2009. október 26., hétfő

Idea



"Gondolkodtam rajta, nagyon sokat gondolkoztam rajta, Gould, és a tőlem telhető legnagyobb szigorral, de végül megértettem, hogy akármennyire is obszcén az a mód, ahogy az emberek - miközben mániákusan keresik mesterséges ideáikat, melyekkel azután szétmarcangolhatják egymást - félrehajítják az igazságot; akármennyire is undorodom mindentől, aminek ideaszaga van, és bármennyire is, objektíve nem tudok nem hányni, ezt vagyis az igazság becsületes keresésének álcázott primitív harc köznapi exhibicionizmusát látva, bármennyire határtalan is az undorom, meg kell, hogy mondjam: ez így helyes, egyszerűen csak emberi, pontosan az, aminek lennie kell, a szar, ami bennünket vár, az egyetlen szar, amihez felérünk."

/Alessandro Baricco: City/

2009. október 19., hétfő

Most jó. Itt jó.


"Nyilat röpítünk a jövőbe,olyat,ami zsineget ránt magával. A nyíl egy ábrándképbe hatol,s mi feléje vontatjuk magunkat"

Nem röpít nyilat, nem rántja magával, nem vontatja magát. Elcsendesül, érzi magát, ül, áll, fekszik. Lép és megáll. Nyugodt. Nem fél. Nem siet. Most jó. Itt jó. Kedves mestereim, jó, hogy jöttetek. Bátorságot és fegyelmet kívánok magamnak!

2009. október 18., vasárnap

Budapest by night



Egy péntek éjszaka nyomán...szövegfókusz.

2009. október 15., csütörtök

Vágyak

photo by Ben on flickr


"Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni.

Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csakhogy későn jöttem rá.

Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el sem bírod képzelni."


/Alessandro Baricco/

2009. október 14., szerda

Just do it



"Elméletileg az elmélet és a gyakorlat ugyanaz. Gyakorlatilag nem."

2009. október 9., péntek

Inspiráció



Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája című könyve indított el a mindennapi élet mögött rejlő csodák útján. Kata adta azt a könyvet nekem. 13 vagy 14 évesek lehettünk. Ezt a videót is neki köszönöm!

2009. október 7., szerda

A falu


Izgalmas témát dolgoz fel A falu című film. Ki lehet-e szakadni a bűntől terhes társadalomból, és egy új, romlatlan közösséget létrehozva bűnök nélkül élni tovább?
A film a válaszokat erre egy falu történetén keresztül keresi, ami hermetikusan elzárva, saját értékrendje szerint él, messze a "romlott várostól". Addig fenntartható ez az idilli világ, amíg van egy csoport, aki képes megvédeni annak határait, amíg a közösség tiszteli ezt a csoportot, a közös hitet, döntéseket, és értékrendet, s amíg az eredendő bűn meg nem jelenik a közösségen belül. Vajon bűn-e az elfojtás? Van-e helyük a titkoknak? Hol a bűn helye?
Egyértelmű válaszok nincsenek, de felvetődnek az emberiség legalapvetőbb kérdései. Van emberség és embertelenség, vannak döntések, vannak hibák, következmények, közösség és magány, vannak titkok, van őszinteség, van bátorság és félelem, van tisztelet, nincs pénz de mindennek ára,van igaz szerelem, van remény és reménytelenség, beteljesülés és beteljesületlenség.

2009. október 5., hétfő

A fehér muzsika


Hogyan lehetne ennél szebben megfogni a mozdulatlan történéseket?


"Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika."
/Alessandro Baricco Selyem című könyvének fülszövege/