35+
Jó 35 évesnek lenni. Mert már értem, hogy rövid az élet. Őszül a hajam és változik a bőröm. És nincs több időm arra, hogy rossz rutinok mentén éljem az életem. Egy csomó tervem, célom van még ebben a fordulóban. És hálás vagyok az adottságaimért, a múltamért és a lehetőségekért, amik elvisznek a céljaimig. Egyre jobban érzem magam a saját testemben, mert az enyém, ismerem, tisztelem, szeretem magam. Megértettem, hogy az élet nem verseny és nem is teljesítménytúra. Nem hasonlítható össze semmi semmivel és senki senkivel. Már tudom, hogy mindenkinek megvan a saját története, fájdalma és öröme, amit egyedül él meg. Hálás vagyok az őszinteségért. Figyelek, és nem jövök zavarba attól, ha nem érzem át a másik ember történetét. Tudom, hogy a jelenlétem többet jelent, mint a véleményem. Van úgy, hogy már nem keresek jelentést jelenségben. Örülök, ha érzek, mert tudom, hogy ennyi, ez minden, ami fontos, és nem félek a semmi től sem, mert beleültem és megéreztem, hogy annyira nem is félelmetes.