2008. január 30., szerda

Volvo a jégyhegy csúcsa

Nem bírom nem észrevenni ezeket a dolgokat...nagy hirdető, jó termék, nagy budget, jó ötlet. Ha igazán klassz amit látok, akkor azt alaposan szemügyre veszem és el is raktározom a fejemben. Ezt a mostanit úgy döntöttem, hogy le is írom.

VOLVO XC ice camp projekt, a Volvo XC, a Nokia és az A1 közös promóciója Kaprunban 2000 m felett, 2008 januárjában.

Szóval a Volvo legújabb, terepre, hóra, fagyra tervezett modelljét ott mutatja meg, ahová szánja. A hegy tetején, egy síparadicsomban 2 csúszás között egy nagy és high-tech módon felszerelt IGLO-ba térhet be a kedves síelő, és itt tekintheti meg azt a bizonyos VOLVO modellt. A finomságokat igyekeztem megörökíteni. A képek beszéljenek magukért. Amúgy a Volvo kapcsán nem ez az első promóció, amin megakadt a szemem. A Volvo Life on Board projekt ugyancsak figyelemreméltó volt.


Mivel kápráztassuk el a látogatókat?
Vasalt jéggel, színes ledekkel megvilágítva, jégből készült poharakban felszolgált röviditalokkal, és remekjó zenével.


Hogyan tartsuk rendben a jégkunyhót?
Vasaljuk a pultot és gereblyével egyengessük a hószőnyeget!



Hogyan ültessük le kényelemben a vendégeinket egy jégkunyhóban?
Terítsünk valami kellemes tapintású szőrmét a jég-padokra!


Hogyan szórakoztassuk jégkunyhónk vendégeit?
Játszunk zenét, vagy akár izgalmas filmeket a Volvo történelméből..A lejátszót, a plazma TV-t és a hangfalakat pedig építsük be a jégfalakba!



A statikus díszletek kedvelőinek...

SÍ-HÓ

Kaprun, Zell am See január végén. Felkészültem a mínuszokra, a ködre, meg a jégre a pályákon. Ehelyett márciusi időjárás, hihetetlen napsütés, porhó és igazán profi terep várt itt. (A kép ne zavarjon meg senkit, az a nagy szemüveg meg a bukó a sebesség miatt kell:) 5 éves lehettem, amikor előszőr lécre álltam. Azóta nem nagyon maradt ki egyetlen szezon sem. Olyan érzés fent a hegyen, mint a tengerparton. Otthon vagyok. Nem is értem miért születtem Magyarországra...

2008. január 24., csütörtök

Zöldbab


Egy csomag fagyasztott zöldbab meg a hétvégén előre szeletelt mélyhűtött pulykamell szeletek. A házitündérkedés nagyjából ebben ki is merül, rengeteg a munka, rohanás van, effélék. Ez most ilyen...Kora reggel elindulás otthonról késő este hazaéréssel...Azért egy kis együttlétre akár egy vacsi formájában jó időt szakítani.
Ezt az egyszerű receptet a képen látható kajáról idebiggyesztem, de sőt ajánlom:
zöldbabot vajon párolunk, (hozzá 2-3 sárgarépa még szuper ízt biztosít) vegetát meg sót használok hozzá, meg egy zöldfűszer kockát. Mindenféle erőteljes fűszereket olajon pirítok, abban megforgatom a fokhagymában és szójában pár percet ázott pulykacsíkokat, gyors kisütöm. Kb 15 perc múlva tálalható az egész. Egy kis tejföl mellé krémessé teszi az ízeket...Nyammm:) ...este is ehető, nem hízlal, egészséges.
Finom borral végre le lehet ülni este és beszélgetni mi történt velünk aznap. Mert beszélgetni azt fontos. Nagyon fontos.


2008. január 21., hétfő

Amit szeretsz, visszatér

Van egy kolléganőm, aki azt tartja, hogy a tárgyak, amiket szeretsz visszatérnek hozzád. Ő épp a jegygyűrűjét veszítette el, amikor ezt mesélte. Nem aggódott. Szerették egymást ő meg a jegygyűrű...

Én szerettem a csíkos sálam. Aztán Ádám hordta. Elhagyta.

Vasárnap elmentem egy kávéra a Farger nevű kávézóba. Nem is oda akartunk beülni, de így alakult. És akkor egyszer csak ott lógott a sálam. Egészen pontosan 2 sál és egy ottfelejtett tavaszi zakó...Az én sálam. Megtalált, tényleg visszatalált.

Ma reggel a kollegina vigyorogva mutatta a jeggyűrűjét.
- Visszajött. Látod? Visszajött...

2008. január 17., csütörtök

A patak két partján

Évekkel ezelőtt olvastam ezt a mesét. Egy freecard hátára írtam le magamnak. Azóta őrizgettem. Költöztem számtalanszor, az a freecard megvan mégis...
Most eszembe jutott ez a történet és erre a keresőszóra rá is találtam: "a patak két partján"




- Szóval - mondta a nő -, eljössz?...
A férfi hallgatott. Kesztyűjét húzogatta, s ezt mondta, lesütött szemekkel:
- Hallottam egyszer egy mesét. Természetesen kínai mese volt. Így szólt: egy távoli tartományban élt egy férfi és egy asszony. Nem ismerték egymást. Egy reggel úgy érezték, hangot, üzenetet hallottak, parancsot kaptak: ezért felkeltek nyughelyükről, mint az alvajárók, elindultak egymás felé, elhagyták otthonukat, férjüket és feleségüket, elhagytak mindent és mindenkit, hogy találkozzanak végre az élet sötét erdejében, s boldogak és egyek lehessenek. Így vándoroltak, igézetben, egymás felé. Pusztaságokon haladtak át, s egy sötét erdőbe értek. Az erdőt patak választotta ketté, s ők a patak két partján közeledtek egymás felé, a parancs értelmében, csukott szemekkel, boldog és néma mosollyal. De a patakon keskeny palló vezetett át, oly keskeny, hogy egyszerre csak egy ember lépdelhetett végig a törékeny deszkán. Ezért megálltak, a patak két partján, szemközt egymással, vágyódva és mosolyogva, s tétováztak, melyik induljon el a másik felé először?... Akkor a nő ezt mondotta, halkan és bensőségesen: "No, jere már!" A férfi felnézett e hangra, szemét dörzsölte, a nőt nézte, az égre nézett, aztán csendesen megfodult, s visszament életébe, családjához és ott élt tovább, némán és csodálkozással a szívében. Tudniillik, a nő idő előtt szólt. És egyáltalán nem szabad szólni. Meg kell várni, amíg a férfi, kérés és felszólítás nélkül, végigmegy a pallón.




(kínai mese)

Várj



“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”

Márai Sándor

Tánc



...TÁNC?
...TÁNC.
...ma este a Cha-Chában, hétvégén egy táncterápiás próba órán...egy dalban:

Hozzá üzenet:

„Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél,
akkor mindig azt kapod, amit mindig is kaptál.
Ha az, amit teszel, nem működik,
tégy valami mást!”

Testedben élsz, vagy csak használod a tested?
Te irányítod kapcsolataidat, vagy a kapcsolataid irányítanak téged?
Az energiáddal Te élsz, vagy Mások?

A mozgás a változás közvetítője.
Ha megmozdítod a testedet, megmozdul a lelked,
ha megmozdítod a lelkedet,
akkor az meggyógyítja önmagát.
A mozgás orvosság.



Mindez egyszerre talált meg éppen most.



TÁNCRA FEL HÁT!

2008. január 16., szerda

Upside down



Nyugtalan vagyok és a fejem tetején állok. Az új munkámra fogom. Nagy falat (miért is vállalnék kicsit ha lehet jó nagyot harapni ugye...) Hosszú kihagyás után újrakezdtem a 8 órás irodai munkát. Elfelejtettem már mennyire terhelő ez minden szempontból. És a stressz... Nem bántanak, nyugodt minden, a kollégák kedvesek és készségesek. Mégis stressz. Mert stressz minden, ami új. Különösen ha az ember lánya maximalista.

Szóval ma dagadt szemekkel sikerült beérnem és azóta kapkodok egyik új dologtól a másikig.(Álljon ennek bizonyítékául a kép, amit most csináltam, és a tény, hogy megint a blogomat írom marketing terv helyett...)

Annak ellenére, hogy elhatároztam: projekt management, time management, szigorúság, meg még ezek szerint stressz management is.

Ma kitöltöttem a Mind Tools stress management felmérését. Azt írják, ha az életemben a stressz faktorok 300 pont feletti eredményt adnak, vigyáznom kell...404 pontom lett. Oké, próbálok vigyázni. Remélem András mielőbb ráveszi magát, hogy a megszerzett tudásából átadjon valamit! (Tegnap azt mondta, hogy ebből szívesen tartana előadásfélét.)


2008. január 15., kedd

Foux Da Fa Fa

Une... deux... trois... quatre...
-Parlez vous le francais?
-NO..
-Ohh..
...
Francia nyelvlecke...nagyon finom:)

Arany fény



Egyensúlyra törekszem minden körülmények között. Azért bírok akkorákat lendülni minden irányba, hogy biztosabban visszataláljak középre. Lételemem az egyensúly. Annyira érzékenyen reagálok minden hatásra, ami kimozdít, hogy kénytelen vagyok tartani magam a világ íratlan törvényeihez. Minden kilengés később hatalmasat üt vissza. (Biztos vagyok benne, hogy ez egyetemes törvénye a világnak, érdemes számba venni a motivációinkat mielőtt meghozzuk - akár tudat alatt - súlyos döntéseinket.)


Megéreztem a saját egyensúlyomban rejlő erőt. Borzasztó jó érzés. Megnyugtat, melegséggel tölt el, és ami a legfontosabb, ez az érzés mutat utat a boldogsághoz. Eben az állapotomban képes vagyok megélni az adott pillanatomat a maga teljességében, érzem, hogy eggyé válok a mindenséggel. Semmi sem elhatárolható, definiálható, vagy kategorizálható. Ilyenkor valódi nyugalmat érzek.

(Itt hadd ajánljam a TED-ről Mathieu Ricard: Patterns of happiness című előadását, amiben röviden összefoglalva arról beszél, hogy a boldogság egy állapot, ami tudatossággal megélhető. Ezek szerint a boldogság is fegyelem kérdése...)

Van viszont olyan is, amikor érzem, hogy ebbe az egyensúlyomba valaki tudatalatt belemászik. Érzem, hogy olyan erőhatások kerülnek az életem erőterébe, amik arra irányulnak, hogy ezt a békét megzavarják bennem. Tele leszek negatív gondolatokkal, agressziót érzek, képekben megjelenik előttem a "rontás szelleme". Azt is tudom sokszor kitől jön a rontás. (Egyszerűen a semmiből megjelenik a fejemben az illető gondolata.)

(Különös, hogy ilyenkor utólag eszembe jut az a ciprusi néni, aki egy nagy szeptemberi vihar után a tengerparton mellém keveredett és erről beszélt nekem...Arra figyelmeztetett, hogy jobban rejtsem el magam, mert könnyű prédája vagyok az energiavámpíroknak, a rontást hozó gonosz erőknek...akkor nem értettem, mára pontosan értem miről beszélt.)

Azoknak, akiknek ez a téma túl meredek, nem szerenék magyarázatot adni arra, hogy a megérzéseim valósak-e, vagy az agyammal van esetleg valami gond. A megérzéseimben, az érzéseimben hiszek. Semmi másban. Mert elég tisztának érzem magam ahhoz, hogy az élet a maga végeláthatatlan dimenzióival az időtől és tértől függetlenül áramoljon át rajtam. Hiszek a bennem lakozó istenben.

Egyszer azt a tanácsot kaptam, ha érzem a rontást, vonjam be magam aranyfénnyel!

Most is ezt teszem. Imádkozom, hogy a rossz gondolatok elhagyjanak.

Egy dolog változott. Mára hiszek annyira magamban, hogy különbséget tudjak tenni az engem ért hatások között. És ilyen módon tudom, hogy mikor ér valós támadás. (hű,ez komoly szó...) Tudom, hogy mi ellen kell védenem magam. Az eszközöket pedig minden helyzetben igyekszem helyesen megválasztani. Már nem félek.


