2013. február 27., szerda

Tegyük fel...



Sokan mesélik, hogy a Földnek van egy belső Napja is, ami belülről ragyogja be és tölti fel energiával bolygónkat. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a Nap fénye beragyogja fentről a Földet.

A nap tehát megállíthatatlanul ontja fényét. Fent és lent egyaránt. Akkor is, ha ezt éppen nem látjuk, mert valami a mi nézőpontunkból a fény útját állja. Elmondhatjuk tehát, hogy a fény létezése állandó, független az észleléstől.

Azt mondják, a boldogság döntés kérdése, és azt is, hogy tanulható.

Tegyük fel, hogy a boldogság olyan, mint a Nap fénye. Tehát van, létezik, állandóan jelen van, csak nem mindig észleljük.

Ezek szerint ha a fény és a boldogság azonos természetűek, és a fény állandó, akkor a boldogság is állandó.

A boldogságot keresni olyan, mintha a fényt keresnénk. A fényt pedig nem kell keresni, az mindig jelen van. Ahogyan a boldogság is.

A fényt tehát nem keresni kell, hanem észrevenni, vagy - ha nem tehetünk mást - kivárni türelemmel, amíg megmutatja magát. Ahogyan - ezek szerint - a boldogságot is.

A fény útjába álló akadályokkal tehetünk kedvünkre bármit. (Ahogyan a boldogság útjában álló akadályokkal is.)
Ha azért nem látjuk a fényt, mert csukva van a szemünk, kinyithatjuk!
Ha azért nem, mert lógatjuk az orrunkat, felemelhetjük a tekintetünket.
Ha pl. felhős az ég, és nem akarunk utazni (vagy nem tudunk), reményteli várakozásba kezdhetünk tudva, hogy egyszer csak kisüt a nap.
Ha az utca árnyékos oldalán sétálunk, könnyen átmehetünk a napos oldalra...és így tovább.

Az az érzésem, hogy a boldogság "megtalálása" sem lehet ennél sokkal bonyolultabb művelet, ha felismerjük, hogy az mindig jelen van, csak észre kell venni, hogy mi áll az útjába. Az a trükkje, hogy ha felismertük, akkor innentől nem az akadályt kell nézegetni, hanem ki kell nyitni a szemünket arra, ami mögötte van. A fényre, a napos oldalra. És akkor az akadály hipp hopp eltűnik, mintha soha ott sem lett volna.

Ha pedig az akadályt mégsem tudjuk azonnal elgördíteni az utunkból, még mindig ott a lehetőség, hogy türelemmel várjunk, amíg új helyzet adódik- tudva, hogy ott van az a boldogság most is valahol...Fontos, hogy az akadályról várakozás közben is mindenképpen vegyük le a tekintetünket!

Tegyük fel, hogy ez így van. Ez esetben sok boldogságot kívánok mindenkinek! Kezdjetek el élni...

2013. február 3., vasárnap