Szociális állatok? A feladat: megszeretni önmagam

"Szerintem társas, szociális állatok vagyunk, szükségünk van egymás testi, lelki melegére. Még a moszkvai kanálisokban élő elhagyott vagy elszökött gyerekek is párt választanak, mert éjjel biztonságosabban tudnak aludni háttal egymáshoz támaszkodva.
A függetlenség nem a fejlődés csúcsa. Valójában kölcsönös függőség az az állapot, amelyben a felnőtt ember élni szeret. Ahol csak mi vagyunk, nincsenek mások…
Az általános ökölszabály így szól: ahogy velem bántak, úgy tanultam meg önmagammal bánni; ahogy önmagammal bánok, úgy bánok azokkal, akik legközelebb állnak hozzám, akiket szeretek. Vagyis ha nem volt velem senki sem gyengéd gyerekkoromban, akkor nem tudok gyengéd lenni sem önmagammal, sem a szeretteimmel. A múltat nem tudom megváltoztatni. Anélkül, hogy megtanulnék magammal jól bánni, a szeretteimmel sem leszek rá képes, még ha tudatosan azt akarom is. Tehát a feladatom az, hogy megszeressem önmagamat, hogy törődjek magammal, hogy gyengéd legyek saját magammal, hogy komolyan vegyem az élményeimet, tapasztalataimat, gondolataimat és érzelmeimet."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Contact

i wish

Kakaós reszelt túrós