Itt egy érdekes link a fekete mágiáról: Forrás

2008. január 11., péntek

Intimitás

Van ez a film. Intimitás a címe. Nem szeretnék filmajánlót írni, aki szeretné, olvassa el amit írnak róla. Talán csak annyit, hogy engem megszólított. Benne van a test meg a lélek meg az élet, meg, hogy ez az egész nem annyira egyszerű és végképp nem kategórikus. Néha összhang van és minden a helyén van térben és időben, néha meg elcsúsznak a dimenziók. Szabályok szerencsére vannak....


30 körüli ismerőseim között beköszöntött a válások ideje. Igazolódik amit mondanak a válások átlagos mennyiségéről, meg az életkorokról, meg, hogy 3 év, 7 év utána meg a gyerekek 18. szülinapja körül, a férfiak 50 éves kapuzárási pánikja, mint krízisidőszakok...

Sokat gondolkodom mitől van ez az egész, hogyan is van ez a házasság kérdés...

Nem hittem a házasságban. Azt gondoltam, hogy az ember változik, a világgal lüktet, így nem vállalhat garanciát arra, hogy képes egy életen át valakivel együtt változni. Hiszen mi van, ha a két ember egymáshoz képest tarthatatlan irányokba fejlődik, mozdul? A fejlődést, a szabadságot mindennél többre becsültem. Olyasmikre gondoltam, hogy a jó kapcsolatokban egyszerre van jelen a tapintat, meg a teljes őszinteség. Kicsit azt éreztem, hogy az egyik ember kitöltheti a másik gyengesége által hagyott űrt. Ráadásul kicsit azt is gondoltam, hogy ettől egy jó kapcsolat mindig, és végérvényesen jó. Kellemes, puha. Valami, amibe bele lehet zuttyanni és hátradőlni és örülni, hogy már ketten mehet végre az ember neki a világnak és így sokkal könnyebb.
Összességében ezt az egészet teljesen lehetetlennek találtam.

Ma már tudom, a gondolat hibádzott, mert a házasság fogalmába sürítettem bele az összes romantikus elképzelésemet a szerelemről. Már nem így gondolkodom. Kezdem azt érezni, hogy kapcsolatban élni, házasságban élni, nem több egy döntésnél. Mégis többet jelent minden döntésnél. Ha fogadalmat kellene ilyenkor tennem, olyasmiket vállalnék, hogy törődöm magammal, s ezáltal a társammal, hogy felelősséget vállalok a döntéseimért, hogy ezzel nem hozom a másikat kellemetlen helyzetbe, hogy elfogadom, hogy nem mindig jó (egyedül sem mindig jó...) és, hogy minden körülmények között azon leszek, hogy a kommunikáció fennmaradjon.

2008. január 8., kedd

WISH

Volt egy szöveg, ami mindig visszajön az agyamba véste magát... eszembe jut, sokat segít, amikor borul az egyensúly .

"Ich brauch' dich doch auch nicht mehr als du mich! "
/ I don't need you more than you need me
/ Nincs nagyobb szükségem Rád, mint Neked Rám!
Tom Tykwer Lola rennt (magyarul Lé meg a Lola) című filmje. A berlini filmmúzeumban fiatal kora ellenére kiállították. Nem véletlen. Nagy hatással volt rám még akkor régen. (Berlini barátaimtól tudtam, hogy már kész. Itthon több, mint 1 évet kelett várnom rá.) A filmet meghatározza a futás és a zene. A szövegek meg passzolnak. Belevési magát az emlékezetedbe.

Most újra eszembe jutott. (Ahelyett, hogy a munkámon pörögnék...)

Itt a teljes dalszöveg németül és angolul. Azt hiszem amolyan techno-szerű lüktetéssel ennél szebb szerelmes számot aligha lehet írni... Nem tudom betenni a videót, klikk, megnéz.

Franka Potente & Thomas D. / WISH

2008. január 7., hétfő

Attila


Kedves Attila Királyok, nevetek napján sok boldogságot kívánok!

Kép: Than Mór alkotása: Attila lakomája (1870)



ATTILA, Isten ostora

A hunok fejedelméről bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Attila_(hun_uralkodó)


ATTILA, a név jelentése

Az Attila gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.

forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00084/00084.htm#2a

2008. január 5., szombat

Tükör


Törött tükör. Torz tükör? Lehet valósabb, mint az egy arcot, egy dimenziót mutató kép, ami általában tükröződik. Mindenesetre ez van az előszobánk falán, én meg belenéztem. Szeretem a tükröket. Kamaszkoromban évekig bűvészkedtem 2 tükörrel, hogy megszokjam a profilom látványát. Szörnyűnek találtam, mert nem bírtam összeegyeztetni azzal a képpel, amit a tükörben, magamat szemből nézve láttam. (Mára kifejezetten kedvelem ezt a görögös arcélt:))

IKEA

Hűűű, hosszú ideje, talán 2 éve, hogy nem jártam ott. Teljesen odavoltam ma tőle. Kedves IKEA, te mindent tudsz a vásárlódról, te mindent tudsz a marketingről.

Viccen kívül. Elképesztő ergonómia, és olyan PR, termékpozícionálás, akciók meg mindenféle, hogy ennél nem lehet már sokkal jobban csinálni. (Még azt is bevettem, hogy azért vigyem vissza a tálcát az étteremben, mert ettől tudják a szuper alacsony kaja árakat tartani! :))

Ráadásul a táblázat, hogy mely napokon stresszmentes a vásárlás...


és a legvégén a fáradt vásárlót 100 Ft-ért várja a HOT-DOG!...


...a szuper nyomós ketchup, mustár élményről nem is beszélve:)

2008. január 3., csütörtök

Az én igám édes

Ó Krisztusunk! Te azt mondtad nekünk:
"Az én igám édes, az én terhem könnyű".
Bennünk nincs meg a te szelídséged,
ezért a mi igánk sért, s a mi terhünk agyonnyom.
A mi súlyos terhünk a bűn, amely nehézkessé tesz minket, s eltávolít Istentől.

E teher a semmi felé vonz, a sötétség országába,
amelyről nem tudunk elfelejtkezni, a hazugság,
az erőszak és a kegyetlenség felé, amiért te vezekelsz helyettünk.
Még te sem vagy képes úgy hordozni ezt a súlyt, hogy meg ne görnyedjél alatta.
S mintegy válaszképpen Péter három tagadására,
térdeid a földre rogynak, szinte könyörögve, ám ezt mi nem halljuk meg.
Ó, bűntelen Krisztusunk!
Kérve kérünk, bocsáss meg nekünk!
Ne emlékezz ma másra, mint irgalmadra!

forrás: http://www.devaigyerekek.hu/news/news_655_keresztut.html

2008. január 2., szerda

Urban Maria


Urban Maria tag-gel látta el Kata ezt a képét. Annyira felkavart, belenyúlt a mellkasomba, nem szabadulok tőle. Zseniális. Több, mint kép. Nem szeretném szavakkal elrontani. Csak megosztom a látványt.

Kincsem Park

Úgy tűnik, hogy a budapesti értelmiség lassan tradíciót csinál az szilveszteri lovira járásból. Ez nagyon klassz. A modern kellékek (kivetítők, rendezvénysátor, új fogadó pénztár-ablakok) ellenére régi korok romantikáját érzem, amikor oda kimegyek ilyenkor. (Lehet, hogy filmekből vannak emlékeim, lehet előző eletemből?!) Most is jó volt kint. Pedig hideg volt, a fogadáshoz nem értek - 2 futamra tettem, mindkettőn vesztettem -, rengeteget kellett sorbaállni és a forraltbort is ihatatlanra cukrozták (250 HUF/dl-ért). Szóval ennek ellenére van abban valami különleges, hogy kimennek az emberek december 31. délután a lovira.


(Ahh, el ne felejtsem megemlíteni, hogy ez már nem az a "régi lovi", a Kincsem Park eredetileg a galopp pálya volt és eddig a népek szilveszterkor az ügetőre jártak. Hogy most miért ide? Azért, mert nem volt még elég fellegvára a fogyasztásnak Budapesten, így az egykori ügető helyén sikerült felhúzni egy gigantikus alapterületű plázát. ...ha engem kérdeztek volna, hát nekem nem hiányzott.)

Kb 80 kassza volt. Mindegyik előtt sorok... :)


Ez az a befutó, amikor KÁMA (erre a lóra tettem - és ez a név még nem is a meredekek közül való:)) sehol sem volt a várt első helyhez képest...(azért, mert TÉT-re tettem.) Mondjuk HELYRE sem lett volna semmi, mert az első 3-ban sem szerepelt. Ezenkívül megtippelhettem volna a befutó sorrendjét. Az első 3-mat. Ezt a tétet hívják úgy, hogy BEFUTÓra. (Az is lehe, hogy rosszul mondom, szóval ezt nem kell készpénznek venni.)

Desszert

Desszert előtt LENCSE á lá Csabi:)

Sikerült elkészíteni az újévi lencsét, ettünk is nagyot belőle. Nem volt otthon lisztünk, ezért teleszakács szolgálatot tárcsáztunk. Csabi vegetáriánus és mindent tud a főzésről. Szóval a lencsereceptje is nyert! Beáztatott lencse (babérlevéllel és hagymával). Ázott úgy egy éjszakát. Ezt sóztuk, meg öntöttünk hozzá egy kis citromlét, így főztük meg. A készre főzött lencsét pedig pörköltalapra tettük. Azaz olajon pirított hagymára pirospaprika, erre a lencse. Végén kis tejföl és mustár. Isteni lett!

Házi gyümölcsös joghurt kehely:) (ezt a nevet most találtam ki.)


Desszert gyanánt ezt a finomságot ajánlom. Semmi extra kalória, garantált ízorgia 3 perc alatt! (A Lagzi Lajcsi éttermében a MOM-ben, ott adtak ilyet évekkel ezelőtt.) Ennek mintájára csinálom otthon.

Kell hozzá:
1 csomag fagyasztott gyümölcs (pl. erdei gyümölcs mix/ eper / meggy / szeder)
Néhány kanál cukor
Méz
Nagy natúr joghurt



A gyümölcsöt kis cukorral összeforralni ( nem kell azért lekvárt főzni, csak amíg elég szirupos lesz). A joghurtot tálkákba önteni, belecsorgatni a szirupos gyümölcsöt, és a végén tetszés szerint még mézet csogatni rá. Ennyi. Nagyon nagyon fincsi:)


A képekért külön köszönet Vicknek!

2008. január 1., kedd

2007


Elmaradt az összegzés az óévben. Az új év első reggelén többek között ez sem hagyott aludni. Nem volt egyszerű év. Mentségére szolgáljon, hogy nem egyszerű senki életében a negyedik 7 esztendő zárása, hozzá egy kapcsolat, ami a személyiséget minden részletében próbára teszi (talán ez az összecsiszolódás?!). Terhelő, (csíráiban érzem, hogy felszabadító is) a felismerés, hogy minden eddigi szabály fokozottan érvényes az egyensúly fenntartása érdekében és, hogy az egyensúly maga fontos szerepet kapott az életemben...immár kimondva is.

2006-ben elvonultam és sürítve futottam le köröket, amikkel nem voltam hajlandó addig szembenézni. Az addigi súlytalanság, kevélység álarcába bujtatott gyávaság helyébe valós helyzetek, döntések, félelem és szeretet harca, valós kompromisszumok léptek. 2007-ben megismertem a teljes bizonytalanságot (lélekben, anyagilag).

Egyensúlyt a rendszeres edzés hozott. Számomra ez az a forrás, amihez mindig visszanyúlhatok. A sport, amiben rendet, fegyelmet és csendet találok. Leginkább a magányos sportokat kedvelem. Ahol magam vagyok magam ellen (vagy magammal!).

2006 nyarán mindkét térdem szalagjai felmondták a szolgálatot. Krónikus ínszalaggyulladás. Tudtam, hogy a napi 3-6 óra edzés okozhat ilyet (túleröltetés-az orvosi diagnózis...meg, hogy "Ugye nem most fájnak ezek a szalagok először?"-persze, hogy nem...az utóbbi években az 1 hetes síeléseket már nem bírta a térdem. Volt, hogy nem tudtam lábra állni, kis pihentetésre elmúlt, és nem törődtem vele. ...Egyszer csak a térdeim nem viselték tovább, hogy nem törődöm velük. Feladták. Eleinte nem tudtam lábraállni. Utána hetekig minden lépés kínzó fájdalommal járt.)

Abbahagytam a boxot, a futást, a biciklizést. Andros barátom jóvoltából a kajakozás maradt az egytlen (ehhez nem kellett a térdem), ami tartotta bennem a lelket. De a testem nem ehhez szokott. Kevés volt neki...Ráadásul a petefészkeimmel kapcsolatos problémára akkor kaptam egy gyógyszert, amitől 1 hét alatt híztam 6 kilót!!! Megzuhantam.

Sokat tűnődtem akkor, hogy miért éppen így? Akkor, ott, Cipruson, ahol edzőként kerestem a kenyerem?! Pszichoszomatikusan a térd az alázattal kapcsolatos problémákat jelzi.

Sokat tűnődtem, hogy mi baj velem és az alázattal, hisz jámbor vagyok, szelíd, mint egy bárány, a légynek nem ártok. Épp azt a gőggel teli beteg világot hagytam ott, amiben addig éltem, nyugodt voltam végre, semmi stressz, semmi műbalhé (a flyerz magazin promóciós vezetőjeként dolgoztam még az elutazásom előtt 3 héttel...).
Akkor találkoztam 2006 végén valakivel, aki sokat segített nekem. Fegyelmezett ember. Azt mondta neki műteni akarták a térdét és ebből a fázisból gyógyította meg magát gondolatai segítségével.

Meg kellett értenem mi betegítette meg a testem. (A térdeim mellett PCOS és pajzsmirigyproblémákkal is megáldottam magam.) Mára, ahogy ezeket írom, olyan tiszta a képlet. Akkor ez nem volt az.

A kulcs az alázat szó értelmezésében volt. Az alázatot nem másokkal szemben gyakoroljuk, hanem elsősorban magunkkal szemben. Ehhez meg kell ismernünk a határainkat. A határain NEM a korlátaink. Hanem azok a keretek, amik között a saját szabadságunkat képesek vagyunk megtapasztalni.

Az első lépés az önszeretet képessége. Ez nem valami misztikus fogalom. Egyszerűen annyi, hogy addig megyek el magammal szemben, amíg tudom, hogy az nem üt vissza. (Ettől persze sokszor a látszólag "laza", vicces dolgokra kell nemet mondani...ez addig kényszer, amíg nem értjük meg amit feljebb írtam!) Hit kérdése. Magdba vetett hit. Hogy úgy tudj mindig cselekedni, ahogy a benned élő Isten szava kéri. (Ahhoz, hogy ez szociálisan ne okozzon gondot, kell a rend. Kell a fegyelem. Kell valódi erkölcs.)

Megértettem ezt. 2007 január 1-jén imádkoztam először. Akkor értettem meg először milyen bűnöket követtem el addigi életemben. Akkor értettem meg, hogy amit elkövetünk, azt nem mások ellen tesszük. Akkor értettem meg mennyit vétettem magam ellen.

Innen elkezdődött a térdem gyógyulása. A testem átmeneti állapotát elfogadtam. Szeretettel és türelemmel fordultam felé. 2007 februárban fokozatosan újrakezdtem az edzéseket. 63 kilóval (6 kiló felesleggel)...most 58 kiló vagyok. (karácsony után:)) Nem hagytam ki egyetlen hetet sem. A térdem tünetmentes. (Nem szedtem be a gyógyszereket rá, amiket a sportorvos adott!)

A pajzsmirigy cisztáimat az írással gyógyítom. Hisz a torok környéke, a fulladások az elfojtásokért, a ki nem mondott szavak miatt betegszik meg. (Persze ez ennél összetettebb, az írás egy eszköz, nem a végső megoldás...) Ez a téma külön postra érdemes.

Ami a PCOS-t illeti, nagyon sok nő küzd vele. Civilizációs probléma. A női emancipáció ára.
Erről is írok majd hosszabban talán...ez is megér egy postot minimum:)

A számvetést a családommal való viszonyommal folytatom. Közelebb érzem magam a családomhoz, a gyökereimhez. Elfogadtam a forrást, táplál a vize. Nem lázadok, nem kérek többet tőle, mint ami. Nagyon szeretem és tisztelem anyám, apám, az öcsémet.

A kapcsolatom meghatározta az évem. Mégsincs itt a számvetés ideje. Szeretek, bízok, tanulok, remélek. 2008 új kezdet.