2009. szeptember 28., hétfő

Be Do Have

photo by notsogoodphotography at Flickr

Neale Donald Welsch, a szerzője annak a sorozatnak, ami erről a paradigmáról ír. Hogy érthető legyen mi is ez, lefordítottam Neale könyvéből az Istennel folytatott párbeszédének néhány mondatát. Isten meséli ezt:
A legtöbben azt hiszik, ha VAN VALAMIJÜK (több idő, pénz, szerelem-bármi), akkor végre CSINÁLHATNAK valamit (írhatnak egy könyvet, elmehetnek nyaralni, új kapcsolatba kezdhetnek), amitől aztán VALAMIK vagy VALAKIK LEHETNEK (pl boldogok, elégedettek, békések vagy szerelmesek).

A valóságban azonban megcserélik a Be-Do-Have (Lenni, Tenni, Bírni valamivel) alaptétel helyes sorrendjét. Az univerzumban valójában épp az ellenkezője működik annak, amit gondolsz. Ha VAN VALAMID, attól nem LESZEL VALAKI, hanem fordítva.

Élőször LEGYÉL valami, amit boldognak hívunk (vagy tudó, vagy bölcs vagy bármi), majd kezdd el a dolgokat ebből a LÉTÁLLAPOTBÓL CSINÁLNI. És akkor azon találod majd magad, hogy VAN VALAMID, vagyis tiéd, amire mindig is vágytál.

2009. szeptember 23., szerda

Budapest színei



Tegnap tekertünk kicsit a Körúton, egy szakaszon az Andrássyn. Klassz volt. Ha jól emlékszem ez volt az 5. év, hogy csengetek az (egyre nagyobb) tömegben. Tetszett, hogy az autómentes nap alkalmából rendezett Critical Massen nem volt kötelező útvonal, hanem gyakorlatilag elleptük két keréken a belváros útjait. Küküéknek köszi megint!

Egy gyerekkori barátom fotókiállításának megnyitójára tekertem a múlt héten, amikor a Mikszáth téren Ladjánszki Márta szabadtéri performanszába csöppentem bele.
Ami akkor eszembe jutott ott, hogy olyan itt, mint Berlinben. Meg az, hogy Budapest egyre színesebb, hangulatosabb (semmilyen feltúrás, por, szmog, kutyaszar, hugy szag és helyenként a súlyos korlátoltság nem bír kiábrándítani. ) És, hogy egyre jobban szeretem ezt a várost. Van élet, vannak értékteremtő mozgolódások, meetupok, bulik, közösségek, művészet és valami forradalomszerűség a városi bringázás terén.

A tegnapi CM után a divatos bringások képviseletében a cyclechic.hu csapata bulit rendezett divatbemutatóval egybekötve a Merlinben. A BRINGABUGYI szponzorálta az eseményt. (arról, hogy mi a bringabugyi, csatolom az Indexen megjelent videót.)

Hajrá Budapest! Éljen a lelkesedés!

Malatinszky


Villányban jártam baráti borkostolón a Malatinszky kúriában.
Mit adott nekem Malatinszky Csaba?

Élményt az emberségről, az univerzum egységéről, a finomságról, az alázatról, az IGAZSÁG tiszteletéről. Boraival, szavaival, tekintetével, tapasztalataival és lényével, amik hordozzák ezeket az értékeket.

A hosszú beszélgetésből néhány mondat, ami személyes tanulságul beépül az emlékezetes, jókor, jó helyen elhangzott mondatok közé a fejembe:

"Ha kész a tanítvány, megérkezik a mester is."
"Elfogadni valamit tiszta
szívvel olyan, mint adni valamit tiszta szívvel."

És a tanulságot, hogy az üzlethez, az "útra kerüléshez" mennyi mindent kell belül megélni, mennyi szemnek láthatatlan akadályt kell leküzdeni, amíg ráléphetsz az útra. Azután ha azon vagy, akkor a jóisten biztosítja a szelet a vitorlákba.

3 hónap múlva 30 leszek. Lassan itt az idő, hogy kibontsam azokat a vitorlákat.


2009. szeptember 18., péntek

Devil Music Ensemble



A képen látható filmet (ami éppen halál unalmas egyébként) három zenész kíséri hangszerekkel. Érdekes hangulatú performansz. Ültünk székeken a Tűzraktérben, a színpad két szélén a zenészek (balra gitáron egy srác, egy másik pedig a keverők, hegedű és különféle fúvós hangszerek virtuóza, jobb oldalon a dobos óriási dobszettel) a színpad közepén pedig kivetítve ez a film.

Jó volt? Nem tudom. Élmény volt. Újdonság volt, és mint ilyen, jó volt.
Rossz volt? Unalmassá vált. Emiatt kicsit rossz is volt.
Összességében örülök, hogy ott voltam.

2009. szeptember 16., szerda

Hello and welcome


2009. szeptember 15-én megszületett Mila, Fonyódi Péter gyerekkori barátom elsőszülött lánya. Gratulálok Peti és Lea!

2009. szeptember 15-én megszületett Simon és Mánuel, Szép Tamás barátom 4. és 5. gyermeke. Gratulálok Tomi és Dóri!

Micsoda nap:)

Isten hozott Titeket idekint, csöppségek! Szerencsések vagytok, jó emberek a szüleitek, jó helyre születtetek és jó időben. Az élet szép:) Ha bárki bármi mást mond, sose higgyetek neki!

Menekülni vagy maradni?


A FAIL FASTER TRIBE Blogján jelent meg velem András interjúja.
Menekülni vagy maradni? Erre a kérdésre keresi a választ azoktól, akik elutaztak egy időre az országból, majd visszatértek. Ciprusi évem tanulságai ITT olvashatók.
Érdekes interjúsorozat. A megkérdezettek elég hasonló válaszokat adnak helyenként. Az a benyomásom, hogy minden jól sikerült elutazás és hazatérés egyfajta személyes El Camino.

2009. szeptember 15., kedd

2009. szeptember 14., hétfő

Találkozás


Menekűlsz és nincs kegyelem,
menekülsz valami elől,
– te tudod, mi a bűnöd!
Lelkednek vére melegen
ömlik és borzadva tűröd:
„Ments meg, ész, álarc, fegyelem!”

Lennél vidám, könnyű, igaz,
de ucca vagy, bús bűntanya,
teli detektívekkel,
s mégy bátran, mert ha megriadsz,
hátad mögött már ott a fegyver
s a kiáltás, hogy te vagy az!

Itt állsz mellettem, – bántalak?
Tudod: nem szabad félni! Mért?
s Mitől? fénylik szemedben,
de belül máris omlanak
s nőnek eszeveszetten
a rejtő kártyavárfalak:

falak és szavak, takaró
kínok rejtettebb kínokon,
páncélok titkaidra,
szégyenre, szenvedélyre, – s óh
tudod, mind gyönge, mintha
csak üveg volna, áruló,

törékeny hártya, mely megett
akvárium lakóiként
teregetik ki vérző
kínban féreg-életüket
a néző
előtt a csupasz idegek.

Hiúság s gyanú szemete,
gőg, tüskék mérge, csönd s amit
dugsz mosolyogva (látom!),
ez a bent nyüzsgő fekete
nagy éj, óh mondd, barátom,
mondd, ember, magad betege,

mondd, fáj? birod? – Szánalmamat
érzi futva benned a hála
s elrémülök, mikor riadt
tekintetedből visszacsap
a válasz,
mondván, hogy: ismersz, magadat!

Szabó Lőrinc; Pesti Napló, 1930. január 26.

2009. szeptember 11., péntek

Ex-boyfriends day



Felbukkannak, szembejönnek. Emlékül magamnak. Kijelölve, egy sorban rögzítve az emléknap
911: ex-boyfriends day. Múltidézés. Kontrollcsoport.

2009. szeptember 9., szerda

Életszag a csemegepultban



Gerlóczy Márton könyve vicces olvasmány. A könyv főhőse az életet választotta hivatásául. Az életet, ami annak valódi eszenciájával ott rejtőzött a csemegepultban.

Nem rossz ötlet így is feltenni a kérdést magunknak: ott van-e az élet, ahol az időmet töltöm? Ott van-e az élet, ahol a munkámat végzem?

2009. szeptember 7., hétfő

Contact

photo by fioralba on flickr

Harmadszor kostoltam bele a Trafó kortárs táncmaratonon a különféle modern tánc stílusokba. Nincs táncos előképzettségem, inkább az érzést, a filozófiát keresem a mozgások mögött. Így még jobban értem, és élvezem az előadásokat.
A testtudat, a test, a lélek és a szellem egységének filozófiája, amit a jóga tanít, elég jó alap. Ezek a táncformák is (többek között) erre építenek. A testünk középpontjának megtalálása a lényeg. A test rugalmassága, a dinamika, a technika mozgat. Erre épül minden, amiből művészet, önkifejezés kerekedik a színpadon.
A kontakt tánc hatalmas élmény volt megint. A filozófiája különösen. A lényeg a kapcsolat a táncosok között. A kapcsolatban mindkét fél mozgásban van. A kapcsolat fennmaradását a két fél dinamikája biztosítja. Az egyik eldől, a másik megtámasztja. Ha az egyik fölékerekedik, a másik alámerül, majd fordul a helyzet. Ha az egyik dől, a másik támasztékot ad, de nem markol, s nem kapaszkodik. Ha nem adod a teljes súlyod a kapcsolatba, megszűnik a dinamika, így a másik nem bír mozgatni és tovább mozdulni. Így a mozgás megakad. A kapcsolat nem fejlődik.
Az előadók közül Ladjánszki Márta művészete lett a kedvencem. A testének minden része fölött elképesztő kontrollal bír. A tánca a mozgás tökéletességének ünnepe.

A boldogságtól ordítani

photo by Beforethecoffee on flickr.com

Van-e más gátja a boldogságnak, mint az, ha félünk a boldogságtól?

...Azaz nagyobb biztonságban érezzük magunkat a kudarcainkban. Énünk könnyeben azonosul a boldogtalan, az áldozat, a "szegény én" szereppel. (Talán, mert az a biztos, azt ismerjük, mert kiszámítható és kontroll alatt tartható. A boldogság meg a pillanat tüneménye, és hinni kell benne, hogy minden pillanatban jelen van. És elfogadni, hogy nem kontrolálható, és nem is birtokolható.)


Van-e más gátja a sikernek, mint az, ha félünk a sikertől?

...Azaz nagyobb biztonságban érezzük magunkat ha nem vagyunk sikeresek? (Talán mert félünk az irigyektől, vagy félünk a siker felé vezető út magányos lépéseitől? Vagy mert félünk az ismeretlentől, amit a siker felé vezető út jelent?)


2009. szeptember 2., szerda

Ez a szerencse, nem a lottó ötös

És hopp, éppen elérem a villamost Budán.
Egy sugárzó arcú, idős néni rámnéz, mosolyog, miközben ezt mondja: "Látja kedves, ez a szerencse, nem a lottó ötös!". Visszamosolygok, nem állom meg, hogy megjegyezzem, kedvesen és fiatalon mosolyognak a nagy kék szemei. Elmeséli, hogy 84 éves. Meglepődöm. Nem tűnik annyinak, a szeme nagyon is fiatalnak tűnik. Mintha a tekintetét nem nehezítette volna el az élet súlya.
Erre gondolok, amikor mesélni kezdi: "Hmmm, pedig éppen 3 hónapja halt meg a férjem. 60 év házasság után. Nagyon szerettük egymást. Soha, egyszer sem veszekedtünk. A 60 év alatt még annyit sem mondtunk egymásnak, hogy buta!" Hallgatom. Nézem. A hangja még így is derűs. Szomorúság szökik a szemébe, ahogyan erről mesél, de nem keserűség. Csak egy kis szomorúság. Aztán újra megcsillan a szeme, arról mesél, milyen nagy ajándék volt a férje. Dícsérem, bizonyosan jól választott.
Hogyan tötént?-kérdezem. "Az osztálytársam lépcsőházában lakott. Amikor délutánonként felmentem hozzá, mindig félrehúztam a függönyt és onnan lestem, amikor megjelent a lépcsőházban. Olyan szép volt a Józsi, ahogyan felfutott a lépcsőn. Mindig arra gondoltam, hogy egyszer ő lesz a férjem. Ezt kívántam magunknak. És 6 év múlva ő lett a férjem."

Miután leszállt még visszanézett. Megkereste a tekintetem, megtalált. Mosolygott és integetett. Visszaintegettem. Arra gondoltam, egy ilyen szép találkozás az igazi szerencse, nem a lottó ötös.

2009. szeptember 1., kedd

Kisoroszi

photos by Györgyfalvi Zita, több kép ITT Zizi facebook profilján; helyszín: Kisoroszi, Szigetcsúcs, Rácz Fogadó.
Vannak mondatok, amiket az élet újra meg újra eszembe juttat. Ilyen az is, amit Andros barátom bátyja Dimitris mondott nekem két évvel ezelőtt nyáron, amikor visszamentem Ciprusra meglátogatni őket. "Find the right people around you." (Azaz vedd körül magad a megfelelő emberekkel.) Ezt juttatta eszembe ez a Kisorosziban töltött hétvége.


És mégis, honnan lehet azt tudni ki a megfelelő? Érezni lehet. Onnan, ahogyan érzed magad a társaságukban. Adsz nekik? Figyelsz rájuk?Adnak neked? Figyelnek rád? Őszinte vagy velük? Őszinték veled? Jól érzed magad velük? Ennyire egyszerű. És ha a válaszaid pozitívak, akkor tudod. Ha tele leszel energiával a közelükban, ha ők is így érzik, ha van kedved viccelődni, nagy valószínűséggel a megfelelő emberekkel vagy körülvéve.