2008. november 12., szerda

ZERO

"Világosodik lassacskán az elmém,a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,észreveszi,
hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,vagy így,
vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni."

József Attila: Kései Sirató/részlet



Két évem ment rá, hogy vakon próbáltam hinni valakiben,
aki gyengeségét, gyávaságát gyermeki énjének álcázva gyalogol át mindenkin.
Végül rájöttem, hogy ez ez egész egy hazugság, hogy nincs senki a máz, a nagy teóriák,
az üres szófordulatok, a szabadság bénító illúziója mögött.
Szakítani sem volt képes. Elsunnyogott, mint minden helyzetben egész életében.
Léptem. Ő pedig bizonyított. Két hét sem kellett hozzá!
Éljen Győr, éljen a szabadság! Köszönöm, hogy megmutattad valódi arcod. Szavak nélkül végre nem lehet hazudni!


elhalványul, majd eltűnik a dühöm idővel...

Meg egy kis zene, ez már csak ilyen... http://www.youtube.com/watch?v=bd2B6SjMh_w

3 megjegyzés:

leon a profi írta...

Hát igen. Most én is pont így érzem. Nem mintha számítana. Mert ezzel egyedül vagy és én is az enyémmel. És az illető is egyedül van ez övével. Enyém,tied,övé. Nincs mienk. Csak aszitted, aszittem. Puff egy pofon. És ki tehet róla: az övéről ő, az enyémről én, a tiedről te. Mindenki hibás. Bár mindig tudnám. Jobban, mint ő. Talán van ilyen, talán nincs. De néha legyen már:) Na szia régi ismerős:)

leon a profi írta...

hát akkor zenei aláfestésnek talán ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=KrV_Twbys4I

leon a profi írta...

sőt...

http://www.youtube.com/watch?v=5ohl2rKjmX0&feature=related