2008. november 3., hétfő

Marha

Marhalábszár, sok sok sok hagyma, türelem, só, bors, pirospaprika, pici víz, paradicsom és egy kis vörösbor. Na meg a láng! Nem parázs, nem égető tűz, hanem a láng. Azt nem könnyű életben tartani. Munka munka munka... De megéri. Az eredmény: isteni marhapörkölt:)
Köszi Vicknek meg a diósdi mesekertnek.

Nincsenek megjegyzések: