2008. november 19., szerda

Én és az árnyékom

„Valahányszor tudni akartam, mi is lappang lelkem legmélyén, összeírtam barátaim, ismerőseim engem leginkább irritáló, taszító vonásait, s máris szembetalálkoztam saját tudattalanommal, melyet így tudatosítottam.”

Itt tartok. Javaslom kipróbálásra a találkozást azzal a bizonyos árnyékszemélyiséggel. Nem kell félni tőle. Max nehezebben megy majd a bűnbakképzés!

Csernustól. Okosság.
Dr. Csernus Imre: A nő

Minél inkább takarózik valaki, annál átlátszóbb.

Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.

A boldogtalanság kisugárzik, érezhető, ezáltal látszik is.

Egyet már rég megtanultam, mindenki úgy kúrja el az életét, ahogy akarja.

Aki gyáva, az fél is mindentől.

A serdülők és a felnőttek között van még egy kor. Ez pedig a görcskor, ahol azok vannak, akik nem mernek felnőni érzelmi szempontból. Görcsöt csinálnak önmagukból, a görcs pedig csak egy magához hasonlatos görcsöt fog vonzani. A két görcs boldogsága, csak görcs lehet.
A boldogság tiszta, stabil állapot. Azonban igazából nem hiszem, hogy mindezt tiszta lépésekkel el lehet érni, mivel hazug mintákat mutatnak nekünk, és amíg mi a szubjektivitásunkból adódóan ki tudjuk magunkat szakítani, addig akár évek, évtizedek is eltelhetnek. A hazug minta meg ott lappang. Ott van az agyadban.

Tegyük fel, kiderült, hogy a partnerem nem tartotta be a szavát, és nem ott volt, ahol mondta. És megszívatott. Iksz idő után rájöttem, hogy milyen szemét. És ez nekem nagyon rossz, mert kiderült, hogy hazudott nekem, miközben én addig maximális bizalommal voltam iránta. Azonban a rosszat valójában nem a másik okozza, hanem én okoztam magamnak, mert én engedtem meg, hogy a másik ezt megtegye velem. Ez a rossz. Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll – és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas – mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának. Ránéz a pasira, és eszébe jut a saját kiszolgáltatottsága. De haragszik rá, mert ő szent és áldozat is egyben.

Nincsenek megjegyzések: