2008. április 24., csütörtök

Enough



Rossz építkezni valakivel, aki rombol. Rossz bízni ha nincs miben. És van, amikor már nincs kérdés, hogy meddig mehet el valaki velünk szemben. És az a pont éppen ott van ahol már nem is érezni mitől ekkor a súlya egy látszólagos jelentéktelenségnek.
De a szív tudja, a torok szorul, a gyomor fáj, a hát merev, vállak felhúzva, könnyekkel küszködés van. És nincs már ötlet sem, hogy merre tovább, ahol már jobb lesz. Mélypont van és nem lesz jobb.

Tévedni emberi dolog. Csak egy rossz döntés mentén nagyot lehet zuhanni. Innen kell felállni.

2008. április 23., szerda

Intim torna



Tegnap este elkezdődött ez az izgalmas kaland. Rég kinéztem már Kriston Andrea Intimtornáját. Az elv, hogy itt az idő megismerni az "alsó arcunkat", ahogyan ők hívják. Mindenféle izmokat, amiket nem tornáztatunk és amire nem figyelünk. Persze ez csupán a fizikai vetülete ennek módszernek.


A szellemisége talán ennél is fontosabb. Hiszen akár férfiak, akár nők végzik ezt a tornát, kénytelen kelletlen kapcsolatba kerülnek saját nemiségükkel. Brutálisan bánunk magunkkal. A magam részéről mindenképp. Persze innen nézve nem csoda a cisztás petefészek, a tesztoszteron túltengés, a menstruációs problémák. Vagy ahogy tegnapi történetekből kiderült - férfiaknál az oly gyakori libidó probléma, a teljesítménykényszer és még sorolhatnánk.


Manapság eleve eltolódtak a nemi szerepek. Össze-vissza szocializálódunk. Én pl. kislányként kisfiúnak képzeltem magam, felnőtt koromra pedig nő létemre én viselem a nadrágot...sőt, fiús sportokat választottam és hatalmas bicepszet növesztettem...és ezzel nem vagyok egyedül.


Mi ezzel a baj? Hangozhat a kérdés. Az, hogy a fordított szocializáció a biológiánk és a legbelső egyensúlyunk szempontjából teljesen káros. Merthogy akárki akármit mond, az ősi hívószó egyszercsak ott csenget a fülünkben, akár szeretnénk hallgatni rá akár nem. Hiába a látványosan változó nagy hangon hirdetett szerepcsere. A nő akkor képes egy kapcsolatban túlélni, ha vállalja, hogy nő. Akárcsak a férfi, ha vállalja, hogy bizony akkor is rajta a nadrág, ha oda kell tenni magát, ha küzdés van. És a nő akkor is nőként - vezetettként - tud viselkedni.

Kíváncsian várom az 5 hetes kurzus végét.

2008. április 22., kedd

Critical Mass Budapest 2008


Ha jól emlékszem 2004-ben először, amikor az alkarom meg a hasam meg a vádlimon a bőr borsózott bele az érzésbe és az arcomra kiült valami iszonyú bárgyú és önelégült mosoly. Amikor néhányszázan végigbringáztunk a városban...

Meg idén, amikor 16.30-19.30-ig haladt a békés bringás tömeg én meg csak néztem ahogy vonulnak...miután már túl voltam az első emelésen....

Itt van egy csomó kép: A Milliről is meg a vonulásról.
http://www.hunrun.com/kerekpar/criticalmass-20080420-zbandesz

2008. április 10., csütörtök

Pilinszky



Korai öröm - az alábbi Pilinszky verset is feldolgozták. Régi idők szép emlékeképpen ajánlom őket minden mennyiségben.


Egyenes labirintus

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,kézfogás,
visszatérés, ölelés,fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángolóközös fészkébe?
- nem tudom,és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,e nyílegyenes labirintust,
melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Ilcsi


Hétfő este eső, szél, ború, és szürkeség. Vékony kabát, átázott bőrcipő. Miért indultam mégis gyalog a Moszkva tértől hazafelé? Megőrültem volna? Nem tudom. Valami hatalmas űr keletkezett a lelkemben és könnyen lehet, hogy ez a vákum vitte a lábamat. A lábam pedig a testemet. Az agyam, a szemem elfáradt egész nap a gép előtt, a lelkem a semmi szélén.
Új utakon sétáltam az esőben. Fáztam, de ebben az elveszettségben találtam helyet. Mintha zsibbadt lelkem ez rázta volna fel érzéketlenségéből. Akkor a Kacsa utcában megláttam egy kozmetikát. Melegség, narancssárga fény, fa burkolat az ajtók körül, csipkefüggöny az aprócska ablakokon az icipici házban...
Bementem. Nem tudtam nem bemeni. A lábam bevitt, egyenesen Ilcsi néni hálózatának egyik kozmetikájába.
Emberséget találtam, kedvességet és válaszokat régóta fel nem tett kérdésekre. Varázslat volt, biztos vagyok benne, csoda. Valami másik világ.
7 évente változunk azt mondják. Így lehet. Olyan új erők dolgoznak bennem, amikkel nem tudok még mit kezdeni. tele vagyok félelmekkel és izgulok is nagyon. Valami kinyílt bennem mégis, új utaknak ad teret. Új úton indulok tovább. A nőiségem nyomában...
Ilcsi kozmetikumokkal kezdem, hogy az arcbőröm rendbe tartsam. És egyszerűen csak, hogy végre törődjek magammal. Bejelentkeztem Kriston Andrea féle intim torna tanfolyamra és újra elmegyek a kineziológushoz. Egy hónap kellett, hogy az első találkozás óta megemésszem, amit akkor felböfögtem és kinyíljak a változásra. Amíg ez nincs meg, addig nem érdemes elhitetni magunkkal, hogy bármit segíthet a kineziológia..szerintem.

2008. április 7., hétfő

Ultima Vez


Művészet, semmi allűr. Profi táncosok, semmi erőlködés, semmi erősködés. Tiszta erő, tökéletes technika, értés, megértés. Zene, összhang, izgalom és fegyelem. Alázat és tisztelet. Munka, gyümölcs, színház és valóság elegye. Az élet mozdulatokban, zenében, képekben. Másfél óra szájtátás.


A neves belga koreográfus, Wim Vandekeybus koreográfiája a Tükör az Ultima Vez előadásában. Az év előadása volt a Trafóban.

2008. április 4., péntek

Weakness



Van ez a film. Young Adam. Vegyes érzésekkel vagyok maga a film iránt, nem is erről írok. Tanulságos volt viszont az üzenete.

Régóta kerülget ez a téma, vagy kerülgetem a témát. Nem tudom hogyan függ össze ok és okozat. Mindenesetre jelen van. Ciprus óta, amikor azzal engedett el egy idős barátom: "Find the right people around you." Vagyis vegyem körül magam a megfelelő emberekkel. RIGHT. Jelenthet igazat és jelenti a megfelelőt és jelenti azt is, hogy valós, igaz. Azt nem jelenti, hogy jó. Nem azt mondta, hogy find GOOD people...

A film főszereplője egy férfi, aki gyenge ahhoz, hogy az adott pillanatban vállalja tettei következményét. Oportunista, céltalan. Közönyös, olykor szomorúnak tűnhet. Közömbös, kicsit talán szimpatikus is, látszólag szelíd. Olyan, mintha ott sem lenne. Valami hiányzik belőle. Talán az önbecsülés. A tartás. A film Adam-je hagyja, hogy halálra ítéljenek egy férfit, akinek a tettéről egyedül ő tudja, hogy baleset volt, s nem gyilkosság, ami miatt elítélik. Nem kegyetlen, nem gonosz ember, zavarta, hogy nem tett semmit, hogy nem szólt, hogy nem jelentette a balesetet... csak gyenge volt. Szétzilált egy házasságot, tönkretett több nőt és hagyott meghalni egy ártatlan férfit. Pedig nem akart rosszat...

2008. április 3., csütörtök

Respect



All I need is just a little respect!

Tanulható a másik iránti tisztelet? Tanulható a másik ember határainak tisztelete? Tanulható a tapintat? Meddig lehet a saját határainkon tolni? Meddig feszegetheti azokat bárki? Meddig önfejűség? Meddig ego kérdés? És mikortól válik kárunkra ha engedünk?

2008. április 1., kedd

Milyen volt szőkesége..


Mitől festik a nők a hajukat más színűre, mint amilyet az Istentől kaptak? Miért festem más színűre a hajam? Csalás ez? Vagy csak játék?

100 féle Erdély



Vasárnap este a Szabadság téren este a kivilágított "100 féle Erdély" fotókiállítást sikerült elkapnunk még az utolsó óráiban. Nagy élmény volt a téren a kivilágítással, a zenével. A békével, ami a csodás képeket körüllengte.

Nagyapám született Székely-Király Sándor, Erdélyben 1908 nyarán nagy szegénységben sok sok testvérrel. A szülői háztól hamar elkerült. Gyerekkorától dolgozott. Magyarországon élt, megjárta a Don kanyart. Visszajött. 40 kilósan skorbuttal. Meggyógyult. Nagykanizsán kötött ki, ahol a harmincas évei végére saját pékséget tudhatott magáénak. Akkor Király Sándorként, édesanyja családnevét megtartva ismerték. A világkiállításra készült, a Király-féle sósperecet szabadalmazták. Végül nem jutott ki a szabadalom - nem tudom a pontos okot. A 40-es évek végének államosításai az ő üzletét sem kerülték el. Az állam elvette a pékségét, amért kétkezi munkával dolgozott meg. Nem lépett be a pártba, így nem kímélték a vagyonát. A házát is elvették, egy szobát kapott - bérelhette... Később a saját pékségében alkalmazottként, később az üzlet vezetőjeként dolgozhatott.
Sok sorstársa nem vészelte át ezt az időszakot. Öngyilkosságok, mentálisan összeomlott egykori gyárosok, iparosok, üzlettulajdonosok.

Nagyapám erős ember volt. Valami egész különös lélekjelenléttel és életfilozófiával. Hányattatott sorssal. A háború, az elszegényedés után elveszítette fiatal feleségét, aki édesapámnak életet adva és egy orvosi hiba következtében elvérzett...Hitt abban, hogy a munka nemesít és abban, hogy semmi sem a mienk, csak amit megélünk és amit megtanulunk. Olvasott ember volt. Magának való, kemény jellem. Erdélyből.
Nem jártam még Erdélyben. Legendák, a vérem és ennek mentén valami nosztalgiaféle,Vass Albert Funtinelli boszorkánya, az erdélyi fotók, effélék vonzanak. Talán idén.