2014. szeptember 2., kedd

Vers mindenkinek

Szabó Lőrinc/  Nehéz napokban

Hát vedd biztosra s halj meg. Csak ne félj!
Mondd, hogy: vége lesz! Párnapi pokol,
aztán a semmi. Láttál bogarat,
láttál, ugye, félig agyontaposva,
amint maradék végtagjaival
lógó beleit vonszolta a porban:
nem fájt oly soká, mint benned a részvét!
Te se fájsz soká, a kín csak előre
olyan kitartó. Emlékszel, kibírtad
a fogorvost: szinte szeretted a
mennydörgő fúrót az élő idegben:
tetszett a tréning s a csinált közöny,
amelyet végül páncéllá s erővé
edzett benned a kétségbeesés.
Erre gondolj, nyomorult! Mit vacogsz?
És arra, hogy úgyis meg kéne halni,
és arra, hogy úgyis hiába minden
álmod és terved: amit te szeretnél,
ahoz ötszáz év élet is kevés.
Erre gondolj; mindig a rosszra; gondolj
a legrosszabbra, és csalódni fogsz,
vigasztalódni!… És van még csoda,
nemcsak halál!… No, mosolyogj!… A mennykő
tévedni is tud… Mért elrontani
ezt a gyönyörű szeptembert?… A nyár
még itt lézeng köröttünk… Nézd, a kertben
hogy felkúszott a tök a szilvafára:
levelei zöld elefántfülekként
terpeszkednek az ágak tetején,
emeletmagasságban nyílnak a
virágai és arany kürtjeik
szinte kukorékolnak, úgy ragyogják,
úgy lelkendezik ablakod felé,
hogy van még hit és becsvágy és siker,
van még győzelem ezen a világon.

Nincsenek megjegyzések: