2010. november 29., hétfő

Visszacsatol

Részt vettem egy tréningen, amin arról volt szó, hogy mik is az erősségeink, azok a szerepek a szerepkészletből, amivel gazdálkodunk, és aminek mentén a lehető legjobban tudunk érvényesülni az adott vagy jobb esetben választott közegben. A tréning zárásaképpen kaptunk mindenkitől egy visszajelzést, ezúttal pozitív cimkét, amit a dossziénk hátlapjára ragasztottunk.

És akkor két dolog, amit a tréningről elviszek magammal az előttem álló útra ebben az életben:

Az egyiket ezzel az idézettel tudnám leginkább summázni:
"Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek, és... nevetek, és szeretek, és magasba emelek." Howard Arnold Walter

A másik pedig az a mondat, amit Gyuritól kaptam. Az ő visszajelzése nem került a dossziém hátuljára, mert el kellett sietnie, de úgy érezte meg kell osztania velem e-mailen ezt a gondolatot, idézem:
"Elmaradt a visszajelzésem és hiányérzetem van, ezért most megpróbálom pótolni: El tudom képzelni rólad, hogy a munkahelyi erősségeidet felhasználod álmod megvalósítására. Azt látom benned, hogy szeretnéd, ha mindenki olyan klassz ember lenne mint te. Hát nem lesz, ezeért érdemes megtanulni bánni velük."
Hogyan lehet azt érzékletesen megfogalmazni, hogy nagy örömöt okozott, mint, hogy azt mondom, nagy örömöt okozot? Ennyi. Köszönöm Gyurinak. És köszönöm az élményt az Openessence-nek.

2010. november 28., vasárnap

Itthon otthon


Az elmúlt két hétben minden szabad pillanatomat lakberendezési oldalak böngészésével töltöttem. Miután nem sikerült eladni a lakásom (év elején ezt terveztem, de nagy energiát nem fektettem a dologba) végiggondoltam mi is zavar igazán.Az, hogy itthon nem vagyok otthon. Ezen változtatni kell, változtatni fogok. Méghozzá most. Mert mire is vártam eddig?!

Miss Smith kedves barátom volt annyira jó és rajzolt nekem egy csodás tervet és most mesteremberek nézik a lakásomat, gondolkodnak és mondanak nagy számokat:) Gabi (aka Miss Smith) igazán jó belsőépítész. Mitől jó egy belsőépítész? Amellett, hogy kreatív és tapasztalt és alapos, ráadásul még FengShuiban is jártas, van valami, ami nélkülözhetetlen. Az pedig az emberismeret, a megfigyelés és beleélés képessége. Így elkerülhető, hogy egy trendi teret kapj, amiben úgy mászkálsz később, mint egy múzeumban!

by MissSmith

Mert mitől is lesz csodás egy terv? Mitől lesz egy tér otthonos? Miért jó, ha hozzáértő rajzol neked és mire érdemes figyelni és egyáltalán hogyan van a felújításoknak a lélektana? (Merthogy mi más lenne az, ami ebben az egészben annyira foglalkoztat..)

Nem lesznek itt nagy megfejtések, ha azt mondom, az otthonunknak az a dolga, hogy a kényelmünket szolgálja, praktikus legyen és a személyiségünket tükrözze, vagyis ha hazaérünk, akkor az jó érzés legyen.

Oké, de mégis hogyan kell ezt elkezdeni? Vannak funkcionális kérdések, mint a tér adottságai, lehetőségei és azok a funkciók, amire a személyiségünkből és életmódunkból fakadóan szükségünk van. Ilyenekre gondolok: belépek az előszobába és leveszem a cipőmet, hová teszem? Hány pár cipőt használok aktuálisan? Hasonló kérdés a kabátokkal. Hová teszem a táskám, a kulcsom amikor belépek. Miket tárolok és mennyit? Hol időzök szívesen? Hol eszem meg a reggelimet? Szoktam e főzni sütni? Mennyire vagyok rendes vagy rendetlen, suvasztós vagy rendet tartós. Ezután jön a következő kérdés: milyen színek, formák, anyagok között érzem jól magam.

Most itt tartok. A jó terv mellett az a legfontosabb, hogy mivel az én saját életterem kialakításáról van szó, magamba kell nézni. Időt kell adni magamnak, hogy megérezzem mi esik jól. Ezért böngészek vadul inspirációért. Arról beszélgettem egy barátommal, hogy vajon mitől lesz egy lakóhely olyan igazán csinos és egyben harmónikus a benne lakó személyiségével. Valószínűleg nem érdemes A-tól Z-ig befejezni egy lakást egy szusszra. Jó alapokat kell adni neki és hagyni, hogy az élet sodrásával alakuljon az életterünk, ahogyan az életünk is alakul. Türelemmel! Ettől kerülnek be olyan tárgyak, apróságok, színek, formák, amitől a lakásunk tényleg minket tükröz majd.

Vagyok úgy tárgyakkal, színekkel, formákkal, hogy ha rájuk nézek, boldog leszek. Mosolyt csal az arcomra a festményem már sok sok éve, vagy az új szerzeményem, egy csodás állótükör fehér kerettel és egy fuvolázó angyalkával indák és virágok társaságában a tetején.Szeretem a kékes lilás bíboros árnyalatokat. Szeretem a hideg színeket és anyagokat váratlanul vegyíteni a meleg színekkel, formákkal. Nagy izgalommal várom mivé lesz az életterem. Addig pedig még jó sok munka vár rám...

Néhány oldal, amit jó nézegetni a témában:
http://www.desiretoinspire.net/
http://agyasztaltv.blog.hu/
http://www.terkultura.com/
http://cocokelley.blogspot.com/
http://style-files.com/
http://hetkornalam.blogspot.com/
http://blog.otherside.hu/
http://ffffound.com/home/architekturblog/found/

Lapzárta után érkezett a hír:)
Miss Smith története a lakásomról a másik oldalról.

2010. november 13., szombat

Miért ne legyünk szeretők? 3. rész


...folytatás.

Lassan eljutunk addig, hogy már nem a csajokról beszélünk, hanem téma lesz a NŐ. És akkor itt át is adnám a szót nevesült Esterházy Pétereknek, miszerint a nő ilyen vagy olyan...na ez nagyon hosszú téma, úgyhogy gyorsan vissza is térek az eredeti témához...Miért ne legyünk szeretők harmincas éveinkben?

Árnyalódik a kép. Az életünk irányba áll. Ketyeg a biológiai óránk és vagy a magánnyal vagy a házassággal vagy a gyerekekkel, vagy éppen a karrierünkkel, a lényeg, hogy küzdünk. (Végre!) A szerelem még mindig hot topic, de vagy így vagy úgy eljön a megalkuvás pillanata. Vagy a felnövésé, ha úgy tetszik. Túlvagyunk a (vagy több) nagy szakításon, megéltük, hogy a legszexibb bugyinkban is izgalmasabb a focimeccs nálunk...Törik az ego, lassul az anyagcsere, megjelennek az első ráncok.

És ilyenkor végre eljön az ideje annak, hogy a büszke női ego bekerüljön egy kicsit a fiókba és elkezdjük megérteni a világ nálunk is nagyobb összefüggéseit. Helyére kerüljön, hogy mire teremtette Isten a nőt és mire a férfit. Hogy lehet cserélgetni a szerepeket, csak nem érdemes. Hogy fontosabb már szépen élni, mint nagy szenvedélyek mellett viharverten várni a következő hullámot.

Ha már érted mindezt, mégis azon kapod magad, hogy szíved választottja nős, olvass tovább.

A sok fejben pingpongozás végén arra jutottam, hogy amikor a személyiség többé kevésbé felveszi azt a formáját, amit felnőtt létnek hívunk, akkor válik a téma igazán bonyolulttá.

