2010. szeptember 27., hétfő

Varázskert



Az Pécs 2010 EKF projektre való tekintettel vagy ettől teljesen függetlenül idén talán másodszor jutottam el egy ottalvós mulatós barátlátogatós pécsi hétvégére. Emlékeztetem magamat erre a jó érzésre, hogy gyakrabban nézzek le délre. A zuhogó esőre a Varázskertben, EgyKissErzsi zenére, a Tomi új szemüvegére, A Nap Hostel újabb "szárnyára", a Marci "retek friss levendulával" címet viselő kitűzőjére, a Tomi bajuszára, a Munkácsy utcai SZTK-ban rendezett kiállításra, a Petyát keretező ablakra, az utolsó szódára a KantaBárban, a Labor galériáira, az István Pince másnapos bablevesére, a fehér bicikliláncra a Velosophie-ban, és a hamburgi útitársaimra visszafelé a vonaton.

2010. szeptember 23., csütörtök

Csigabiga


source
Betekeredek a csigaházam belsejébe, ott összehúzom magam és a falai közt elszórakoztatom magam. Néha kinyúlok odabentről a világba és úgy teszek, mintha érteném mi folyik odakint. Aztán alig várom, hogy újra behúzódjak teljesen. Hallottam egy hangot. Kibújtam és megnéztem a hanghoz tartozó szemeket. Kedvem támadt figyelni.

2010. szeptember 20., hétfő

2010. szeptember 15., szerda

Képek




Ők ketten kerültek fel a falra. Álmaim öregkori csendélete egy spanyol festmény formájában, a másik pedig egy afrikai batik Berlinből, rajta olyan mozdulatok közben ábrázolt táncoló nők, akik emlékeztetnek arra, hogy nőnek lenni jó.

2010. szeptember 14., kedd

Grown up?



Ma reggel busszal jöttem felfelé a hegyre, fülemben a Karuan Circles amit kb 25x hallgattam meg újra meg újra. Mellettem autók húztak el amiket férfiak vezettek hátsó ülésükön gyerekülésekkel és az jutott eszembe hogyan lesz valakiből apuka meg anyuka. Az jutott eszembe, hogy ez éppúgy történik meg az emberrel mint az hogy szerelmes lesz vagy elveszít valakit vagy ahogyan észreveszed a kézfejeden, hogy öregszel. Ez nem a felkészülésen múlik, hanem hogy lesz-e vagy sem és akkor abban már nincsen választás hanem csinálni kell. És attól, hogy ezek a dolgok történnek, önmagában még nem nő fel az ember. Hanem attól nő fel, hogy eldönti, hogy fel fog nőni és elfogadja, hogy ez néha nem jó.

Én eddig azt választottam hogy nem növök fel. A megúszós játékot, sok izgalommal. Na de a nap végén ebből néha olyan helyzetek kerekednek, amik nagy szomorúságot okoznak. Mert nem akarok  a felnövés mellett dönteni. Ha az a felnövés ára, hogy vissza kell venni az élmények intenzitásából, akkor soha nem akarok felnőni. Nem akarom elveszíteni az izgalom érzését soha sem. Hajlandó vagyok vállalni a drámát körülöttem és a tragédiát magamban.

2010. szeptember 12., vasárnap

Ami jön fogadjátok, ami megy azt engedjétek.



Azon töprengek mi kell a léleknek, hogy magára találjon a testben, amit erre az életre kapott. Hogy kell-e hozzá igyekezni valamerre? Van-e az igazán lényeges dolgok terén az ember akaratának jelentősége?
Az jut eszembe, hogy kellenek álmok, vágyak, irányok. És kell valamiféle szorgalom, ami mozgásban tartja a testet, a lelket és a szellemet. Valamiféle alázat, hogy az Egy akaratával összhangban járjuk.

Popper Péter tudatosan sodródóként aposztrofálja magát. "- Nem nagyon harcolok dolgokért. Hagyom, hogy a dolgok megtaláljanak. Olyan vagyok, mint egy macska. Ha azt mondják, cicc-cicc, odamegyek, ha azt, sicc, odébbállok. Volt egy zen-buddhista mester, aki a halála előtt azt mondta a tanítványainak: „Ami jön, azt fogadjátok, ami megy, azt engedjétek."

2010. szeptember 10., péntek

Wolf 2.0


http://www.fixiestudio.com/

Van ez a szuper oldal. Ha bringát tervezel magadnak a városra, ide kattintva próbálgathatod a színeket, formákat. Wolf Goraka segítségével új vázat és ezzel egy friss, 2.0-ás modern megjelenést kap. Megtartjuk a hűvös eleganciát, az egyszerűséget és egy apró játékkal színt viszünk bele. Kb 2 hét még.

2010. szeptember 8., szerda

Olmo



Siklik mint a madár. Régi vágyam egy országúti bringa. Rá esett a választásom. Miért pont most, hogy itt az ősz? Mert most találkoztunk és most lettem szerelmes belé.

2010. szeptember 4., szombat

Farewell

photo by Esztro

Me and my bike. 3 éve jóban rosszban együtt...tegnap a váza elpattant, így elválnak útjaink. 52-54es országúti vázat keresek, amire aztán Wolf szervei átültethetők. Hihetetlen, hogy egy tárgy ennyire szerethető. Fáj a szívem érte...