Miért ne legyünk szeretők? 2. rész


Miért ne legyünk szeretők huszonévesen? (folytatás)

A tinikor sokaknál még huszonévesen is tombol és hasonló forgatókönyvek mentén alakulnak a kapcsolatok, mint tizennyolc évesen... Jó esetben azért van fejlődés, több önismeret és némi magabiztosság.

A sok magabiztossággal ebben a korban óvatosan kell bánni, mert az ego vezérelte sugárzó gőg vonzó ugyan, de pusztító és nem utolsó sorban önpusztítő tűz. Kihívás a fiatal férfinak a megzabolázhatatlan nő megszerzése (és itt a szerzés szó használata nem véletlenszerű), akinek mégiscsak érdemes lehet a kegyeire ő, a földi halandó.  Ráadásul az idősebb férfi számára is kihívást jelenthet betörni ezt a nőt, aki tudatában van saját fiatalságának és még hisz benne, hogy megtalálja az Igazit. Mert az Igazi az jár neki. És melyik férfi ne szeretné azt érezni, hogy ő az Igazi?

A huszas évei elején járó nő ezért vonzó és veszélyes. Már nem kislány, de még nem játszik igazán komoly tétekkel, nem törték még le a szarvát...(értsd nem törték össze a szívét, és nem ugráltak két lábbal az egóján). 

A huszas évei végén járó nő már érettebb, de még nem elég bölcs, nem elég tapasztalt és járatos a férfiak érzelmi motivációinak hihetetlenül egyszerű világában. (Statisztika: a jól szituált férfiak 88%-ának volt már viszonya de mindössze 3%-uk lépett ki a kapcsolatából! Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló!)
A huszas évei végét taposó nő tehát már egy kicsit más tészta. Bár már sokat látott, azért még hisz a mesékben. Mert szeretne hinni. Szüksége van az illúzióira, kell a rózsaszín, mert ez a szín fiatalít. Ez a nő már tapasztalatból képes megállapítani, hogy amit érez az valódi-e vagy sem. Egy szeretői kapcsolatban is meg tudja mondani, igenis tudja, hogy szerelmes és szeretve van. És mivel hisz az igazi szerelemben, úgy érzi, az ő szerelme igazibb és a szeretői státusz igazán méltatlan...Ráadásul szerelemben és háborúban nincsenek szabályok, tehát bármi lehetséges. Tudni véli, hogy a szeretett férfi kapcsolata a felvállalt partnerrel "nem az igazi" és, elhiszi az ígéreteket. Tűri az "átmeneti állapotot", mert tudja, hogy megtalálta az igazit és emlékszik még a filmekre amiknek a végén az igaz szerelem elnyeri méltó jutalmát.

Az érzelmeivel, sőt, azok viszonzottságával kapcsolatban nincs is vita. A férfi kétségtelenül viszontszeret(het) (Persze a szeret szó jelentése itt egy nagy kérdőjelet kap, használjuk ezt a szót rengeteg árnyalatára ilyen olyan érzéseknek, sőt, helyzeteknek.) Valóban, nem kizárt, hogy a NAGY Ő egy szeretői kapcsolatban jön el huszonhat évesen. Legalábbis a Nagy Ő-höz társított érzelmi intenzitás. (A filmekben mutogatott szerelmek párizsi minőségét a beteljesületlenségük adja.)

A keserű méz csak igazán szenvedélyes! És aztán vége lesz és nagyon fog fájni. De szerencsére meg tudjuk magyarázni, hogy az ÉLET tehet róla. És, hogy talán az a kapcsolat örökké tarthatott volna. És később, egy közepesen romantikus szerdai napon a férjünk vacsoráját kevergetve lehet sóhajtozva gondolni arra a bizonyosra..aki lehetett volna. Imádnivaló ez a szenvedély, de a harmincas évek közeledtével egyre világosabb, hogy az élhető élet ennél lényegesen egyszerűbb.

Talán megengedhetjük magunknak ezt a lángolást huszonévesen, mégis azt mondom a huszas éveket szerintem nem érdemes nős, vagy barátnős férfiakra pazarolni. Építkezni, töltekezni és fejlődni annál inkább. Hosszú vagy rövid kapcsolatokból vagy akár úgy, hogy elköteleződünk valaki mellett örökre. (Bár most hallottam hogy a 20 és 30 között kötött házasságok több, mint 60%a válással végződik. Szóval örökre csak akkor köteleződj el huszonévesen, ha a szíved legmélyén elégedett vagy a magasra szökő lángoknál kevesebbel is hosszú távon..)

Az előző rész morális zárásaként említett okok mellett még egy gondolat: ha nem akarunk reményvesztetten, keserűen vagy némileg elhasználtan belibbenni a harmincadik szülinapi bulinkra, akkor ne legyünk szeretők huszonévesen. Inkább keressük meg magunkban a valódi nőt. Azt, aki ismeri magát, tiszteli magát és képes otthont adni, meleg odút biztosítani, ápolni, szeretni, ölelni. Aki képes a türelemre, aki képes arra, hogy ember legyen és nő legyen. Aki megérti a problémáit és megoldja azokat. Akinek nem kell már kábítószer a boldogsághoz...

Miért ne legyünk szeretők harminc évesen? Folytatás a sorozat harmadik részben.