2007. november 29., csütörtök

A kis herceg

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.

- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.

- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Másnap visszajött a kis herceg.

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.

- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.


Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

2007. november 26., hétfő

Demokrácia

Liszt díjas magyar karmester, családi barát. Szerencsém volt, hogy volt szerencsém találkozni Vele. A demokráciáról beszélgettünk. Hogy JOGOK és KÖTELESSÉGEK.
Azt mondta megcserélné egyszerűen a két szót. Minden plakátot letépne és ezzel plakátolná ki az országot:



KÖTELESSÉG
jog


És a téma apropóján az Indexen olvasható: Féltudású magyar elit ITT

TIME

Az légy, aki vagy, érezd jól magad!


Azt hiszem ez volt a film üzenete. Meg, hogy nézdd meg ezt a szoborparkot (Baemiquemi), elképesztő jó...

HÓ vs NAP


Esik a hó. Nálam bent hideg van. Nézem a nyarat, hátha felmelegít. Ez a GUABA bár egyik pultja egy csendes délutánon. Igaziból ezt már szeptember végén lőttem, azért Cipruson ez még NYÁR. hmmm...

2007. november 23., péntek

Women in art


Zagar

Millenáris. Tömeg. Hosszúkás. Ruhatár-sor. Pult-sor. Bent-Singas Project. Lemaradtam. Marci szerint sebaj...Ajtóban beszélgetés...PÍÁR 4 Punnany Massif.



Zagar. Emberek egy irányba néznek. Olykor tétlenek, csalódottak, unatkoznak, de nem mutatják. Az NEM TRENDI. Ez van. Azután egy jó pörgős kis dal, szuper vizu. Menszki:) Gratula! Végre! Kezdem érezni a zenét. Utána meg a lányok. Zagar feat. a lányok...mondjuk azt sehol nem találom...mármint a youtube-on...azért a dalból van egy részlet.



Apropó, YOUTUBE. De hát MIT ÜSSEK BE? ... MIRE KERESSEK? hangzott a kérdés. A nap ötlete (nem tárgyalom az ötlet létjogosultságát, azért akkor ott örültünk neki.) Szolgáltatni kellene véleményt, útmutatást, javaslatot. Tematizáltan, frissen. Hogy ugye szerintünk/ mások szerint mit üss be a keresőbe :)

József Attila életrajzi regényéről hangzott még el ajánlás az este folyamán...lejegyezve.

Fullmoon fool moon

Házam felett telihold. Szívemben nyugtalanság. Menekülés előre. Kétségek.


Életszagú szmogos Budapest. Zene a láthatáron. Sör vagy bor...?

Kata

A flickr.com jó. Szeretem. Most leginkább azért, mert a Kata képeit megnézhetem. Így szavak nélkül értem, hogy van. Hogy VAN, HOGYAN van...szeretem Katát.
Egyszer írt magáról nekem. kb 25 év barátság után levélben, szavakkal. Nem olyan nagyon régen.
Akkor írt a létezésről, meg a nem létezésről.


A képeket figyelem. A képeken emberek. Emberek nyoma utcákon, tereken. Fotók a létezésről.
Egy ember a képek mögött. Ugyanaz az ember minden képben, más más arcot néz. A létezést kutatja, a valót keresi.

Tele szeretettel. A képei. A valója.

Andris ajándéka

SIV WIEDERBERG
Cilla és én

Cilla (akit igazában Cecíliának hívnak)
néha olyan gügye.
Néha helyes,
néha egész jól ki lehet vele jönni.
Néha,
néha kis dedós hozzám képest.

"Mit gondolsz rólam?"
kérdeztem egyszer Cillát.
Tudjátok, mit felelt?

Ezt:
"Néha olyan gügye vagy.
Néha helyes.
Néha egész jól ki lehet veled jönni.
És néha...
...néha kis dedós vagy hozzám
képest!"

Mai svéd gyermekversek "Ami a szívedet nyomja". Ajánlom olvasásra. Különösen villamoson.
Remek élmény.
Köszönöm!

2007. november 22., csütörtök

Kérdések

Újra vissza a munkába. A céloktól terhes valóságba. A logika létezésének cáfolatába. A hatalmi erőterek vonzásába.

Türelmesebb vagyok? Lelkes vagyok? Hiszek ebben az egészben? Hihető ez az egész?

Tanítani. Azt érzem csak ez lehet a valódi cél. A többi...csak egy újabb kihívás. Az EGO kalandja.

2007. november 20., kedd

Thank You

Andornak, hogy ezt mondta:
"A cselekvést nem a tervek, hanem a szeretet mértéke határozza meg."

És köszönet Katának, hogy ezt írta:
"Legyél erős, de úgy, hogy ne próbálj erősebb lenni, mint amilyen erős vagy."

Atteknak ezért:
"Menni kell előre, aztán ha kamion jön szembe, azt ki kell kerülni, ha virág, meg kell szagolni, ha büdös, akkor meg tovább kell menni."

Köszönet Széptominak, hogy a barátom, a Grand Hostel legkedvesebb dolgozóinak, hogy befogadták Grand Kovács Oszkárt, a világ legjobb fej kutyáját.


Köszönet továbbá Vicknek, mert örültem, hogy láttam, a magyar német francia vizslánaka Kiadóban, hogy öröm volt ránézni, a néninek a boltban, mert örült, hogy én nem gyűjtöm a matricát és nekiadtam, és a tea árus néninek a Katona József utcában, mert nagyon finom teákat ajánlott nekem.

2007. november 13., kedd

Labirintus

Minden nő ugyanarról panaszkodik, minden kapcsolat ugyanott akad el, persze más más szinteken. A lényeg, hogy aki tud dönteni, annak egyszerű, aki nem, annak meg nem egyszerű. Aki szereti magát, könnyebben dönt. Aki nem szereti magát, és ezzel együtt tud élni, szintén könnyen dönt. Akkor elvisel bármit, mert még az is jobb, mint a semmi. Aki nem szereti magát de ezt nem fogadja el, az küzd. Elsősorban magával. Mert ... miért is? Mert boldog akar lenni...mert fejlődni akar...mert...?! Boldogok akarunk-e lenni egyáltalán? Hát, nem vagyok biztos benne, hogy ez ennyire egyszerű. Mi a megoldás? Lehet, hogy meg kell tanulni elfogadni a saját vágyunkat olyannak, amilyen? Akkor is, ha az látszólag teljes dráma?!Háááát...A körök dilemmája. És ha felismertük őket? Elébük mehet-e halandó? Illúzió...

2007. november 11., vasárnap

1111

Szent Márton napja.

Meg aztán 11 a szerencseszámom is. 11 duplán. Szép nap volt...Budapesten leesett a hó.

Eltakarta néhány órára a város szürkeségét. Fehér lett a házam teteje. Mosolyt csalt az arcomra ez a szín. A tél az én hónapom. Csendes, reális, kívül fagyos, belül meleg. Jó a hóban sétálni, beszívni a tél illatát, azután hazamenni és melegedni.

Hétvégén anyukám erőt adott, az őszinteség megnyugtatott. Derűs lélekkel aludtam el.

1111...egy bejegyzés, ami nekem szól. A szabadságról, a rendről, a természet egyensúlyáról. Szép. Felzaklat. Szomorúság költözik belém. Világok szakadéka szüli a gondolatokat.

Válaszoltam...érzésből. Így.

Tao Te King

Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek
lát valamit;
védelem kell védtelen életednek,
s védekezik.

Gyöngeséged páncélt izzad magára,
mint a csiga;
száz karddal jár benned előre-hátra
minden vita.

Utak sara, vágyol a messzeségbe,
s bár itt maradsz,
felkapaszkodol a tipró kerékre
s vele szaladsz.

Olyan szennyes vagy, hogy neked a legszebb
a tisztaság,
s aki nem olyan, mint te, az se vethet
követ reád.

Minden erényed bűnben született és
bűn lesz megint,
de az akkordba a sokféle zengés
viszi a színt.

Kiépited magadból, mint a számok,
a végtelent,
és mert csupa rendetlenség vagy, álmod
s urad a rend.

Nevetve cáfolsz, hogy cáfolva hidd el,
amin nevetsz;
igaz egész csak ellentéteiddel
együtt lehetsz.

Egész életed leplez és leleplez,
de odajut,
odafut mégis, lassan, így, szivedhez
az Igaz Ut.

Szabó Lőrinc

2007. november 9., péntek

Családfelállítás

Különös szó ez a családfelállítás...

Valahogy így írnám le Bert Hellinger módszerét:

Megszületünk. Apánk, anyánk, megszületett, vagy meg-nem-született testvéreink és kb 5 generációig felmenőink mind meghatározó jelentőségűek a születésünk pillanatától. Meghatározzák, meghatározhatják a "köreinket", amiket újra meg újra futunk, ha nem figyelünk oda. Az általuk alkotott mezőben mozgunk. A rendszerben, vagy mezőben, energia mezőben, ahogy ők hívják, mindenkinek helye van vagy volt. Ez a rend maga. Az idő itt nem számít. A lényeg, hogy ha nincs rend, vagyis nem kezeljük helyén a mezőnkbe tartozó embereket, akkor az zavart okoz bennünk, zavart a szellemi mezőben. Akkor is, ha a múltunk szereplőit nem vesszük figyelembe. Miért gond ez? Miért kell a rend? Mert ezek a zavart mezők, formák rögzülnek. És akkor ezeket a "formákat" újra meg újra megéljük, megélik a leszármazottaink.


Személy szerint hiszek a rendben és nem hiszek a tagadásban. Újat építeni csak akkor lehet ha a régit elengedtük, helyére tettük. Dacból nem megy, abból a régi ölt majd újra ugyanolyan formát...maximum más nevekkel, színekkel, számokkal...de megint nem fogjuk szeretni, ahogy az előzőt sem, ami helyett újat akarunk építeni.

Érint ez mindenkit. Az is, aki a felszínen él, és nem ért ennél többet...maximum nem érti, miért ment megint neki ugyananannak a falnak, miért lép bele újra meg újra ugyanabba a gödörbe.

Az már izgalmasabb a számomra, hogy amikor eljutsz a felismerésig, hogy bizony ez megint az a kör. és ezt már érted is, és változtatnál is, egyedül nem nagyon megy. És tessék, íme egy módszer, ami segíthet ha elakadsz.

Szeretném kipróbálni...

Innentől idézek... forrás alább:

Bert Hellinger gondolkodásmódja áthidal minden ideológiát, fölöttük áll, a létezés középpontjára figyel, ahová már- vagy még nincsenek szavaink. Egy jellemző mottója:

"A legmélyebb valóság nem az ebben az értelemben vett boldogság, hanem a fájdalom. Ez a legvégső valóság. Hogy miért, azt nem tudom megmagyarázni. De valószínűleg azzal áll kapcsolatban, hogy a fájdalom teszi lehetővé, hogy búcsút vegyünk az átmenetitől.

Ha összességében nézzük az élet valóságát, akkor azt látjuk, hogy átmeneti és mulandó. Mögötte azonban valami maradandó hat, bármi legyen is az. Nem tudom és nem is akarom definiálni. Ám a fájdalom arra utal, ami mögötte van. A fájdalom teszi lehetővé, hogy meglássuk és elinduljunk felé."

forrás: Hellinger Intézet

LIFE CACHING

Egész gyerekkoromban azt gondoltam, valami nagy baj lehet az agyammal. Rengeteget gondolkodtam. Ha valamit elmagyaráztak nekem, azt nagyjából egy életre megjegyeztem. Voltak dolgok, amiket viszont egyáltalán nem bírtam felfogni. És nem, mintha bonyolult dolgok lettek volna, csak valahogy nem voltak logikusak. Hiányzott valami kapocs a szavak és a valóság között. No, akkor a legegyszerűbb történelemleckénél is képes voltam elakadni.

Ilyenkor persze elkezdtem szétcincálni az agyamat, hogy csak csak menjen már be az az információ a helyére valahogy... örömmel jelentem, kis kutakodás, kérdezősködés után sikerült szinte mindent helyretennem. Ilyen volt a történelem, meg a közgazdaságtan is amúgy, miután a Külker után végre a Közgázon Szociológia szakirányon elmagyarázták végre, hogy a gazdaság az bizony be van ágyazódva a társadalomba... Miután megértettem, már nekem is az volt. Felfogtam, hogy amikor a közgazdaságtan haszonmaximalizáló fogyasztóról beszél, az tulajdonképpen a tőkések vágya az emberre vetítve. De messze nem a valóság. Csupán egy modell, egy axióma, ami alapján lehet számolni, dolgozni, ilyesmik. Eddig még el is mondták, csak azt felejtették el mindig hozzátenni, hogy ez nem biztos, hogy igaz ám...Egyszerűnek tűnik, ugye?

