zuango mesék

Ezt is Cipruson jegyeztem le. Majd 2 éve. Változott valami? Ezt a kérdést magamnak teszem fel, s emésztgetem. A gondolatokat nyersen, az akkori valójukban ide teszem: Végül aztán úgy tűnik a legjobb, ha szereteten és tiszteleten alapuló közösség jegyében köttetik a házasság. Nem. A szerelem is kell. Lehet, hogy csak az kell. Na jó,meg talán még néhány dolog. Úgy mint tisztelet és hasonló értékítélet. A tisztelet természetesen kölcsönös. Ami nem szükséges. A másik fél birtokba vétele. Annak az érzésnek a magunkba oltása, hogy most hogy van házastársam, minden egyszerű és magától értetődő lesz. Na hát az nem lesz. Vagy ha igen, abba bele kell pusztulni. Aztán meg ez. Hogyan tartható fenn a szerelem. Hát egyszerű ez. 50-50%-on csakis úgy, hogy soha nincs alkalma egyik s másik félnek egymás titkait kifürkészni. Persze nem árt megosztani néhányat az összetartozás jegyében, de azért mégiscsak kell néhány titok. Vagy barátságból házasodni… Vagy úgy rendesen szerelemből ...

Hibázunk. kicsiket, nagyokat. Történések hatalmas halmaza. Sok-sok feldolgozatlanság. Megtörténtek. Tologatjuk, halmozzuk a megoldatlanságot. Egyre ellentmondásosabb, „lazább, szabadabb” szituációkba kerülünk…kerítjük magunkat. Így takargatunk, érzéstelenítünk. Aztán elkopik a takaró, kilyukad, ellopják, vagy csak bökni kezd és lerúgjuk magunkról mielőtt megfulladnánk... És akkor ott állunk csupaszon azzal a sok mindennel, amit takargattunk és nem bírjuk nézni sem. És meztelenek vagyunk. És akkor minden és mindenki csodálkozik és visszajelez. Őrjítően valós és valótlan dolgokat. Szeretetteleneket. És még az is mind belőlünk jön. Mindenkit kizárunk és mindenki kizár. És a legegyszerűbb kapcsolatra is képtelenek vagyunk, holott csak arra van szükségünk. De előbb magunkkal kell rendezni a sorainkat és meghozni a döntéseket, elfogadni a határainkat és azokon belül megtanulni szabadon élni. És rájönni, hogy fontosak a barátok, az emberi kapcsolatok, merthogy végülis csak ...