2008. december 30., kedd

Hiába



Szóval nem marad más 2009-re mint várni, mosolyogni, épülni és szépülni, a pillanatban benne maradni. Nem félni, táncolni, az ég felé nyújtózni, dolgozni, pihenni, figyelni, hallgatni és mesélni, enni, inni, beleszagolni a télbe, a tavaszba, a nyárba, az őszbe nyitott szívvel és szeretni, szeretni, szeretni...

2008. december 27., szombat

Jesus from above


Évekkel ezelőtt - Párizsból hazafelé - az Alpok felett repülve láttam ezt a képet a gép ablakából.
Én Jézus arcát láttam a hegyek tetején akkor. Le is fotóztam szépen. Most megtaláltam. Úgyis kevés karácsonyi hangulat jutott valahogy erre az évre...

2008. december 23., kedd

29



And God knows, that life is one big road
With a lot of signs and turns and twist and curves
Even though the road is rocky
But maintain to ride and keep on rockin...

2008. december 21., vasárnap

Indulj el egy úton, én is egy másikon...



by Zuboly ; Busa Pista, respect! Finom volt tegnap a Corvin tetőn is a koncert!

Ezt a dalt egyébiránt eredetiben a magyar népdalok gyöngyszemének tartom. Hihetetlen, hogy itt van a kulturánkban minden tudás az életről... csak elfelejtünk figyelni és olvasni a sorok között. Köszi a Zubolynak, hogy "átszabta" s így átadja.

Indulj el egy úton

Indulj el egy úton
Én is egy másikon
Hol egy mást találjunk
Egymáshoz se szóljunk

Aki minket meglát
Mit fog az mondani
Azt fogja gondolni
Hogy idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk
Szeretetet tartunk
Ahol össze gyűlünk
Ketten szeretkezünk

Az bajom van véled
Sír a szívem érted
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.

2008. december 20., szombat

Hang on little tomato



by Pink Martini

"...so I hold on to this advice
when change is hard
and not so nice,
if you listen to your heart
the whole night through
your sunny sunday
will come soon to you.."

2008. december 18., csütörtök

Színek



"Gyűlölök és szeretek. Kérded tán miért teszem én ezt.
Nem tudom. Érzem csak. Szerteszakít ez a kín."
/Catullus - Devecseri Gábor fordításában./

Azt mondják a lélek ismerői, hogy a fekete és a fehér, a csend és a hang, a két pólus egyszerre van jelen mindenben és mindenkiben.
Nem mindegy, hogy a szélsőségek együttállását mennyire vagyunk képesek elfogadni magunkban. Nekem ez mindig nehezen ment.

Most azt érzem, szerencsés vagyok, hogy gyűlölök és szeretek. Mert ÉRZEM, hogy szerteszakít ez a kín.

2008. december 10., szerda

Egyszer csak

Hopp, itt a torokfájás...

Nem lehet minden nap dolgozni és a szabadság sem korlátozódhat arra a néhány napra, amire az ember jó előre rá is stresszel, hogy a gyárból szabadulva biztosan" jól érezze magát"! Ez nem természetes dolog. A munka az, de a börtön nem.

Nekem most van szükségem szabadságra. A torokfájás meg a fáradtság jelez. Most kell egy kis vízszintes, függőleges, hangos vagy csendes pillanat, ami csak az enyém. Amikor a változásokat meg kell emésztenem magamban, amikor minden lépés nehezebb, amikor elfogytak a rutinok, s minden pillanatban nagy figyelemmel jelen kell lennem magamban. Amikor tolulnak az érzések és gondolatok és szeretnék valóban itt lenni a testemben. Kell most néhány óra, nap, talán hét, amit én adok magamnak, hogy energiával töltődhessek újra.

2008. december 7., vasárnap

Bebe



A film kapcsán (Caotica Ana) előkerült Bebe, régi nagy szerelem. Most nem énekel, nem lép fel. Színészként bontakoztatja ki tehetségét. Csodás nő. (És ez az album /Pafuera Telaranas/ sem volt utolsó!)

Caotica Ana



Julio Medem filmje ez is. Akár A Sex és Lucia és az Északi sarkkör szerelmesei. Mind egytől egyig tele az élet egyetlen valóságával, a pillanattal, ami persze mind mind a múltban gyökerezik és hatással van a jövőre. És mivel még? Szerelemmel, érzelemmel, emberséggel. Na meg spanyol színekkel, hangokkal, ízekkel, s talán még illatokkal is.

Anna bekattanva - szörnyű rossz a magyar fordítása a címnek: Catotica Ana. (Én cím alapján érzem, hogy akarok e egy filmet vagy sem. Szerencsére elolvastam az eredetit...)

Ez a trailer:

Meglepetés

Mégis van Mikulás?

Pici meglepetést tett az ajtóm elé...
Köszönöm a Mikulásnak, akárki is volt:)

2008. december 5., péntek

M i k u l á s?



...ha a csizma, az baj. Akkor nem jön a Mikulás.
És ha tiszta? Kiteszem az ablakomba.
Talán egy madár meglepi röptében
...s akkor jön a 'kulás... fél M i 'k u l á s.
vagy a válság miatt nem jön:)?! // http://TRL2.TV/View/?v=6a9c04e21dc2492280dc046955d6e503

2008. december 4., csütörtök

Kérdések


Minél inkább keresed a kérdéseidre a válaszokat, annál messzebbre kerülsz tőlük.
Nincsenek válaszok. Nincs megérkezés. Utazás van.

„Hogyan óvhatod meg a vízcseppet a kiszáradástól?
Ha visszadobod a tengerbe.”

/Szamszára/

2008. december 1., hétfő

2008. november 26., szerda

Tér, idő, pillanat

"Hogy leírhassuk és irányíthassuk, mindent egybizonyos távolságra helyeztünk önmagunktól, és ezzel elidegenítettük magunkat a környező világtól és a saját testünktől egyaránt - az ént pedig otthagytuk elárvultan, egy tartalmától megfosztott, kielégítetlen kísértetként, csordultig bűntudattal és szorongással; kapcsolatlanul és magányosan."
/Alan Watts/
Tegnap éjjel megnéztem a Vicky Cristina Barcelona-t. Mindenki valamilyen..
Lehet, hogy őrültek, hogy gyilkolják egymást, de ők ketten nem mulasztották el megélni a pillanataikat és (látszólag) egészen tönkremenni belé. Jó volt látni. Őket is meg a másik két (három) nőcit - ahogyan ugyanaz az valóság szeleteiben új értelmezést nyert.

"Szerelmesek voltunk, de nem megy együtt. Valami hiányzik."

Woody Allen Vicky Cristina Barcelona.
http://vickycristina-movie.com/


Remek szórakozást ígérő örökérvényű kérdések emészthető mélységben/magaslatban. Szép zene, szép képek. Nem elemzek, ajánlok. Engem inspirált.

2008. november 24., hétfő

Találkozás

Rámnéz. Néz.
Figyel engem.
Visszanézek.
Kíváncsian néz.
Kíváncsian nézek.
Nyugodt vagyok.
Csend van.
Eltűnik az idő.
Nem kezdődött el semmi, s nem lett vége semminek.
Egy perc tiszta csend, egy tiszta tekintet.
Egy találkozás.
Eleje és vége nélkül.

2008. november 20., csütörtök

2008. november 19., szerda

Én és az árnyékom

„Valahányszor tudni akartam, mi is lappang lelkem legmélyén, összeírtam barátaim, ismerőseim engem leginkább irritáló, taszító vonásait, s máris szembetalálkoztam saját tudattalanommal, melyet így tudatosítottam.”

Itt tartok. Javaslom kipróbálásra a találkozást azzal a bizonyos árnyékszemélyiséggel. Nem kell félni tőle. Max nehezebben megy majd a bűnbakképzés!

Csernustól. Okosság.
Dr. Csernus Imre: A nő

Minél inkább takarózik valaki, annál átlátszóbb.

Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.

A boldogtalanság kisugárzik, érezhető, ezáltal látszik is.

Egyet már rég megtanultam, mindenki úgy kúrja el az életét, ahogy akarja.

Aki gyáva, az fél is mindentől.

A serdülők és a felnőttek között van még egy kor. Ez pedig a görcskor, ahol azok vannak, akik nem mernek felnőni érzelmi szempontból. Görcsöt csinálnak önmagukból, a görcs pedig csak egy magához hasonlatos görcsöt fog vonzani. A két görcs boldogsága, csak görcs lehet.
A boldogság tiszta, stabil állapot. Azonban igazából nem hiszem, hogy mindezt tiszta lépésekkel el lehet érni, mivel hazug mintákat mutatnak nekünk, és amíg mi a szubjektivitásunkból adódóan ki tudjuk magunkat szakítani, addig akár évek, évtizedek is eltelhetnek. A hazug minta meg ott lappang. Ott van az agyadban.

Tegyük fel, kiderült, hogy a partnerem nem tartotta be a szavát, és nem ott volt, ahol mondta. És megszívatott. Iksz idő után rájöttem, hogy milyen szemét. És ez nekem nagyon rossz, mert kiderült, hogy hazudott nekem, miközben én addig maximális bizalommal voltam iránta. Azonban a rosszat valójában nem a másik okozza, hanem én okoztam magamnak, mert én engedtem meg, hogy a másik ezt megtegye velem. Ez a rossz. Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll – és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas – mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának. Ránéz a pasira, és eszébe jut a saját kiszolgáltatottsága. De haragszik rá, mert ő szent és áldozat is egyben.

2008. november 15., szombat

24 forever



1977 november 15. - 2001 november 5.

2008. november 13., csütörtök

Csemege

Where? Who?

RUN

2008. november 12., szerda

ZERO

"Világosodik lassacskán az elmém,a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,észreveszi,
hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,vagy így,
vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni."

József Attila: Kései Sirató/részlet



Két évem ment rá, hogy vakon próbáltam hinni valakiben,
aki gyengeségét, gyávaságát gyermeki énjének álcázva gyalogol át mindenkin.
Végül rájöttem, hogy ez ez egész egy hazugság, hogy nincs senki a máz, a nagy teóriák,
az üres szófordulatok, a szabadság bénító illúziója mögött.
Szakítani sem volt képes. Elsunnyogott, mint minden helyzetben egész életében.
Léptem. Ő pedig bizonyított. Két hét sem kellett hozzá!
Éljen Győr, éljen a szabadság! Köszönöm, hogy megmutattad valódi arcod. Szavak nélkül végre nem lehet hazudni!


elhalványul, majd eltűnik a dühöm idővel...

Meg egy kis zene, ez már csak ilyen... http://www.youtube.com/watch?v=bd2B6SjMh_w

2008. november 10., hétfő

Egyedül?

Alone, on my own, by myself.



Egyedül vagyok? Inkább magammal vagyok.
Próbáltad már? Nem egydül lenni, hanem magaddal.
Nem keresni más díszes társaságát, hanem a saját díszes társaságodat becsben tartani, egyenesen élvezni. Nem más szeretetétől, szerelmétől vagy visszajelzésétől várni a lelki békét, hanem attól, amit magadnak adsz nap, mint nap. Állítólag a Garnier a "Törődj magaddal!" szlogennel rendesen belenyúlt az ókor bölcsességébe. (Kíváncsiságból ezt most meggugliztam...jujj, lehet, hogy ciki ez a szófordulat. Rengeteg közhely, női lapozók, reklámszlogenek a találati listán. ) Attól még nekem most esett le ez a tantusz, nincs mit tenni, ezt élem. Itt a helye.

Szóval törődöm magammal. Ismerkedünk. Me, myself and I. Nézegetem a képeket, amiken én vagyok. Szeretem változtatni a hajamat. Figyelem a szokásaimat. Szeretek egy kicsi kaját meghagyni a legeslegvégén és nem meginni az utolsó kortyot. Énekelgetek magamban és folyton gondolkodom. Néha nyitott szemem látványa megtévesztő lehet..sokszor nem ott vagyok, ahol fizikailag jelen vagyok. Eszter szerint elvarázsolt baba vagyok. Ez vicces, tetszik ez így. Ezzel az elvarázsolt babával időzünk, beszélgetünk és ami a legfontosabb, azon vagyok, hogy ez a baba jól érezze magát. Nem rontom a kedvét rossz gondolatokkal és nem csinálok vele olyat, ami nem jó neki. Ha jobban belegondolok, ő van velem, azaz én magammal - egész életemben. Törődnöm kell vele, magammal.

Ezek szerint egyedül lenni lehet jó is. Csak nézőpont kérdése.

Graffity by the way

Az Etele téren a 4-es metro építésének nem mellékes "mellékterméke":



photos by Vick


2008. november 4., kedd

Elégia


60 körül a férfi, okos, intelligens, kifinomult. Már sokmindent megélt, sokmindent tud, keveset vár. Előad, tanít. Magabiztos. Öregszik. Csábítást keresett ezúttal is, önigazolást, fiatal életenergiát amikor rátalált tanítványára. Mit kapott? A fiatal Consuelo szerelmét. Elfogadta? Nem. Vágyott rá? Igen (de mire rájött már késő volt). Gyávaság, önzés, félelmek. Egy elmulasztott lehetőség a férfi szemszögéből.


Irigylésreméltó a filmben Penelope Cruz ereje, amivel úrrá lesz saját érzelmén és elfordul amikor megérzi a gyávaságot és az önzést. Nekem nem sikerült.

Mindenkinek megvan a saját szakítás története. Minenki máshogy éli meg és mindenki máshogy meséli. Van, aki átsiklik rajta, kiheveri, így vagy úgy fájdalomcsillapít. Van aki soha nem lesz igazán túl rajta. Van aki csak magát látja, van aki a másikat, van aki semmit nem, van aki nem is akar látni. Van, aki dühös, van aki bosszút forral. Van aki lemondó, van aki önáltató.

Nekem simán csak kitép egy darabot a szívemből és a nagy nyers seb ott vérzik még sokáig, mint amikor kihúzzák a fogadat és bár tudod jól, hogy az a fog romlott volt és csak fájdalmat okozott ha használni akartad, vagy éppen rossz helyen volt és haszontalan volt, mégis hiányzik onnan. Ott marad a helye.





2008. november 3., hétfő

Marha

Marhalábszár, sok sok sok hagyma, türelem, só, bors, pirospaprika, pici víz, paradicsom és egy kis vörösbor. Na meg a láng! Nem parázs, nem égető tűz, hanem a láng. Azt nem könnyű életben tartani. Munka munka munka... De megéri. Az eredmény: isteni marhapörkölt:)
Köszi Vicknek meg a diósdi mesekertnek.

2008. október 29., szerda

Szociális állatok? A feladat: megszeretni önmagam

"Szerintem társas, szociális állatok vagyunk, szükségünk van egymás testi, lelki melegére. Még a moszkvai kanálisokban élő elhagyott vagy elszökött gyerekek is párt választanak, mert éjjel biztonságosabban tudnak aludni háttal egymáshoz támaszkodva.
A függetlenség nem a fejlődés csúcsa. Valójában kölcsönös függőség az az állapot, amelyben a felnőtt ember élni szeret. Ahol csak mi vagyunk, nincsenek mások…
Az általános ökölszabály így szól: ahogy velem bántak, úgy tanultam meg önmagammal bánni; ahogy önmagammal bánok, úgy bánok azokkal, akik legközelebb állnak hozzám, akiket szeretek. Vagyis ha nem volt velem senki sem gyengéd gyerekkoromban, akkor nem tudok gyengéd lenni sem önmagammal, sem a szeretteimmel. A múltat nem tudom megváltoztatni. Anélkül, hogy megtanulnék magammal jól bánni, a szeretteimmel sem leszek rá képes, még ha tudatosan azt akarom is. Tehát a feladatom az, hogy megszeressem önmagamat, hogy törődjek magammal, hogy gyengéd legyek saját magammal, hogy komolyan vegyem az élményeimet, tapasztalataimat, gondolataimat és érzelmeimet."

Magam ura

"Kezdetben sem volt egyéb a zűrzavarnál -- folyadék először, abból lélegeztem a kopoltyúmon. Az alsóbb rétegben, amerre a hold gyöngyházfénnyel sütött szakadatlan, sima és termékeny volt minden, feljebb kapkodás és viszály uralkodott. Egy-kettőre megláttam mindenben a visszásat, lehető és lehetetlen közt a gúnyos paradoxont. A legelkeseredettebb ellensége én voltam magamnak...
...Hiábavalóságnak tetszett, hogy a dolgok állásán változtassak, ha már az emberek szívén nem változtathattam."

HENRY MILLER: Baktérítő (1939)
(Bartos Tibor fordítása)

2008. október 28., kedd

2008. október 27., hétfő

A simple reason

..."To tell the truth, I don't even think there is that much correlation between my running and weather or not I have a strong will. I think I have been able to run for more than twenty years for a simple reason: It suits me. Or at least because I don't find it painful. Human beings naturally continue doing things they like, and they don't continue what they don't like. Admittedly something close to will does play a small part in that. But no matter how strong a will a person has, no matter how much he may hate to lose, if it's an activity he doesn't really care for, he won't keep it up for long. Even if he did, it wouldn't be good for him."...

Haruki Murakami: What I talk about when I talk about running

2008. október 25., szombat

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.





2008. október 22., szerda

Bűneinkről és a bűntudatról

Meg kell tanulni hallgatni, s talán ez a legnehezebb. Az ember mindig többet beszél egy szóval. Nem lehet eléggé hallgatni. Azért is, mert minden beszéd reménytelen. Már az írott és rögzített szó is milyen reménytelen! Nézz körül a világban: mit használt a sok leírott szó, tanács, meggyõzõ kísérlet? Semmit sem használt. Mit is remélhetsz attól, ha valakinek elmondasz valamit? Semmit sem remélhetsz. Ezért hallgass, mindig többet és következetesebben hallgass, mint beszélsz, ne akard mesterségesen meggyõzni a többieket, mert ez lehetetlen az igazságnak csak akkor van valamelyes nevelõ ereje, ha te magad fedezed föl -, s ne akard fitogtatni, hogy tudsz valamit. Mégegyszer mondom, hallgass. Békében és háborúban, hallgass. S ha beszéltél, öblítsd ki utána szájad. S amikor helytelenül beszéltél, s bűntudat kínoz, ne hessegesd el ezt a bűntudatot; nézz szembe vele, keményen; mondd: "Megint beszéltem, s helytelenül, túlságosan, indulatosan vagy hiúan szóltam; ez így történt, már nem segíthetek rajta; de a jövõben keményebb leszek és hallgatni fogok." Hallgass, mert az Isten is hallgat, s Ő tudja, miért? A legokosabb hallgatni.

Márai Sándor: Füveskönyv

2008. október 21., kedd

Lisszaboni történet

Hol kezdődnek és hol érnek véget történetek? Van a történeteknek valódi végük, vagy egyszer elhalványulnak és egyre kevéssé fájnak? Hol a határ valóság és magánvalóság között? Milyen erős egy buborék fala? Mit jelentenek a szavak?

Wim Wedners filmje nyomán

2008. október 20., hétfő

2008. október 16., csütörtök

Feldmár mondatai

13-án az IBS-ben adott elő Feldmár András. Talán Szabadság és Szerelem volt a téma. Igaziból gondolatokat vetett fel, kevéssé konklúziókat. Azután hosszú szüneteket tartott és újabb gondolatokkal folytatta. Három dolog maradt meg bennem.

1. A nő, az őzike és a ló.

Hogy mi a közös bennük? Hogy mind áldozatok. Az őzike nagyon nehezen jön közel, s ha egyszer mehijeszted soha többé nem jön. A ló bizalmát nehéz megszerezni, s egy két hiba és örökre eljátszottad. A nő...

2. A választásról

Hogy akit gyerekkorában kínzott az anyja, az olyan férfit választ majd, aki legalább annyira kínozza majd, mint az anyja...

3. Arról, hogy ahol senki sincsen, ott mindenki elfér...

A perverzióról beszélt. A félelemről. Azokról, akik a szeretetük tárgyát kihelyezik a másik személyen kívülre, nem figyelnek a másikra, mert az félelmetes. El lehet veszíteni, abból csak az az egyetlenegy van. A "szeretett" valamilyen tartozékába szeret bele inkább...(okos, szép, nagy a melle vagy csinosan öltözik). A lényeg, hogy könnyen elkerülhető az elvesztés fájdalma, a gyász. Hiszen könnyű olyat taláni, aki okos, szép, nagy melle van...
Az ilyen ember helyet enged mindennek és mindenkinek. Hiszen "Ahol senki sincsen, ott mindenki elfér!"

Ide még eszembe jutottak ezek is: Márai: Füves könyv/ 16: A világ hívásáról; 17: Azokról, akik társaságban előadnak

2008. október 15., szerda

Röviddel a rajt után

Alig telt el néhány nap azóta, hogy eldördült a startpisztoly, hogy felfogtam, a maraton elkezdődött, máris erőt vesz rajtam a csüggedés. Persze a lábaim visznek tovább; tudom, hogy ezen a ponton még nem lehetek fáradt. Koordinálom a mozgásom, felállítom a szabályokat, beáll a légzés, agyban pedig most indul az igazi munka.

2008. október 10., péntek

Az első maratonom

Újabb Murakami sikerkönyv, ezúttal a futásáról Haruki Murakami: What I talk about when I talk about running. "Mit mesél valaki egy egész könyvön át a futásról? Az életét azt hiszem. Két gondolat indításképpen
1: "...in most cases, "learning something essential in life requires physical pain."
2: "pain is inevitable, suffering is optional"

Eszembe jut, hogy azt mondják az ember életében 7 évente jelentkeznek nagyobb változások. Lehet benne valami. A 28. évem végefelé kezdek például először vágyni valamire. Mostanra kezdem látni mik azok az egykor infantilisnek tűnő álmok, amik most újra előbújnak. Hogy színész szeretnék lenni, táncolni vágyom, szeretnék lefutni egy maratont, megtanulni hegedülni, szép családban élni és könyvet írni. Mostanra értettem meg az anyámat. Mostanra értettem meg a saját gyökereimet. Most kezdem látni a valós értékeimet és most tanulom a módját a saját keresztem elviselésének.

Murakamit olvasva eszembe jutott az is, hogy az életben is úgy működtem, ahogy a sportokban. Hirtelen hatalmas lendülettel teljesíteni -nem is rosszul.. - azután elvágólagosan megállni és teljes csend. Töltődés a következő attakig. Azután újra az egész. Végkimerülés, onnan felállás. Széthajtani magam túl a fájdalomküszöbön, azután összerogyni és figyelni magam, hogy innen hogy állok fel. De mindent csak röviden, gyorsan, erősen. Azután visszavonulás. Menedék. Kifogások...Felbukkanás, eltűnés. Semmi folytonosság.

Az életem most úgy hozta, hogy nem fáradhatok el a teljes erőbedobás után. Nincs pihenés, még több erőt kell gyűjtenem valahonnan. Magamból.

Közel két évnyi küzdelem után, bár a fizikai csatateret elhagyom, úgy tűnik nincs választásom. Változatlanul folytatnom kell az élettel ezt a lelket tépázó viszonyt. Amikor azt hiszem, hogy elég, és elfáradtam és már félrebeszélek és kihagy az agyam, bevérzik a szemem, kiesik a bringa a kezemből és nem tudok reggel felkelni és elfogyott a motivációm és csak a gyerekkoromban belémvert fegyelem tart életben, csak akkor veszem észre, hogy az első maratonom elkezdődött. Hogy így vagy úgy, már úton vagyok. Elindultam a felnőtt élet döntésekkel kövezett göröngyein futva szaladva, néha épp csak vonszolva magam az elkerülhetetlen fájdalmak útján, hogy megtanuljam én is:
A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés opcionális...

Az élet ritmusáról

"Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállani az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben. Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem, mely kormányozza a világot: s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést, önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést. Mindig alakulni s változtatni,
odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy... Csak nem „biztonságban” élni. Mindig várni a vihart és a tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. Nyugodtan mondani: „Itt van.” S oltani és védekezni."

Márai Sándor

2008. október 8., szerda

i wish


"If you get there before I do, don't give up on me.
I'll meet you when my chores are through;
I don't know how long I'll be.
But I'm not gonna let you down, darling wait and see.
And between now and then, till I see you again,
I'll be loving you. Love, me."

2008. október 3., péntek

Jobwise

Múlt pénteken lent voltam a cégem központjában Broadway 195. Kilátás a Ground Zero-ra. Ha úgy veszem, nem kevéssé morbid, mint otthon, ahol a kilátás a Farkasréti temetőre nyílik. Jó volt bent. Látni azt, hogy egy egész részleg dolgozik azon, amin én jelenleg egy személyben. Azt hiszem szívesen csinálnám ugyanezt itt is. Masszív különbségek vannak a fizetésekben:)
Azért a napi 10 órás munka, a folyamatos föld alatt döcögés a metróval, az állandó légkondi, a tömeg és a zaj minden nap...lehet túl jó dolgom van odahaza, de ezek elegendő visszatartóerőnek bizonyulnak.

NYCity sports


Ezt a bejegyzést a családomnak ajánlom. Anyának és apának kiemelten, akikek 30 évnyi munkájuk van abban, hogy a magyar gyerekek testkultúráját megalapozzák. Bár otthon is szerencsére a fitness divathullám most éppen segíti őket törekvésükben, azért a sport-célú városhasználatot, amit New Yorkban látni, érdemes megnézni... ettől még messze van a magyar tömegsport sajnos. Gyakorlatilag bárhol, mindenhol sportolnak itt az emberek. Minden lehetőség adott. Aki szeret futni, bringázni, görkorizni, deszkázni, tai-chizni vagy bármit, az menjen ki a Central Parkba, vagy végig az East River vagy a Hudson partján. Kosarazni, tenyérrel fallabdázni a városban - tele van ez a zsúfolt város sportpályákkal! Nem egy ház tetőn létesített, kerítéssel körbevett kosárpályát látni pl.-, vagy több emeletes edzőtermekben is lehet mindenfélét sportolni.. (aki igazán menő az azért az Equinox tagja legyen:))

Central Park disco fever


A Central Parkban belefutottunk egy szombat délutáni görkoris diszkóba. Jesszus mennyi pozitív energia. Mindenféle ember görkorival a DJ kellemes funksoul dallamaira finoman siklott köbekörbe...hmmm I wish I could rollskate!

Young Urban American Politics


Nagy gázok vannak Amerikában, ez érezhető. Elegük van Bushból, az elmúlt 8 év amerikai politikájából. Különös tekintettel a külpolitikára és a gazdaságpolitikára. Tegnap volt az elnökhelyettes jelöltek vitája, 40 nappal a választások előtt. Egy brooklyni Union Hall nevű helyen voltunk este 9 magasságában, amikor élőben, kivetítve, kihangosítva nézhették a megjelentek a vitát. Ilyen népszerűségnek utoljára valószínűleg Phelps úszása örvendhetett a 7. arany magasságában. Megállt az élet. A fiatalok bárokban vagy otthon nézték a vitát és szurkoltak...természetesen New Yorkban Obama jelöltjének, Joe Biddennek.
Én nem vagyok otthon a politikában, de a vitából annyi kiderült, hogy kommunikációs technikai értelemben Sarah Palin olyan messze elmaradt Biddentől, mint ide Shanghai:)

"Millions in the United States and around the world watched as Gov. Sarah Palin of Alaska and Sen. Joe Biden of Delaware squared off on stage at the Field House in the University's Athletic Complex."

2008. október 1., szerda

Útikönyv helyett


Arra gondoltam, ha már itt vagyok és nem mint klasszik turista, akkor adok néhány hasznos tippet az ideutazóknak.

New Yorkban minden van.Úgy értem a mindent, hogy ha valaki el akar vonulni a város zajától egy 50 perces metróúttal az óceánparton találja magát. Szóval tényleg mindent lehet. Drágán és olcsón is. Aki ügyes, relatíve olcsón turistáskodhat itt.

Ha a programokra vagyunk kíváncsiak, érdemes megvenni a Time Out NY című, heti programmagazint. Bármelyik újságárusnál kapható. Szerdától. Ebben nagyjából minden benne van, amit aktuálisan érdemes csinálni.

Múzeumok:
A múzeumok is jó programot ígérnek - ha ügyesek vagyunk, igen olcsón! - a 20 dolláros belépők megspórolhatók pl. a Guggenheim és a Moma péntekenként (a MOMA egész pontosan péntek 4 és 6 között) ingyenesen látogatható...Rémisztőnek tűnhet a sor, de jól halad. Aki szlovákiában síelt a 80-as években, az tuti rendelkezik kellő rutinnal ehhez:)
A Metropolitanba 20 dollár van kiírva, de ez "suggested" azaz javasolt belépőár. 1 dollárból is megteszi. Olyan hatalmas és lenyűgöző a múzeum, hogy érdemes több részletben nézelődni. Télen nem tudom van-e, de nyáron a múzeum tetejére szombat vasárnap fel lehet menni. Lenyűgöző a kilátás!

Közlekedés:
84 dollár a 4 hetes metrojegy. Egy hét kb 30. Ezzel metrózni, buszozni is lehet. Romantikusnak tűnik leinteni egy igazi sárga taxit, de nem érdemes igazán. A metro mindenhová elvisz. A taxik meg simán bedugulnak épp mint Budapesten.
Bringa:
egyre több bringaút van, biciklis boltokban van térkép is. A veszélyességi foka kb Budapestével egyenlő. A városi bringázást nem érdemes itt kezdeni:) Gyakorlottaknak jó hír, hogy bringát metrón is lehet szállítani. Meg kell említeni itt azt is, hogy Bp-nél is nagyobb veszélyben vannak szegény kikötött bringák. Mindent ellponak.
Walking:
Amit biztosan érdemes hozni - egy igen kényelmes cipőt. Összességében a gyaloglás is remek módszer.
Riksa:
Aztán ha elfáradunk, fel lehet ülni egy riksára-rengeteg van belőlük. Bringa, ember hajtja, hátul mosolyogva ülhet 2 ember a forgalomban - ha nem fél és nem sajnál rá néhány dollárt.

Ételital:
1.50 a fél literes ásványvíz (csak mentes víz van!) és 2 dollár körül mindenféle összevisszacukrozott ital a szívárvány minden színében. Ha tehetjük, érdemesebb venni egy gallon vizet 1.50-ért és a fél literes üveget utántölteni. Így egy hét alatt megspórolhatjuk mondjuk egy új cipő árát. Hasonló a helyzet a 2-3-4 dolláros kávézások és 4-5-6-7 dolláros csalogató sütikkel, amik minden sarkon várnak vagy Starbucks vagy hasonló küllemi papírpoharas kávézó formájában. Minden szempontból javasolt kijelölni sütinapokat és a többin kerülni ezeket a kalóriabombákat.
Junkfood: Chips, hamburger, krumpli. Kézenfekvő megoldások turisták számára, amikor a nagy séta közepén ránktör, hogy jajjdeéhes vagyok. De hol egyek? Mit egyek? érzés. Igen ám, de Manhattanben csak úgy beülni ilyenkor egy fogásra, nem éppen pénztárcakímélő dolog. 15 dollár körül egy fogás, hozzá ital, egy kávé és 15% tip, 30 dollár alatt nem állunk meg. Ha olcsóbban szeretnénk 2 néznivaló vagy éppen bevásárlás között kajálni, nem kell bedőlni a kézenfekvőnek tűnő McDonald's vagy Burger King hívószavának. 5 dollár körül lehet Delikben kész, friss főttételt válogtni. A Deli látszólag olyan, mint egy élelmiszerbolt, de vannak benne önkiszolgáló salátapultok és ha a feljárat nem is látszik, kérdezzünk bátran, mert az összevadászott étellel az emeleten általában le is lehet ülni és nyugodtan fogyasztani. Közben ha van az ablakok mellett hely, remekül lehet nézelődni. Téma mindig van. New Yorkban minden ember egy külön csoda. A sokféleség elképzelhetetlen amíg nem látja, érzi az ember.

Internet:
Neten érdemes megnézni hol vannak NY-ban free wifi-s hotspotok. Parkokban a Union Square-en pl van. De beülős helyeken nem annyira divat. Leginkább fizettetnek érte. 5-8 dollár/ óra körül saját laptoppal.

Shopping:
Csábító hely NYC shopping szempontból. Mindenütt boltok, állandóan leárazások..El is lehet veszni rendesen. Attól függően, hogy ki mit keres, milyen ár és minőség szerint válogat, különféle helyeken érdemes próbálkozni. Ha szupertrendi,egyedi cuccokra vágyunk, akkor Soho vagy East Village kis boltjaiban vagy Uptown Westen nézelődjünk. A 5th Avenue-n ha uncsi és drága dolgokat keresünk, amitől gazdagnak látszunk, vagy ha kidolgozott testű fiúkkal klubhangulatban szeretnénk megvenni a farmerpóló amerikai fenegyerekét az Ambercrombie and Fitch nevű márkát... Ami itt igen fontos, vásárlás előtt rendesen tömjük meg a pénztárcánkat vagy töltsük fel a dombornyomott hitelkártyánkat!
Ha jó minőséget szeretnénk tervezőktől, de óriási kedvezménnyel, akkor vár mindet a Century 21 a Broadway és Foulton street találkozásánál, éppen a Ground Zero mellett. Ott van MINDEN. Cipőtől a bundákon át a táskákig. Ha nézelődni megyünk be, legalább vizet mindenképp érdemes magunkkal vinni. Minimum 3 órás program... Hasonló jókat tartogat a Daffy's is. Ebből van több is. Érdemes rákeresni a neten. Helyi és nemzetközi márkák: Loft,Old Navy, Gap, Urban outfitters, American Apparel, French Connection, H&M, Zara, Banana Republic -ezekből van minden sarkon.
Összességében New Yorkban könnyű felöltözni ha divatkövető vagy illetve ha nem vagy, de tudod mit szeretnél. Választék adott. Aki szereti a turkálókat, érdemes betérni a Goodwill store-ok valamelyikébe. Aki itt vásárol, egyúttal jótékonykodik is. Aki megunja a cuccait, egyszerűen beviszi a Goodwillbe, cégek pedig sokszor a mérethiányos, el nem adott termékeiket adják be ide-ezért kapnak adókedvezményt - és az itt vásárlók dollárjai mennek jótékonysági célokra.
Könyvek:
A Union Square-ről East Village felé indulva szuper antikváriumokat találni. Ha valakinek van ambíciója angol nyelvgyakorlásra, ez remek lehetőség.

Chelsae


Az útikönyvek sem próbálják véka alá rejteni a new yorki valóság árnyoldalát, s egyben szexepiljét. A teljes őrület, a szürrealitás manifesztuma ez a város, különösen Downtown Manhattan. A fényképészek mekkája. Semmi sem furcsa és minden az. Azt hiszem egyszerűbb lesz a flickr-re tölteni a képeket és azzal megmutatni mit értek kavalkád alatt.
Tökéletesen beleillik ebbe a régiségpiac, amit Chelsea-ben (25 th street 6th Ave) találtunk. Remek kis hely. A fejdíszes assznytól a képen vettem egy bőrzakót - ''I don't blame ya, it's a nice jacket. You love it? I don't blame ya!". A fejdísze híres tervezőtől, kifutóra készült eredetileg. Azért itt a vintage paradicsomban (amúgy egy mélygarázsban) is jó szolgálatot tett:)
ps. Akinek Chelsae eddig a footballt de legalábbis Angliát juttatta eszébe, nem hibáztatom. Amerikát (ezt most jallottam egy filmben!) az európai söpredék alapította...Na igen, ennek megfelelően Amerikában vab Brighton Beach, Chelsae de még Berlin és Budapest is! (Ezt a fantáziamentes bandát...)

2008. szeptember 29., hétfő

Dumbo



Mikor is sétálna át az ember két fiatal, kora ellenére máris igen szórakozott professzorral a Brooklyn hídon Manhattanből Brooklynba? Természetesen akkor, amikor esik az eső:) Ez a lényegtelen körülmény nem tántorított el minket és Katával meg Marcival átsétáltunk "A HÍD"on. Semmi extra azért. Jó hosszú, és szép is. Meg aztán sokan is vannak rajtavégülis ennyit erről...Átérve Dumbo felé vettük az irányt, ami Brooklyn Manhattan és Brooklyn hidak közötti részét jelenti. Az érdekessége, hogy a város vezetősége mindent elkövet azért, hogy a művészvilágot ide vonzza és itt tartsa. Erről egészen addig fogalmunk sem volt, amíg bele nem vetettük magunkat az ezévi Dumbo "Art Under the Bridge festival" programjaiba.
Hogyan írhatnám le a hangulatot? Szakadtnak tűnő házak, alul egy két bár, kávézó, galéria, egy költözést megelőző garage sale, valami fura bútorvásárszerűség és eső. Meg aztán semmibe vezető lépcsőházajtó, ahová eszébe nem jutna senkinek bemenni, nekünk is csak azért, mert kitették a fesztivál plakátját. Na igen ám, de belépve meg a döbbenet. A brooklyni művészeti iskola - minden termében valami izgalom... Jégkockákra festett színek apró papírokon - szigorúan terpeszben. (www.gavbarbey.com), performance a kiállítóteremben: 2 doboz, egy csellista, egy fuvolás és két táncoslány fehér trikóban és farmerben. Mozdulatok csendtől csendig. Drótból írt szavakból készült lebegő bútorok, portrék, Irak, És a nő kétszer. Egy fotókiállítás, ami megkavart. Egy nő, kétszer. Sokszor kétszer. Két arcú valóság fotómontázsokon.


Később egy 11 emelet magas ház, minden szintjén hatalmas, számokkal jelölt fémajtók. Az ajtók mögött loftlakások, pontosabban stúdiók. Festők, szobrászok, bútorkészítők, fotósok, textilesek. A nyolcadikon találtunk egy teljesen üres loft lakást. Két falán végig ablakok,magas beltér, parketta, tartóoszlopok. Kilátás - végig a Manhattan Bridge, az East River, szemben persze Manhattan. Micsoda tér. Pompás. Arra vár, hogy körbeszaladj, elfeküdj, ugrálj vagy csak járkálj fel-alá. Hívogat, hogy töltsd ki.


A tizediken zene. Szürke padló, fehér falak, fémajtók labirintusa. Egyre erősödő zene. Tricky utánérzés. Női hang. Trip. Trip hop. Ajtón belépve sötét stúdió, hangulatfények.Keverőpult, kicsi színpad, vetítés a falon. Komplett stúdió. Constanza-és igen igen. Trickynek vokálozott még régen. A pasija fogad. Tea, kávé, amit érzel. Sör mindjárt jön. Szavak nem igen. A srác készen van eléggé. Megjön a művésznő és a nagy, szürke kutyája. Fekete miniruha - öv szegecselt, csizma sarokkal, hosszú fekete haj, sűrű szemöldök; "Thanks for coming!" - big smile... Forró teával kínál - életet ment - épp lázam van. Sebaj. Ücsörgés, zenehallgatás. Egyre többen vagyunk. Óriási. Itt a lemez. 10 dollárért az enyém.Constanza Sonic Diary: "Made with love, peace, coco"

2008. szeptember 28., vasárnap

Net nélkül az élet


Egészen bizarr. Internet nélkül túl nagy a világ. New York pl. arra van berendezkedve, hogy mindenről tájékozódj a neten. Maximum egy kis ízelítőt kapsz hirdetéseken, ingyenes újságokban vagy a heti Time Out New York-ban (helyi Pesti Est). Részletekről, alternatívákról nem papíron elsősorban. Mert annyira sok minden van, hogy azt nem hogy nem környezetbarát, de szinte lehetetlen papírra vetni. Ennek megfelelően I-pod, I-phone, Blackberry és ezek alternatívái biztosítják a folyamatos böngészés lehetőségét. (Értem ezalatt a Central Parkban kocogás közben e-mailezőket példának okáért...)

Amikor hetekig nincs internet, akkor érzem csak, hogy mennyire szerves része az én életemnek is. Jesszus, micsoda csúnya függőség.

Feltöltöttem egy-két képet magamról a flick-re ...(anno hasonló célból - jól vagyok, údv NYC-ből - képeslapot küldtünk)

2008. szeptember 16., kedd

BOB


Nos, ez nem egy férfinév. Bob annak a 20-as évek úttörő hajviseletnek a neve, ami tegnap óta a fejemen önálló életre kelt. Van egy szalon, ahol a fodrásznövendékek gyakorolhatják a tanult technikákat ingyenes stylingra - ez kéremszépen több, mint fodrászat:) - jelentkező merész válalkozókon. Bumble and Bumble névre hallgat.

Szóval Bob a 20-as évek chelstont táncoló, szipkával cigarettázó modern, nagyvárosi nők frizuájaként fekete változatban vált ismertté. Uma Thurman elhíresült frizurájaként köszönt vissza a 90-es években szintén feketében, az original Bobnál valamivel hosszabb kivitelben. Ezt követte aztán az idei év újabb robbanása az idősödő, de vonzerejéből mit sem vesztett Sex és New York Samantha-ja - ezúttal szőkében!

Nos, a hosszas fejtegetés végére csak annyi, hogy ez a szőke változat keretezi most az arcomat.

2008. szeptember 14., vasárnap

NYCI


2 nap és kész. Megszoktam. Nem találok semmi meglepőt semmiben. Figyelem, hogy ki mit hogyan. A legpraktikusabban. De nincsenek meglepetések csak helyenként más rutinok. Hiszen azok mindenütt vannak. Talán így van az, hogy valaki megkapja a world traveller címet? Vagy ebben a világban – a globalizációnak köszönhetően mindenütt ismerős termékek és sales mechanizmusok határozzák meg a városi élő környezetet?! - minden egyforma?

Mindenesetre itt vagyok. New York szívében. Manhattanben, a 87. utcában az első emeleten. Itt is otthon vagyok, és itt sem vagyok otthon. Akár otthon is lehetnék...

Gondolkodtam hogyan tudnám megörökíteni azt, amit itt megélek. Útinapló? Tények formájában? Érzésekben? Álmok szerint? Összehasonlítva? A tényeket? A látottakat? Érzékelteket? Nem tudok egyértelmű vagy egységes stílus / menetrend mellett maradni. Csak írni ami jön. Nem szeretnék ugyanakkor elcsúszni a tényszerűségek mellett. Hiszen érdekesek és talán valóságosabbak is mint az én ki/bevetítéseim.

Az első élményem...Majdnem lcserélték a bőröndömet – pontosabban elcserélték-valaki rányúlt az enyémre és a szemfülességemnek köszönhetően – na meg a jóképű customs officer közbenjárására- hamar kiszúrtam a bőröndömet – kishíján úton talán a Nyugati partra vagy a talán a világ egymásik részébe továbbutazó magyar pár jóvoltából, aki már a továbbinduló járatra adta fel a csomagjait – pontosabban az enyémet:). Szóval meglett. Szerencsére a légkondi okozta huzat és szemszárazság és a Malév gépen effektív 9 órás szomjazást leszámítva jól utaztam.Érkezéskor kígyózó sorok – nem léphetsz csak úgy az -egykor még – ígéret földjére. Ujjlenyomat és az arcod... Érezd magad megtisztelve, hogy átlépheted a JFK-n azt a bizonyos határt...Óriási.

Szóval érkezés és Kata már ott. Egészen a kapuban, ahogy a bőröndsokk után kinyílt. Semmi kínos catwalk szituáció a várakozók előtt...hasbehúzott végigmenés el nem vörösödés amikor mindenki bámul...szóval ezt is megúsztam:) Kata. Mintha tegnap találkoztunk volna. Semmi de semmi nem változik. Nem mehet el az élet ennyi év mellett, amit azzal töltöttünk együtt, hogy tökmagból kamasszá cseperdtünk, azután meg szépen lassan – elég sok nehézséggel, kamaszos parával és talán ennél egyel súlyosabb depresszióval – felnőttünk.Együtt. Testvérem. Pont a testvérem. Soha ilyen közel senki. Szavakkal vagy anélkül, közel vagy távol. 2 éve van itt. A Kaplanban tanul, túl van a 3 nehéz vizsgán, hogy itt lehessen orvos. Pszichiáter – talán?!

Rózsi néni a NYC-ben él 1949 óta. Tele az élet küzdelmekkel tűzdelt, lehetőségektől roskadozó életigenlésével. Kata nála lakik. A nagynénje. Teri mama testvére. Ő segíti. Minden értelemben. Anyja helyett anyja. Tanítja. Felnő mellette a Kata. Rózsi néni azt sajnálja csak, hogy megöregedett. Mert csak most kezd rájönni mennyi lehetőség van, s hogyan is kell az életet jól csinálni...

Szombaton reggel templomba mentünk. Mínusz fokokban konzerválják magukat az amerikaiak. Ez alól egy felhőkarcolónak álcázott épület 3. emeletén található hatalmas ortodox templom sem volt kivétel. A karzaton a nők, férfiak lent. Egy 14 éves fiúcska a szertartással férfivá lett. (Ez szuper! Férfiak hallgatják tisztelettel. Ő olvas a Tórából, énekel. A Rabbi hozzá szól, tanácsokkal látja el. S közli vele, hogy ezentúl férfi és felelősséggel tartozik a saját tetteiért. Tiszta sor. Felelősség, kötelesség. Teljesértékű férfi ezúttal! - oh, hogy ez mennyire hiányzik a kulturánkból....)
Imakönyv. Bal oldala héberül. A jobbon angolul. Számozás hátulról előrefele. A karzaton jövésmenés, gyerekek, csinos anyukák. Férjezett nőkön fejfedő (kalapköltemények) vagy csak egy kis csipke – terítő szerű... Az istentisztelet után sütemények és üdítők a szomszédos színházteremben. Megtudom, hogy a közösség tagjai – NYC leggazdagabb temploma amúgy – ide járatják a gyerekeiket – a közösség igen színvonalas általános iskolájába. A kapcsolati tőke garantált. Zseniális rendszer!

Rózsi néninél teázunk a templomi kavalkád után. Útközben rámkiált -Emeseeeee, hol jársz? Merre jársz? - meglepődöm. Figyel. És tényleg. Elkalandoztam. A gyökereken és a saját gyökértelenségemen gondolkodtam. Kicsit elkeseredtem. Talán ezt érezte meg. Kényes kérdés.
Gyökerek. Kasztok. Katával később erről hosszan beszélgettünk. A modern kasztrendszer létezéséről.

Teázás közben a Rózsi néni elmesélte, hogy egyszer a Katára is rákiabált. A Kata akkor megijedt. Látta 8-9 hónap után a vívódását: menjen vagy maradjon. Ébresztő! Dönteni kell! Döntsd el mit akarsz! Ha ezt eldöntötted, már félúton állsz a cél felé. Igen. Döntei. Kata döntött. Marad. Végigcsinálja a vizsgákat. Így is lett. Döntött és ez erőt adott neki.

Miközben én írok vasárnap délelőtt, Kata mos és takarít a Rózsi néninél. Reggel bevásároltunk. Várom, majd megyünk valamerre. Innen az Uptown Eastről Downtownba.

Tegnap szereztünk egy Kaplanos lánytól 1 napos ingyenes próbabelépőt egy 5 emeletes sportközpontba hrcny.com. Körbevittek. Jó volt. Az a terv, hogy pénteken lemegyünk, kipróbáljuk. Boxterem, kosárpálya, spining, uszoda, futópadok végtelenített mennyiségben. Van minden. Egyetlen dolog nincs – friss levegő...Az mondjuk már Bp-en sincs...

NY Metropolitan Museum of Arts. Nem kell 20 dolláros belépő – bár az van kiírva – senki sem tudja – illetve kevesen, hogy ez javasolt ár. A többi rád van bízva. 1 dollárt adtunk. Sárga kis fém kitűző és bementünk. A tetőteraszon nyílt bárba tartottunk. Elképesztő ott. Látszik a város. Felhőkarcoló erdők.
A múzeum meg leírhatatlan. Washingtonban láttam olyan gyűjteményeket, hogy el sem hittem. Hát itt..A fél világ műkincseit összehordták. A múzeum élettér. Olyan, mint a város utcái, vagy a Central Park. Az emberek ott vannak, használják, ücsörögnek, nézegetnek. Kevés kiállított műkincs – beleértve Rodin lenyűgöző szobrait – van üveg mögött. Szinte minden körbejárható.. Inka kultúra, Peru, Pápua új Guinea, India, Kelet, Mongólia, Szíria, csak úgy véletlenszerűen kb 2 óra alatt. Hónapok kellenek ott. Szuper!

2008. szeptember 11., csütörtök

A chance to return




2006 augusztusában Cipruson , amikor hosszas hezitálás után rájöttem, hogy semmiképp nem szeretnék maradni, valami olyasmit éreztem, mint most. Elkezdett minden nap számítani. Minden ott eltöltött nap felértékelődött, talán mert éreztem, hogy ezekből a napokból - amik már kezdtek a rutin érzésétől elszürkülni - már csak néhány maradt. Így minden percet sikerült a maga teljességében megélnem és értékelnem. Boldog voltam.

Minden nagyobb változás új lehetőség. Az újragondolásra, rendrakásra, a szortírozásra, a visszatérésre és az újrakezdésre is.

Rendet tettem. Szortíroztam. Felkészültem. Most nagy nagy izgalommal várom az érzést, ami majd megtalál, ami segít elengedni az aktuálisan szorongatott kapaszkodókat és szabadon újraértékelni mindazt, ami most belefulladt a hétköznapok szürkeségébe. Segít újra megszeretni, amiről már fel sem tűnik, hogy szeretem...


photo by: Vick

2008. szeptember 1., hétfő

Karma kóma


Robot üzemmódban élek már egy ideje. Szántás meg vetés. De hamarosan aratás!

Ezt alkottam itt: http://10.omd.hu/ sok sok segítséggel. Ez az oldal végülis az esszenciája egy hosszas tervezésnek és bonyolításnak. Jó ez, megy ez, élvezem is. Csak ilyenkor szegény bennem lakozó filozófus elbujdokol, szóhoz sem jut szegény. Karma kóma. Hamarosan ébredés...
Juj de várom már azt az utazást!
foto by rorris

2008. augusztus 21., csütörtök

Jules et Jim



Jules et Jim: Froncois Truffaut filmje 1962-ből

A lélek fantáziái, az akarat zabolátlansága, érzékenység, filozófia, életszerű érzelmek életszerűtlen határtalanság. Igazi művészfilm, szívderítő fajta.

2008. augusztus 18., hétfő

A bizalom vajon mi?

Van, aki ezt írta a port.hu-n. Elgondolkodtat. Nagyon.

" Mi a bizalom? Önként megelelőlegezett energia. Önmagam és mások számára. A bizalmatlanság pedig az energia visszatartása önmagunk és mások irányában. Aki másoknak nem előlegez energiát, önmagának tud-e? Aki önmagának nem tud az másnak sem."

2008. augusztus 15., péntek

Traditionally


Hagyományörzés. Gyökerek. Egyszerűség. Valóság. Miki nagyapja busó álarcai a Néprajzi Múzeumban láthatók. Miki munkái pedig mától a Hagyományok házában.

Gratulálok!

A képen pedig a maszk, amit végül kiállítottak - de mivel tradicionálisan nem nyújtják ki vörös nyelvüket a busó álarcok, ezért majdnem nem került ki:)

2008. augusztus 8., péntek

Do not lose your coke



Ne add fel 15 sec előtt - ha nem bírod a technót amúgy van rá esély:)

Lovelution

Ahogy az emberi kapcsolatok rögös útján magamat boncolgatva haladok, úgy érzem újabb lépcsőfokához érkeztem a megértésnek.
Ismét kezembe került, ezúttal valósan megszólított Eric Berne: Emberi játszmák című könyve. Igyekszem nyílt szívvel befogadni ami nekem szól...

Kötelező olvasmány mindenkinek aki szeretne egy lépéssel túljutni azokon helyzeteken, amik újra meg újra hasonló lefolyással vagy kimenetellel jelentkeznek az életében. (Ennek első lépése megérteni a saját motivációinkat és rájönni, hogy ezeket a helyzeteket mi teremtjük...ha mással nem, hát azzal, hogy adott helyzet kialakulására alkalmas partnert választunk - tudatosan, vagy tudat alatt...)

" Az intim kapcsolatok létfontosságúak számunkra, de kockázatot is rejtenek, ezért néha félmegoldásokkal, például játszmákkal helyettesítjük őket. Eric Berne e játszmák szerkezetét, mögöttes indítékait és ellenlépéseit ismerteti azzal a céllal, hogy hozzásegítsen bennünket az intimitás, közvetve az autonómia eléréséhez. "/forrás: Berky Tamás: pszichológia online/

2008. július 30., szerda

Wordle



http://wordle.net/
ez vicces kis cucc, Kata köszi:)

Big city life



Lefoglaltam a jegyemet a Budapest-NYC... 3 hét nagyvárosi nyugalom. Katával időtöltés sok sok idő után újra. Jujjdeizgulok most hirtelen... visszaszámlálás szeptember 12-ig.

2008. július 23., szerda

Állati mesék

3 évesen tisztán, folyékonyan beszéltem oroszul, akár magyarul. Orosz szakos, orosz imádó szülők (apa különösen), orosz kultúrélmények, táborozás Leningrádban, savanyú kenyér és kefír, hideg tavacska, hálóvonat, Lvov és Moszkva...na meg a "Nupágágyí", gyerekkorom meséje...



Aztán mire úgy 8 éves lettem és sokminden megváltozott. Már nem volt divat oroszul beszélni. Angol tagozat, angol kultúra, amerikai tanárnő...és persze a kihagyhatatlan amerikai "Nupágágyí" klón, a Tom&Jerry show!:

2008. július 16., szerda

Maradnék ha tudnám hogyan



Bijou: Tánc

"Maradt még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc
...

Keresném az ellopott időt
Maradnék de nincs mire várnom
Elfutnék a kérdés elől
Hogy merre visz az utam
Ha véget ér a lassú tánc"

2008. július 3., csütörtök

PATIENCE


To Wait With Certainty - The Art of Allowing Life to Carry You.

"Wait in the power of knowing what is possible.... Do not waver.... Remain steady... Remain true to your goals and allow life to carry you. That which is worthwhile is sometimes created slowly."

2008. július 1., kedd

SIA

Ego-e vagy?

Az ego mindennek része elválaszthatatlanul. A ló a fogatban. A kérdés, hogy ki tartja a gyeplőt és, hogy aki irányít, hogy milyen irányba hajtja a fogatot. Szerintem az EGY törvénye határozza meg, hogy a fogat képes-e megtenni az utat, vagy túlhajtja a lovakat vagy esetleg idő előtt kereket kell-e cserélni, s leginkább, hogy a fogathajtó hogy érzi magát útközben.

gondolatindító:
heloimi írta...
Egyetértek a felvetéssel! Egy kérdés: "És te vagy az egyik oldal és a másik is! Tér idő és szereplők nem számítanak..." - ez nem ego?heloimi
2008. június 27. 11:48

2008. június 27., péntek

Respect?

Nős férfival, kapcsolatban élővel, akárkivel, mindenkivel és bárkivel. Visszajelzésért, magányoldás gyanánt, szeretetért, romantikáért, erotikáért, vélt szerelemért, boldogságért...

Egy lánnyal, egy másik lánnyal, bármilyen nővel. Menekülésképpen, gyávaságból, vélt romantikáért, izgalomért. Hogy legyen kibe kapaszkodni, hogy enyhet adjon zúgó fejed fájdalmára...

Ameddig nem nyitod ki a szemed és nem látsz.

De jaj neked ha kinyílik a szemed és meglátod az életenergiák valódi körforgását, ha rájössz végre, hogy minden EGY! És te vagy az egyik oldal és a másik is! Tér idő és szereplők nem számítanak...

Addig is amíg csukott szemmel jársz kelsz a világban és egód hajt, űz magad ellen, amíg rombolsz és pusztítasz fegyelmezetlenségből és tudatlanságból...Please, just a little respect!

2008. június 26., csütörtök

Erotikus népdal

Mer’ a Bodrog partját csiga járja ágaskodik a szorvája

s hogyha fogom kis markomba

a szorváját visszavonja szégyenemre

ám ha patak főutcáján lejtek faromat riszálván

minden legény szeme tátva

ágaskodik a szorvája örömemre

mer’ ahány deák vagy úrféle megfütykölne tovalépne

velem pengőt ne akasszon nem kő’ nékem bábaasszony szégyenemre

há de mennyi kényes dölyfös kokas jobb nekem egy vargainas

tilizes kis gatyájába híven vár rám a szorvája

örömemre

„hopp

LINK

2008. június 25., szerda

Csuri


A kép történetét meg kell osztanom: Vick fotója, az ő írása és az ő Csurija lopott a szívembe egy nagy adag derűt így szerdára:)

"kuldok fotot az uj lakotarsamrol. Az egyik gerendarol leesett egy feszek a teraszra, a kis fioka meg eletben volt. Belekotortam egy vodor tetobe es aszilvafa agai koze tettem a kertben. A 2 szulo aggodalmasan vigyaz ra, es szerencsere etetik is. A kismadar pedig nagyokat kakil..:))) Tegnap jott a vihar, panik volt, mindenki csipogott ezerrrel, de adtam a kicsinek egy esernyot is..:))))"

hozzá egy kis muzsika-eleje:): http://www.hairy.hu/mixes/Hairware03_Disc02_Beta.mp3

2008. június 24., kedd

Kórság

Hogyan lesz egy szép hétvégéből vasárnap estére torok, fül, felsőlégúti fertőzéses gyulladás?

Nem tudok egy ideje írni. Sem ide sem pedig a rongyos kis négyzetrácsos füzetkékbe, amikbe évek óta feljegyezgetem azt, amit kimondani képtelen vagyok.

Ezzel meg is válaszoltam a kérdésemet. Utánaolvastam kicsit mit mondanak az okosok a testi tünetek és a lelki okok kapcsolatáról. Be kell látni, nem kell agysebészet a diagnózishoz...
íme:
Gyulladás: Nem tudsz feldolgozni egy problémát, mert félsz tőle.
Torokpanaszok: Nem tudod, nem mered kimondani, amit szeretnél, nem vállalod fel magad.
Fülbetegségek: Nem akarsz meghallani valamit, nem figyelsz a belső hangodra.
Fertőzés: Harag, bántalom, ingerültség

Miért olyan bonyolult mégis azt a belső harmóniát fenntartani?

2008. június 17., kedd

Lényegszemlélet

Kép: Lycia on flickr

Egész eddigi életemben képtelen voltam elmondani mi is a munkám, mit is dolgozom, méginkább mi a hivatásom és, hogy mitől megy ez nekem. Elvégeztem iskolákat, vagyok én 'ász meg 'lógus is, ahogy illik, de nem sok köze van mégsem ahhoz a valamihez amitől képes vagyok apró elemekből, gondolatok csíráiból létező, koherens, fenntartható egészet alkotni.

Thomas Mannt olvasva megkadt a szemem egy mondaton, egy szón. Sosem találkoztam még vele ilyen formán: "...egész fiatalon egy gurunak, ... , vezetése alatt, a csillagászat és lényegszemlélet alapelemeinek tanulmányozásának szentelt néhány évet."

Kialakult az évek során valami hitvilág, ami az enyém, mindenféle elemeket ötvöz. Talán egészen tudattalanul is. Alapja az élni és élni hagyni, és az a meggyőződés, hogy minden egy. Van valami ősi nyugalom és tudás mögötte, amiről tudom, hogy nem ebből az életemből való. Lényegszemlélet. Olyan találó cimke ez. Megfogott a szó, megmozdított bennem valamit a gondolat. Át lehet-e ezt adni? Lehet-e tanítani? Valami alakul.

(Egy ÉS kritika Nádori Lilla Sárkány a lépcsőházban . Itt találtam: "A lényegszemlélet sajátossága egyszerűsítő és egységesítő, ugyanakkor kiemelt szerepet szán az olvasó által észre sem vett részleteknek, és egyedi, éppenséggel mágikus megoldásokkal képes érzelmi, szociális konfliktusokat kezelni."

És íme a tudomány, aki a szóval összefüggésbe hozható: Edmund Husserl (1859-1938): a fenomenológiai filozófiai iskola német alapítója. Fő érdeme a pszihologizmust megdöntő kritikája. A logika feladatát ama végső fogalmak, és elvek vizsgálatában látja, amelyek nélkül nem volna igazság. Ezek a lényegek az emberi tudatban vannak, s felismerésük egy sajátos lelki aktus a lényegszemlélet, lényeglátás által történik. Ez a fenomnológiai redukció, a tiszta tudat területére behatolás módszere. Ekkor megváltoztatjuk természetes beállítódásunkat, a külvilág felé fordulást, s a tudatot befelé, önmagunkra irányítjuk. A kizárás maradéka az a tiszta én, ami a képzetet kíséri. A fenomenológia rendezi a kuszált észleleteket, a rendezetlen érzéki tapasztalatokat, azaz világossá teszi megismeréseink logikai jelentését, eljutva a megismerés objektivitását kifejező specifikus összefüggések eszmei jelentéséig. A fenomenológiai kutatás tárgyai az eszmei tárgyak, lényegek vagy eidoszok tartalmai a dolgok közös vonásai, amiket a tudomány általános törvényei fejeznek ki. )



2008. június 16., hétfő

Etad vai tad

"A két ifjú barátsága egymás felé törekvő én- és enyémérzéseik különbségén alapult. A megtestesülés elkülönülést okoz. Az elkülönülés különbséget okoz, a különbség összehasonlítást okoz, az összehasonlítás nyugtalanságot okoz, a nyugtalanság csodálkozást okoz, a csodálkozás csodálatot okoz, a csodálat pedig kicserélődés és egyesülés után való vágyat. Etad vai tad. Emez azonos amazzal."
Thomas Mann: Az elcserélt fejek

2008. június 12., csütörtök

BRIGHTON


Nagyon klassz név egy városnak, hogy benne van a bright szó. Olyan is volt most. Csupa napsütés angol bohémiában. Tengerpart meg apró bolondos boltok meg összevissza mindenféle emberek nyugodtan közlekedtek fel alá izgi frizurával. Voltak fixik meg bringásdivatosok itt is

meg Banksy védett falfestménye, meg cupcake Angel food bakery-ből
(jesszus de finom) meg csokigyáros páros (Montezuma's) boltocskája meg Get Cutie az eszement anyagokból helyi tervezők ruhácskái,

vicces üzenetek a doubledeckerek hátuljára írva arról miért jobb buszozni, mint autózni a városban.
Meg leégett mólón isteni stencil art.


Meg a legszebb gyűrű amit valaha láttam egy régiségkereskedésből az ujjamra...
Kevés gondolat, sok élmény...Jujj de jó volt! Puszi Petrának!








2008. június 3., kedd

GOLD



Goldfrapp: Black Cherry

Goldfrapp: Train

Goldfrapp: Strict machine

2008. június 1., vasárnap

Pécs




Pécs 2010. Európa Kulturális Fővárosa. Minedenekelőtt Magyarország egyetemi városa... Egy remek lehetőség, egy izgalmas projekt és a realitás: csúszás, késés, korrupció, égés. Politika hibáztatás, elkeserítő részletek, országimázshoz hű félmegoldások, egyhelyben toporgás.


Civil mozgolódás. Mediátor Egyesület, Labor kíséleti kulturtér a Zsolnay gyár területén. 2010, mint lehetőség. Balkáni romantika, kreativitás, bohémia, szándék, tettek, szépség és valóság.




Summertime


Anyukám az ikrek havának szülötte újabb évet fiatalodott. Egyre üdébb és sugárzóbb. Érett nő huncut szemekkel, erős akarattal és szupermódon karbantartott testtel. Mamika, sok boldogságot!

Az ünnep apropóján sikerült kicsalni a családot a szabadba. Megszabadultunk egy időre a plazma tévé uralmától... a konyha pedig megvár, irány a zöld. Orfűn a Malommúzeum kertjében fűben feküdtünk, füvet haraptunk, fát ölelgettünk, apa felmászott a diófára, lengőhídon egyensúlyoztunk, anya mérlegállása még mindig a régi, apa kelepben fordult-perdült és nagyon sokat nevettünk. Olyan apró dolgok és olyan nagyon sokat számítanak!

2008. május 26., hétfő

Eric Sumo feat. Harcsa Veronika&Kiss Erzsi



Ha valaki esetleg nem ismeri az Eric Sumo feat Harcsa Veronika & Kiss Erzsi formációt, hát látogasson ki 30-án a Szabadság térre és hallgassa meg őket.
Az A38 5 éves születésnapja alkalmából a Katona József színházban koncerteztek. Életem eddigi TOP5 zenei élményében regisztrálva.

http://www.eriksumo.hu/

Szigetköz színei


Búzamezők zöldje, pipacsok pirosa



Sárga strandpapucs , zöld kenuban, fehér padon pihen


Zöldek találkozása a Dunán




Leomlott színpad zöld függöny előtt


Napzöld henyélés, forr a víz a napkollektoros "tűzhely" fémes fényében.



Kék ég felől fekete hangszerek érkeznek




Kék szoknyás lányok összesúgnak

Piros és mézédes ...
Kék és narancssárga...

Gondolnád?

Kinek jutna eszébe betérni Ásványrárón az útszéli kis sárga házikóba, rajta ezzel a megkopott cégérrel? Talán még akkor is hezitálnál, ha feltűnnének a ház előtt parkoló szuper autók... Mi van idebent? Egy falusi kocsma - első pillantásra. Továbbmegyünk, kockás terítő, műanyag halak a falon, kétes dekoráció, halételeket, madarakat és egyéb furcsaságokat ábrázoló csendéletek a sötétbarnára mázolt nádszerű falvédő felett. No, hát maradjunk annyiban, a Titán semmiképp sem trendi. Mégsem lehet kihagyni a Szigetközben járva. Miért? Mert nem túlzok, itt főzik az országban a legjobban a halászlét! Sűrű, piros, friss, csípős...hibátlan! ezúttal sem csalódtam a Titánban.