2010. október 11., hétfő

101010

OLMO végiggurult a Duna mentén egész hosszan, majd a Kopaszi Gáton visszafelé egy finom ebéd lett a napsütötte kirándulás koronázatlan királya...legalábbis ezt gondoltam akkor még, nem sejtve, hogy a napnak itt nem lesz a tervek szerint vége.

A nap igazi koronája a délutáni véletlen találkozások sorában 10 év távlatában viszontlátni valakit, akit szerettél. Valakit akit el kellett engedned. Valakit, akiről tudtad, hogy egyszer újra visszajön és semmi sem változik. Egy tíz éves hullám végén viszontlátni a 10. hónap 10. napján számmisztika nélkül is felkavaró.
Mi teszi a gyerekkori kötelékeket feltétel nélkülivé és időtállóvá? Nem tudom. Mintha ott még a gyökereknél kapcsolódnánk. Örülök Neked!

Nincsenek megjegyzések: