Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2014

vers

AZT MONDJÁK Mikor születtem, a kezemben kés volt - azt mondják: költemény. Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt, hisz itt születtem én. Kiben zokogva bolyong heves hűség, azt mondják, az szeret. Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!  Csak játszom én veled. Nem emlékezem én és nem felejtek. Azt mondják: hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek. Talán te megleled. Betöm a föld és elmorzsol a tenger -  azt mondják - meghalok. De annyi mindenfélét hall az ember, hogy én csak hallgatok. József Attila

Tánc

Nem tudom a táncot miért sajátította ki az éjszaka. Nappal ilyen rongyrázást kérek szépen!

Repedés

Kép
Ékként hasítottál te az életembe és magad után csak egy repedést hagytál. Most próbálgatom összeragasztani életem két felét, de széleit a sok vihar már lekoptatta - nem illenek össze. Bárcsak - mondom - az, aki most nyílt szívvel jön felém, bárcsak ő át tudná ugrani ezt a hasadékot! ZDRAVKO KISZJOV

2014 október. Petefészekciszta. Netadó.

Kép
Örülök a netadónak. Ahogyan örülök a cisztának a petefészkemben. Ha elvesztetted a fonalat rögtön az elején, igyekszem megmagyarázni mit értek ezalatt. Kezdjük azzal, hogy miért örülök a cisztának. Vannak olyan kultúrák, ahol a test és a lélek egészsége és betegsége az orvoslásban is egységként kezelendő. A magam részéről ebben hiszek, főleg, mert ezt tapasztalom. (Elmulasztottam a gyomorfekélyemet 2000-ben és visszafejlesztettem a pajzsmirigycisztáimat 2006-ban.) Elég konok természet vagyok, rengeteg energiával, leginkább a saját fejem (szívem) után megyek, és (talán épp ebben az elszigeteltségben) nehezemre esik hibázni és belátni, változtatni. Nehéz a saját tökéletlenségem elfogadása. Ahogyan azt is nehéz elfogadnom, hogy az engem ért igazságtalanságok  segítenek abban, hogy a rossz (engem már nem segítő) meggyőződéseimet elengedjem, megváltoztassam. (...ezek a mondatok akár sommásan a magyarokról is állhatnának itt.) Most itt az idő, és hálás vagyok a jelekért. &quo

Goodbye

"...Ha a legfontosabb dolog a szabadság, az ördög célja sem lehet más, minthogy ettől fossza meg az embert, azáltal hogy rossz szokásokhoz láncolja. Ezek a szokások tudatlanságba és állati szintre kényszerítik a lelket...Az ablakhoz ment, a függönyön át sokáig bámulta a kietlen, éji utcát. Lassan megértette, hogy elveszett. Beleszeretett ebbe a férfiba.” …aztán megérted ezeket a rossz szokásokat és elengeded őket. és akkor az egész kezdődik újra és  hiszed, hogy ez új kaland, más, mint a múltbéliek, hogy ez most nem öl meg. aztán megérted, hogy élet és halál kéz a kézben járnak. megérted mennyi szépség és mennyi erő van ebben az elveszettségben….és aztán újra elengeded és akkor újra kezdődik és hiszed….hiszel. talán ez a szabadság.

Oud wood

Larnaca reptér. Egy óra múlva nyitják a kapukat. Kóvájgok a parfümök között, kiszúrom Tom Ford Oud Woodját és magamra fújom. Egészen pontosan a bal alkarom belsejére. A bőröm lassan magáévá teszi ezt a füstös, fűszeres illatot és párologni kezd. Le kell ülnöm akkorákat dobban a szívem. Azt hittem a zöldeskék szeme meg a csodálatos teste  vonzotta minden porcikámat a fiúhoz, akivel néhány napnyi rózsaszín köd  jutott m ielőtt beütött a valóság. Egy pillanatra újra  szerelmes vagyok. Tom Ford és a saját hülyeségem jóvoltából ezúttal a saját bal karomba.

