2009. augusztus 27., csütörtök

HIT



Az kell. Mindenhez. De mindenhez. A hitet elveszíteni? - asszem nem lehet. Megszerezni. Azt lehet. Azt kell. Bízni. Azt nagyon kell. Magamban. Így mindenkiben.

2009. augusztus 26., szerda

Tó közepén

Tengerre vágytam. De leginkább egy kis nyugalomra. 3 napos pihenés lett belőle Orfűn a tó partján. Orfűn, ahol egyszer szeretnék venni egy kis nyaralót. Nem nagyot, nem díszeset, csak egy pici, kényelmes házikót, ahonnan reggel ki lehet lépni a stégre nyáron, télen meg be lehet lépni a tóról korizás után melegedni.

Volt béke, feltöltődés, pozitív energia minden irányból. Kedves útitárs, Muskátliban finom ebéd, kedvesség, ajándék pálinka a pincérektől, szállás a Laterum Motelban a víztől 30 méterre (szobafoglalás csúcsszezonban érkezés napján reggel, és igen, egy szoba ránk várt a legjobb helyen.), reggeli napsugarakkal tóra nézőablakkal, vizibicikli a szoba árában, reggel beszállás, tó közepén kikötés, napozás, felolvasás a Szeretetkönyvből, hangosbeszélőn át udvarló fiúk a tó partján (idézem: Szőke evez barna hátul, itt a partiőrség, gyertek ki a partra!), jógázás a stégen, kemencés udvar látogatás, fáról szilva szedés, szederbokor, kakaskukorékolás, kemencében sült friss kakaóscsiga és diósbukta majszolgatás, ellenállhatatlan jegeskávé, orfűi mentolos méz, egy isteni ebéd a Corso-ban és egy kellemes levezetés családi környezetben Pécsett a Kultúrkert udvarán.

Hello Budapest, hello stressz, hello smog.

2009. augusztus 19., szerda

Butapest by bike


Budapest szép város. Kétségtelen. Csak nem arra az életmódra tervezték( akkor, amikor utoljára érdemben alakítottak a városon), amit ma élünk. Sokan vagyunk, gyorsan élünk, mindent akarunk és nincs időnk figyelni egymásra. Pedig a városi életnek igenis van valami bája. Van szépség a nyüzsgésben, a pózban, a divatban. Csak figyelni kell egymásra, meg a városra. Élni és élni hagyni, ha úgy tetszik.

Én abban hiszek, hogy ha a saját életemben tartom magam az "élni és élni hagyni" elvéhez, akkor azzal kellőképpen hozzájárulok egy élhető környezet megteremtéséhez. Nem hiszem, hogy mások helyett tehetnék bármit is. Abban sem igazán hiszek, hogy tömegek rávehetők valamire, amiről nem látják be, hogy jó nekik. Abban viszont hiszek, hogy a saját életvezetésemmel hatással lehetek másokra, és ha sokan így gondolkodnak, abból lesz felnőtt társadalom, élhető város.

Nekem a városban biciklizés is ilyen. Kis helyet foglalok, nem szennyezek, hatékony vagyok. És mint ilyen, szabad ember, pozitív energiát szabadítok fel magamból (nem duzzasztom az autósok dugóban felgyülemlett feszültségfelhőjét a város fölött). Nem hiszek a hangoskodásban, a tüntetésekben. Abban viszont igen, hogy ha dolog van, akkor azt csinálni kell.

Az, hogy Magyarországon simán lehet totál átlátszó módon közpénzt lopni, lehet igénytelen munkákért (lásd az újonnan átadott Hollán Ernő utca elej) nagy pénzeket nyúlni, hogy ha vállalkozni akarsz, azt ellehetetlenítik (azzal a ki nem mondott indokkal, hogy úgyis csalni akarsz, hát megnehezítjük a dolgod) már amolyan csendes, rezignált belenyugvást vált ki belőlem.

De valahogy most elpattant bennem valami.
A Margit hídon kín közlekedni bringával. Mindenkinek rossz, ami most van. Az, hogy kilopnak a híd felújításából megint egy nagycsomó pénzt, hát ez van. De, hogy egy kilobbizott terv egyetlen épeszű, fenntartható pontjának, a 2 biciklisáv egyikének eltörlésével keressen valaki még egy kis pénzt a család újabb ingatlanjára?!---hát, itt szólal meg nálam a csengettyű. Ez már a "nem hagynak élni", vagyis DIREKT nem teszik lehetővé, hogy normálisan élhessek (és hagyhassam élni a járdán közlekedő gyalogosokat is) a Margit hídon nap mint nap áthaladva. Ezért, ilyenkor feladatomnak érzem jelen lenni és a nem tetszésemet lehetőségeimhez mérten jelezni.

Margit hídi kritikus tömeg from bringavideo on Vimeo.


Köszi a CM-nek és az MK-nak, hogy lehetőséget adott erre. Tetszik, ahogyan Kükü gondolkodik, örülök, hogy tegnap összehozták ezt a békés demonstrációt, hogy megmutathassa magát mindenki, aki szerint egy felújított hídon helye van normális, 2 irányban közlekedő biciklisávban egy magát nyugat európai nagyvárosokhoz hasonlító fővárosnak. Örülök, hogy sokan vagyunk, akik így gondolkodunk. Jó volt ott lenni.

2009. augusztus 17., hétfő

Fake no more

photo by .FAKE.@flickr

Nem hiszem, hogy a felnövéstől félni kell. Attól sem kell félni, hogy egyszer csak el kell engedni az illúziókat (pl. arról, hogy mi lenne ideális, milyennek szeretnénk látni magunkat, hogy mi a jó meg a rossz meg a többi). Én nehezen tanulom az ilyesmit. Amit felépítek a fejemben azt utána bevédem és nem engedem, akkor sem ha már fáj a saját hülyeségem. Ezt helyretenni a legnagyobb feladat számomra. De keményfejű barátaimnak üzenem, megéri megtörni a törhetetlent:)
Be kellett látnom jó sok (leginkább magamnak okozott) szenvedés, és önmarcangolás árán, hogy az illúzióktól nem lett színesebb, különlgesebb vagy éppen romantikusabb az életem. (Kuszább igen, meg látszólag kalandos, de zárt, frusztrációkkal és félelmekkel teli is. Merthogy sosem tudtam, hogy az enyém-e valójában. A külső viszonyítási pontok meg könnyen okoznak nagy borulást.) Változtattam és azt tapasztalom, hogy az ÉN ÉLETEM megélése több színt és meglepetést tartogat, mint amit a fejemben tupírozott magánvalóságomban valaha is képzeltem.
A cél: SZÉPEN ÉLNI. (Nem drámákat hajkurászni, ahol én lehetek a szenvedő főhős, aki mellesleg azért szenved mert a világ tökéletlen, ő meg persze tökéletes és ez így tűrhetetlen..)
Ehhez meg célszerűen úgy igyekszem alakítani az életem, hogy jó legyen ott lenni, ahová "sodor" az élet (vagyis ilyen helyzeteket teremtek magam körül). Az élet, vagyis az EGYSÉG nagyobb nálam, ugyanakkor én is az egész része vagyok, tehát felelős vagyok a döntéseimért (Alan Watts írta "A könyv"-ben így, hogy Isten szétszórta magát és mindenki arcában bujócskázik a mindenségben, tehát mindenkiben benne él Isten. Tehát a bennem élő Istennek engedelmeskednem kell, így kapcsolódom az egységhez). Azaz van amire nemet, van, amire meg igent kell mondani. És ezt jól kell csinálni. Azt meg úgy lehet ha figyelsz arra, amit a szíved diktál és nem félsz vállalni ami odabent zajlik.
Így lehet a jelenben élni. A jelenben élni meg úgy értesültem, a boldogsághoz vezető út. (Ahogy a Dalai Láma mondta, amikor arról kérdezték mi a boldogság: ő nem tudja, csak azt tudja, hogy amikor ők alszanak, akkor alszanak, amikor esznek, akkor esznek, és amikor imádkoznak, akkor imádkoznak.) Úgy tűnik nem kell ide varázslat. Nem kell szerzetesnek lenni, elvonulni vagy effélék. Csak az illúziókat kell szétdurrantani. Ez a legnehezebb. Fake no more:)

2009. augusztus 12., szerda

Romantika?



"-Szia!
-Szia.
-Nem tudok mit mondani, azért még írhatok?
-Hmm.."

2009. augusztus 11., kedd

Éljen a KIRÁLY

Kék szeme nevet, lelkesen, mint a gyerekek lelke csillog. Aztán elszomorodik, mély fájdalmat hordoz, egészen megöregíti azt a szép arcot. Merengő tekintet, csendes beletörődés. Szép termet, telt mellkas, erős kezek, napbarnította bőr. Rend, és fegyelem, belső csend, lapuló vágy.
Sok, önfeledt nevetés. Ezt kívánom Neked Apukám!

Meg még egy szülinapi dal.. Kattints!

2009. augusztus 10., hétfő

About her

csak mert szép..

2009. augusztus 7., péntek

2009. augusztus 3., hétfő

Falu a lombok között

Kismaros után fent a Morgó völgy felett a dombtetőn épült ez a "Tarzan falu". Fantasztikus, hogy egy álom valósággá válik. Nomád, természetes körülmények. Víz sincs, csak lejjebb a völgyben. De könnyű feljutni, hozhatsz magaddal, amire szükséged van.
Elindulsz az első létrán fel a fára épített faházba. Eltátod a szád. Akkor még nem is sejted, hogy ez csak a kezdet. Egy egész falu vár odafenn 10 méternél is magasabban.


A "falu" eddig 11 házból áll, amiket fából és kötelekből épített "légi folyosó" köt össze egymással.
Mintha madár lennél, aki a magasban élvezheti a nap utolsó sugarait, amikor odalent már alkonyodik.


Hamarosan megnyílik a hely a nagyközönségnek, bérelhetők lesznek ezek a házikók. Érdemes kilátogatni ha szeretnél a város zajától messze kerülni, megérezni saját súlyodat a világban, visszatérni a gyökerekhez, feltöltődni az élet egyszerű, hétköznapi csodáival.