Ritka a feltétlen szeretet, ritkák a valós kötések, amiket Isten kötött. Egyre tisztább, hogy nem számít más. Hiányzik a barátom, aki olyan nagyon messziről is velem van, értem és érzem. Várom, hogy lássam a Katát.