be.do.have

"Az életeben nem kell semmit sem CSINÁLNI (do). Nem ezen múlik milyen életed van (have), hanem azon, aki VAGY (be), avagy amiképp LÉTEZEL. Legtöbben azt gondolják, ha van valamijük -HAVE- ( több pénz, idő, szerelem, bármi), akkor végre csinálhatnak valamit -DO-  (írhatnak egy könyvet, találhatnak egy új hobbit, vehetnek egy házat, vagy kapcsolatban élhetnek), amitől aztán valamilyenek lesznek -BE- (boldogok, elégedettek, békések, szerelmesek). Valójában az  univerzum éppen ellenkezőleg működik. A z történik, hogy a legtöbben megfordítjak a be-do-have paradigmát, eszerint élnek. Pedig attól, hogy van valamink, nem leszünk valakik, hanem pont fordítva, valahogy így: Előszöris valamilyenek/valakik vagyunk -BE-, (pl boldogok, békések, szerelmesek), és ebből fakadóan elkezdünk csinálni dolgokat -DO- , végül arra leszünk figyelmesek, hogy amit csinálunk, megteremti mindazt, amire mindig is vágytunk -HAVE. Ezt a kreatív folyamatot pedig, (mivel ez nem más, mint maga a teremtés folyamata

Valaki nem akárki

Ha kiderül ki vagyok, akkor az is kiderül, hogy ki nem vagyok. Ha valaki vagyok, nem lehetek többé bárki. Cserébe végre lehetek valaki. 

Vers mindenkinek

Szabó Lőrinc/   Nehéz napokban Hát vedd biztosra s halj meg. Csak ne félj! Mondd, hogy: vége lesz! Párnapi pokol, aztán a semmi. Láttál bogarat, láttál, ugye, félig agyontaposva, amint maradék végtagjaival lógó beleit vonszolta a porban: nem fájt oly soká, mint benned a részvét! Te se fájsz soká, a kín csak előre olyan kitartó. Emlékszel, kibírtad a fogorvost: szinte szeretted a mennydörgő fúrót az élő idegben: tetszett a tréning s a csinált közöny, amelyet végül páncéllá s erővé edzett benned a kétségbeesés. Erre gondolj, nyomorult! Mit vacogsz? És arra, hogy úgyis meg kéne halni, és arra, hogy úgyis hiába minden álmod és terved: amit te szeretnél, ahoz ötszáz év élet is kevés. Erre gondolj; mindig a rosszra; gondolj a legrosszabbra, és csalódni fogsz, vigasztalódni!… És van még csoda, nemcsak halál!… No, mosolyogj!… A mennykő tévedni is tud… Mért elrontani ezt a gyönyörű szeptembert?… A nyár még itt lézeng köröttünk… Nézd, a ker

Arccal a jelen idő felé

Az idő rabszolgája: időember. Menedék után kutat a térben. Maga előtt tolja a történelem. Nem egy én, darabja a soknak. Kollektív paranoia - road movie a csigaházban. Pénzzel (számolt hússal) csillapítja sajgó vágyát, hogy szabad legyen. Feladatát (szellemmé lényegíteni anyagot) képtelen beteljesíteni. Idea nélkül üres edény. Értelmetlen létezése számára megváltása a halál. Az öntudatlan a gondolkodó eszköze. Aki nem mozdul, nincs. Civilizáció = gyógyszer a semmire. (Schilling Árpád: Egy szabadulóművész feljegyzései)

egy év távlatában

"Az ember, aki önmaga mestere, képes véget vetni bármely szomorúságnak, ahogyan arra is képes, hogy új gyönyört találjon. Én nem szeretnék érzelmeim szeszélyei szerint élni. Használni akarom őket, élvezni és uralni." /Oscar Wilde/

Szeretem az állatot

A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jólessék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól erezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek. Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá. Te csacsi kis nyúl, mondom neki fejcsóválva, lám, milyen kedves, ostoba, ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak,

Buborék

Az az átlátszó falú, gömb alakú hártya, ami alig érzékelhetően körülvesz, reptet, a világtól elszigetel és ha kipukkan, akkor nagyot zuhansz.

Ne bukj el, meg ne add magad!

Szép Ernő - Ne higgy! Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való. Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír. Meredt szemekkel aki súg az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled. Nem lehet az! Hogy képzeled? Nem hiheted, ha van hited, Gazember vagy, ha elhiszed. Ne hidd el, ne hidd el mi gaz, Ordítsd az égre: nem igaz! Szeme közé kacagj neki, Ki a borzasztót hirdeti. Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad, Mi undort és gyötrelmet ad. A fényképed, meg a tavasz, S az Igazság, az az igaz. Csak ami szép, jó, mind igaz. Mit álltál, az az igaz. Mi nem divat, mi nem haló. Az, ami örökkévaló. Csak a kedvesség, az öröm, A pardon, meg a köszönöm, A gyöngédség, a figyelem, Csak az az igaz idelenn. Csak a segítség, a vigasz, A barátság az az igaz. Csak az a gyémánt szeretet, S a szívekre veretett. Belénk döfték a kést, ne hidd, Kiszaggathatják beleid, Míg lélegzel és eszmél agyad, A bűnt tagadd

Csendélet tavasz elején

Hazaérek a munkából, ledobom a magas sarkút, az inget, a zakót és mind a szerepeket amiket mostanában gyakorlok. Boldog izgalom a gyomromban, nem bírok magammal. Kitárom az erkély ajtajait. Tavaszi este illata ömlik be rajta. Sámson az első tavaszi legyet kergeti a nappaliban. Kezemben a kincs, amit a Kertész utca sör specialistája ajánlott nekem (5am saint-iconclastic amber ale). Ted előadás a gépemről a TVre kötve. Nem megyek ma sehova, élvezem felszabadult önmagam társaságát. Hello tavasz!

SÍ-HÓ 2014

Tanulj és taníts!

…mondta nekem egyszer régen egy asztrológus a képletemet olvasva.. Júniusban lesz negyedik éve, hogy bodyART-ot oktatok. Akkor az elhatározás, hogy én ezt a mozgást oktatni szeretném, hogy ez az én utam, olyan tiszta és kiforrott vágy volt bennem, hogy semmi sem állhatott az útjába. Egy ideje érik bennem, hogy szeretnék emberekkel foglalkozni nem csak fizikai trénerként, hanem lelki, szellemi "edzőként" is. A vágyból elhatározás lett. Ma kezdtem a coach képzést.  2 év múlva ilyenkor szeretném, ha legalább annyi embernek tudnék coachként segíteni megtalálni az útját, és nehéz helyzetekben megerősödni, ahány embernek most a mozgáson vagy az íráson keresztül adni tudok valamit magamból.

Vértelenül

...nincs erősebb annál az ösztönnél,  amely arra késztet, térjünk vissza oda, ahol tönkretettek bennünket, és éveken át átéljük azt a pillanatot. És csakis azt gondolhatjuk, hogy aki egyszer megmentett bennünket, az képes rá újra meg újra. Egy hosszan tartó pokolban, amely azonos azzal, ahonnan jövünk. De egyszer kegyes lesz hozzánk az a pokol. És vértelen. (Alessandro Baricco)

Vigyázz ne nosztalgiázz

Szerelem után maradt keserédes nosztalgia , amiben a múlt meg a reményteli/telen jövő a jelenben az elfogadás kényszerével fenyeget, szól, hogy fel kell nőni, rá kell nézni és tetszik nem tetszik, az ismerős út nem visz már haza. Új utak várnak. Pedig Veled mennék mennék… hiába tudom "Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el! Ne keverd terveid érzelmek vezérelt elvekkel. Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak, gondold végig neked hány hiányzik és te hánynak"(PM)

Fény

Az ész egyre csak okoskodott. Győzködte magát az Önmagáról alkotott képről. Boncolgatta, fejtegette, egyre tudományosabban, a narratíva egyre kerekebb lett. Akkor egy pillanatra elbámészkodott, és ebben az óvatlan pillanatban a szív átviláglott a színház vastag függönyén.  Egyszerre véget  ért az okoskodás, az ész hiába próbálta magára hívni a figyelmet, elvesztette hatalmát. Hiába ígért biztonságot, sikert, védelmet, a produkciója erőtlenné vált, hiába kiabált, bukfencezett, hiába vetett cigánykereket a színpadon...a Szemmel már csak a szív fényét látták.  A szívét, aki nem kérkedett az igazával, nem állt színpadra, csak a háttérből világított egyre erősebben.  A fényben végül meglátta Önmagát. Nem kereste többé az igazát. Meztelen volt, védtelen, de nem volt többé egyedül. Szeretetet érzett, és szívével tudta, biztonságban van. 

Isten

Onnan tudom, hogy Istenben lehet bízni, hogy ha nekem kellett volna kitalálnom  azt a kapcsolatot, ami Androssal kialakult köztünk az elmúlt hét év alatt, akkor biztosan nem ment volna. Ilyen kapcsolatok emberi akaratból nem születnek. Hálás köszönetem!