2008. május 26., hétfő

Eric Sumo feat. Harcsa Veronika&Kiss Erzsi



Ha valaki esetleg nem ismeri az Eric Sumo feat Harcsa Veronika & Kiss Erzsi formációt, hát látogasson ki 30-án a Szabadság térre és hallgassa meg őket.
Az A38 5 éves születésnapja alkalmából a Katona József színházban koncerteztek. Életem eddigi TOP5 zenei élményében regisztrálva.

http://www.eriksumo.hu/

Szigetköz színei


Búzamezők zöldje, pipacsok pirosa



Sárga strandpapucs , zöld kenuban, fehér padon pihen


Zöldek találkozása a Dunán




Leomlott színpad zöld függöny előtt


Napzöld henyélés, forr a víz a napkollektoros "tűzhely" fémes fényében.



Kék ég felől fekete hangszerek érkeznek




Kék szoknyás lányok összesúgnak

Piros és mézédes ...
Kék és narancssárga...

Gondolnád?

Kinek jutna eszébe betérni Ásványrárón az útszéli kis sárga házikóba, rajta ezzel a megkopott cégérrel? Talán még akkor is hezitálnál, ha feltűnnének a ház előtt parkoló szuper autók... Mi van idebent? Egy falusi kocsma - első pillantásra. Továbbmegyünk, kockás terítő, műanyag halak a falon, kétes dekoráció, halételeket, madarakat és egyéb furcsaságokat ábrázoló csendéletek a sötétbarnára mázolt nádszerű falvédő felett. No, hát maradjunk annyiban, a Titán semmiképp sem trendi. Mégsem lehet kihagyni a Szigetközben járva. Miért? Mert nem túlzok, itt főzik az országban a legjobban a halászlét! Sűrű, piros, friss, csípős...hibátlan! ezúttal sem csalódtam a Titánban.

2008. május 22., csütörtök

Singlespeed


Olyan nagyon jó ez a bicikli nekem, hogy egy képpel adózom a tiszteletére. A Luongoban rakták össze. Köszi, jó lett! Városi használatra sík terepre ideális. Csodaszép áttéttel picit kiállva berúgni aztán leülni és szépen nyugodtan tekerni az igazi. Izzadással jár ugyan, de a hegyre is felvisz (oké, a lábaim is kellenek hozzá). Mit ad egy szerethető bicikli? Szabadságot mindenekelőtt. Éberséget biztosít, feszültséget levezet és fitten tart. A szmog ellenére is! (BKV-n, autóban, gyalogosan ugyanúgy kapja az ember.) Szóval ...let's go spinning the wheel

2008. május 21., szerda

Gondolatok ma estére

photo by: michele cat on flickr.com

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”


(Müller Péter: Szeretetkönyv)


“S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk. Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami benső Vezérünktől eredően villámként átcikázik rajtunk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk. Hogy “Mit tegyek?”, azt már tudom. De ez még kevés. Az igazi akaratot onnan lehet felismerni, hogy az hétfőn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövőre és még húsz év múlva is akarom.”

(Müller Péter: Titkos tanítások)

2008. május 20., kedd

Trisztán

Engedtessék meg, hogy megmutassam a levelet, amit Thomas Mann Spinellje írt Trisztán című elbeszélésében. Troli, eső, könyv a kézben, külvilág kizárva. Thomas Mann varázslatos világa Kosztolányi Dezső fordításában.

"Sárgás alkonyatban ült az íróasztal fölé hajolva, és írt - írta egyikét ama számtalan leveleknek, amelyeket minden héten postára adott, s amelyekre mulatságos módon többnyire választ sem kapott. Nagy, erős ívpapír nyújtózott előtte, melynek felső bal sarkában egy kényszeredett tájkép alatt Detlev Spinell neve volt lenyomtatva egészen újmódi betűkkel, s Spinell ezt a papirost gyöngyszerű, szorgalmasan színezett és igen tiszta betűkkel írta tele.
Uram! - írta. - Ezeket a sorokat Önhöz intézem, mert nem tehetek másként, mert mondanivalóm egészen eltölti bensőm, kínoz és megreszkettet, mert szavaim oly hevesen buzognak fel, hogy megfulladnék, ha nem önthetném ki ebben a levélben...
Az igazat megvallva, ez a "buzogás" egyáltalán nem történt meg, és isten tudja, micsoda kérkedés vitte rá Spinellt, hogy leírja. A szavak nála egyáltalán nemigen buzogtak fel, s bár polgári foglalkozása az írás volt, csak szánalmasan vergődött előre, és aki látta, bizonyára azt gondolta, hogy az író olyan ember, akinek az írás sokkal nehezebben megy, mint a többieknek.
Két ujjával szorgalmasan sodorgatta azokat a különös szőrpihéket, amik arcát itt-ott benőtték, és negyedórákig elbabrált velük, míg a levegőbe bámult, s egy sorral sem haladt előre, azután ismét írt egypár ékes szót, és újra megakadt. Másrészt meg kell engednünk, hogy amit végül leírt, simán és élénken hatott, jóllehet tartalmilag csodálatos, kérdéses, sőt gyakran érthetetlen is volt.
Parancsoló szükség int arra - folytatta levelét -, hogy Önnek is feltárjam, amit látok, s ami már hetek óta lángoló vízióként üldöz, láttatni akarom ezt Önnel szemem beszélő világosságában, úgy, amint a lelkemben látom. Hozzá vagyok szokva, hogy engedjek annak az ösztönömnek, mely arra kényszerít, hogy elfelejthetetlen, lángolóan találó szavakkal mások élményeivé tegyem a magaméit. És ezért kérem, hallgasson meg.
Csak azt akarom elbeszélni, ami volt és van, pusztán egy történetet beszélek el, egy rövid, kimondhatatlanul lázító történetet, minden megjegyzés, minden vád és ítélet nélkül, a magam szavaival. Eckhof Gabriella története ez, uram, annak az asszonynak a története, aki most az Ön felesége... és figyeljen jól! Ön élte át, és mégis én vagyok, kinek szava ezt Önben egy élmény magaslatára emeli.
Emlékszik, uram, a kertre, a szürke patríciusház régi, dudvás kertjére? Zöld moha burjánzott a viharvert falak téglái közt, melyek az álmatag vadont körülzárták. Emlékszik a szökőkútra? Lila színű liliomok hajoltak porhanyó szélére, s a kimosott kövekre fehér vízsugarak hullottak titokzatosan. Nyári alkonyat volt.
Hét fiatal leány ülte körül a kutat: de a hetediknek, az elsőnek, az egyetlennek hajába a lebukó nap a földöntúliság titokzatosan ragyogó koronáját szőtte. Szemében szorongó, félénk álmok gyúltak, de világos ajka azért mosolygott...
Énekeltek. Keskeny arcukat a szökőkút sugara felé emelték, oda, ahol a vízsugár fáradt és nemes lendülettel lefelé konyult, míg halk, tiszta hangjuk körülölelte a víz karcsú táncát. Törékeny kezük talán térdükön pihent, és úgy énekeltek...
Emlékszik még erre a képre, uram? Látta? Dehogy látta. Szeme nem volt képes ilyenre, fülei durvák voltak arra, hogy e dallam szűzies édességét meghallják. Látta-e? Ó, akkor nem lett volna szabad lélegzetet vennie. Akkor vissza kellett volna mennie az életbe, az Ön életébe, hogy lelkében érinthetetlen és sérthetetlen szentség gyanánt őrizze meg ezt a képet földi élete sivár napjaira. De mit tett?
Ennek a képnek vége szakadt, uram: ezért kellett Önnek jönni és megsemmisíteni, hogy közönségesség és rút fájdalom legyen a folytatása? Megható és békés apoteózis volt ez a kép a pusztulás, elmúlás alkonyati fényében. Egy régi család, amely fáradt és nagyon nemes arra, hogy cselekedjék és éljen, végső napjait morzsolja, s utolsó megnyilatkozása a művészet, pár hegedűhang, mely a halálraérettség sejtelmes fájdalmáról beszél... Látta-e a szemeket, melyekből e hangokra könnyek buggyantak ki? Hat játszótársnőjének lelke talán még az életé volt; de testvéri úrnőjük a szépségnek és halálnak volt eljegyezve.
Ön látta ezt a halálos szépséget, és megkívánta. És megható szentsége semmi tiszteletet és szégyenkezést nem ébresztett szívében. Nem elégedett meg azzal, hogy nézheti, bírni akarta, kihasználni, megszentségteleníteni... Milyen pompásan választott! Ön egy gourmand, uram, egy plebejus gourmand, egy jó ízlésű paraszt.
Nagyon kérem, tartsa mindig szem előtt, hogy én semmiképpen sem akarom megbántani Önt. Amit mondok, nem gáncs, csak lélektani forma az Ön egyszerű, irodalmilag teljesen érdektelen egyénisége számára, és kimondom, mert valami űz, hogy tetteit kicsit megvilágítsam, mert kérlelhetetlen hivatásom a földön, hogy a dolgokat nevén nevezzem és beszéltessem, s az öntudatlant napfényre hozzam. A világ tele van ezekkel az "öntudatlan típusokkal", és én nem bírom elviselni őket! Nem tűröm ezt a buta, tudatlan, oktalan tevés-vevést, ezt a lázítóan együgyű világot! Fájó konoksággal űz valami, hogy - amennyire erőm engedi - minden létezőt megvilágítsak, kimondjak és öntudatra hozzak, nem törődve azzal, hogy előmozdító vagy gátló hatása lesz-e, hogy vigasztalást és enyhítést jelent, vagy fájdalmat hoz-e magával.
Ön, uram, amint mondtam, egy plebejus gourmand, egy jó ízlésű paraszt. Minthogy otromba testével különben is igen-igen alacsony fejlődési fokon áll, gazdagsága és örökösen ülő életmódja folytán idegrendszere oly hirtelen, példátlanul és barbárul elfajult, hogy az élvezetvágy buja elfinomultsága ejtette hatalmába. Én nagyon hiszem, hogy garatizmai akkor is csámcsogva rezdültek meg, mikor elhatározta, hogy Eckhof Gabriella az Öné lesz, mint egyébkor, valami pompás leves vagy különös étel láttára...
Valóban, Ön e nő álmatag akaratát útvesztőkbe vezette, kivezette a dudvás kertből az életbe, az undokságba. Közönséges nevét rátukmálta, és a feleségét háziasszonnyá, anyává tette. Megalázta a halál fáradt, félénk és fönséges használatlanságában virágzó szépséget a mindennapi életnek és annak a buta, fonák és nyomorult bálványnak szolgálatában, amit természetnek neveznek, és paraszti lelkiismeretében nem is sejti, micsoda aljas galádságot követett el ezzel.
Még egyszer. Mi történik? Az álmatag szemű nő egy gyereket szül Önnek; egy lénnyel ajándékozza meg, aki nemzője hitvány életét folytatja majd, s odaadja vele minden vérét, életkedvét, és meghal. Meghal, uram! És ha nem múlik el közönségesebben, ha végül mégis kiemelkedett megalázottsága mélységeiből, s büszkén és boldogan hal meg a szépség halálos csókja alatt, az az én érdemem. Önnek kisebb gondja is nagyobb volt ennél, s ezalatt hallgatag folyosókon szobalányokkal cicázott.
Az Ön gyermeke, Eckhof Gabriella gyermeke azonban nő, él, és diadalmasan gyarapodik. Egykor talán atyja életét folytatja majd, s kereskedő, adófizető és jól táplált polgára lesz a hazának; talán katona lesz vagy hivatalnok, az állam tudatlan és pompás támasza; mindenesetre azonban egy kedélyes, rendesen emésztő teremtmény, kíméletlen és magabiztos, erős és buta.
Úgy fogja fel, uram, e vallomásom, hogy gyűlölöm Önt, Önt és gyermekét, amint az életet magát gyűlölöm, az alantas, útszéli, nevetséges és mégis diadalmas életet, amit Ön képvisel, a szépség örök ellentétét és halálos ellenségét. Nem mondom, hogy megvetem Önt. Erre nem vagyok képes. Becsületes vagyok. Ön az erősebb. A harcban csak eggyel felelhetek Önnek, a gyenge fenséges fegyverével és bosszúeszközével: szellemmel és szóval. Ma éltem velük. Mert ez a levél - íme ebben is becsületes vagyok - semmi egyéb, mint bosszúmű, s ha csak egyetlen szavam is elég erős, ragyogó és szép ahhoz, hogy Önt megindítsa, s képes arra, hogy valami idegen hatalmat éreztessen Önnel, és otromba közönyét csak egy pillanatra is felriassza, célom elértem, és ujjongok.
Detlev Spinell

Spinell borítékba zárta a levelet, felbélyegezte, szépen megcímezte, és postára adatta."

2008. május 19., hétfő

BLU

Art, creativity, experimental, enjoyable, special. Real.
Give it a try! http://vimeo.com/993998

2008. május 18., vasárnap

Csillagkép


A születésem pillanata megörökült ebben a képben-ha hihetek a szoftvernek... Ha valaki tudja mit jelent, szóljon.

Ezt találtam az ábra magyarázataképp "..." ezo.hu

Születési jegy: Bak
A Bak rendkívül praktikus jegy. A Bak ember számára az élvezetek felesleges időtöltésnek minősülnek, az a fontos, ami szükséges minimum. Tehát akkor szép egy tárgy, ha használható, legyen az egy bögre, munkaeszköz, vagy éppen bármi más, de legyen gyakorlati haszna. Egy szobor vagy festmény ritkán hatja meg. Mindig a lényegre koncentrál, ezért nem látja meg az apróságokat, amik széppé teszik az életet. Vannak érzelmei, mégsem az érzéseket helyezi előtérbe, azt mondja, nem ez a fontos. Az eredmények, a célok elérése sokkal inkább meghatározza életét. Mindent komolyan vesz, legkomolyabban a munkáját. Ebben aztán maximalista, a hibák számára megbocsáthatatlanok. Emiatt aztán sokszor saját magát korlátozza, mert nem szeretne még egyszer ugyanabba a hibába esni. Becsületes, mindig lehet rá számítani. Az anyagiakat mindig kitartó, szívós munkával szerzi meg. Kitartó, céltudatos és megvesztegethetetlen. Igyekszik karriert befutni, ebben segítségére van szívóssága, törtetése, és állhatatossága. Szeretné, ha valami olyan célt tudna elérni, olyan eredményt tudna felmutatni, melynek köszönhetően neve fennmarad a világban. Akkor sem esik kétségbe, ha mindezt lassan éri el, általában nem is törekszik a gyors siker elérésére, valljuk be, nem is jellemző a Bakra a hirtelen előretörés. Amit elért, arra nagyon büszke, ha nevéhez címet is illeszthet, annak használatát elvárja mindenkitől. Zárkózott és gátlásos, nehezen oldódik fel mások társaságában. Általában pesszimista, nehezen bízik meg másokban, és rendszeresen próbára teszi környezetét. Aki viszont kiállta a próbát, számíthat a Bak kitartó barátságára és őszinteségére. Mély szeretetre és lángoló érzelmekre azért ne várjunk, a Szaturnusz keménysége ezt szinte lehetetlenné teszi. Mégis hűséges barátra tehetünk szert személyében, akire később bármikor számíthatunk. A Bak hajlamos életében zűrös helyzeteket teremteni, aztán lubickol ebben a szituációban. Állandó igénye van a bűnbánatra, bár bevallottan nem szereti, ha ilyesmi terheli lelkét. Azonban bűntudatvágyát mégis kielégítik ezek a helyzetek, ha megoldja, nekilát újabb zűrt kavarni maga körül. Kicsinyességében könnyen megsért másokat, de ha őt sértené meg valaki, kemény bosszút áll. Úgy gondolja, a szemet-szemért elv nagyon is hasznos dolog, ha úgy véli, megbántották, legalább jól beolvas a másik embernek, méghozzá könyörtelenül és kíméletlenül. Az életet nehéznek éli meg, ki is erőszakolja az élettől a nehézségeket. Minden Baknak szüksége van az élet kihívásaira, ezeket megoldva tudja elérni az átmeneti elégedettség állapotát. Szervezete szívós, általában sokáig él, azonban ennek ellenére fél a haláltól. Ennek legfőbb oka az, hogy nem hisz a halál utáni létben, úgy gondolja, a halál után mindaz elenyészik, amit ő maga jelent. A misztikus dolgok idegenek számára, vagy ha el is fogadja, soha nem vallaná be. Ritka kivételek azért vannak, az ő horoszkópjukban megtalálható sok más, a rejtett, megmagyarázhatatlan dolgok igényére történő utalás. Az idővel érdekes kapcsolatban áll, a pontos időbeosztás nagyon fontos számára. A Szűzzel ellentétben a Bak nem szívesen érkezik előbb, de a késést sem engedi meg magának. Jól beosztott, percre pontos napirendet igyekszik kialakítani, és azt minden körülmények között megpróbálja betartani. Persze, ha nem sikerül, jön a bűntudat. Fontos a mindennapok állandósága, szeret mindig minden programot ugyanabban az időpontban, ugyanott, ugyanolyan körülmények közt lebonyolítani. A változásokat rosszul tűri, de zokszó nélkül képes alkalmazkodni hozzájuk. Idejét szereti hasznosan eltölteni, nem kedveli az "üres", pihenéssel töltött órákat.

Aszcendens: Skorpió
A Skorpió aszcendensű szélsőséges jellem, aki ha valamit csinál, azt vagy teljes erőbedobással teszi, vagy sehogy. Szereti az intenzitást, szenvedélyes, legyen szó akár szerelemről, akár gyűlöletről. A szexualitás fontos helyet foglal el életében. Másokkal szemben rideg és érdektelen, de a felszínesség nem jellemzi, épp ellenkezőleg, kutatószenvedélye határtalan. Megtalálja mások hibáit és gyenge pontjait, ami nem mindig válik javára. Ilyenkor rendkívül bántó és sértő módon tud viselkedni. Különösen akkor vált ki másokból agressziót, ha a leleplezés kizárólag a másikra vonatkozik, és ő maga kimarad belőle. Az emberek általában félnek tőle riasztó külseje és szúrós szeme miatt, amit megerősít kinézete is. Alacsony, vagy magas, ritkán közepes. Ebben is a végleteket fejezi ki. Haja, szeme és bőre feltűnően sötét, arca sokszor fenyegető vagy éppen csábító, démoni kifejezést ölt. Szemöldöke sűrű, összenőtt, szeme többnyire véreres. Álla előreugró, hegyes, vagy felfelé gömbölyödő, de mindenképpen határozott. Orra sasorr, vagy egyéb irányokba hajló, többnyire deformált. A nő előszeretettel festik haját teljesen feketére, vagy vörösre. Szívesen vesz fel fekete ruhákat.

Bolygók a jegyekben

Hold a Vízöntő jegyben
Érzelmei visszafogottak, ám ha valaki bajba kerül, rögtön segít rajta. Rendkívül eredeti egyéniség, gyakran zseniális ötletekkel áll elő, amelyeket érdemes megvalósítani. Nagyon kíváncsian tekint a világra, közben a maga módján és saját útját járva ismeri meg. Meggyőződése, hogy különleges, és ezt időről időre ki is nyilvánítja. Nagyon önálló, nem engedi, hogy beleszóljanak dolgaiba. Sosem tesz valamit azért, mert úgy szokás. Hevesen tiltakozik a szabályok és normák ellen, mert személyes szabadságát érzi veszélyben. Fontosak számára barátai. Nagyon jó és eredeti ötletei vannak, bíztatni kell arra, hogy megvalósításukról ne csak ábrándozzon, hanem tegyen is értük. Érzései és hangulata hirtelen változnak meg. Szereti a szabadságot és függetlenséget. Ha korlátozva érzi szabadságát, fellázad, és elmenekül. A tekintélyt nem tiszteli, kizárólag tudása miatt képes felnézni bárkire. Ha férfi, olyan partnert választ, akivel kölcsönösen tiszteletben tartják egymás szabadságát, és a házasság kötelékeire sem biztos, hogy igényt tart.

Merkúr a Nyilas jegyben
Örök igénye a tanulásvágy, mindig szüksége van a szellemi ösztönzésre. A részletekért kevésbé lelkesedik, ezek untatják. Szereti egészében átlátni a dolgokat, amikor ez sikerül, és érdeklődését is felkelti a tananyag, hamar megtanulja. Jó nyelvérzékkel rendelkezik, és szeret utazni. Ha ez nem tud megvalósulni, könyvekkel pótolja. Tanulmányaiban nem kitartó, rendszeresen váltogatja érdeklődése tárgyát. Optimista világszemlélete mellett hajlamos meggondolatlanul beszélni, túlzásokba esni. Sokszor tűnik kioktatónak, mindig nevelni, tanítani igyekszik környezetét.

Vénusz a Vízöntő jegyben
Rendkívül vonzó és megnyerő, élvezi, ha csodálják. Érzelmeit hűvösen nyilvánítja ki, előfordul, hogy vágyik egy mély és tartós kapcsolatra, ám együttélésre nem, ami túlzott függetlenségi vágyából fakad. Kapcsolataiban mindig nyitott, ám gyakran váltogatja barátait. Nem mindig szereti a testi közelséget, ő dönti el, mikor kinek a közelségére van szüksége. Általában jól bánik a pénzzel, barátaival szemben segítőkész, megértő és nagylelkű. Szereti a régiségeket, ugyanakkor vonzza a posztmodern művészet is, szívesen látogat forradalmian új látásmódú kiállításokat. Számára az étkezés egy újabb kaland, alkalom a felfedezésre. Például, hogy az ételt nem csak lenyelni, de kiköpni is lehet, sőt összevegyíteni is.

Mars a Szűz jegyben
Szívesen és keményen dolgozik. Nyughatatlan természetű, mindig csinálnia kell valamit. Idegi energiái magasak, ha nem tudja miben levezetni ingerültté és feszültté válik. Ez gyomoridegességhez és migrénhez vezethet, nem megfelelő étkezés esetén pedig bőrallergia fordulhat elő. Óvatosan fedezi fel a körülötte lévő világot, mindent megjegyez. Félénksége és visszafogottsága is óvatosságra vezethető vissza, először gondolkodik, utána cselekszik. Mindennek, amit tesz, értelme és célja van. Ha valami feladatot bíznak rá, el kell magyarázni neki, hogy annak van értelme. Nem gurul méregbe egykönnyen, ám ha felbőszül, hisztivel és toporzékolással juttatja azt felszínre. A szexualitás megéléséhez szüksége van a biztonságra, előzetes beszélgetésre, és hajlamos utána hosszan elemezni az együttlét minden mozdulatát.

A változásról...

photo: Flickr_Poagao

"An autobiography in 5 chapters byPortia Nelson.

Chapter one.
I walked down the street. There is a deep hole in the pavement. I fall in. I'm lost. I'm helpless. It isn't my fault. It takes forever to find a way out.

Chapter two.
I walk down the same street. There is a deep hole in the pavement. I pretend I don't see it. I fall in again. I can't believe I'm in the same place, but it isn't my fault. It still takes a long time to get out.

Chapter three.
I walk down the same street. There is a deep hole in the pavement. I see it there. I fall in. It's a habit. But my eyes are open. I know where I am. It is my fault and I get out immediately.

Chapter four.
I walk down the same street. There's a deep hole in the pavement. I walk around it.

Chapter five.
I try walking down a different street."

Thanks to Milán.
Forrás:
http://etcb.blogspot.com/2007/07/autobiography-in-5-chapters-by-portia.html

2008. május 14., szerda

O-zone



Hetek telistele élménnyel. Csupa pillanat. Kifújom magam, megállok, pillanatokat idézek. Ádám, Pécs, Palkonya, új bicikli, izzadás, tekerés, orgonaillat, rétek, erdő, papa kertje, Thomas Mann, napsütés, találkozások, szomszédok, szépen megterített asztal, vendégség, tervek, megnyugvás, eső, bocsánat, család, Orfű, barátok. Mindet megéltem és mind tovatűnt. Beitták magukat a pillanatok a memóriába, ahonnan a nosztalgia táplálkozik majd amikor elfogy kicsit a történés.

Egyetlen apró nyugtalanság, feszítő érzés, szorongató nüansz. Az intim torna 4. alkalma, amikor már varázslatokra tanítanak, amikor elkerülhetetlenül élet szökik a gátra...Minél intenzívebbek a gyakorlatok, annál rosszabbul érzem magam. Megszólítottam az ősnőt és ő fellázadt bennem. Fojtogat, szaporítja a szívdobogást. Üvölteni kell. Ki kell mondani a kimondhatatlant, hogy ne gyulladjon a torok, a pajzsmirigy. Szedem a bátorságot összefelé. Kijön az ha kint a helye...

2008. május 8., csütörtök

Blog

A céges hírlevélbe kértek fel, hogy a blogokról írjak... Ezen a felületen könnyebben megy az írás. A word fehér lapja megakaszt...

A téma, a blogok. A blog vélemény, így tartalomhoz a forma, ez a cikk is egy vélemény!

Személyes tapasztalatokra építek, írásomban állító mondatokat használok, tisztán stilisztikai okokból. A véleményemet alátámasztandó kutatási eredményeket nem tudok prezentálni. Így minden mondatom vírtuálisan így kezdődik: SZERINTEM.

Arról írok, hogy miért szeretném ha egy médiaügynökségen blogolásba kezdenének tervezők a szakmájukról.

A blog kétségtelenül egy új műfaj. A webes kommunikáció egyik eszköze. Lehet használni és lehet mellőzni cégünk kommunikációjában is. (okosságokat a témában a guglin találhatunk) Egy biztos, ha előre definiáljuk céges blogunk célját, akkor számos előnyt nyújt számunkra, mind a belső, mind a külső kommunikáció terén. Sőt! Nagyban befolyásolhatja cégünkről alkotott kép alakulását. Sok dologra természetesen oda kell figyelni, nehogy a varázsfegyverként beharangozott eszközük balul süljön el.

A blog több, mint egy felület. Több, mint egy trend. Magyarországon különösen az oktatási rendszernek köszönhetően a kinyilatkoztatást, a véleményformálást tradicionálisan büntetjük. Ha véleményed van, akkor az támadható. Ha nem mondasz semmit, abba nem lehet belekötni. Ám ha nem beszélsz, nem ismerik meg a gondolataidat, az értékeidet, a képességeidet. Pedig szíve mélyén ez mindenki számára fontos. Ha nem ismernek, nem jeleznek vissza. S ha nem jeleznek vissza, akkor könnyen elveszítheted az önmagadba vetett hited vagy dacossá, gőgössé válhatsz. Emberileg persze ez világosabb, de ez más, ez munka!!! Jelentem, szervesen nem választható el a személyiségünk, a munkánk és az életünk. És fenti valós folyamat szakmai önbecsülés területén is.

Magyarországon dolgozatot, tanulmányt írunk diákként. Speciális prezentációkat és irányított szövegeket a munkánk során. Kötött formában. Már mielőtt belekezdünk bármibe zúg a fejünk az elképzelt elvárásoktól. Mert a véleményünkre soha senki nem volt kíváncsi. Inkább arra, mennyire vagyunk képesek visszaadni azt, amit egyszer elolvastunk...Hol van ebből az alkotás, az önkifejezés élménye?

A raklámszakmában (legyen szó marketing, PR, média, kreatív vagy bármelyik területről) folyamatosan véleményt kell formálnunk, ha tetszik ha nem. Hiába kismillió szoftver, kutatás, hogy objektívebb adatokra építkezzünk. Egy jó kommunikációs szakember számára a kreatív gondolkodás alapkövetelmény. A kreatívitás alapja, hogy képesek legyünk gondolkodni, kérdezni és kételkedni. Irányított információk nyomában nincs kreatívitás. (Apropó, mi magyarok a kreatívitás alatt is valami transzcendentális tulajdonságra gondolunk - holott az is kreativitást igényel, hogyan kezeljünk egy esetleges ügyfélkonfliktust, egy hibás anyagot, hogyan tárgyaljunk jobb árakat és miképpen tudjuk hatékonyabbá tenni a saját munkánkat.)

Hogy jön mindez a blog témához? A blog lehetőséget ad szubjektivitásra. Véleményalkotásra. Nem köti meg a kezünket formailag. Remek lehetőség, hogy megmutassuk azt, amit tudunk. A piac pedig visszajelez. Ha hitelesek vagyunk, ha eredetik vagyunk, olvasnak. Ha nem, akkor nem fognak olvasni.

És hogyan van ez egy céges bloggal? Lehetőséget ad arra, hogy a tervezők beszéljenek a munkájukról. Hogy megismertessék a piacot napi munkájukon keresztül azzal, miről szól ez a szakma valójában. Ha következetesen azt adja magáról a szervezet, aki valójában, attól sokkal szerethetőbb, mintha vetítene magáról. Példa - ha nem mondunk semmit az ügynökségről, de a piacon az látszik, hogy elmennek innen az emberek, az nagyon rossz üzenet. Ha vannak itt emberek, akiknek lehetőségük van szakmailag fejlődni és a tapasztalatukat megosztják a cég támogatásával, akkor egészen máshogy hat, ha elmennek emberek. Senki nem fog arra gondolni, hogy a cég a hunyó.

És miért jó ez a tervezőnek, aki elvégezte a napi 8 órai teendőjét és jobb dolga is akadna, mint blogot írni? Azért, hogy a saját munkáját becsülni tudja. Hogy leüljön, végiggondolja mire büszke és megossza azt másokkal. Hogy jelezzen, hogy dolgozik, itt van és ha a rengeteg munka terhe alatt ez nem is látszik éppen, azért tele van gondolatokkal, nyitott szemmel jár és büszke a szakmájára. Lehetősége nyílik arra, hogy megmutassa magát és nem kell arra várni, hogy valaki "fentről" véletlenül odamegy és azt kérdezi - te mivel foglalkozol? és mire vagy büszke? és mit gondolsz erről és arról? - mert ez azért mindenkinek jól esik - még ha tagadja is.

És miért jó ez a cégnek? ...Hiszen így nem lehet kontrollálni a cégről kiáramló infót...
Amúgy sem lehet. Kicsi ez a piac, kicsi a szakma és - különösen a kínos információt- könnyen viszi a szél!!! Akár a munkaerőt...

A bloggal a cég egészséges, kreatív, elfogadó és szellemileg friss légkört teremt. Olyan légkört, amiben szabad véleményt nyilvánítani, szabad hozzátenni, ahol bíznak a szakmai tudásodban, ahol az esetleges hibáidat és a kételyeidet is vállalhatod. Olyan légkört, ahol nincs rejtegetnivalód, és büszke lehetsz arra, hogy egy csapat tagja vagy.

Egy olyan világban, ahol már nem elég a "marketing", hogy hiteles, pozitív kép alakuljon a cégről, ahol a hírnév forintosítható, a cégről a legfontosabb és leghitelesebb képet a munkatársak alakítják. A blog remek lehetőség megmutatni a cég valódi arcait. Az embereket, akik benne dolgoznak.

2008. május 5., hétfő

Strange love



Varázslat a hajó gyomrában. Profin, szépen, teljesen állt a színpadra a csapat. Fehér trikók bordázva, hózentrógerek fekete nadrágot tartva. Fehér smoking, fehér inggel, vékony nyakkendő a fehér ingen, egy tisztességes öltöny, némi smink a DJ pult mögött és a spagetti pánt tónusos férfimellkason. Mesteri mozgás, drámai dáma, smink és selyem, diszkrét pocak... Miss Piggy arca a gyerekkorból, kettős hatás. Valós és valótlan határán. Koop a jól ismert finom dalokkal, a bőgővel, a dobbal, a trombitával, a szakállas xilofonnal és a DJ pultokkal. Lendületes melankólia. Éppen a lelkem szerint.




Hallgatni, nézni: ITT meg az myspacen meg a http://www.k-o-o-p.com/ oldalon.