2010. július 30., péntek

Minden szörnynek nagy az árnyéka

photo by Darkness76 on Deviantart

Pedig a szörnyek nem is olyan nagyok. Csak az árnyékuk az.

Meg kell keresni annak az árnyéknak a gazdáját és jól belenézni a szemébe. (Lehet a saját tükörképemébe kell...) Aztán újragondolni mitől is féltem igazán. (Vagy csak hazugságok nélkül felsorakoztatni a félelmet okozó tüneteket.) Annak részleteit apránként megnézegetni, beletenni egy képzeletbeli dobozba majd lezárni. Meggyújtani vagy bármilyen egyéb tetszőleges módon megsemmisíteni és az esetleges maradványait szétszórni. Közben elmondani a varázsigét.

Végiggondoltam a mumusomat és ezt mondtam el. Tegnap. A szaunában, fáradt testtel ücsörögve a sötétben egyedül. Ahol végre magam voltam magammal.

"Visszaadlak a mindenségnek, elbúcsúzom a közös életünktől. Köszönöm amit adtál nekem, megbocsátok a fájdalomért, amit okoztál nekem. "

2 megjegyzés:

Ago írta...

Na, igen. A múlt számít, de idővel már másként.
http://www.youtube.com/watch?v=r8OipmKFDeM

András Hídvégi írta...

Szép. Kerek.