2010. augusztus 31., kedd

Te is szomatizálsz?


Mit csinál? Szomatizál. Testi tünetet produkál valamilyen lelki probléma "megoldásaképp". Te is csinálod? Érdemes legalább észrevenni, amikor ezt teszed!

Én gyakran csinálom. És sokszor észre sem veszem. Azzal kezdem, hogy a valós problémám helyett kreálok egy másikat. Pl. megbánt valaki észrevétlenül, csendben maradok, majd egy óra múlva arról kezdek neki beszélni, hogy fáj valamim. (Nem tudom, talán azért, hogy törődjön velem, majdcsak elfelejtem így, hogy megbántott.) Ahelyett, hogy elmondanám - először is magamnak - hogy az illető megbántott. Akkor nem kellene mindenféle egyéb problémákra fordítani a valódi bajomat.

De miért csinálom ezt? Ezer meg egy oka lehet. Legtöbbször a problémám bagatel mivolta, vagy éppen a nagyon mélyen fájó, elmérgesedett, kilátástalan helyzeteket feszegető gócpontokat érintő problémák esetén hárítok. Nem merek őszinte lenni magammal. Hogy bevalljam magamnak "Helló, igen kislány, neked ezzel bajod van, téged ez a pitinek tűnő dolog bizony bánt. Ez számodra elviselhetetelen és segítség, nem tudsz elbánni vele egymagad. Ez van."

Feldmár mondta ezt a Szeretet, vágy, akarat szex című előadásában:
A Jung, a Carl Jung azt mondta, a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. Még egyszer elmondom: a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. A Feldmár meg azt mondja, hogy a hisztéria az mindig egy valódi konfliktusnak az elfedése. Ha az életemben, ebben a pillanatban van egy konfliktus és nem akarok szembenézni a konfliktussal, akkor a legjobb úgy nem szembenézni vele, hogy hisztérikus leszek, hogy mindenféle érzelmeim lesznek.

1 megjegyzés:

Ago írta...

Én nemrég mentem át egy hasonlón. Valami nagyon rosszul esett és féltem attól, hogy lássak valakiben rossz dolgot is. Mentegettem magamban, esélyet adtam, hogy nem is hibázott stb. Ő biztosan úgy gondolta, hogy nem, mert olyan, hogy akkor bocsánatot kér, ahogy én is. Próbáltam mindenféle irányból közelíteni, elmagyarázni, de csak jól megbántani sikerült, ami nem volt szándékos. Jobb lett volna előbb "odamondani", nem rávilágítani, magyarázni, de az elfojtás és magamban rágódás sem jó, és ha többet ért a másik, akkor próbálkozom a figyelemfelkeltéssel. Amikor már nem, akkor már nem érdekel, és ez rosszabb, szerintem. Bár ebben az esetben lehet jobban jártam volna, mert meg nem oldódott a dolog, bár legalább elmondtam, mi a gondom. rosszabb úgysem lehetett volna, a csalódás megvolt, de bennem is csalódtak, ami viszont újabb rossz érzést generált, de jobban ebből kijönni nem tudtam volna. Vagy csak akkor, ha sokkal jobban megoldom... Nehéz helyzetek ezek. Viszont testi tünetei nincsenek, hacsak az nem, hogy nehezebben alszok ilyenkor.