2009. február 27., péntek

Levetkőztethetsz

Naked-people.de
Van ez az oldal, rajta olyan emberek, akik bármikor szembejöhetnek veled az utcán, a villamoson vagy egy buliban, a munkahelyeden. Érdekes kísérlet, elképzelem hogyan kereshetett a művész modelleket...

- Hello, a nevem Sebastian Kempa és az új projektemhez keresek modelleket. A projekt neve: Naked people.
- Aha...és miről szól ez a projekt?
- Arra keresem a választ, hogy vajon az öltözködésünk, a megjelenésünk által kialakult benyomás arról, hogy kik vagyunk, vajon mennyiben változik meg akkor, ha ruhátlanok vagyunk?
- Érdekesen hangzik. Mit kellene csinálni?
- Arról lenne szó, hogy lefotóználak simán szemből ruhában. Utána meg szemből, anyaszült meztelenül. Semmi pózolás. Felkerülsz egy oldalra, ahol a látogató egy klikkel levetkőztet. Az a cél, hogy a kíváncsi szemlélő visszajelezzen, választ adjon a kérdésemre.
- Értem...Levetkőztethetsz.

2009. február 26., csütörtök

Édesen

photo by Champee19 on Flickr

Kis pékségben kávégép, kávégéppel a néni cappuccino-t főz. Szemmel láthatóan izgul, most csinálja talán először. Két fiatal férfi, nem srácok, férfiak. Szép, magas, komoly fiatalemberek 30 körül. Erdélyből talán? Szépen, ízesen beszélik a magyart. Néni majdnem kész, amikor megkérdi:

- Aztán édeskével, vagy cukorral kérik a capuccinot?
- Olyan édesen csinálja, hogy az nekünk már untig elég!

Néni belepirult, én meg csak mosolyogtam még egész sokáig.

2009. február 24., kedd

The Brand Gap

Ismét szakmai. A témától függetlenül ha másért nem ,hát azért, hogy tanuljunk arról hogyan kell a mondanivalót tökéletesen csomagolni. Akit a téma, brandépítés is érdekel, annak ez itt tényleg 10 pontos anyag!

2009. február 19., csütörtök

"Ünnep"

photo by Tristan Savatter on Flickr

Leon a profi (Gossip Girls c. postra írt) comment-jével kapcsolatban jutott eszembe ez:
Épp mostanában olvastam arról, hogy van egy kultúra, ahol van egy ünnep, ami arról szól, hogy emberek összegyűlnek, ünnepelnek és kiengedik tabuk nélkül a bennük élő vágyakat és ösztönöket (ennek a pontos formáját nem írták le:)). Itt ilyenkor sok pár felbomlik. (Úgy írták, hogy a "rossz párok" felbomlanak és újak alakulnak.) És vannak olyan párok, amik megerősödnek az egymás felé táplált valós érzéseikben.

A szerelem számomra nem polarizálható (hogy mondjuk jól szeretni vagy rosszul) jelenség, ahogy az életet magát sem tudom már úgy látni, hogy "jól" élni vagy "rosszul" élni. Egyre többször jut eszembe azt válaszolni a Hogy vagy? kérdésre, hogy Köszönöm a kérdést, rettenetesen boldog vagyok, hogy megtapasztaltam, hogy ekkora kínt tudok érezni és nem halok bele." (- szóval akkor most jól vagyok vagy rosszul?!)

Valakivel épp arról beszélgettem, hogy az életünk talán legfőbb élménye a tapasztalás maga. A szerelem és a szerelem elmúlása is tapasztalás, nem is kicsi! Nekem eddig a legnagyobb. Ez lehet az élet esszenciája - olyan, mint élni és meghalni.

Lehetett az a szerelemnek cimkézett tapasztalás utólag valós vagy valótlan, jól, vagy rosszul szeretés, de (ebben éltem és bizonyos értelemben bele is haltam), az életem egészének így szerves része volt, és marad is.

És attól, hogy szerettem, szeretek valakit és tegyük fel elengedtem (bár ehhez nekem sok idő kell), és azt kívánom neki, hogy boldog legyen, azért marad egy keserédes szájíze annak a tiszta felismerésnek, hogy bár két ember megtett sokminden tőle telhetőt azért, hogy jól szeresse egymást, amikor eljön az ünnep, el kell engedniük egymást...

2009. február 18., szerda

Gossip girls

photo by Alli Jiang on Flickr

Van egy hely Budapesten, ahová elég sokat jártam, járok. Ismerem a pincéreket, arcról a vendégeket. Eddig ennek csak pozitívumát láttam. Mígnem ma elhangzik az egyik jól ismert pincérnő szájából a kérdés miközben a gulyásleves terítékre kerül:

- Együtt vagy még a barátoddal?
- Nem ... miért?
- Mert láttam itt egy másik csajjal.

Hát... akarom én ezt tudni? S mi van, ha azt válaszolom, hogy igen.
Furák a csajok, meg aztán hol marad a diszkréció? Nem is értem...

2009. február 15., vasárnap

Csókolom, a Robi lejöhet?

photo by incurable hippi on Flickr

Így kopogtattuk végig gyerekkoromban a házat nap, mint nap, összegyűjtve a "bandát".
Amikor mindenki együtt volt, irány lefelé (azaz ki a szabadba!).
Elérhető közelben volt az arborétum a ház alatt ("Alba", tele málnabokrokkal, bunkerekkel, árkokkal) vagy a kukák (tényleg, a kukák:), ahol lehetett "retyózni", azaz a kukában talált napi adag undorítósággal dobálni egymást...) vagy a focipálya ("Dühöngő", négykapuzni leginkább), a poroló (felemás korlát helyett), vagy a játszótér (ahol a homok alatt mindig találtunk valamit ha mélyebbre ástunk, vagy a nagyító csodáit felfedezve lehetett mintákat égetni a padokba...) vagy éppen a csatornához (lépcső mentén a lefolyó, ahol autófogózni lehet). Igazi paradicsom...

Ma leesett a hó, fogtam a minisít és lementem az öcsémmel az albába csúszkálni. Eszembe jutott az a 9-10 éve, amit itt töltöttünk, gyerekként a ház körül.

Akkoriban folyamatosan csapatosan lógtunk. (Én voltam az egyetlen lány..de akkor ez még nem tűnt fel senkinek:)) Volt egy focilabdánk, néhány matchboxunk (medzsónk) de leginkább végtelen fantáziánk és - mai fejjel már veszélyesnek tűnő vakmerőségünk - és nem utolsó sorban egy nagy nagy csapatunk...sosem unatkoztunk. Télen a hóban, ősszel sárban (sárgolyó hajítás), tavasszal az első napsütésben, nyáron a hőségben. Jó volt, nagyon jó. Olyan időszak, amihez mindig vissza tudok nyúlni, ha kellemes emlékek után kutatok az emlékezetemben.

2009. február 12., csütörtök

Az adidas érti

http://www.zagarmusic.com/escape/

Szakmait írok, ritkán szoktam ide, de ez most kikívánkozik.

Kevés cég érti mit jelent a szponzoráció. Magyarországon különösen. Általában kimerül a dolog abban, hogy adunk egy kis pénzmagot vagy valami egyebet, amink van és te meg jó nagyban tedd ki a logónkat vagy a molinónkat. Ez többnyire mindenkinek rossz. Nem tartja tiszteletben a szponzoráltat és lesüt a hozzáállás a szponzorról.

Az adidas megértette miről kell, hogy szóljon ez a történet.
Adidas oldalt épít, üzemeltet. Diszkrét logó, színhasználat, a domain pedig a produkcióé.
Amikor ezt látom, visszajön a lelkesedésem. a szakmám iránt.

2009. február 6., péntek

Miért nem ülhet Lucifer Isten trónjára?

photo by search1000 on Flickr

"– Szeráf! Ma van a nagy nap. Letaszítjuk a trónjáról Jehovát, és a nyomorúság, szenvedés, betegség és halál birodalma helyett megteremtjük a boldogság, a szépség, a derű világát. Állj a hadak élére!
– Nem megyek.
– Mi történt?
– Az éjjel rájöttem valamire. Ha Lucifer az Isten trónjára ül, akkor nem Lucifer többé, hanem ő az Isten!
Lehet, hogy ez minden forradalmak tragédiája?
Ám az eretneküldözések ismétlődő fellobbanása pszichológiailag is magyarázható a nárcizmuselméletek segítségével.
Az önimádattá fokozódott nárcizmus soha nem tűri el a konfrontációt a valósággal, a szubjektív megélést mindig előnyben részesíti a tapasztalással szemben. Önmaga glorifikálása átterjed arra az eszmére is, amelyhez csatlakozott. A szerep ettől kezdve karizmatikussá válik, a megváltói küldetés sugározza be. Ennek fényében a más álláspontot képviselő ember nemcsak téved, hanem tévelyeg, sőt sátáni, gonosz princípiumok letéteményese, méltó a pusztulásra, a máglyára, a kárhozatra. Ugyanígy támadhat fel önpusztító gyűlölet saját magával szemben, ha a szélsőségesen nárcisztikus ember úgy érzi, hogy nem tudott megfelelni saját istenített ideáljainak.
A rajongót mindig csak egy lépés választja el a kegyetlen agresszivitástól. Ez a pokol igazi bora, amitől olyan könnyű megrészegedni: az erkölcsileg igazolt pusztítás. Hogyan is szól a régi figyelmeztetés? „Legyetek józanok és virrasszatok...”


Popper Pétert idéztem "Az önmagába térő ösvény" című könyv (Az eretnekprobléma címet viselő fejezete.)
Forrás: a szuperjó közösségi online könyvtár, a scribd dokumentumtár!


2009. február 4., szerda

A válság, mint lehetőség

Kép: Over the crisis by laverrue Flickr
Minden gazdasági témájú, a válságról szóló cikk említést tesz arról az el nem hanyagolható tényről, hogy minden változás egyben lehetőség is. (Többek között ilyen hangzatos címmel fogalmazok éppen céges PR cikket, innen a párhuzam.)
Igen. Így lehet ez a magánéletben is.
A válság lehetőség a felismerésre és a változtatásra. Lássuk csak...

Szerettem. Meggyőződtem róla, hogy erre az érzésre képes vagyok.

Nem szerettek. Kiderült, hogy működik az életösztönöm, mert ha nehezen is, de felismertem ennek tényét és képes voltam kilépni.

Visszaestem. Meggyőződtem róla, hogy nem vagyok különb, mint bármelyik szerelmes nő.

Elhagytak magyarázat nélkül.
Már tudom, hogy néha nem számítanak a miértek, csak el kell fogadni, hogy ez is benne van a pakliban.

Nagyon sokat emésztettem magam.
Felismertem, hogy az önmarcangolásom túllépi az egészséges határokat.
Afféle csukott ajtó bámulására való hajlam a kinyíló ajtók helyett...)

Látom, ahogy kettőnk ötleteit valósítja meg az exem - más nőkkel.
Meggyőződtem róla, hogy hiba volt az energiámat az ő álmaira pazarolni.

Látom, ahogy azzá válik, akivé "formáltam" az évek alatt - de abban már nincs részem.
Megtanultam, hogy Terézanyu magányos segítő...Formálni és reménykedni emberi (női) dolog, csak éppen kínos következményekkel jár. És, hogy ez a jelenség tipikus.

Pillanatok alatt a múlt fájdalmaiban találom magam.
Felismertem, hogy tudatosabban kell a gondolataimat kontrolálni. Tanulok erre új technikákat.

Nem találom a saját álmaimat.

Felismertem, hogy rég megfelejtkeztem a saját vágyaimról...talán ez oka és okozata annak, hogy Terézanyut játszom. Íme egy kihívás, ami magamról szól és ami előre vihet! És azt is megtanultam, hogy ehhez türelemre van szükség.

Állítsátok meg Terézanyut!

Felismertem, hogy nincs szükségem többé erre a szerepre. Olyan társat keresek, akit már nem kell megmenteni. (Akin már dolgozott egy másik Terézanyu előttem:))

2009. február 3., kedd

It's raining again

Érdekes tapasztalat, hogy ha nem agyalok, nem nézegetek visszafele, mégis ha előkerül valami a múltból, azért még maradt bennem annyi szomorúság, ami csak úgy játszi könnyedséggel könnyeket csavar ki a szívemből. Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy talán ez az emberi lét legnagyobb csodája, hogy képesek vagyunk érezni. Jó ez így, jó lesz. Csak hagyom, tisztul, aminek - úgy tűnik - még tisztulni kell Türelem, ugye türelem. Hogy elteljen az idő, ami elég messze visz, oda, ahonnan már szabad visszanézni.

2009. február 1., vasárnap

Sunday



Vasárnap este az A38-on. Szupertrendi "pink-collar" közönség, az étteremben fincsi vacsi, villányi rosé után irány a hajó gyomra! Eszement nőszemély chelston ruhában kiengedett hajjal - afféle kiéheztetett Brigitte Bardot - őrjöng. Stage dive-ol egyenesen! (A 30+ os közönség éjfélig csak ímmel ámmal lazít, ez a csaj azért kicsit soookkkk...de megjakpjuk a show-t, amire befizettünk, tán még kicsit többet is...- add tovább, érted?! - végül kiköt a pulton, megmutatja magát, tapsolunk azután csodák csodája krisztusi pózban végül kézről kézre járva visszajut a színpadra.) Szóval Nouvelle Vague. Finom, szép, kellemes, ...a szexis, szaftos performansz ellenére is azért alapvetően leginkább mégiscsak otthon hallgatós zene.

Szombaton A Jazz Clubban a Múzeum utcában (remek hely!) Tilos bulin voltam. Realistic Crew lépett fel többek közt, alul pedig Dj Tomanek, amúgy Móricz Tamás egy szuperkedves régi ismerős rakosgatta a lemezeket. Úgy jön ez ide, hogy a Realistic Crew is egy női hanggal díszíti mélyenszántó instrumentális, elektronikus és vizuális elgondolásait. Ám Dalma, a szóban forgó énekes lány azon túl, hogy van hangja, nem ad hozzá a produkcióhoz, sőt...Introveltált személyiség színpadon állva, csukott szemmel vagy éppen háttal, hááát...én nem szerettem.

Intim fejlövés

Intim fejlővés: Szajki Péter filmje, még ma este meg holnap éjjel vetítik a 40. magyar filmszemlén. Pepe első nagyjátékfilmje, icipici költségvetésből. Ezekhez a paraméterekhez képest szemtelenül jó lett! Úgy lett ez a film, hogy Pepe egyetlen álma volt megcsinálni a filmjét. Addig hajtotta, amíg megjelent egy nagy mozivásznon rengeteg ember előtt ez a nyers, őszinte, zavarbaejtően emberi, találó és vicces történet. Pepe, gratulálok!!!!