A szép igaz, s az igaz szép
Bár tudnám hogyan lehetnék szép. Vagyis igaz. Igazabb. Erről osztom az eszet, aztán elbukok abban, amit prófétálok. Persze lehet, hogy azért nem bukta ez, csak a szokásos imposztor szindróma. Tegye fel a kezét, aki el sem gondolkodik azon hogyan élhetne igazabb életel. Naugye. Legalább én ilyen tiszteletreméltó témákon szorongok. Sokmindent próbáltam, hogy igaznak érezhessem magam. De nem megy. Asszem ha minden kiömlene belőlem, ami egy adott pillanatban igaz (lehet), az finoman szólva sok...(majd rájössz, ha ezt a posztot végigolvasod:) ... Szóval. Általában visszafogom magam, hogy ne legyek túl sok. Vagy túl erős ha úgy tetszik. De ettől pont nem lettem sokkal igazabb. Akit kiakasztok az simán kiborul rajtam még úgy is, hogy én azt sem tudom ki az illető. Becsszó. Csak felület vagyok, aki tükröződik. Minden vagyok és semmi vagyok. Tats vam asi. Neti neti. Bekerülök egy közösségbe, ahol meg sem szólalok és érzem a projekciókat, mintha cigicsikkeket nyomnának el a bőrömön. Hozzá kéne m