2010. augusztus 31., kedd

Te is szomatizálsz?


Mit csinál? Szomatizál. Testi tünetet produkál valamilyen lelki probléma "megoldásaképp". Te is csinálod? Érdemes legalább észrevenni, amikor ezt teszed!

Én gyakran csinálom. És sokszor észre sem veszem. Azzal kezdem, hogy a valós problémám helyett kreálok egy másikat. Pl. megbánt valaki észrevétlenül, csendben maradok, majd egy óra múlva arról kezdek neki beszélni, hogy fáj valamim. (Nem tudom, talán azért, hogy törődjön velem, majdcsak elfelejtem így, hogy megbántott.) Ahelyett, hogy elmondanám - először is magamnak - hogy az illető megbántott. Akkor nem kellene mindenféle egyéb problémákra fordítani a valódi bajomat.

De miért csinálom ezt? Ezer meg egy oka lehet. Legtöbbször a problémám bagatel mivolta, vagy éppen a nagyon mélyen fájó, elmérgesedett, kilátástalan helyzeteket feszegető gócpontokat érintő problémák esetén hárítok. Nem merek őszinte lenni magammal. Hogy bevalljam magamnak "Helló, igen kislány, neked ezzel bajod van, téged ez a pitinek tűnő dolog bizony bánt. Ez számodra elviselhetetelen és segítség, nem tudsz elbánni vele egymagad. Ez van."

Feldmár mondta ezt a Szeretet, vágy, akarat szex című előadásában:
A Jung, a Carl Jung azt mondta, a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. Még egyszer elmondom: a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. A Feldmár meg azt mondja, hogy a hisztéria az mindig egy valódi konfliktusnak az elfedése. Ha az életemben, ebben a pillanatban van egy konfliktus és nem akarok szembenézni a konfliktussal, akkor a legjobb úgy nem szembenézni vele, hogy hisztérikus leszek, hogy mindenféle érzelmeim lesznek.

2010. augusztus 24., kedd

Koccint veled az Isten

"Valamiben hinni kell,
Akkor is ha nem felel,
Melléd ül, és koccint veled az Isten."
                                                             /Quimby/

Azt tapasztalom, hogy ha valamire tényleg vágyom, akkor az sikerül. És mindig van valami lehetetlennek tűnő lépcsőfok a sikerig, amit "majd csak lesz valahogy, lennie kell valahogy" felkiáltással lehet/kell meglépnem.

Olyan, mint a Gyűrűk Ura vagy a Prince of Persia-ban, amikor egy szent dolog megóvásáért küzdenek a földi halandók. Amikor azt hiszed már nincs tovább, az eléjük gördülő akadály elháríthatatlan, egyszer csak ott terem a váratlan fordulat. Valami, amit fejben nem lehet kisakkozni. Amikor nincs más választása a főhősnek, mint ugrani az ismeretlenbe és hinni, hogy akármilyen lehetetlen, sikerülni fog, mert sikerülnie kell.

Így találtam boxedzőt 2006-ban Cipruson és így találtam most termet a belvárosban a bodyART órámhoz is.

Akkor csak azt tudtam, hogy boxolni akarok. Folytatni, amit itthon évekkel előtte elkezdtem és imádtam. Kérdezgettem a helyieket és ketten egyszerre irányítottak Savvashoz. Egyikük elvitt magával, hogy benézzek az edzésre és bemutatkozzam. Csak fiúk egy olyan kulturából, ahol a csajok otthon mosnak, főznek és takarítanak, ha kimozdulnak, csinosan felöltözve leginkább csendben maradnak és mosolyognak. De semmiképp nem boxolnak! Meg is mondta Savvas, hogy lányokat nem edz. Aztán megesett rajtam a szíve és mondta, hogy következő edzésre beállhatok. (Szuper! De hogy jutok fel ide újra? Tömegközlekedés nincs, autóm nincs, bringával 40 fokban hegynek fel 40 perc...) Athos, aki elvitt az első edzésre, megint bepakolt az autójába és felvitt. Úgy edzettem, mint a kisangyal és Savvas örömére a fiúk is összekapták magukat. Azt mondta járhatok. Iszonyúan örültem, de akkor átfutott az agyamon az a nem csekély akadály, hogy fogalmam sincs hogyan fogok feljárni. Elmondtam neki, hogy már csak ez az aprócska problémám van...Savvas odahívta Dorost, kedves helyi fiú, 20 év körüli. Angolul alig beszél. Meghagyta neki, hogy a szálloda előtt, ahol dolgozom, vegyen fel edzés előtt (tudta, hogy ugyanabból az irányból jár) és vigyen vissza edzés végén. Hát így.

2006 végén a térdeim felmondták a szolgálatot, akkor kezdtem jógázni. Semmi addig megszokott kemény sport. Krónikus térdszalag gyulladás, ami bármikor kiújulhat. Eljött az életemben az ízületkímélő mozgásformák ideje. Gyógytorna, fizikoterápia, és jóga. Meggyógyult a térdem (tünetmentes), majd újra formában futás, úszás, biciklizés és jóga. 2008-ban találkoztam a bodyART-tal. Beleszerettem. Eldöntöttem, hogy edző leszek. Így lett. Elkezdtem órákat tartani Tomi barátom lakásában. Jöttek az emberek is, egyre többen. Aztán Tomi lakása ugrott és teremre volt szükségem egyik hétről a másikra. Olcsó, belvárosi jógastúdióra. Lehetetlen paraméterek. Körbeírtam, facebookon postoltam, hogy mit keresek, aztán kaptam egy névjegyet a telefonomra Király 14, másnap egy sort magyarázatképpen. Olcsó, szabad jógastúdió a belvárosban. Hihetetlen! Hívtam, megnéztem, beleszerettem, és még aznap megkaptam a kulcsot, rajta "Király". Most pedig már ott tartom az óráimat. Ez meg így.

Valamiben hinni kell

2010. augusztus 19., csütörtök

Visszajelzés

Persze lehet azt sejteni, hogy kell a visszajelzés, hogy jól esik. De nem gondoltam, hogy lehet ennyire jó. Valamikor márciusban írtam arról, hogy bodyART edző leszek és azt hiszem akkor majd képes leszek adni valamit, valami plusszt, személyesen, magamból. Egy hónapja tartok órákat és azt az érzést, amikor látom az emberek fején a fáradtsággal vegyes kielégülést, nem tudom mihez hasonlítani. És amikor másnap e-mailben kapom, hogy sajog és fáj a test, a lélek pedig jól van és köszöni...Én köszönöm! Nem is volt olyan régen, amikor kitaláltam, hogy belevágok. Most pedig termet keresek az óráimnak, mert az eddigi helyszínt máris kinőttük...Óriási!

2010. augusztus 17., kedd

A jólöltözöttségről

a képen: Eva Green

"Aki rosszul öltözködik, ahhoz nekem közöm nincs. Aki rosszul öltözködik, nem ismeri a testét. Aki nem ismeri a testét, az nincs tisztában önmagával. Aki nincs tisztában önmagával, nem is tudja képviselni azt. Mit kezdjek egy olyan emberrel, aki nem tudja megmutatni azt a varázslatot, ami ő?"
                                                                                           / Mamzel /

Ennél pontosabban még sosem hallottam / olvastam annak a megfogalmazását, hogy mitől lesz valaki jólöltözött. Azt mindig sejtettem, hogy ez nem pénz és nem is csak ízlés kérdése, hanem mindenek előtt önismeret és önbizalomé. De hogy mennyire önismeret és önbizalom kérdése, azt csak így 30 körül tapasztalom meg igazán. Leegyszerűsítve: csak azt vedd fel, amiben szexinek érzed magad. Akkor is, ha szakadt farmerhez öltözöl.

Ritmus



Elindít, újrajátszik, újrajátszik, újrajátszik. Folyamatosan tizenötször legalább.

2010. augusztus 12., csütörtök

Útitársak



Ha van olyan, hogy szerelmi vallomás, akkor lehet olyan is, hogy baráti vallomás, ugye? Ezt kaptam ma.
"Egymás útját folyvást kersztező útitársak vagyunk. Egy életen át. És milyen szép is ez így."

2010. augusztus 10., kedd

Entre-deux


"Ez a kétlakiság érdekli. Az a köztes állapot, mely nem létezhet a gyökértelenség felszabadító, ám egyben nyomasztó és soha meg nem szűnő érzése nélkül."

Frenák Pál / Seven

2010. augusztus 8., vasárnap

A látnoki szavak nem hatottak

"José Arcadio Buendía nem gondolta, hogy a felesége akarata ennyire hajthatatlan. A képzelet varázsával próbálta hát elcsábítani, egy csodálatos világot ígérve neki, ahol elég, ha valami bűvös folyadékot öntenek a földre, s a növények máris olyan gyümölcsöket teremnek, amilyeneket akar az ember, és ahol potom pénzért mindenféle fájdalomcsillapító masinákat lehet kapni.
E látnoki szavak azonban nem hatottak Ursulára."

Marquez Száz év magány

2010. augusztus 4., szerda

Csended vagyok



Amikor ez a zene akkor ott újra született. Az MR2 8-as stúdiójában. Akkor ott ülni jó volt. Nagyon jó. Maga az élet, a pillanat csodája. És tegnap érezni újra ahogy az a szép másfél óra emlékké szelidülve kellemes érzéssel tölti meg a szívemet újra. Mosolyogva hallgattam a rádiót. Köszönöm!

http://www.punnanymassif.com/