Miért lesz valaki 30 fölött szerető?
A szinglik és minglik korában (és istentudja, hogy hány ideológia van már az individualizmus áraként fizetett magányra) pörög a húspiac. Jellem ide, jellem oda, az ego kéri a jussát. Nehéz embernek maradni. De nem ilyen egyszerű ez. Hibázunk és logikátlan dolgokat csinálunk és a miértek száma végtelen. "Emberek vagyunk és nem zoknik" ahogyan Baricco mondja.

Az egyetlen ami eszembe jut arról miért ne legyünk szeretők 30 fölött, mindössze annyi, hogy lehetünk. Felnőttek vagyunk, bármit megtehetünk. Ha szükségünk van arra amit így kapunk, hát legyünk. Csak semmiképpen ne felejtsük el megfizetni az árát. Csendben, zokszó nélkül.

Útjára indítottam egy projektet. Névtelenül gyűjtöm a válaszokat a kérdésre: Miért ne legyünk szeretők?
Várom a te válaszod, név nélkül. ITT: zuango LOVERS PROJEKT.

2010. november 10., szerda

Miért ne legyünk szeretők? 2. rész


Miért ne legyünk szeretők huszonévesen? (folytatás)

A tinikor sokaknál még huszonévesen is tombol és hasonló forgatókönyvek mentén alakulnak a kapcsolatok, mint tizennyolc évesen... Jó esetben azért van fejlődés, több önismeret és némi magabiztosság.

A sok magabiztossággal ebben a korban óvatosan kell bánni, mert az ego vezérelte sugárzó gőg vonzó ugyan, de pusztító és nem utolsó sorban önpusztítő tűz. Kihívás a fiatal férfinak a megzabolázhatatlan nő megszerzése (és itt a szerzés szó használata nem véletlenszerű), akinek mégiscsak érdemes lehet a kegyeire ő, a földi halandó.  Ráadásul az idősebb férfi számára is kihívást jelenthet betörni ezt a nőt, aki tudatában van saját fiatalságának és még hisz benne, hogy megtalálja az Igazit. Mert az Igazi az jár neki. És melyik férfi ne szeretné azt érezni, hogy ő az Igazi?

A huszas évei elején járó nő ezért vonzó és veszélyes. Már nem kislány, de még nem játszik igazán komoly tétekkel, nem törték még le a szarvát...(értsd nem törték össze a szívét, és nem ugráltak két lábbal az egóján). 

A huszas évei végén járó nő már érettebb, de még nem elég bölcs, nem elég tapasztalt és járatos a férfiak érzelmi motivációinak hihetetlenül egyszerű világában. (Statisztika: a jól szituált férfiak 88%-ának volt már viszonya de mindössze 3%-uk lépett ki a kapcsolatából! Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló!)
A huszas évei végét taposó nő tehát már egy kicsit más tészta. Bár már sokat látott, azért még hisz a mesékben. Mert szeretne hinni. Szüksége van az illúzióira, kell a rózsaszín, mert ez a szín fiatalít. Ez a nő már tapasztalatból képes megállapítani, hogy amit érez az valódi-e vagy sem. Egy szeretői kapcsolatban is meg tudja mondani, igenis tudja, hogy szerelmes és szeretve van. És mivel hisz az igazi szerelemben, úgy érzi, az ő szerelme igazibb és a szeretői státusz igazán méltatlan...Ráadásul szerelemben és háborúban nincsenek szabályok, tehát bármi lehetséges. Tudni véli, hogy a szeretett férfi kapcsolata a felvállalt partnerrel "nem az igazi" és, elhiszi az ígéreteket. Tűri az "átmeneti állapotot", mert tudja, hogy megtalálta az igazit és emlékszik még a filmekre amiknek a végén az igaz szerelem elnyeri méltó jutalmát.

Az érzelmeivel, sőt, azok viszonzottságával kapcsolatban nincs is vita. A férfi kétségtelenül viszontszeret(het) (Persze a szeret szó jelentése itt egy nagy kérdőjelet kap, használjuk ezt a szót rengeteg árnyalatára ilyen olyan érzéseknek, sőt, helyzeteknek.) Valóban, nem kizárt, hogy a NAGY Ő egy szeretői kapcsolatban jön el huszonhat évesen. Legalábbis a Nagy Ő-höz társított érzelmi intenzitás. (A filmekben mutogatott szerelmek párizsi minőségét a beteljesületlenségük adja.)

A keserű méz csak igazán szenvedélyes! És aztán vége lesz és nagyon fog fájni. De szerencsére meg tudjuk magyarázni, hogy az ÉLET tehet róla. És, hogy talán az a kapcsolat örökké tarthatott volna. És később, egy közepesen romantikus szerdai napon a férjünk vacsoráját kevergetve lehet sóhajtozva gondolni arra a bizonyosra..aki lehetett volna. Imádnivaló ez a szenvedély, de a harmincas évek közeledtével egyre világosabb, hogy az élhető élet ennél lényegesen egyszerűbb.

Talán megengedhetjük magunknak ezt a lángolást huszonévesen, mégis azt mondom a huszas éveket szerintem nem érdemes nős, vagy barátnős férfiakra pazarolni. Építkezni, töltekezni és fejlődni annál inkább. Hosszú vagy rövid kapcsolatokból vagy akár úgy, hogy elköteleződünk valaki mellett örökre. (Bár most hallottam hogy a 20 és 30 között kötött házasságok több, mint 60%a válással végződik. Szóval örökre csak akkor köteleződj el huszonévesen, ha a szíved legmélyén elégedett vagy a magasra szökő lángoknál kevesebbel is hosszú távon..)

Az előző rész morális zárásaként említett okok mellett még egy gondolat: ha nem akarunk reményvesztetten, keserűen vagy némileg elhasználtan belibbenni a harmincadik szülinapi bulinkra, akkor ne legyünk szeretők huszonévesen. Inkább keressük meg magunkban a valódi nőt. Azt, aki ismeri magát, tiszteli magát és képes otthont adni, meleg odút biztosítani, ápolni, szeretni, ölelni. Aki képes a türelemre, aki képes arra, hogy ember legyen és nő legyen. Aki megérti a problémáit és megoldja azokat. Akinek nem kell már kábítószer a boldogsághoz...

Miért ne legyünk szeretők harminc évesen? Folytatás a sorozat harmadik részben.

Miért ne legyünk szeretők? I. rész


Miért ne legyünk szeretők? című írásom mintegy 15, nőként megélt év (és akkor itt Lovasit idézném helyenként visszatekintve persze "én már nőnek azt nem mondanám") tanulságaiból táplálkozik.
Igen, jogosan kérdezitek honnan tudom milyen szeretőnek lenni? Tán csak nem voltam magam is AZ? De. Előfordult. És nem tartom kizártnak, hogy így vagy úgy a jövőben is a szeretői státusz közelébe kerülhetek. Annak ellenére, hogy az írás címe "miért ne legyünk szeretők?"

Miért ne legyünk szeretők tiniként?

Nem célom morális példabeszédbe kezdeni. Saját élményem szerint azt gondolom, hogy szeretőnek lenni tizenévesen, az nem biztos, hogy nagy baj. Persze alkati kérdés ki hogyan éli meg, mennyire égeti meg magát benne, vagy éppen talál magára, ismeri meg saját határait.

Én a magam részéről tizenévesen intenzíven ismerkedni kezdtem a nővel, aki bennem élt, és végre melleket meg vonzó külsőt kapott. Ez a nő bizonytalan volt magában és öntudatlanul kereste a visszajelzést. Nem voltam szellemileg gyengébb 17 évesen jelenlegi önmagamnál. Sőt, kompromisszumoktól mentes kristálytiszta meglátásaimmal levettem a lábáról a harcedzett férfinépet. (Mai fejjel kevesebb dologról van olyan határozott véleményem, mint akkoriban...)

Szeretőnek lenni izgalmat és kihívást jelentett. Kíváncsi voltam a miértekre. Azt gondoltam, hogy az a férfi, aki megcsalja a nőjét, feleségét, az gyenge, gyáva. Vagy még rosszabb. Egyszerűen szemét alak. Az is motivált, hogy bosszút álljak rajta a hülyeségéért a nője helyett is. Soha nem szerettem bele a szeretőmbe viszont lázas igyekezettel dolgoztam rajta, hogy ő belémszeressen. Amikor sikerült, akkor eltűntem. (Ejj de gonosz..) Addig pedig élveztem az őrült helyzeteket, titkos találkozókat, a csalást.

Szerettem látni ahogyan a férfiak felfedeznek magukban egy rég elfelejtett érzést, ahogyan újra bátornak és erősnek érzik magukat. Jót tehet egy fickónak, ha észreveszi, hogy benne van ez a valaki, csak elő kéne szedni magából. De az igazság az, hogy ezt megteheti a felesége mellett is. Nem kell hozzá szerető!

Végül pedig, a szeretősdi azért egy kegyetlen játék, amibe megsérülhet aki nem tartja a szabályokat. A játékot nem a szeretet - és bár a szenvedély filmekben látható méreteket ölt- nem is a szerelem mozgatja. A férfi másik kezével viszont nagy valószínűséggel egy karma szempontból nagybb feladatot jelentő, tartalmasabb kapcsolatot szorongat. És bár ezért csakis az abban érintett felek felelősek, mégis érezhetünk némi szolidaritást.
"Amit magadnak nem kívánsz, mással se tedd." tartja a mondás. A másik nő, a feleség, a barátnő jó eséllyel nem csupán felszíni sérülésekkel kerül ki egy szerelmi háromszögből... Ha valamiért, hát ezért ne legyünk szeretők  nagyon fiatalon.

Miért ne legyünk szeretők huszonévesen? ...a folytatásban.

2010. november 7., vasárnap

2010. november 2., kedd

Táskarádió


A Táskarádió Eszpresszóban az Egyetem téren forog a diszkógömb a retrolámpabúrák erdejében és a gyerekkori emlékek giccsparádéjában már már otthon érzed magad, indulhat a csevely...aztán valahogy a második sör elejére elindul már a beszélgetésnek az a típusa, amelyiknek a végére megokosodva ülsz és érzed, hogy na most ezt végre jól megfejtettük! Hurrá!!! Ez volt most terítéken többek között, íme. Hogy ugyanis hajlamos vagyok úthengerré változni. Azaz megrendezni a magam, majd a körülöttem élők életét és anélkül, hogy felkérnének erre, tökéletesíteni a darabot. Namármost ilyen vagyok, kéremszépen... Tudom magamról, ismerem az úthengert, a hajcsárt, aki egyszer csak bekattan és követeli amit elképzelt. Egyre többet akar egyre jobban és mielőbb. És amikor elindul az úthenger akkor én már nem is bírom magamtól leállítani. Átveszi a robotpilóta az irányítást, aki tud meneküljön!... Vagyis nem is kell menekülni!!! A Táskarádió Espresszóban ücsörögve a sörünk mellett erre jutottunk. Hogy ugyanis az úthenger megállítható. Mert minden roboton van egy vészkapcsoló. Ha vannak barátaid, akkor könnyen kikapcsolhatják az úthengert, mert ismerik a programot és azt is tudják, mikor kell megnyomni a vészkapcsolót. Vagyis kimondani a bűvös, előre egyeztetett szót. A mai megállapodásunk értelmében a közeljövőre az úthenger-kikapcsoó gombhoz tartozó jelszó: Táskarádió. Ha kimondod, kapcsolok. Kikapcsolok. Ezért vannak a jó barátok...puszi nektek!

2010. november 1., hétfő

Diéta helyett

"A modern, jómódban élő ember nem érzi, hogy mikor éhes, mikor jóllakott. Evési szokásait nem testi szükségletei határozzák meg, hanem lelki és szociális tényezők, feszültségek, rossz szokások, ősi késztetések."

Javaslatom diéta helyett: Önismeret. Tudatosság. Fegyelem és gyakorlás.