2010. szeptember 14., kedd

Grown up?



Ma reggel busszal jöttem felfelé a hegyre, fülemben a Karuan Circles amit kb 25x hallgattam meg újra meg újra. Mellettem autók húztak el amiket férfiak vezettek hátsó ülésükön gyerekülésekkel és az jutott eszembe hogyan lesz valakiből apuka meg anyuka. Az jutott eszembe, hogy ez éppúgy történik meg az emberrel mint az hogy szerelmes lesz vagy elveszít valakit vagy ahogyan észreveszed a kézfejeden, hogy öregszel. Ez nem a felkészülésen múlik, hanem hogy lesz-e vagy sem és akkor abban már nincsen választás hanem csinálni kell. És attól, hogy ezek a dolgok történnek, önmagában még nem nő fel az ember. Hanem attól nő fel, hogy eldönti, hogy fel fog nőni és elfogadja, hogy ez néha nem jó.

Én eddig azt választottam hogy nem növök fel. A megúszós játékot, sok izgalommal. Na de a nap végén ebből néha olyan helyzetek kerekednek, amik nagy szomorúságot okoznak. Mert nem akarok  a felnövés mellett dönteni. Ha az a felnövés ára, hogy vissza kell venni az élmények intenzitásából, akkor soha nem akarok felnőni. Nem akarom elveszíteni az izgalom érzését soha sem. Hajlandó vagyok vállalni a drámát körülöttem és a tragédiát magamban.

Nincsenek megjegyzések: