2014. január 25., szombat

Fény

Az ész egyre csak okoskodott. Győzködte magát az Önmagáról alkotott képről. Boncolgatta, fejtegette, egyre tudományosabban, a narratíva egyre kerekebb lett.

Akkor egy pillanatra elbámészkodott, és ebben az óvatlan pillanatban a szív átviláglott a színház vastag függönyén. 

Egyszerre véget ért az okoskodás, az ész hiába próbálta magára hívni a figyelmet, elvesztette hatalmát. Hiába ígért biztonságot, sikert, védelmet, a produkciója erőtlenné vált, hiába kiabált, bukfencezett, hiába vetett cigánykereket a színpadon...a Szemmel már csak a szív fényét látták. 

A szívét, aki nem kérkedett az igazával, nem állt színpadra, csak a háttérből világított egyre erősebben. 

A fényben végül meglátta Önmagát. Nem kereste többé az igazát. Meztelen volt, védtelen, de nem volt többé egyedül. Szeretetet érzett, és szívével tudta, biztonságban van. 

2014. január 3., péntek

Isten

Onnan tudom, hogy Istenben lehet bízni, hogy ha nekem kellett volna kitalálnom  azt a kapcsolatot, ami Androssal kialakult köztünk az elmúlt hét év alatt, akkor biztosan nem ment volna. Ilyen kapcsolatok emberi akaratból nem születnek. Hálás köszönetem!