2009. május 30., szombat

Technológia



Nem tartom magam megszállottnak, ami az új IT technológiákat illeti. Akkor szoktam kicsit jobban lázba jönni, amikor úgy tűnik, a technológia nagyot lép a felhasználóbarátság felé. Ezért vannak olyan újítások, amiknek nagyon tudok örülni. Azoknak az eszközöknek, amik lehetőséget adnak laikusoknak is a minőségi önkifejezésre és tudásmegosztásra a neten. Ilyen a Blogger kezelőfelülete, azt hiszem már i-Phone is ilyen, és a Google open source alkalmazásai, a Picasa3, a scribd, a slideshare, a ning, és sorolhatnám.. és a Wave is úgy tűnik ilyen lesz. Várom még a photoshopnak egy olyan open source alternatíváját, amivel majd úgy dolgozhatunk, hogy a 10 ujjunkat használva lehet érintőképernyőn variálni és nem kell a klaviatura sem - mindez elérhető áron vásárolható hardware-en.

2009. május 25., hétfő

Te magad légy



"You Must Be the Change You Wish to See in the World" /Gandhi/

András írta a Fail Faster-en: Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban. Olvasásra, gondolkodásra, terjesztésre ajánlom az írásait. Miért? Mert hiszek abban, hogy haladni csak úgy lehet, ha mozgásba lendülsz, próbálkozol, megbuksz de újra meg újra felállsz. Ha hiszel, elsősorban magadban, mert tudod, hogy újra meg újra fel tudsz állni. Ha hiszel magadban, nyitottá válsz a jó energiákra, amik továbblendítenek, ha hiszel abban, hogy képes vagy változni és változtatni. Azok az emberek, akik így gondolkodnak, megtalálják egymást. Meg kell, hogy találják egymást. A Fail Faster Tribe erre ad lehetőséget.

2009. május 24., vasárnap

Intim Fejlövés



A film kapcsán elindítottam egy blogot. Teljesen más, mint ez itt. Nem rólam szól, hanem a szűrőmön keresztül azokról, akik megosztják velem, (névtelenül mindenkivel) valamilyen intimitáshoz kapcsolódó történetét, ami hatással volt rá, de sosem mesélt róla azelőtt.

Az Intim Fejlövés című film hétköznapi problémákat dolgoz fel. Emberi problémákat az intimitás terén. Szexuális, érzelmi vonatkozásúakat. Az a különlegessége, hogy megmutatja ezeknek a jelenségeknek a lehetséges kibontását is. Továbbviszi a sablonosság, a cimkék falán, utat nyit lehetséges megoldások irányába. Az emberi kapcsolatokban a valódi problémát legtöbbször nem maga a konfliktus okozza, hanem a valós őszinteségre való képesség, hajlandóság. Önmagunk felé és egymás között. Sokszor ezen múlik, hogy egy látszólag végzetes helyzet mivé válik valójában.

A bloggal az a célom, hogy segítsek elindulni egy úton, ami elsősorban az önmagunkkal szembeni őszinteség felé visz. A valódi problémáink, a saját igazságaink sokszor valótlannak, nevetségesnek tűnnek. A szorongásaink könnyen elszigetelnek minket a világtól. Különösen a szexualitás, a vágyak, az intimitás tabukkal terhelt világában. Ha kimondjuk ezeket, könnyen veszítenek a súlyukból. Elviselhetőbbé válnak, talán még nevetni is képesek leszünk rajtuk. Így biztosan közelebb lesz a valós megoldása, vagy feloldása is a problémánknak.

2009. május 18., hétfő

Reál szürreál


Vajon el tudnám-e mesélni mi van velem?

Van egy naplóm. A4-es forma, még NYC-ben vettem egy itt a WAMP-hoz hasonlatos kis vásáron. A srác, aki árulta a saját fotóiból csinált szép kis borítókat puha, selymes tapintású textílára nyomva. Rajta kék ég, keresztül kasul villanyvezetékek, azokon összekötve cipőfüzőjüknél mindenféle elnyűtt, amerikai sportcipők. Belül fehér lapok. Ennek (és elődeinek sok sok éve) már az a feladata, hogy a gyorsan halványuló emlékeimet pontosan rögzítse. Igyekszem minden irodalmiságot mellőzve tényeket dokumentálni benne. És van ez a másik naplószerűm itt. Publikus, bárki olvashatja. Ide inkább érzések kerülnek, amik a történések mentén lecsapódnak bennem. Gondolatok, meg minden egyéb, ami átsuhan a fejemen, vagy ami szembejön velem.

Az a különleges helyzet állt most elő, hogy annyi a történés, hogy nem győzöm dokumentálni. Közben pedig olyan kis csendes, bajusz alatt mosolygós a lecsapódás, amit a jelen hevében meg sem tudok fogalmazni. Csapdába estem a papír és a blogspot fehér lapjai között.

Íme hát, a pillanat valósága maga: életem első igazi virágai, amiket gondozni kell. Egy pozsgás kis hetyke növényke, (call her Pozsi) Nutitól egyenesen. Imád itt lenni! És jelenem legfrissebb manufesztumai: egy kis Csángó népzene elalvás előtt a Tilosból és a francia erkélyemen 2 láda csodaszép, rózsaszín muskátli. Na meg átültetve vágyaim netovábbja, egy igazi aloe vera is, kis husos, tüskés leveleivel. Ajándékba. Nekem. Figyelmességből. Köszönet, mosoly, sokbódogság, szépálmok.

2009. május 15., péntek

Gyerekkori



Ezt a dalt sokat énekeltük apáékkal. Kívülről tudtam:)

2009. május 14., csütörtök

Cián az audiencián


Hófehér (1. rész)

Ez a mese vajon gyerekeknek készült? Komoly világképet formál...Mindenesetre a maga nemében igazi magyar műremek.


2009. május 12., kedd

Good bye



Múltból két keréken a jelenbe. A kéz mozdul, a szív egyenes. Tétován utolsót dobban, emlékké szelídül egy érzés, sorsá a végzet. Fanyar mosoly, csend marad utána. Jelenből két keréken a jövőbe.

2009. május 6., szerda

Make up



Make up, azaz smink. Make up, angolul azt is jelenti kitalálni valamit. Szóval van az arcod, van a sminkes meg az ecsetek. És akkor a sminkes kitalál és csúnya szóval "megcsinál". Belenézel a tükörbe és valaki más néz vissza rád, mint aki voltál mielőtt becsuktad a szemed, hogy a pilláidat dúsítsák, a szemhéjadat kiszínezzék...

Jó játék, ha néha felkerül a maszk, de félelmetes gondolat minden nap abban közlekedni. Rémisztő számítást sugall. Ha hozzászoksz, hogy mindig rajtad van, mikor és ki előtt veszed le?

2009. május 4., hétfő

Új(ra) egész

Tavaly szeptemberben fotóztam ezt a képet New Yorkban. Lucky me...
Darabokra hullani, majd újra összeállni egy egésszé. Más lesz, mint azelőtt, jó megint.
Másképp jó.

2009. május 3., vasárnap

Feeling good



by Michael Bublé



by Gorillaz

2009. május 2., szombat

Sekély mélység, mély sekélység

photo by shastadaisy on Flickr

Fekete és fehér között annyi szín van, hogy talán nincs is annyi pillanatunk egy egész élet alatt, hogy mindet érzékeljük. Talán csak úgy lehet, hogy folyamatában, minden pillanatban jelen vagyunk és engedjük, hogy történjen, aminek kell.

A színek megtapasztalásához nyitottság kell, a nyitottsághoz bátorság és bizalom. Ahhoz pedig sok sok önbizalom. Ebben sokat segítenek a jó alapok. De mi van, ha valami hiányzik? Ha önbizalomból van hiány?

Akkor lehet változni. Sőt, érdemes változni. (Azt hallottam változni úgy lehet, hogy a rossz szokásokat egyszerűen el kell hagyni.) Érdemes azzal kezdeni, hogy figyelünk arra, amit a világ visszajelez. Érdemes elindulni arra, ahol a félelmeink tanyáznak. Érdemes megvizsgálni magunkat "ellenségeink" szemével. Érdemes a kudarcaink és konfliktusaink mögé nézni.

És nagyon türelmesnek és megértőnek lenni magunkkal. És akkor elkezdenek megjelenni azok az árnyalatok, amik megmutathatják a helyzeteket őszinte valójukban. Nem cimkézve, nem feketén, nem fehéren. Végül mindig kiderül, hogy "mily mély a sekélység, s mily sekély a mélység!" És akkor csak az marad, hogy elfogadjuk minden olyan, amilyen. És azon kell igyekezni, hogy jól válassz, hogy ott lehess és azokkal az emberekkel, ahol és akikkel őszintén jelen tudsz lenni, szeretni, élni, megélni.

Változni félelmetes. Változni jó.