zuango mesék

Alessandro Bariccotól idézem egy számomra kedves morális példabeszédét, amit egy kisfiúés egy felnőttférfi beszélgetése formájában vetett papírra, emlékeim szerint a City című könyvében.(De ebben lehet, hogy tévedek.) "-          Mi az undorító? -          Vannak az életben dolgok, amiket nem szabad megtenni. -          Sok ilyen van? -          Az attól függ. Ha valakinek gazdag a képzelete, sok undorítóságot elkövethet. Ha valaki hülye, akár egész élete eltelhet úgy, hogy egyetlen ilyen dolog sem jut az eszébe. -          ... -          Nézzük csak. Valaki reggel fölkel, teszi a dolgát, aztán este megy, és lefekszik. Ekkor két eset lehetséges: vagy békében van önmagával és elalszik, vagy nincs békében és akkor nem alszik. Érted? -   ...

"Gondolkodtam rajta, nagyon sokat gondolkoztam rajta, Gould, és a tőlem telhető legnagyobb szigorral, de végül megértettem, hogy akármennyire is obszcén az a mód, ahogy az emberek - miközben mániákusan keresik mesterséges ideáikat, melyekkel azután szétmarcangolhatják egymást - félrehajítják az igazságot; akármennyire is undorodom mindentől, aminek ideaszaga van, és bármennyire is, objektíve nem tudok nem hányni, ezt vagyis az igazság becsületes keresésének álcázott primitív harc köznapi exhibicionizmusát látva, bármennyire határtalan is az undorom, meg kell, hogy mondjam: ez így helyes, egyszerűen csak emberi, pontosan az, aminek lennie kell, a szar, ami bennünket vár, az egyetlen szar, amihez felérünk." /Alessandro Baricco: City/

photo by Ben on flickr "Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csakhogy későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el sem bírod képzelni." /Alessandro Baricco/