2008. március 27., csütörtök

Ray of light

A vadkacsáknál úgy van, hogy a hím a díszesebb. Fel alá úszkálnak, cívódnak, totyog a nőstény, kergeti a hím, precízen tisztogatják csőrükkel a tollazatukat. Nyakukat nyújtogatják a városligeti tavacska partján, apró, narancssárga lábacskáikkal (gumicsizmáikban) sétálnak közöttünk, emberek között. Köztünk, akiket a tavasz első napsugarai kimozdítottak a téli város szürkeségéből.

Innen szemlélve Budapest másik arcát mutatja. 5 nap szobafogság után a tűző napsütésben elindultam a Hősök tere irányába. Cigiszag, zaj, emberek, bántóan erős fény...Mintha valami barlangból másztam volna ki hosszú téli álom után. A lábaim zsibbadtan próbálták felvenni az utca ritmusát. Utamat keresztezte a Délibáb utca. Benéztem és lépteim ellentmondást nem tűrően irányba állítottak. Varázslatos kis utca. Villákat, kerteket, kovácsoltvas kapukat és a polgárság emlékét tárta elém.

Itt magamhoz tértem a Dózsa György út zajától, a csütörtöki ebédszünetben kiszabadult irodai dolgozók tömegétől gyorsan messze kerültem.

2008. március 26., szerda

Szobafogság


Életem első igazi felnőtt ünnepét követően ágynak estem. Pedig olyan nagyon jó volt. Ketten együtt vásárolni a Lehel piacon sonkát meg igazi tormát. Azután szépen mindent előkészíteni, kitakarítani, sőt, lakást átrendezni. És szombat este a jól megérdemelt ünnepi vacsorát egy finom Heimann féle különleges fehérborral elfogyasztani...

Azután jött a vasárnap reggel és a kíméletlen influenza. Láz, torokfájás, nyirokcsomódagadás, végtag meg bőrfájás. Jujjj...3 napja nyomom az ágyat. Eszem a lázcsillapítót és iszom a teát literszám. Kanalazom a mézbe áztatott apróra vágott fokhagymát - a legjobb antibiotikum!...Szerencsére az orrcsepptől nem érzek szagokat...

2008. március 19., szerda

Mi leszel ha nagy leszel?

Panki 12 éves kislány, családi barátok. A sípálya közepén épp megosztottam tapasztalatomat vele, hogy ha majdnem elfagytak már az ujjai akkor mit kell csinálni - nekem állandóan fagyosak az ujjaim...

- Te mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezte hirtelen.
- (és itt csend, és megint csend, és zavart csend.)
- Én fogorvos - mondta - Már egész kicsi koromtól fogva tudom.

Nem tudtam válaszolni. Teljesen letaglózott...színész - gondoltam magamban. Azután tisztán belém hasított a gondolat, hogy ÉN MÁR NAGY VAGYOK és NEM VAGYOK SZÍNÉSZ!

Azóta is itt vagyok elakadva. Tényleg nagy vagyok? Tényleg nem lehet már máshogy? Tényleg nem az élmomnak élek? Tényleg így van ez? Ilyen észrevétlenül összeadódnak a napok, amiket nem úgy élsz, ahogy gyerekkorodban megálmodtad?

2008. március 18., kedd

Kicsit szomorkás...

a hangulatom máma.

Egy jó kis 2001-es Villányi Cabernet Sauvignon mellett felsejlik az a kellemes, símogató érzés, hogy élek, s hogy minden a legnagyobb rendben van. Rohanni sem kell sehová, sehonnan. És még eldönteni sem kell semmit. És szemet sem kell most húnyni semmi felett és még kompromisszumok sincsenek, csak a belsőm, az ízek és az időtlenség. Sok gondolattal, felszabaduló energiákkal, áramló szavakkal.

Azután teljesen becsúszik a hangulatom a süllyesztőbe. Túl sok olyan élethelyzet, ami negatívat jelez vissza, vagy egyszerűen csak elszívja az energiámat. És túl kevés olyan, ami energiát ad. A barátok nem érnek rá, az ég meg balsejtelmes fényekkel - na meg egy kis tavaszi hóeséssel - lepi meg az embert.
Mégiscsak jó ha vannak célok, amik előrevisznek - valami irány, kapaszkodó. Élek bele a világba, nem találom magam, a helyem. Nem érzem, hogy olyan munkát végeznék, ami nélkülözhetetlen, vagy éppen maradandó. Nem marad energiám hozzátenni valamit a napjaimhoz. Csak vánszorgok az időben, vagy éppen loholok utána...elfogyott a magabiztosság, görnyed a hát. Edzéstől is elment a kedv tegnapra. Demotiváltság és örömtelenség. Ez a depresszió lenne? Kell ezt tényleg cimkézni?

Nem depresszió ez, hanem gyengeség. Félelem és lustaság is. Cél kell, irány, hittel. Önbizalommal, hogy van bennem annyi erő, amennyi kell a boldoguláshoz. Meg egy jó nagy adag bátorság. És munka, dolgozás az irányon. Annak fentjeivel meg lentjeivel.

Persze az sem baj, ha van valaki, akire tényleg számíthat az ember lánya, akivel össze lehet kacsintani és szavak nélkül érezni, hogy értve vagyunk. Na tessék, ez a romantika lenne, ha cimkét osztogatnánk, ugye?

2008. március 12., szerda

Catan

Sosem voltam oda a társasokért. A Catan viszont megtetszett nekem. életszerű meg lehet benne gyakorolni tárgyalástechnikát:) Néhány hete játszottam először. Sőt, még nyertem is egyszer. Az ilyen, maihoz hasonló csúnya esős napokon nincs is jobb egy közösségi agytornánál...

2008. március 9., vasárnap

Sí-hó Kreischberg-Murau


Újabb síeléssel töltött hét. Kaprun után Kreischbergen. Nagyon szerencsés vagyok. A szüleimnek köszönhetően azóta síelek, amióta stabilan járni tudok...kb. Imádom, szeretem. Kikapcsol, megnyugtat, felszabadít. Bár nem vagyok sebességmániás, kifejezetten nem szeretek pl. autóval gyorsan menni, a pályákon imádom a sebességet. Szeretem érezni ahogyan a testem súlytalanná válik ahogy átadom magam a léceim éleinek és a havas lejtőknek. Biztonságban vagyok a léceken, a hegyek, a hó, a friss levegő az én közegem.

Anya zsinórban 17. éve szervez csapatot. (Általában évente 50-100 embert visz így el, és TANÍTunk meg síelni.). Igazi családi vállalkozás ez. Persze a vállalkozás itt nem gazdasági értelemben használt fogalom. Csapatmunka. Oktatunk mindahányan.

(Én idén ellógtam ezt, arra hivatkozva, hogy végre megtanulok snowboardozni. Jelentem, nem sikerült letennem a léceket. Egy órára az utolsó nap. Béreltem egy boardot, de annyira frusztrált, hogy a lábaim nem mozognak külön külön, hogy abbahagytam. Visszaálltam a síre és még utoljára csúsztam néhányat!)

Szóval aki velünk jön síelni az úgy megy haza, hogy stabilan csúszik, kanyarodik és megáll. A haladók mindig egy kicsit jobbak lesznek, aki meg nagyon jól megy, annak is csiszoljuk a technikáját.Vannak a csapatban, akik a kezdetektől velünk síelnek.

Van, aki 50 éves elmúlt, amikor anya rávette, jöjjön el és megtanította síelni. Ő idén 69 éves és idén is két hetet nyomott végig velünk…

A kedvenceim az a család, ahol a 12 éves és a 8 éves kislány után anyum az 5 éves Annácskát tanította idén... Jövőre a negyedik gyereken a sor! Külön elismerésem a szülőknek!

Az irigykedőknek üzenem, a síelés nem pénz kérdés…van a csapatban egy suszter, aki álmodozott arról, hogy egyszer síelni indul. Pénze nem volt rá. Azután döntött. Lemondott a dohányzásról és a cigik árát szépen félretette. 3 évvel ezelőtt ebből jött el először velünk síelni. Azóta nem hagy ki egyetlen túrát sem.

A síelésen túl annyi emberség van ezekben a hetekben a SÍ-HÓ-ban, a dalokban, a borversenyekben, a sí-diplomákban, hogy nem véletlen népszerűek a Király féle sítúrák 17 éve!

...Mamika, köszönöm ezt az élményt újra meg újra!

Nap Hostel Pécs

Megnyílt Pécs első hostele! A Nap Hostel-t Szép Tomi álmodta meg és hívta életre Pécsett.


Annyi minden eszembe jut, amit leírnék, miért szurkolok nagyon a Tominak, hogy a Nap Hostel folyamatosan telt házzal működjön! Csak abból egészen nyálas - még magamhoz képest is - ömlengős szöveg sülne ki. Ettől megkímélek mindenkit. Álljon itt annyi, hogy nagyon szurkolok, ezzel nem vagyok egyedül, de sőt!...mert ha valaki, akkor a Tomi igazán megérdemli!

Annak, aki a Nap Hostelben száll meg, tuti jó élménye lesz Pécsről. Meg a magyar vendéglátásról. Pontosabban a Tomi féle vendéglátásról. Olyan a hostelben, mintha szuper hangulatos otthonába fogadna egy olyan ember, akit a legjobb energiák lengenek körül. Valahogy a fotós múlt és a Spanyolországban töltött évek is meglátszanak a helyen. Ízléses, színes, otthonos, hangulatos.

Próbáljátok ki, egy jó buli Pécsett, szállással, meg jó emberekkel. Ráadásul igen jó árakon.
Online is foglalható.

2008. március 8., szombat

Tell it, jell it, sell it

1 héttel ezelőtt prezentációs tréningen voltam a cégem jóvoltából. Azután Kreischbergen síeltem és bár magammal vittem a gépem, képtelen voltam rávenni magam, hogy leüljek elé.


A tréningen tanultakat viszont mindenképp szeretném megörökíteni, igazán hasznos volt.

2 fontos dolgot tanítottak.

Az egyik, hogy hogyan strukturálj prezentációt, azaz hogyan adj át és indokolj meg valamit úgy, hogy azt a másik maradéktalanul felfogja.

A másik, hogy mindezt hogyan add elő. (Egy jól strukturált prezentáció rosszul előadva kevéssé hatékony, mint egy kevésbé jó anyag jól prezentálva.)

Nagyon rövidena lényeg:

  1. Döntsd el, mit szeretnél mondani. Ne csak témát. Fogalmazz meg egy véleményt, ezt alakítsd izgalmas, kifejező címmé.
  2. Fogalmazd meg azt a maximum 5 pontot, ami alátámasztja azt, amit a címmel mondasz. Ezt az 5 pontot is formáld véleménnyé, majd adj neki izgalmas címet.
  3. Az egyes pontokat támaszd alá - max. 5 pontban – tényekkel, adatokkal. Minden tény támassza alá az aktuális pontodat, ezzel a főcímedet.
  4. Illusztrálj! A képek kifejezőbbek, mint a szavak. Kerüld a prezentációkban a hosszú mondatokat, a felesleges szavakat.
  5. A prezentációd végén foglald össze újra: mi volt a címed, s miként támasztottad alá.
Kofi Annan beszédét hozták példának. Felépítésében TJS módszer alapján épül fel.