2010. november 10., szerda

Miért ne legyünk szeretők? I. rész


Miért ne legyünk szeretők? című írásom mintegy 15, nőként megélt év (és akkor itt Lovasit idézném helyenként visszatekintve persze "én már nőnek azt nem mondanám") tanulságaiból táplálkozik.
Igen, jogosan kérdezitek honnan tudom milyen szeretőnek lenni? Tán csak nem voltam magam is AZ? De. Előfordult. És nem tartom kizártnak, hogy így vagy úgy a jövőben is a szeretői státusz közelébe kerülhetek. Annak ellenére, hogy az írás címe "miért ne legyünk szeretők?"

Miért ne legyünk szeretők tiniként?

Nem célom morális példabeszédbe kezdeni. Saját élményem szerint azt gondolom, hogy szeretőnek lenni tizenévesen, az nem biztos, hogy nagy baj. Persze alkati kérdés ki hogyan éli meg, mennyire égeti meg magát benne, vagy éppen talál magára, ismeri meg saját határait.

Én a magam részéről tizenévesen intenzíven ismerkedni kezdtem a nővel, aki bennem élt, és végre melleket meg vonzó külsőt kapott. Ez a nő bizonytalan volt magában és öntudatlanul kereste a visszajelzést. Nem voltam szellemileg gyengébb 17 évesen jelenlegi önmagamnál. Sőt, kompromisszumoktól mentes kristálytiszta meglátásaimmal levettem a lábáról a harcedzett férfinépet. (Mai fejjel kevesebb dologról van olyan határozott véleményem, mint akkoriban...)

Szeretőnek lenni izgalmat és kihívást jelentett. Kíváncsi voltam a miértekre. Azt gondoltam, hogy az a férfi, aki megcsalja a nőjét, feleségét, az gyenge, gyáva. Vagy még rosszabb. Egyszerűen szemét alak. Az is motivált, hogy bosszút álljak rajta a hülyeségéért a nője helyett is. Soha nem szerettem bele a szeretőmbe viszont lázas igyekezettel dolgoztam rajta, hogy ő belémszeressen. Amikor sikerült, akkor eltűntem. (Ejj de gonosz..) Addig pedig élveztem az őrült helyzeteket, titkos találkozókat, a csalást.

Szerettem látni ahogyan a férfiak felfedeznek magukban egy rég elfelejtett érzést, ahogyan újra bátornak és erősnek érzik magukat. Jót tehet egy fickónak, ha észreveszi, hogy benne van ez a valaki, csak elő kéne szedni magából. De az igazság az, hogy ezt megteheti a felesége mellett is. Nem kell hozzá szerető!

Végül pedig, a szeretősdi azért egy kegyetlen játék, amibe megsérülhet aki nem tartja a szabályokat. A játékot nem a szeretet - és bár a szenvedély filmekben látható méreteket ölt- nem is a szerelem mozgatja. A férfi másik kezével viszont nagy valószínűséggel egy karma szempontból nagybb feladatot jelentő, tartalmasabb kapcsolatot szorongat. És bár ezért csakis az abban érintett felek felelősek, mégis érezhetünk némi szolidaritást.
"Amit magadnak nem kívánsz, mással se tedd." tartja a mondás. A másik nő, a feleség, a barátnő jó eséllyel nem csupán felszíni sérülésekkel kerül ki egy szerelmi háromszögből... Ha valamiért, hát ezért ne legyünk szeretők  nagyon fiatalon.

Miért ne legyünk szeretők huszonévesen? ...a folytatásban.

Nincsenek megjegyzések: