2009. július 21., kedd

Ülsz egy padon és nyugodt vagy...



"... ténylegesen betege volt ennek a várakozásnak, aminél nagyobb szenvedés talán nincs is az életben. Ismerem ezt az érzést... Később, mikor elváltunk, így vártam én is őt még egy ideig, talán esztendeig. Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. A telefonnak nincsen semmi értelme, a lapok tele vannak teljesen érdektelen hírekkel, közömbös értesülésekkel... Az ember udvariasan hallgatja az ilyen híreket... de közben nem érez semmit... ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy...."

2009. július 20., hétfő

Szemtanú

Márai Sándor: AZ IGAZI című könyve az első, ami hosszú idő után újra adott valami olyat, amit csak az irodalom képes. Íme egy gondolat a sok közül:

"Mondd, mi a hatalom, mi az ember hatalma egy másik ember lelke fölött? Miért volt hatalma ennek a boldogtalan, nyugtalan, okos, félelmes, ugyanakkor mégis tökéletlen, sebzett embernek a férjem lelke fölött?
Mert hatalma volt, később megtudtam, vészes, végzetes hatalma. Egyszer, sokkal később azt mondta a férjem, hogy ez az ember az életében a szemtanú. Iparkodott megmagyarázni ezt. Úgy mondotta, minden ember életében van egy szemtanú, akivel az ifjúkorban találkozott, s a másik erősebb, s mindent azért csinálunk, hogy valamit, ami bennünk szégyenletes, elrejtsünk e kegyetlen bíró elől. A szemtanú nem hisz nekünk. Tud rólunk valamit, amit más nem tud. Kineveznek miniszternek vagy megnyerjük a Nobel-díjat, de a szemtanú csak mosolyog."

Köszi Zizinek!

2009. július 18., szombat

He is just not that into you



Nem kellsz eléggé. Tobzódás a betegesen szabadság mániás századunk kétségbeesett pártalálás/pármegtartás kérdéskörében. Egy igazán hülye film az amerikai "randi-háborús övezetből". Bridget Jones-os bugyutaság, bájos megfejtések a nők misztikus jel-értelmező szótáráról és a férfiak "nemes egyszerűségéről". Erre a viharverte nyári estére pihentetőbbet el sem tudtam volna képzelni!

2009. július 17., péntek

Fran

Vicces, hogy 30 évesen érzem magam igazán jól bulikon. Válogatott bulikon. Fran Bareth. Egy argentín DJ, bár tudnám, hogy került ide. A Kertemben játszott tegnap, ma meg a Gödörben. Végigtáncoltam mindkét szettet. Szép energiákkal. Tisztán, őszintén. Ritka jó érzés...Amúgy üres az éjszaka, üres a férfiak vadászata. Már normálisan udvarolni sem tudnak! Megy a szöveg de minek?!...rosszabb a hazug csacsogásuk, mintha nők nyomnák. A legszomorúbb, hogy közben ők sem érzik jól magukat. Görcsölnek a szerzésen. Pedig lehetne ezt jól csinálni.. De a lényeg az a zene, az a felszabaduló energia. CSAK ez számít. Thanks Fran!

2009. július 15., szerda

15

Egy
Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és ezt örömmel tedd.

Kettő
Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig.

Három
Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz, de a dicséreteket a tetőről is kiáltsd.

Négy
Mikor azt mondod Szeretlek, érezd komolyan.

Öt
Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe.

Hat
Bízzál az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon.

Hét
Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja.

Nyolc
Sose nevesd ki senki álmait. Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.

Kilenc
Szeress mélyen és szenvedélyesen. Akkor is, ha fájdalmas lehet a szakítás, ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.

Tíz
Nézeteltérésben küzdj becsületesen - gúnyolódás nélkül.

Tizenegy
Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül vagy az első benyomásból.

Tizenkettő
Tanulj mások hibájából.

Tizenhárom
Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza:
miért akarod ezt tudni?

Tizennégy
Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár.

Tizenöt
Az igazságot és a kegyelmedet soha ne hagyd el, akaszd e kettőt nyakadba, hogy mindig és
mindenhol a szíved közelében legyen.

2009. július 14., kedd

Playground




"Tell me, tell me, if life is just a playground"


Élsz, megélsz.
Maradsz vagy megszöksz, amíg élsz nem menekülsz,
Jobb, ha élsz, ha megélsz, ha arra mész amerre félsz,
Jobb ha engedsz, ha beengedsz,
Ha nem megy, elengedsz.

2009. július 9., csütörtök

Tourist

Szeretek Budapesten turistaként élni. Nem kívül állni, csak minden nap új útvonalakat keresni vagy a régieket új szemmel nézni. Pl kicsit a szokottnál többször felfelé figyelni és észrevenni az épületeken figyelő arcokat, vagy csak az újításokat figyelni. Vagy éppen azokat a részleteket, amik nem változnak. Vagy azon tűnődni ki, hová rohanhat. Vagy kipróbálni egy új kávézót. Vagy megnézni a Dunát. Ha tehetem akkor meg csavarogni a városban. Most tűnt csak fel, hogy a Lánc és a Margit híd között a pesti oldalon a Duna part milyen szép a naplementében. Meg az is, hogy a Parlamentnek is vannak kis őrei a tornyocskáin, mint a Notre-Dame-nak.

Azért az is feltűnt, hogy mekkora butaság, hogy nem lehet a Duna mentén rendesen végigsétálni, mert a két hídnál nincsenek normális feljárók, útközben leszűkül az út, és a két híd között a a sétányról felmenni szinte lehetetlen...de azért ez nem szegi a kedvem.

2009. július 8., szerda

A kimondhatatlan

"A szíved majdnem megszakad
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,

oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati

nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél."

Szabó Lőrinc

2009. július 5., vasárnap

Beograd

És tényleg nagyon jó kis város ez a Beograd. Thanks to Meir!

2009. július 3., péntek

Balkán tangó

Belgrádba indulás hamarosan. Izgulok valamiért nagyon. Az a város, mintha várna engem régóta.