Beingness

 photo on flick by Jumpinjack

Nehézemre esik az írás, mert kevés kérdés marad mostanában a fejemben. A kérdések csendben fogalmazódnak meg és válaszokat mint egy mozaik szétszóródott darabjait, a létezésben találom. Mintha az egyszerű létezésből nem születne semmi leírnivaló. Mintha az csak a pillanatban lenne érdekes, s talán még fényképre sem érdemes.
Valahogy minden csak történik lassan vagy gyorsan - a maga tempójában - és közben a fejemen átsuhanó gondolatokból apróságokat tudok csak kiragadni, gondolatfoszlányokat, amik semmit sem akarnak, magukért valók, mégis teljessé tesznek. Tegnap pl esküvőn voltam, ahol láttam párokat egységben, kétségben és látszatban. Eltöprengek a saját vágyaimon, a napsütötte reggelen, a mai csicseriborsós heblebeblén, hozzá a brownie-n, és, hogy mindez mennyire elég a tökéletes boldogsághoz. Azon, hogy a létezéshez türelem kell, hogy a mellkas nyitásával felemelkedik a tekintet és a testemben szétáradó oxigén milyen sokat segít a jelenben maradni. Süt a nap:)

Megjegyzések

Gabriella Kovacs üzenete…
ez jó. szép, pontos...:)
és én sem bírok írni..
mert lennem jobb
leon a profi üzenete…
milyen jó volt veled találkozni, kötetlenül beszélgetni. Nekem mindig egy élmény ez, amikor érzem, hogy felém nincsen elvárás, régi ismerős, korombelim, tudja mivan, és ha fáradt vagyok, nem kell magyarázkodni, csók puszi pá, mindenki megy a dolgára, ágyába, megpihenhet, minek a sallang, az udvariasság, ez illik az én mostanomba. Szervusz Emese:)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós