2012. június 29., péntek

Sámson

Sámson
Sámson szürke, fehér csíkos,kékszemű kiskandúr. Két napja él velem.  Kapar, rág, harcol a képzeletbeli ellenfelével, felnyúl magasra és a mancsaival riogatja "áldozatát". Sámson úgy másfél hónapos lehet.

Felfedezi a lakást és feszegeti a határait. Azzal kísérletezem, hogy megnevelem...bizonyos dolgokat nem engedek meg neki. Pl hogy feljöjjön az ágyamra és, hogy hátulról harapdálja a lábam és belémkarmoljon. Amikor ezekkel próbálkozik, csúnyán és határozottan letolom. Azt hiszem ezt érti. Legalábbis azt, hogy nem tetszik nekem, ha ezeket csinálja. Tegnap este a karmolásért nagyot kapott, és láss csodát, ezután az amúgy nem ölbemászós Sámson puha manccsal!!! (karmok behúzva bent tartva) az ölembe bújva próbált visszaférkőzni a szeretetteli cicasimogatás birodalmába...persze sikerült neki:)

Ami ma feltűnt, hogy a cica elég tiszta tükör.
Ma reggel stresszes helyzet adódott, befeszültem és zsigerből azt éreztem, hogy nem nem nem, ennek az embernek nem akarom kiadni a lakásomat, feszültté tesz.. Sámson megállt szemben velem és olyan fejet vágott, amilyet még előtte talán soha. Összehúzta a száját és dühös, gonosz szemekkel meredt rám. Rájöttem, hogy engem utánoz...

2012. június 26., kedd

Észrevétlenül

Először szorít, feszít, fojtogat. Aztán leérsz a legaljára és vége a sok kellemetlen érzésnek. Észrevétlenül indulsz el felfelé. A változás vezeti a kezedet, nem kell eröltetni semmit, a döntések megszületnek az újonnan született érzések mentén.
Azóta elutaztam, úsztam a tengerben, megöleltem a barátaimat, megmásztam egy hegyet, új mozdulatokat tanultam, új embereket ismertem meg. Közben kitartóan tornáztam és vettem a levegőt. Kivettem egy lakást, hamarosan költözöm.
Ma azt mondta az ingatlanos, hogy a tulaj nehezen adta ki nekem a lakást, mert nem akart egyedülálló nőt...már hárman mentek férjhez abból a lakásból...