Valahogy amióta egyre "modernebb" a technológia, ami eljut hozzánk, emberekhez, egyszerű felhasználókhoz, fura módon egyre jobban értek mindent. Hogy miért, az egyszerű: a technológia ma már elmúlt "valami nagy fémes fényű varázslatos, felettünk álló ismeretlenség"-nek lenni. Minden fejlesztés a homo habilis! legegyszerűbb igényeit fordítja le a technológia nyelvére. Használata minél egyszerűbb, annál tökéletesebb a rendszer.

Most olvastam egy jó kis írást a Life cachingről. A kapcsolódó technológiákról. Valahogy úgy magyaráznám, hogy az "életünk lekövetése".
Annyi a lényeg, hogy amiről gyerekkoromban álmodoztam, hogy bár csak lenne a retinámba építve egy mindent rögzítő kamera, az órámban egy fényképezőgép és a fülemben egy diktafon, mert olyan nagyon sok izgalmas dolgot látok és hallok. És gondolok is, amit a következő pillanatra elfelejtek...kellene az agyamba is egy memória, ami minden felmerült gondolatot rögzít. Hát, megtudtam, hogy ez mára közel a valóság. (mobilblogolás, kép, video rögzítés, egyszerű adatátvitel...)

Itt olvasható a cikk: Life caching

2007. november 8., csütörtök

Van-e "se veled se nélküled"?

Vagy inkább csak olyan van, hogy veled is meg nélküled is? Vannak helyzetek, amikor olyan egyszerű belátni, hogy ami elmúlt az nincs már. Még akkor sincs, ha az emléke még olyan nagyon intenzív...Mintha itt lenne.

Különösen nehéz, ha tényleg itt van. Közben tudni, hogy már rég nincs itt. Hogy már rég nem vagyunk itt. Pedig nagyon szeretnénk.

És akkor az van, hogy se veled, se nélküled. Mert igazából vele nem, hiába érezzük, hogy olyan kevés kellene, hogy lehessen mégiscsak vele...

Csendben küzdünk azért, hogy változzunk, hogy a másik változzon. Aztán egyszer csak megértjük, hogy nem fog. És ami ennél is fájóbb, hogy mi sem fogunk.

És akkor az akasztott ember dolga, - a hosszú magyarázat után idézem - ahogy András barátom figyelmembe ajánlotta a "Rita és az akasztott ember" (alcíme:Soha nem vagy egyedül...) forgatókönyvet /Wunder Brothers copyright/:

"- Hol rontottam el...?
- Valami véget ért de te nem tudod elfogadni.
- Mit csináljak?
- Bátornak és erősnek kell lenned. "

És ami egyszerre borzongató és örömteli ilyenkor, az a felismerés, hogy amikor mindent megértettem, amikor döntést hoztam, akkor látom csak, hogy nincsenek megoldások. Csak újabb kérdések, vagy régi kérdések újra fogalmazva. Új körei kezdődnek az életnek és libabőrös leszek tőle...attól, hogy kézenfekvő megoldások hiányában döntések vannak, tartás és erő. Ha nincs, akkor az Élet, a nagybetűs vezet 1:0-ra.

Régen, még a gimiben kellett megtanulni memoritereket. Volt közöttük néhány, ami egyből bent ragadt. Szophoklész Antigonéjából is volt egy részlet. Ez valahogy beleette magát a fejembe. Ott is maradt. Így szól a végén a Kar:

"Bölcs belátás többet ér
Minden más adománynál.
Az isteneket tisztelni kell,
Gőggel teli ajkon a nagy szavak
Nagy romlásra vezetnek
S józanná nem tesz, csak a vénség."

(Itt az egész mű: http://mek.oszk.hu/00500/00500/00500.htm)

Youtube USA CANDIDATES

Ez bizony nem vicc. Amióta a Google megvette a Youtube-ot, beindult az online marjeting gépezet.
Nem véletlenszerűen használják az USA 2008-as választásának jelöltjei kampányfilmjeik terjesztésére a webet. Pontosabban a Youtibe-ot. A Youtube felkészült. Már most elérhető az oldal, amin keresztül 2008 jelöltjére az oldalon keresztül is szavazni lehet!


http://www.youtube.com/youchoose

SKIN

Szerethető reklámfilmek, önkéntesen nézhetők. Ilyen a Vaseline film is, ami azért valószínűleg nem véletlenül fixálódik a youtube jobb felső sarkán... De a hirdető veszi a fáradtságot és mivel érti már az internetet, valami olyan filmet készít, amivel élményt ad. Én meg örülök. Mert élvezem nézni. Ja, meg azért is örülök, mert a kommunikáció a szakmám.