2015. január 29., csütörtök

Londonban


a fogaskerekek finoman összehangolva tekerik a várost irányító gépezetet. udvariasság és gyors léptek olajozzák a masinát. sokat próbált cipők hangtalanul szaladnak fel és alá, mintha gazdáik egy unásig próbált színdarabban lennének. ha szólni kell, a közlekedés és az időjárás biztos terep. apró szobáik falán túl mindenkinek jut szerep, akár táncosok ha a színpadon futnak, a felfordulás illúziója mögött érezhető a begyakorolt rend. a közlekedés zajában a tömeg nesztelen, nyitott tekintetű, arca rezzenéstelen. tekintetek ha találkoznak, férfiak és nők - nyaktól felfelé mint szurikáták ha leskelődnek -, mintha megfeledkeznének a rendről, kikacsintanak egy pillanatra, és egymás szemébe belenézve, ezredmásodpercre megcsillan a féltve őrzött érzelem. de a láb már suhan tovább a célja felé. nincs megállás. a gép zakatol, az idő drága. ...Mind the gap.

2015. január 13., kedd

Gyarló az ember

Elalszik a színházban, elkésik a találkozójáról, előre elkölti a januári bevételét és impulzusvásárol egy csodaszép fehér converse-t. Mea culpa, mea maxima culpa.